Jedlik Ányos nekrológja
Természettudományi Közlöny, 1896
Jedlik Ányos István, a magyar fizikusok nesztora, akadémiai tag, társulatunknak örökítõ és tiszteleti tagja, elhunyt december 13-án. Született 1800. évben januárius 13-án Komárom-megye Szémõ helységében. 10 éves korában hagyta el atyai házát iskoláztatása végett. Gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban befejezvén, 1817-ben lépett a benczés rendbe Pannonhalmán. Itt állotta ki az újonc évet, és Gyõrbõl a bölcsészeti tanfolyam elvégzése után visszatérvén, ott végezte el a hittudományokat és közben a pesti egyetemen a bölcsészet doktorává avattatván s egy évig a gyõri fõgimnáziumnál tanárkodván, 1825-ben szenteltetett pappá, s akkor kezdte meg tanári pályáját, mint a gyõri benczés liczeumon a természetrajz, fizika és mezõgazdaság tanára. Baumgartner „Zeitschrift für Physik und Mathematik” címû folyóiratában kezdte meg nyilvános irodalmi mûködését. 1831-ben a pozsonyi akadémiába tétetett át s elkezdte természettanát latin nyelven megírni, de abban a reményben, hogy nemsokára magyar nyelven taníthatja hallgatóit, félbehagyta. 1839-ben a m. kir. egyetemen a természettudományok tanárává neveztetett ki, ahol minden gondját tanszéke reformálásának szentelte. Így jelent meg 1850-ben magyarul írt Természettana. Az 1858. évben a M. Tud. Akadémia egyszerre rendes tagjai sorába emelte és „Súlyos testek természettana” c. mûvét nagy jutalomra méltatta. A „Német magyar tudományos mûszótár” természettani és chemiai része az õ tollából való. 1862-ben a tanárvizsgáló bizottmány tagja lett. Az elektromágnesség elveit jóval Siemens elõtt ismerte, sõt dinamógépet is szerkesztett, melyet a saját kezûleg írt utasítással együtt az egyetemi fizikai laboratóriumban most is õriznek; csakhogy ezeket õ sehol sem közölte; elsõ szódavízgyártása, csöves villamszedõi, leydeni palacktelepei a tudományban már mind ismeretesek. Igazi kísérletezõ és mély belátású tudós volt, ki a magyar tudományosságnak büszkesége vala. Amióta nyugalomba vonult, Gyõrben benczés kartársainak rendházában élt, de a tudományos törekvések iránt mindvégig érdeklõdött. Évenként eljárogatott az Akadémia nagygyûlésére, és soha el nem maradt a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyûlésérõl, melynek egyik megalkotója volt. ’ volt még életben Irinyivel azok közül, akik ott állottak Társulatunk bölcsõjénél; mindkettõjük ugyanazon évben távozott jobb honába. Páratlan lelkiismeretességének bizonyítására csak azt említem fel, hogy 90 éves korában rekkenõ júniusi meleg délután bekopogtatott Társulatunk helyiségének ajtaján a Lloyd-épület 2. emeletén, s íróasztalomra tett a Természettudományiközlönybõl is, a Népszerû Elõadások Gyûjteményébõl is egy vékonyka füzetet, mondván: „Valamiképp két példányt kaptam belõlük, hát visszahoztam Gyõrbõl, hogy a Társulat ne károsodjék.” Tudományos érdemeirõl bõvebben fogunk emlékezni.
(szerzõ aláírása nélkül)
Természet Világa, 131. évf. 4. sz. 2000. április
https://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/
https://www.ch.bme.hu/chemonet/TermVil/
Vissza a tartalomjegyzékhez