4.1. Nyelvújítás. Hídépítés
| Kétséges rang-e hát szellem, tudás?
Homályos származás-e a sugár, Amely az égből homlokomra szállt? Hol van nemesség más ezen kívül? Amit ti úgy neveztek, porlatag, Hanyatló báb, mit lelke elhagyott, De az enyém örökifjú, erős. |
| Madách Imre: Az ember tragédiája
8. szín |
A televízió képernyőjén egy fiatal lány arca látható. Megilletődötten hallgatja a himnuszt, amely most az ő tiszteletére – az új bajnok tiszteletére – csendül fel egy olimpiai stadionban, távol hazájától. Szájmozgásából látszik, hogy dúdolja a Himnusz szavait, miközben szeme könnybelábad: „Isten áldd meg a magyart”. Ezeket a szavakat Kölcsey Ferenc vetette papírra 1823-ban, de ugyanekkor, tehát 1823-ban írta le Bolyai János levelében atyjának: „a semmiből egy ujj más világot teremtettem”, és ez idő tájt jelentette ki Széchenyi István: „Magyarország nem volt, hanem lesz”. Patetikus szavak ezek, ahogyan a jelenet is, de az olvasó talán megbocsátja a krónikásnak a pátoszt, amikor ennyire húsbavágóan érezhető, hogy a múlt nem csak áttételesen, tanulságain keresztül szól bele életünkbe, mert úgy tűnik, hogy ez a korszak, a reformkor kezdete, a XIX. század első évtizedei nem a múlthoz, nem a történelemhez, hanem jelenünkhöz tartoznak. Mindennapi életünkben is találkozunk a himnusz hangjaival, a tudósok ma is keresik „a tér igaz tudományát”, és életünket a jövőbe vetett hittel tervezzük.
Első pillanatra azt hihetnénk, hogy ezekben az időkben a nagy dolgokat a megkötöttségekből kiszabadult szellem szabad szárnyalása hozta létre, hogy ismét csak patetikus kifejezéseket használjunk, holott a külső körülmények éppen nem voltak kedvezők. A Habsburg Birodalomban 1792-től 1835-ig, tehát negyvenhárom éven át a konzervatív, minden újítást gyanakvással kísérő, amellett kissé nehéz felfogású I. Ferenc császár uralkodott. A gyanakvás elsősorban a magyarokra vonatkozott. A helyzetet tovább rontotta, hogy – különösen uralkodása második felében – az ügyeket szinte korlátlan hatalommal az eszes Metternich herceg, a kancellária vezetője intézte. A cenzúra, a titkosrendőrség zaklatása hozzá tartozott a magyar értelmiség mindennapjához. Pedig a XVIII. század második felében úgy tűnt, hogy a felvilágosodás eszméi az uralkodókat is megérintik. Mária Terézia, de különösen fia, II. József személyében felvilágosult uralkodó került a trónra, őt követő testvérével, II. Lipóttal együtt. I. Ferenc gyanakvó konzervativizmusának igazolását látta az 1794-ben leleplezett és 1795-ben véres megtorlást kiváltó Martinovics–Hajnóczy-féle összeesküvésben: ezt ugyanis Ferenc a felvilágosult gondolkodás szükségszerű következményeként értékelte.
A XIX. század első évtizedeiben az emberek zsigereiben még élt a véres megtorlás – a hét végrehajtott halálos ítélet, a hosszabb-rövidebb ideig tartó börtönbüntetések –, elsősorban természetesen a közvetlenül fenyegetett értelmiségiek körében. Ezek között a legismertebbet, Kazinczy Ferencet halálra ítélték, kegyelmet kapott hét év (vagy ahogy ő szokta emlegetni: 2387 nap) börtönbüntetés letöltése után, 1802-ben szabadult. Ugyancsak ő szokta idézni erről a megtorlásról: „példát kell mutatni, hogy rettegjenek”.
A sokrétű társadalomban nagyon kevés ember akadt, akinek ez az
állapot maradéktalanul tetszett. De ahány társadalmi réteg, csoportosulás
volt, annyi volt a kiútkeresés is.
 1.
ábra. Kazinczy Ferenc (1759, Érsemlye – 1831, Széphalom) a sárospataki
kollégiumban tanult 1769-től, 1786-ban a kassai tankerület iskolai felügyelője
lett Török Lajos gróf oldalán. Állását II. József halála után megszüntették.
A Martinovics-féle összeesküvéssel való kapcsolata miatt 1794-ben halálra
ítélték, majd a halálos ítéletet meghatározatlan idejű börtönbüntetésre
változtatták. Budán, Spielbergben (Brünn), Kufsteinben és Munkácson raboskodott
(1794-1801). Szabadulása után elvette korábbi főnökének lányát, Török Sophie
grófnőt, Bányácskára költöztek, amelyet már korábban Széphalomnak nevezett
el. Innen irányította a magyar irodalmi életet, folyóirat nem lévén, levelezés
útján.
Kazinczy ugyan már korábban, 1788-ban megindította az első magyar nyelvű folyóiratot, Baróti Szabó Dáviddal és Batsányi Jánossal együtt a kassai Magyar Museumot, majd ebből kiválva egyedül szerkesztette az 1789-ben megindított Orpheust, ez sem volt hosszú életű, 1792-ben megszűnt. Kazinczy tevékenységének középpontjában a nyelvújítás állt. Ebben a kérdésben csaptak össze az orthológok és a neológok, a maradiak és a haladók. A Tövisek és Virágok című epigrammagyűjtemény (1811) támadására az orthológusok a Mondolat (2. ábra) című pamfletben válaszoltak, erre viszont Kölcsey és Szemere reflektált a Feleletben. Kazinczy eredeti művei közül az epigrammákon kívül prózai alkotásai jelentősek: Pályám emlékezete (1828), Fogságom naplója (1831). (Ender János festménye, 1828) [40]. |
Önmagában a konzervativizmus még az értelmiség köreiben is támogatásra
talált; ez adott stabilitást, biztonságot. A földbirtokos nemesség számára
ez egyúttal a kiváltságok megtartásának reményét jelentette. A felsőbb
arisztokrácia azonban hamar belátta, hogy ez az irány a birodalomba való
beolvasztást, az egységesítést is jelenti, és így előbb-utóbb a kiváltságok
megszűnéséhez is vezet. A bocskoros törpebirtokos nemesek közül sokan azon
az állásponton voltak, hogy nekik csak Verbőczy (Werbőczi) maradjon meg,
hogy tudják, mennyi robotot követelhetnek, mennyi dézsmát szedhetnek, és
mikor húzhatják deresre az ősi juss alapján jobbágyukat.
 2.
ábra. Kazinczy és általában a neológusok ellen írt, több pamfletből
álló, Somogyi Gedeon által egybeszerkesztett gúnyirat, a Mondolat. A „Dicshalom”
utalás Széphalomra. A címképen Kazinczy szamárháton, koszorúsan baktat
a Helikon felé.
A „Mondolat” szó a vad nyelvújító, Barczafalvi Szabó Dávid által gyártott szó (oratio értelemben), aki ellen korábban Kazinczy is fellépett. A Mondolat durva támadás Kazinczy ellen, akit egyébként Zaphyr Czenczi néven emlegetnek–, és annyiban igazságtalan is, hogy elsősorban éppen Barczafalvi korcs szavait támadják. Kazinczy nem is akart válaszolni; Kölcsey és Szemere válaszolt helyette: Felelet a Mondolatra – hasonlóan nem a legéteribb modorban. Egyébként a szemben álló feleket igen józan felfogással is jellemezni lehet. Az egyik azt állítja, hogy a nyelv közmegegyezés eredménye és így tetszés szerinti, például esztétikai szempontok szerint is lehet változtatni. A másik fél viszont a romantika szellemében úgy véli, hogy a nyelv élő valami, szerves fejlődés eredménye. A történelem tulajdonképpen mindkettőnek igazat adott: a nyelv valóban életerős, egészséges élőlény, beilleszti magába, ami szépíti, erősíti és kiveti magából azt, ami nem illik a szervezetéhez. A mai olvasó megdöbben azon, hogy a Mondolat által kigúnyolt „korcs” szavak között olyanokat talál, mint alak, arány, diadal, esemény, érzelem, henger, kórház, kör, részvét, társadalom, ügyész, vigasz… [38/II. 1.]. |
A jobbágyok törekvése is egyértelmű volt. Megszabadulni a kötöttségektől: eltörölni a robotot, a dézsmát és szabad költözködési, földvásárlási joggal rendelkezni.
Hogy a feudális megkötöttségek mennyire gátjai a haladásnak, azt Széchenyi a maga példáján mondja el: Hitelt akart felvenni egy bécsi banknál egy új beruházásra. Döbbenten értesült arról, hogy nem kaphat hitelt: óriási birtokai nem nyújtanak fedezetet, mert a rendi alkotmányban rögzített különböző megkötöttségek (ősiség) miatt azok nem lehetnek adásvétel tárgyai.
Az értelmiség, megismerkedve a külföldi eszmékkel, lelkesen fogadta a haladó eszméket, és látták, hogy előbb-utóbb kikerülhetetlen az ország érdekében a reformok bevezetése, a polgári létforma irányába haladás, de csatlakozni akar szellemileg is az európai népek közösségéhez. Erre egyébként az 1831-ben kitört, úgynevezett koleralázadás véres eseményei nyomatékosan is figyelmeztették az országot. Az „eufemisztikus” elnevezés azt akarta sugallni, hogy a lázadás a járvány miatt tört ki, holott ez igazi parasztfelkelés volt, annak minden borzalmával. A helyzetet bonyolította az is, hogy a katolikus klérus igyekezett lojális maradni a kormányhoz, sokszor jobb meggyőződése ellenére. A protestánsok viszont nehezményezték, hogy a központi hatalom az állami tanfelügyelőn keresztül iskolaügyeikbe avatkozik.
Azt látjuk tehát, az érdekek kuszán összegabalyodnak. Ezt tárja elénk plasztikusan az 1. idézet.
Az idézetet a kor két, szimbólummá magasztosult szereplője egyikének,
Kazinczy Ferencnek (1. ábra) a másikhoz, Széchenyi Istvánhoz (3.
ábra) írt költeményéből vettük.
3.a ábra |
3.b ábra |
| 3.a–b ábra. Széchenyi István (1791, Bécs – 1860,
Döbling), a „legnagyobb magyar”, mondjuk mi is Kossuth után. Apja Széchényi
Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum alapítója, anyja, Festetich Julianna pedig
húga annak a Festetich György grófnak, aki a keszthelyi Georgikont alapította.
Mint főhadnagy részt vett a győri csatában (1809) mint futártiszt kitüntette
magát a lipcsei csatában (1813) és a szövetséges csapatokkal együtt vonult
be Napóleon teljes legyőzése után Párizsba (1814).
1815-17-ben beutazta Franciaországot, Angliát, 1818-ban Olaszországot, a Balkán-félszigetet és Kisázsiát. 1821-ben Erdélyben, utaztában benső barátságot kötött Wesselényi Miklós báróval és vele együtt utazott Angliába. Itt döbbent rá Magyarország elmaradottságára. 1825-ben megajánlotta a Magyar Tudós Társaság felállításához szükséges pénzösszeget. 1830-ban megírta Hitel című művét, amelyben azokra a károkra mutat rá, amelyek az országot elavult intézményei révén érik, elsősorban az ősiség intézményére. Hangsúlyozza: el kell törölni mindazon akadályokat, amelyek a föld okszerű kihasználásának útjában állnak, mint a robot, a kilenced. A könyv a felső arisztokrácia körében óriási felháborodást keltett, volt, ahol nyilvánosan elégették. Az ellenvetésekre a Világ című könyvével válaszolt (1831); a Stádiumban (1833) már részletes programot is adott. Egyre többen fogadták el Széchenyi reformeszméit. [38/II. 2] Ezután hozzáfoghatott programja megvalósításához. Még 1825-ben meglapította az Első Lótenyésztési Egyesületet, amely később általánosabb célkitűzéssel alakult Országos Gazdasági Egyesületté. Segítette az Első Dunagőzhajózási Társaságot, többek között azzal, hogy részvényei megvételére buzdította a főnemeseket. Megalakította a Hídegyesületet. A Lánchídnak különös jelentőséget adott az is, hogy a hídvám ütötte az első rést a nemesek adómentességén. Állandó munkatársával, Vásárhelyi Pál mérnökkel megtervezték az aldunai műutat, nekifogtak a Tisza szabályozásának. Széchenyi közben aggódva figyelte, hogy a gazdasági eredményeivel elért lassú, de a kormánnyal egyetértő reformtörekvéseit Kossuth egyre növekvő népszerűséggel keresztezi. Kelet Népe című könyvében (1841) éles támadást intézett Kossuth ellen, jóllehet Kossuth őt egy évvel korábban a legnagyobb magyarnak nevezte. Széchenyi hatását erősen csökkentette a nemzetiségek nyelvhasználata ügyében kifejtett véleménye: elítélte a magyar nyelv erőszakos terjesztését. Az első magyar felelős minisztériumban (1848-ban) még elvállalta a közlekedési tárcát, de állandó önmarcangolása következtében lelki egyensúlya megbomlott, így orvosa a Bécs mellett fekvő Döblingbe, ideggyógyintézetbe vitte. Szelleme 1857-ben még egyszer felragyogott. Ekkor jelent meg egy Bach által sugalmazott könyv, névtelenül, a Bach-rendszer dicsőítésére: Rückblick auf die Entwicklungsperiode Ungarns. Ennek cáfolására írta Széchenyi, ugyancsak névtelenül: a Ein Blick auf den anonymen Rückblick; amiben mindenki felfedezte Széchenyi stílusát és logikáját. Az ezután következő üldöztetések elől csak úgy tudott elmenekülni, hogy 1860-ban önkezével véget vetett életének. (A kép Barabás Miklós litográfiája) [36/II/2]. |
|
A 3.c ábra. A reformpárti és az azt ellenző megyék eloszlása [43/II] |
|
A központosító törekvések egyik vonala a közös nyelv bevezetése volt. Még a felvilágosult II. József is arra törekedett, hogy egy nyelvében egységes birodalmat hozzon létre. Ezt az egységet a német nyelv volt hivatva megvalósítani. A későbbiekben a papság és az arisztokrácia által is szívesen használt latin nyelv látszott alkalmasnak arra, hogy az államigazgatás és a tudomány nyelve legyen, mondván, hogy a magyar nyelv erre nem alkalmas, nincsenek meg benne a megfelelő szavak és kifejezések. Ezt a tendenciát erősítette az 1777-ben Mária Terézia által kiadott Ratio Educationis 1806-ban átdolgozott kiadása, a II. Ratio Educationis. Arról az előző fejezetben esik szó, milyen alapvető jelentőségű volt az 1777-ben kiadott Ratio Educationis. (Az oktatás rendje. Ez egyébként nem törvény volt, hanem rendelkezés, és ezt a tényt a protestánsok tiltakozásuknál ki is használták.) Bevezette a kötelező oktatást 6-12 éves korig, az állami ellenőrzést, a felekezeti iskolákét is.
Az első Ratio Eeducationishoz képest a második erősen eltolta a súlypontot a latin nyelv irányába: a reáliák helyett itt a humanóriákat részesítette előnyben, így a műveltség ismét latinos, konzervatív humán jellegű lett.
A teljes igazság kedvéért meg kell említenünk, hogy az új Ratio
Educationis igen előnyös rendelkezéseket is tartalmazott. Így például előírta
azt is, hogy az egyetemek, főiskolák zavartalan, eredményes oktató és tudományos
munkájához milyen eszközöket, berendezéseket kell biztosítani, mint amilyen
a könyvtár, a szertár, a klinikák stb.
 |
 |
| 4. ábra. A kiművelt emberfők sokaságát az iskolarendszer
hivatott létrehozni. Minden oktatási rendszer hatékonyságát arra
a két kérdésre adott válasz adja meg, hogy mekkora tömegeknek és milyen
szinten nyújt lehetőséget a műveltség megszerzésére. A reformkorban a népoktatás
szervezetét és tartalmát az 1777-ben Mária Terézia által kiadott első,
illetve annak 1806-ban kiadott változata, a második Ratio Educationis határozta
meg. Ez kimondja a 6-12 éves gyermekek iskolakötelezettségét. (Még a testi
fenyítéssel való büntetést is kilátásba helyezte azon szülők számára, akik
nem járatták gyermeküket iskolába.)
A számtanban a hármas szabály, az arányos elosztás szabálya (társaság szabály), a kereskedelem, az ipar szükségletének megfelelő levelek, nyugták fogalmazásának elsajátítása a cél. Szerepel a rajzolás is. A lányok számára a vallástan, írás, olvasás, számolás, női házimunkák tanulása a kötelező. 1845-ben tovább konkretizálódott az iskolarendszer szervezeti felépítése és tartalma. Eszerint a népiskolák fenntartása a helységek vagy a földbirtokosok kötelessége. Az elemi iskolák 2 éves alsó, és 3 éves felső tagozatból állnak. Az alsó tagozat elvégzése minden 6-12 éves gyermek számára kötelező. Az egységes ismeretanyag: olvasás, írás, számolás, éneklés és az olvasókönyv anyagának feldolgozása, éspedig a helység anyanyelvén. A szorgalmi idő októbertől augusztusig tartott. A középfokú oktatási intézmények a gimnáziumok voltak: a teljes vagy nagygimnázium a népiskola 3 osztályát magába olvasztó 6 osztályos gimnázium volt [40]. |
|
Egyre gyarapodott...
Mint említettük, a reformkor első felének két, méghozzá különböző irányt mutató főszereplője Kazinczy Ferenc és Széchenyi István. Kazinczy természetesen nem tudta feledni a múltat, a vérébe ívódott. Szabadulása után visszavonult szerény birtokára Széphalomra, feleségül vette korábbi principálisának nála húsz évvel fiatalabb lányát, Török Sophie grófnőt, akivel szerény körülmények között, néha szinte nyomorogva éltek a gyors egymásután érkező hét gyerekkel együtt. De az irodalom az élet legreálisabb tényeit is háttérbe szorította. Szerb Antal írja: Kazinczy az élet és halál legörvendetesebb és legzordonabb valóságaihoz is csak az irodalmon keresztül jutott el. Kazinczy egyik gyermekének születéséről például így számol be gróf Dessewffy Józsefnek: Május 30-án éppen Catonak Caesarral harcoló beszédén dolgozám, midőn íróasztalom mellett ledőlt feleségem letéve kezéből a könyvet, Goldsmithnek Kosegarten által angolból fordított Római történeteit s átalméne a szomszéd szobába, s ott egy óránál kurtább idő alatt egy fiat szüle. Így születik két könyv között, mintegy könyvjel gyanánt a rengeteg gyermek a Kazinczy-házban.
Kazinczy azt hangsúlyozta, hogy függetlenséget nem lehet kivívni a magyar nyelv korszerűsítése nélkül. Ezért egyrészt tudatos nyelvújítóként, új szavakat kreált az új fogalmakra, másrészt „összefogta” az irodalmi életet, hogy ezzel a magyar nyelv és a magyar irodalom, és ezen keresztül a magyar értelmiség egységét hangsúlyozza.
Valóban, mit kezdenének íróink, szakembereink a következő szavak nélkül: köztársaság, állam, rendelet, jog, diadal, győzelem, botrány, divat, mondat, névelő, emberiség, agy, állomás. Még az anyag szó tisztátalan születési körülményeit is hajlandók vagyunk megbocsátani: ha a materia szóban benne van a mater, a magyarban legyen benne az anya.
5. ábra. Magyarország közép- és főiskolái 1846-ban. Az iskolatípusok
felsorolásában csak a nagygimnázium és a kisgimnázium megjelölés igényel
némi magyarázatot. A teljes vagy nagygimnázium 6 osztályos volt (4 év grammatikai
és 2 év humán képzés), ebből lehetett átmenni a bölcsészeti szakokra. A
csupán grammatikai osztállyal rendelkező, tehát 4 osztályos iskola volt
a kisgimnázium. Térképünkön 122 nagygimnáziumot és 28 kisgimnáziumot találunk.
Legmagasabb fokú művelődési intézmény, egyetem ekkor még csak
egy létezett: a Pázmány Péter által 1635-ben Nagyszombatban alapított tudományegyetem,
amely 1777-ben Budára, majd 1784-ben Pestre költözött. Az egyetem eredetileg
hittudományi és bölcsészeti karból állott, 1667-ben jogtudományi karral
bővült. Mária Terézia rendeletére 1770-ben az orvosi fakultás is megkezdhette
működését. Az egyetem modern koncepcióját az első felelős kormány vallás-
és közoktatásügyi minisztere, Eötvös József előterjesztésére elfogadott
1848. évi XIX. törvény fogalmazza meg. Ennek megvalósítását a történelmi
események már nem tették lehetővé [43/II. 112.].
Szily Kálmán (akivel fél évszázad múlva mint a Hamilton-elvvel és a termodinamika második főtételével viaskodó tudóssal még találkozni fogunk) két kötetben (1902-1908) megjelent: A magyar nyelvújítás szótára című könyvében tízezer körüli szót ismertet származtatásával együtt.
Teljesen más utakon jár Széchenyi István (3.a ábra), aki már korábban ismertté vált mint a napóleoni háborúk vitéz huszárkapitánya. Részben egyedül, részben az Erdélyből származó Wesselényi Miklós báróval az 1820-as években hosszú utazásokat tett nyugaton, gondosan tanulmányozva az angliai és franciaországi viszonyokat, mérlegelve az itthoni megvalósítás lehetőségeit. Hazatérve, 1825-ben első, lelkesedést és haragot egyaránt kiváltó nagy tette az volt, hogy egy évi jövedelmét felajánlotta a Magyar Tudományos Akadémia létrehozására.
Széchenyi szerepét a modern, európai Magyarország kialakításában a szuperlatívuszok használatával sem lehet eltúlozni, csak egy Arany János tudja kellően méltatni. Erkölcsi, szellemi nagyságát a Hitelből vett idézetekkel tudjuk bemutatni (3.b ábra és 2. idézet). Kíméletlen őszintesége megdöbbentő: Íme, nyíltan azon vallást teszem, hogy hazánk előmenetele magasb felemelkedése legfőbb gátjai mi vagyunk, mi, tehetősebb birtokosok.
Mindazok számára, akik úgy érzik, hogy a társadalom nem méltányolja
eléggé önzetlen, javító szándékú erőfeszítésüket, legyen vigasz, hogy a
kortársak közül sokak számára Kazinczy csak Zaphyr Czenczi, Széchenyi pedig
csak a bolond Stefi gróf volt.
 |
 |
 |
| 6.a ábra. Losonczy István Hármas Kis Tüköre hetvennél több kiadást ért meg. 1854-ig használták, amikor is a Bach–Thun-rendszer az alkotmányról szóló fejezetét kifogásolva betiltotta. A szerző Losonczy István (1709-1780) Cegléden, Utrechtben szerzett teológiai doktorátust, majd 1741-től volt tanár és igazgató [41/308]. | 6.b ábra. Edvi Illés Pál (1793-1871) evangélikus lelkész – 1835-ben az Akadémia levelező tagja – munkája pályadíjat nyert, amely „valláskülönbség nélkül” minden tanító, tanuló számára készült. Egyébként hazánkban igen nívós kivitelű történelmi atlaszok is megjelentek. Így Szászky Tomka János (1654-1762) a pozsonyi líceum rektora 1750-től kezdve mintegy húsz térképlapon dolgozta fel Magyarország történelmi földrajzát [51/270]. | 6.c ábra. Ez a későbbi tankönyv is általános használatnak örvendett (első kiadás 1852, Eger). A szerző, Indali Péter (1824-1885) a kolozsvári református kollégiumban jogot és teológiát tanult. 1857-ben lányiskolai igazgató, 1870-ben tanítóképzői tanár [51/281]. |
Az ország mindezek hatására gazdaságilag és kulturálisan is egyre
gyarapodott. Nőtt az iskolák, a főiskolák száma (5. ábra), de a
szervezett oktatási rendszeren kívül a század első évtizedeiben már számtalan
intézmény nyújtott művelődési, továbbképzési lehetőséget, ami kulturált
életvitelt tett lehetővé. Folyóiratok, tudós társaságok, irodalmi szalonok
létesültek, közkönyvtárak és könyvkereskedők gondoskodtak a könnyedebb
vagy tartalmasabb szórakozásról. Megnyílt a Pesti Magyar Színház, a későbbi
Nemzeti Színház, egy-egy bemutató társadalmi, irodalmi és politikai esemény
volt.
 7.
ábra. Kisfaludy Károly (1788-1830) indította 1822-ben ezt a szépirodalmi
almanachot. Az Aurora a nyelvújítás híve volt, de romantikus szellemben.
Ennek megfelelően szakított Kazinczy klasszicizmusával, de nyitottságára
jellemzően tőle és Berzsenyitől is közölt írásokat. A köréje tömörült Aurora-kor
vezérszerepet vitt az irodalmi életben; ide tartozott Vörösmarty, Bajza,
Kölcsey, Toldy és Czuczor (mint érdekességet megemlíthetjük, hogy Czuczor
rendtársa és unokafivére volt Jedlik Ányosnak). [49].
Nem sokkal halála előtt Kisfaludy Károly Bajzának adta át a szerkesztést, aki 1837-ig látta el ezt a feladatot, majd Atheneum név alatt Vörösmartyval és Toldyval közösen új folyóiratot indított – a kiadóval felvetődött jogi vita miatt. Kisfaludy Károly halála után barátai 1836-ban megalapították a Kisfaludy Társaságot. Ennek működéséről a Kisfaludy Társaság Évlapjaiban számolt be. A Társaság életerejére jellemző, hogy csak 1952-ben szűnt meg. |
Bármily különös, de a szaktudományok, így a matematika, a fizika
vagy a kémia területének önálló eredményeket produkáló művelését leginkább
a polihisztorizmus, illetve az arra való törekvés gátolta. Nagyon sokszor
az élet kényszerített egy-egy tudóst arra, hogy mindenfélével foglalkozzék,
mert diákjait mindenre neki kellett megtanítania. A kényszerből néha érdem
lett. Bámuljuk Bolyai Farkast, hogy ennyi mindenhez értett. Zsenialitása
segítette abban, hogy mindezek ellenére a matematika területét igen intenzíven,
európai szinten tudja művelni. Nyugaton már egy évszázaddal korábban megjelent
a szaktudós.
 |
8. ábra. A Honderű 1843 januárjában indult a Petrichevich Horváth Lázár szerkesztésében mint szépirodalmi és divatlap. Elegáns kiállítású, célja, hogy a magyar nyelvet a magasabb körökkel is megkedveltesse. Párizsi divatújdonságai, karikatúrái ellenére sem örvendett túl nagy népszerűségnek. Az ismertebb nevek közül Garay János, Szemere Pál és báró Jósika Miklós voltak rendszeres szerzői [38/II. 2]. |
A zsenik, úgy tűnik, saját törvényeiket követve alkotnak. A század,
de a magyar tudomány legnagyobb, világraszóló eredménye egy sivár laktanyaszobában
fogant, egy másik eredmény a szerzetesi iskola fizikaszertárának magányában,
és csak a harmadik járta be a szabvány tudósképzés útját: külföldi tanulmányút,
egyetemi karrier, elismerés.
 |
 |
| 9. ábra. 1837. augusztus 22-én nyílt meg a Pesti Magyar Színház,
a későbbi Nemzeti Színház Vörösmarty ünnepi játékával, az Árpád ébredésével.
Egészen addig nem volt állandó magyar nyelvű színház hazánkban… Többek között Széchenyi István is harcolt felállításáért, Grassalkovich Antal herceg pedig ingyen telket ajánlott fel az építkezéshez. Első igazgatója Bajza József volt. Drámákat, és 1884-ig, az Operaház megnyitásáig operákat is előadtak a színházban. 1839-ben itt mutatták be a Bánk Bánt. 1840-ben vette fel a Nemzeti Színház nevet. [38/II. 2] A színház szórakoztatott, kultúrát terjesztett, de – közvetve vagy közvetlenül – politikai fórum is volt. Ez az első időkben főleg abban nyilvánult meg, hogy a közönség lelkesedésének felszításához elég volt az is, hogy a színészek magyarul beszéltek, és „győz a magyar”. Kisfaludy Károly saját első, elsöprő sikert elért darabját (A tatárok Magyarországon címűt) később érett fejjel így gúnyolta: „Sok haza puffogtatás, ok semmi, de szörnyű magyarság Bundás indulatok: oh be tatári műv ez!” |
10. ábra. A Pesti Magyar Színház megnyitó előadásának, az Árpád ébredésének színlapja. A főszereplők: Lendvay, Lendvayné, Déryné, Egressy Gábor, Laborfalvy Róza, Szigligeti. Az első előadást Belizár, Schrak Eduárd munkája követi. (Fordította: Kiss János) [57, 134] |
| Természet Világa,
2001. I. különszám |
Simonyi Károly: A magyarországi fizika kultúrtörténete (XIX. század)
http://www.termvil.hu/archiv |
Vissza a tartalomjegyzékhez