Helyünk Európában
A reformkor magyarságát a Szent Szövetség konzervatív, sõt reakciós szellemétõl változó mélységig átitatott kormányokkal bíró országok ölelték körül. Ugyanakkor a polgárok tudatában, ugyancsak változó mélységben és változó intenzitással, ott élt a remény, hogy az Emberi Jogok Deklarációját többé nem lehet semmibe venni: A Szent Szövetség, vagy az Emberi Jogok Deklarációja, durván így lehet megfogalmazni a jövõ alternatíváját.
1.a, b, c ábra. A gondotatok, az eszmék természetesen hatni akarnak, az emberek mindennapi életét jobbá, szebbé szeretnék tenni. A felvilágosodás eszméi elõször a legegyszerûbb utat választották: a felvilágosult abszolutista uralkodók intézkedésein keresztül realizálódnak, a legrokonszenvesebb módon talán II. József rendelkezéseiben. Ha máshonnan nem, Németh László drámájából ismerjük az eredményt: a teljes csõd. A liberté, egalité, fraternité jelszavakkal hadjáratot lehet vezetni, csatákat lehet nyerni, talán még az eszme sem morzsolódik szét teljesen, de a végén ott a császár, az Empereur, a reakciós Habsburg-dinasztia feje. És mindezek betetõzéseként a Bécsi Kongresszus, a Szent Szövetség: az orosz cár (I. Sándor), az osztrák császár (I. Ferenc) és a porosz király (III. Frigyes Vilmos).
Õk láthatók a kép közepén. (Érdemes még megemlíteni: Wellington herceg baloldalt, Talleyrand francia külügyminiszter jobboldalt, kissé háttérben Metternich herceg.) A három uralkodó a második párizsi békeszerzõdés elõtt (1815. szeptember 26.) ünnepélyesen megfogadta, hogy egymást kölcsönösen testvérüknek tekintik, államaik mind belsõ, mind külügyeiben csak a keresztény vallás parancsait, az igazságosságot, a szeretetet és a békességet fogják szem elõtt tartani.
A Szent Szövetséghez késõbb a többi európai uralkodó is csatlakozott a pápa, az angol király és a török szultán kivételével.
A kegyes elvek alapján újrarajzolták Európa térképét, országokat, uralkodóházakat szüntetve meg és újakat hozva létre. A XIX. század elsõ felében, az 1848-as forradalmakig (amikor is a Szent Szövetséget létrehozó és éltetõ (rossz) szellem, Metternich herceg távozásra kényszerült), ebben a környezetben vívta a magyarság a harcát, miközben saját hazáját, mint a Habsburg Birodalom keleti örökös tartományainak együttesét (Erdély, Partium, Déli Határõrvidék, Horvát Királyság és végül a szûkebb értelemben vett Magyar Királyság) éli meg.
De a helyzet mégsem volt reménytelen. A századforduló zavaros háborús éveiben, vagy akár a legsötétebb politikai elnyomás éveiben csodálatos kulturális élet bontakozott ki Európa-szerte. Ekkor volt például Beethoven, Goethe alkotóereje teljében, de a tudományos haladást is olyan nevek jelzik, mint Laplace, Gauss, vagy a filozófus Hegel, Comte, Schopenhauer.
A következõ oldalakon azt is láthatjuk, hogy a magyarság történetében is ez a korszak a szellemi, a kulturális élet rendkívüli intenzitását mutatja [54. II. 223, 226] .
2.ábra. Európa népességének növekedése az elõzõ, a XVIII. században. A Habsburg Birodalom, azon belül hazánk, viharos növekedéssel lép be az új századba, újabb feszültségeket gerjesztve azzal, hogy a növekedés üteme etnikumonként változik (P Chaunu: La civilisation de I' Europe des Lumieres, p. 97.)
3. ábra A történelmi Magyarország, mint a Habsburg Birodalom örökös keleti tartományainak szinte áttekinthetetlen konglomerátuma [55, 368]
| Természet Világa,
2001. I. különszám |
Simonyi Károly: A magyarországi fizika kultúrtörténete
(XIX. század)
http://www.természetvilága.hu |
Vissza a tartalomjegyzékhez