BAKSA PÉTER
Jedlik Ányos a Természettudományi Közlönyben
(1869–1897)

1839-ben a súlyos betegségébõl felépült Jedlik Ányost, a pozsonyi akadémia tanárát kollégája és barátja, Fáber Antal disztichonban írt latin verssel köszöntötte:
 

Újra egészséges vagy! Még minap ennek örültem.
Most arról dalolok, hogy miket érez e szív.
Honszeretetbõl, s hogy becsülést hozz arra a Rendre,
Melynek nem pusztán tagja, de éke is vagy,
Nagy s kimerítõ munkát vállaltál Te magadra,
S éjt – napot áldoztál szaktudományaidra.
Néked a féktelen ármány cselszövevénye sem ártott,
Híres vagy Te eszed s munkabírásod után.
Hírnév, megbecsülés, koszorú jár érte, ki annyit
Fáradozott, Muzsád, hidd, jogosan teszi ezt.
Ányosom! Elveszi tõled a nagy tudományod az Orcus,
Elrabol az mindent, azt, amit én becsülök.
Ám Rhadamantus tudja a tisztét, és a borostyán
Mégis rajta marad érdemesült fejeden.
(Federmayer István fordítása)
 
Fáber Antal borostyánkoszorúval jutalmazta nagy tudományú kollégáját.

Vajon ilyen egyértelmû volt Jedlik Ányos fogadtatása, munkájának értékelése saját korában? Felismerték-e kutatásainak és találmányainak jelentõségét, jövõbe mutatását? E kérdések indítottak arra, hogy megvizsgáljam a kor tudományos híradóit, elsõsorban az 1869-ben indult Természettudományi Közlönyt, a Királyi Magyar Természettudományi Társaság folyóiratát, a Természet Világa elõdjét, miként jelenik meg bennük még életében a nagy tudós, feltaláló, egyetemi tanár.
 

Jedlik Ányos és a Királyi Magyar Természettudományi Társaság

Jedlik Ányos ott volt a társaság születésénél. Bugát Pál 1841. május 28-án bocsátotta közre a felhívást, mellyel kezdeményezte „a természeti tudományokat mívelni és azok jótékonyságát a hazában terjeszteni akarók” összefogását. A felhívást 134-en írták alá, köztük Jedlik Ányos, aki ekkor már (1840 óta) a pesti egyetemen oktatott. A Természettudományi Társaság 1841. június 13-án alakult meg.

Mint a felhívásból kitûnik, a szervezet célja kettõs volt: a természettudósok összefogása és a tudományos ismeretterjesztés. Már az alakuló közgyûlésen tervbe vették, hogy „a novemberi vásárláskor természettudományi mutatványokkal lépjen elõ a Társulat a Casinoban vagy a megyeházánál”. Három tudós, köztük Jedlik Ányos jelentkezett is; a program azonban „az idõ rövidsége miatt elmaradt”. (Természettudományi Közlöny, a továbbiakban T. K., 1892. február, 57–71. old.)

Jedlik Ányos tehát részt vett a szervezésben, s ahogy a visszatekintõ beszámolókból követhetõ, folyamatosan jelen volt a társulatban.

Az ötvenéves jubileumra készült emlékkönyv ismertetése a következõket írja: „Az elsõ idõszakban Jedlik Ányos, a pesti egyetem derék fizikusa volt a természettan egyedüli képviselõje; csak az a kár, hogy az õ érdekes kísérleti elõadásai sem jelentek meg nyomtatásban.” (T. K. 1892. február 90–96. old.)

Elismerés és szemrehányás egyszerre: elismerés, mert munkálkodott, szemrehányás, mert nem adott nyilvánosságot kutatási eredményeinek, nem tárta harsányan a világ elé találmányait.

Szily Kálmán e megjegyzését kritikával kell fogadnunk. Jedliknek több kõnyomatosa jelent meg akadémiai és egyetemi elõadásairól, 1850-ben õ maga adta ki a Természettan elemei címû tankönyvsorozatának elsõ könyvét. Rendszeres elõadója volt a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók nagygyûléseinek, nemritkán szerepelt azokon kísérleteivel, találmányainak bemutatásával. A nagygyûlések „munkálatait, vázlatait” az ülések után nyomtatásban is megjelentették.

Jedlik Ányosnak egyéb nyilvános szereplései is voltak: az 1841-ben alakult iparegyesület a gõzgépek átvételénél szakértõként vette igénybe technikai felkészültségét. 1861-ben szakmai véleményét kérték RumpellesMihály kõbányai pincéi beomlása okainak felderítéséhez. Elõadása 1863. augusztus 16-án hangzott el az Akadémián.

Jedlik mégis úgy él a köztudatban, mint az el nem ismert tudós típusa, akit sem saját kora, sem az utókor nem méltányolt kellõen. Magyarázzák szerzetesi szerénységével, az egyetem falai közé zárkózó kutató magányosságával s természetesen a kor meg nem értésével. Pedig többször megmutatta magát a nagyvilágnak is: 1855-ben Párizsban telepével bronzérmet nyert, 1856-ban elõadásokat tartott a német természetbúvárok ülésén Bécsben, 1873-ban – szintén Bécsben – elektromos sûrítõtelepei haladási érmet nyertek.

Az el nem ismertség talán legsúlyosabb oka Magyarország politikai, társadalmi helyzete, a gazdaság elmaradottsága a 19. században: az elektrofizika, az elektrotechnika tudományos eredményeire nem volt igény és fogadókészség Jedlik termékeny korában. A magyar gazdaság az 1880–90-es években indult nagy fejlõdésnek, ekkor teremtõdtek meg azok a feltételek, amelyek a Jedlik képviselte tudományra, technikára számítottak. Nem véletlen, hogy a századfordulón – amikor a magyar gazdaság kibontakozott – a magyar fizika és elektrotechnika EötvösLoránd,DériMiksa,ZipernowskyKároly,BláthyOttó majd KandóKálmán révén a világ élvonalában haladt. Nem kérhetjük számon Jedlik Ányoson, hogy munkásságát nem ismerték meg és találmányainak jelentõségét nem ismerték fel.

És Siemens? – tehetnénk fel a kérdést. Éppen abban az idõben élte legtermékenyebb alkotókorát, amikor Németország és a világ fogadni tudta találmányait. Nem véletlenül születtek gyorsan vállalkozásai, s hálózták be – szó szerint – a világot.

A Jedlik-rejtély tehát összetett, bonyolult téma.

Elismerõen ítéli meg Jedlik Ányos szerepét Szily Kálmán az 1848–49-es forradalmat és szabadságharcot követõ abszolutizmus idején. „Negyven év Társulatunk történetébõl” címû tanulmányában arról ír, hogy a Természettudományi Társaság mûködése a nehéz idõkben hanyatlott, de egy kis csapat – Szõnyi Pál, Kovács Gyula, Szabó József, Jedlik Ányos – összefogott, s „egy kis Akadémia” szerepét töltötte be a társulat. (T. K. 1880. február, 41–49. old.) Amikor a 60-as években az Akadémia – amely a szabadságharc bukása után 1858-ban tartotta elsõ ülését – megerõsödött, a társulat a természettudományok népszerûsítését vállalta. E program kimunkálásában részt vett Jedlik Ányos is és e program szülötte a Természettudományi Közlöny is.

Jedlik anyagilag is a társulat mellé állt. Az 1873. május 10-i társulati ülésen „örökítõ tag” lett, az alaptõkét 100 forinttal gyarapította (T. K. 1873. november. 453. old.). 1887-ben azok között volt, akik aláírták a társulat könyvkiadójának, a Természettudományi Könyvkiadó Vállalatnak a biztonságos mûködéshez szükséges igényük bejelentését. (T. K. 1897. május. Melléklet.)

A közlönyök arról is tanúskodnak, hogy Jedlik rendszeresen részt vett a társulat életében és ülésein. Többször elnökölt, több éven át tagja volt a természettani választmánynak. Tisztelet övezte. Ennek legszebb bizonyítéka: az 1886. január 20-i ülésen „a választmány, tekintve a természettudományok terén s a társulat irányában szerzett érdemeket, tiszteleti tagokul való megválasztásra ajánlja... Jedlik Ányos nyugalmazott tanárt, szellemes találmányairól Európa-szerte ismert fizikust.” Jedlik népszerûségét tükrözi, hogy a 102 szavazatból 95-öt, az elõterjesztett négy tudós közül a legtöbbet kapta (T. K., 1886. február. 101–102. old.)

Tehát, mint a közlönybeli híradások kifejezik, Jedlik Ányos jelen volt a társulatban, számítottak munkájára, el is ismerték azt, még ha kritizálták is a kevés publikáció miatt.
 
 

Jedlik Ányos munkássága a Természettudományi Közlönyben

Milyen kérdések foglalkoztatták az 1860-as évektõl?

–Munkálkodott a Bunsen- és Grove-féle elemek fejlesztésén, eljutott az ólomakkumulátorok elõnyeinek felismeréséhez.

–Fejlesztette a Holtz-féle „villanygépet”.

–Foglalkozott az elektromos kapacitás növelésével, sûrítõtelepeket fejlesztett ki: leydeni palackok láncolata, csöves villamszedõk, villamfeszítõk. E munkálkodásának csúcspontja bécsi világkiállításon elért sikere (1873).

–Összetett rezgések megrajzolására szolgáló készüléket szerkesztett.

A TermészettudományiKözlönyben megjelent tanulmányokat, híradásokat két csoportra osztva elemzem.

1.Azok a tanulmányok, tudósítások, amelyek a Jedlik Ányos által is mûvelt területekkel foglalkoznak; hivatkoznak-e Jedlik eredményeire?

2.Jedlik Ányos kutatásait, találmányait bemutató dolgozatok, hírek.
 
 

Jedlik Ányos és az egyetemes fizikatörténet

Sajnos, kevés munka hivatkozik Jedlik Ányosra, holott az õ munkásságának említése is illenék az adott témakörhöz. Íme néhány példa.

Szily Kálmán a Holtz-féle nagy feszültséget elõállító statikus generátorról ír (T. K., 1869. 359–363. old.), de nem szól Jedlik vele kapcsolatos munkájáról.

A dinamó feltalálásának elsõbbségérõl vita indulhatott volna, amikor az 1868. december 16-i szakülésen StoczekJózsef ismertette „a Siemens-gépeknek azt a fajtáját, amely 1867-ben a párizsi világkiállításon nagy sikert aratott”. A dinamó volt az. Stoczek nem is szólhatott a Jedlik-féle egysarki villamindítóról, hiszen az az egyetemi szertárban lapult. Egyedül Jedlik beszélhetett volna, aki ekkor még aktív egyetemi tanár volt. (T. K. 1869. 445. old.)

Jedlik hallgatott, s elhallgatta nevét a J. C. Poggendorff által megjelentetett Biografisch – Literarisches Handwörterbuch zur Geschichte der exacten Wissenschaften ... címû munka is 1863-ban. A 8447 „természetbúvár” között 91 magyart sorol fel ez a „valódi nemzetközi pantheon”, de Jedlik Ányos nincs köztük, pedig élõ kortársai közül szerepel benne például GörgeyArtur és Nendtvich Károly. Szily Kálmán szerint is „sok érdemes magyar tudós hiányzik a mûbõl.” (Szily Kálmán: Adalékok a magyarországi természetbúvárok életrajzához. T. K. 1871. november, 448-458. old., december 491–499. old.)

Poggendorff nem akart tudni vagy ekkor nem tudott Jedlik Ányosról. A könyv 1898-ban kiadott III/1. kötetében már említést tesz róla és publikációiról.

Ugyancsak Szily Kálmán tudósít „A bécsi világtárlat mágneseirõl” a TermészettudományiKözlöny 1873. novemberi számában. (417–432. old.) Szól Jaminrõl, „a delejóriás” feltalálójáról, hivatkozik Grove-ra, Bunsenre, Seebeckre, Pixiire, Ritchie-re, stb., de Jedliket egyáltalán nem említi. A TermészettudományiKözlöny sem 1873-ban, sem 1874-ben nem ad hírt Jedlik világkiállításon elért sikerérõl.

Neve hasonlóan beleillett volna R. A. szerzõ Az elektromos világítás címû tanulmányába. Részben azért, mert Jedlik maga is foglalkozott ezzel, részben azért, mert a cikk szól az áramforrások fejlõdésérõl – Voltáról,Grove-ról, Bunsenrõl, Clarke-ról, Siemensrõl – csak éppen a hazai tudóst nem említi. (T. K. 1878. aug. 304–305. old.)

Az 1883. áprilisi számban (158–166. old.) Lakits Ferenc „Az elektromos vasutakról” értekezik. Jacobit említi, akinek „legelsõként sikerült az elektromosságot, mint mozgató erõt felhasználni”. Tudjuk, Jedlik 1827–28-ban megalkotta forgonyát, az elektromotor õsét, 1841-ben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók II. vándorgyûlésén Pesten bemutatta, 1856-ban Bécsben elõadást tartott „az elektromágnes alkalmazása az elektromágneses forgásoknál” témában. Illett volna hivatkozni rá is.

Lengyel Béla, a Természettudományi Közlöny 1876. februári számában (41–47. old.) „A szódavízrõl” írt tanulmányt. Elmagyarázza a mesterséges ásványvíz fogalmát, részletesen leírja elõállításának módját, megemlíti a Liebig-féle szódavíz-elõállító készüléket, de egyetlen szóval sem utal a szódavízgyártás magyar úttörõjére, Jedlik Ányosra; pedig õ már az 1820-as évek második felében megalkotta készülékét, 1830-ban a Zeitschrift fürPhysik und Mathematikban ismertette azt, 1841-ben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók II. gyûlésén tudóstársait az általa elõállított szódavízzel vendégelte meg, sõt ebben az évben pár munkást foglalkoztató szódavízgyártó üzemet is létesített.

A találmány megalkotása után több mint 60 évvel a TermészettudományiKözlöny 1894. januári számában (10–14. old.) Egy elfelejtett magyar találmány címmel Hankó Vilmos fordításban közli Jedlik 1830-ban németül megjelent cikkét.

E témacsoportban két tanulmány van, amelyek tudnak Jedlik kísérleteirõl és eredményeirõl.

Az egyik a közlöny 1875. decemberi számában (482–483. old.) Schuller Alajos tollából jelent meg A villanyszikra hosszának fokozásáról címen. Az Annalen der Physik und Chemie címû folyóiratban Holtz ismerteti az általa feltaláltnak gondolt feszültségsokszorozási elvet, amelyet Jedlik már az 1873-as bécsi világkiállításon bemutatott csöves „villamfeszítõ” berendezésében alkalmazott. Amit Jedlik a leydeni palackokkal, majd saját üvegcsöves kondenzátoraival több évvel ezelõtt megvalósított, azt most Holtz Franklin-táblákkal csinálta meg. Tíz Franklin-táblával a feszültséget tízszeresre növelte. Schuller a következõkkel zárja tudósítását: „... attól is tartunk, hogy a felfedezést a külföldi irodalom nem fogja annak tulajdonítani, ki ezt elõször felderítette, mert Jedlik készüléke a bécsi világkiállításon is szerepelt ..., a jury (zsûri) haladási éremmel tüntette ki... Jedlik tanár úr igen jól tenné, ha mielõbb írna az Annalen der Physik und Chemie szerkesztõjének, s adná elõ a valódi tényállást...”

Kiderül tehát, hogy itthon mégis tudtak Jedlik bécsi sikerérõl, de bizonyára nem tudtak arról, hogy 1863 decemberében elküldte Poggendorffnak, az Annalen der Physik und Chemie szerkesztõjének a palackláncolatról és villamfeszítõjérõl szóló elméletét és a készülék rajzait.

Poggendorff 1864. január 22-én kelt válaszában elutasította Jedliket a következõkkel: „mint valami teljesen újat mutatja be az Öntõl feldolgozott tárgyat, holott a fizikusoknak már egész sora foglalkozott ugyanazzal”. Poggendorff ugyanakkor elismeri, hogy „közülük egynek sem sikerült 24 hüvelyk hosszúságú egyenes szikrát elõállítani. Az Ön értelmezésében egyedüli újdonság a telep megtöltésének a módja, amely alapelvében bár azonos az én galvanobillegõmmel, de legalább is a Franklin-féle telepre még nem alkalmazták.” Kifogásolja még a szerkezet bonyolultságát. (Ferenczy Viktor: III: 70–73. 1.)

Jedlik megfogalmazza a választ, de nem küldi el, ahogy Schuller felszólítására sem válaszol. Talán azért nem reagált a cikkére, mert igaztalannak tartotta Poggendorff eljárását. „Kit a kígyó megmart, a gyíktól is fél” szindróma jelentkezett? Az elsõ csoportba tartozó másik tanulmány külön fejezetet érdemel.
 
 

A Jedlik-féle dinamó sorsa

Heller Ágost Siemens Werner címû tanulmánya (T. K. 1893. március, 140–149. old.) Jedlik Ányos nevét a jegyzetben említi. Ennek elõzménye, hogy nyilvánosság elé került Jedlik dinamója. Az 1890. október 15-i szakülésrõl a következõképpen számol be a Természettudományi Közlöny: „Klupathy Jenõ egyetemi magántanár Jedlik Ányos nyugalmazott egyetemi tanárnak egy dinamo-elektromos gépét mutatta be, amelyet a tudós tanár 1852 és 1854 közt készített. A hozzá való utasítás negyedik pontjában ott találjuk a dinamo-elektromos gépek elvét, vagyis a Siemens-féle elvet szabatosan formulázva, amelyet Siemens csak 1867-ben terjesztett elõ a berlini akadémiában, s amely azt fejezi ki, hogy növekedõ erejû mágneselektromos áramok mechanikai erõ felhasználása útján annak a csekély mágnességnek a segítségével fejleszthetõk, amely a közönséges puha vasmagvakban mindig megvan.” (T. K., 1890. november 607–608. old.)

Ez lehet az elsõ közlés Jedlik dinamójáról?

Than Károly 1892-ben átveszi KlupathyJenõ közlését Visszapillantás a múltakra címû jubileumi összefoglalójában: „Eddig azt tartották, hogy az elsõ ilynemû gépet 1860-ban Pacinotti szerkesztette Olaszországban, és hogy e gépeknek elvét tudományosan 1867-ben Berlinben Siemens formulázta. Klupathy Jenõ tagtársunk jelentése szerint azonban kétségtelen, hogy az elsõ gépnek szerkesztõje és elvének megalapítója már 1852–54 között tudományunk egyik nesztora, Jedlik Ányos, kiváló tagtársunk.” (T. K. 1892. február 78–90. old.)

Heller Ágost 1893-ban írt jegyzete mintha azt fejezné ki, hogy látta is Jedlik dinamóját: „primitív mûvû gépmintának” nevezi.

Ismert, hogy a magyar tudománytörténet 1861-et fogadta el Jedlik dinamója feltalálásának idõpontjául, mert ez a dokumentálható idõpont – az eszköz leltárba vétele –, melyet Eötvös is idéz emlékbeszédében:

„Egy sarki villamindító (unipolar inductor). Célszerû használhatás végett az eszköz rövid leírása és kezelése módja az alapdeszka alá csatolt írásban olvasható. Kigondolva Jedlik Ányos által, elkészítve pedig Nuss pesti gépész mûhelyében.

Beszerzési ideje 1861. Ára 114 frt 94 kr.” (T. K., 1897. augusztus 387–402. old.)

A dinamóelv megfogalmazása és a szerkezet megalkotása tehát egyértelmûen az 1850-es évekre tehetõ. S bármennyire is hallgatott Jedlik, tudós kortársai az 1890-es években felderítették a dinamóelv megfogalmazásának és az unipolar inductor feltalálásának titkát. A Természettudományi Közlönyben szót is emeltek az elsõbbségért.
 

A leydeni palackok és az osztógép

A második csoportba két írás tartozik csupán, melyekben két fontos találmányáról esik szó: „a leydeni palackok sorozatáról” és az osztógéprõl. Mindegyik tudósítás az 1891-ben alakult Matematikai és Fizikai Társulat ülésérõl való.

Az 1892. február 4-i tanácskozáson BartoniekGéza bemutatta „Jedlik láncolatosan kisüthetõ leydeni battériáját éspedig Jedlik eredeti készülékével”. Két lényeges vonását emeli ki: „a leydeni palackokat elõzetesen egyenként tölti meg, és csak ezután kapcsolja össze láncolatosan és süti ki”.

A másik: „a kisütés szikrájának hossza a palackok számával arányosan nõ”. (T. K., 1892. április 212. old.)

A társulat 1893. április 4–5-i ülésén pedig Palatin Gergely „azokat a javításokat ismertette, melyeket Jedlik Ányos osztógépén tett: „1/3 és 1/4 mm menetû csavarokat készítvén, a szerkezet fogaskerékkel kapcsolatosan lehetõvé teszi 1 mm köznek 800-tól egész 2000-ig menõ egytávolságú és aránylag mély vágású üvegkarcolatnak elõállítását”.

Különös, hogy Jedlik életének utolsó öt évében – ha nem is a maga teljességében – feltárult a Jedlik-életmû, a halálát követõ nekrológban és emlékbeszédben pedig teljes munkásságát értékelték.
 

Jedlik Ányos haláláról

Hogyan fogadta Jedlik Ányos halálát a Természettudományi Társaság és folyóirata, a Természettudományi Közlöny?

Summázva: munkásságához és jelentõségéhez méltóan.

Az 1896. januári számban (42. old.) az 1895. december 18-i ülésrõl jelenik meg közlemény: „Az elnök (Szily Kálmán) mélyen elszomorodva jelenti, hogy Jedlik Ányos, utolsó ama 134 férfiú közül, akik 1841. május 28-án (Az aláírásgyûjtõ-ív kibocsátását jelöli meg a társaság alapításának idõpontjául) a Királyi Magyar Természettudományi Társulatot létrehozták, s aki mindvégig tagja volt a Társulatnak, Gyõrött elhunyt. A gyászhírrõl értesülvén, telegramban fejezte ki a Társulat nevében mély fájdalmát és részvétét a Társulat Nesztorának elhunyta fölött....”

A folyóirat közli AcsayFerenc házfõnök, fõgimnáziumi igazgató köszönõ táviratát.

A közlöny 1896. februári száma (88–93. old.) beszámol az 1896. januári közgyûlésrõl, ahol szintén megemlékeztek Jedlikrõl, „a Társulat nesztoráról, a kísérleti fizika buzgó munkásáról”, aki „elõszeretettel elektromos készülékek szerkesztésével foglalkozott, de a fizika egyéb ágait is sikerrel mûvelte”.

Az 1896. novemberi szám (597. old.) arról tudósít, hogy a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 28., Budapesten tartott vándorgyûlésén szintén megemlékeztek a halottakról, köztük „Jedlik Ányosról, aki a vándorgyûlések egyik alapítója volt”.

A TermészettudományiKözlöny szerkesztõségében az volt a rend, hogy az év utolsó számában nekrológot közöltek az abban az évben elhunyt természettudósokról. Az 1896. decemberi számban Jedlik Ányosról is megjelent a nekrológ (637–638. old.) Az évek alatt, s az ekkor megjelentek közül is ez a leghosszabb, legrészletesebb.

Ismerteti életútját, tanári pályáját, munkásságát, írásait. Találmányai közül megemlíti dinamógépét, leydenipalack-telepeit, csöves villamszedõit. Szól a Természettudományi Társaság és a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyûlésein vállalt elõadásairól, bemutatóiról. Jedlik lelkiismeretességét egy kis történettel mutatja be (lásd „Jedlik Ányos nekrológja” keretes idézet a 152. oldalon).

A nekrológ azzal zárul: „Tudományos érdemeirõl bõvebben fogunk megemlékezni.” Ez 1897-ben következett be. Az augusztusi szám (387–402. old.) közli Eötvös Loránd 1897. május 9-én az Akadémián elmondott emlékbeszédének kivonatát. A részletekbõl összeáll a jeles tudós életútja, tanári, tudósi, szakírói munkássága, emberi arculata. Így válik teljessé a TermészettudományiKözlönyökben a Jedlik-kép.

Jedlik Ányos születésének 200. évfordulója kiváló alkalom arra, hogy felidézzük emberi és tudósi személyiségét, bemutassuk tudománytörténeti jelentõségét. Azok közé tartozott, akik fogékonyak voltak a kor tudományos kihívásaira. Hivatkoztam Hankó Vilmos: Egy elfelejtett magyar találmány címû tanulmányára; ennek befejezését ma is aktuálisnak vélem: „Mulasztásainkat némileg pótolhatnók, ha a millenniumi kiállításon összehordanók az összehordható magyar találmányokat, fölfedezéseket, eszközöket, s mindazt, ami által a tudomány, az emberiség a magyar ember útján lett gazdagabb.”


Jedlik Ányos nekrológja
Természettudományi Közlönyök, amelyekben Jedlik Ányos munkássága megjelenik (1869–1897)
 
Természet Világa, 131. évf. 4. sz. 2000. április
https://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/ 
https://www.ch.bme.hu/chemonet/TermVil/ 


Vissza a tartalomjegyzékhez