SZKEPTIKUS SAROK


Lázár István

Látomások és "észlelések"

Ámbár Göõz Lajos a Lochness - szörny nélkül címet adta e lap júniusi számában megjelent, számomra igen informatív, ám de alapjában tektonikai-morfológiai, valamint paleoklimatikai támájú írásának, a mindösszesen 332 nyomtatott sornyi közleménybõl 139 sor a nem létezõ szörnnyel, a becézve Nessie nevet nyert látománnyal foglalkozik. Ami 42%.

Ez az arány tetemes. Mégsem kifogásolható. Mert ha Kr. u. 565 körül bizonyos Szent Columba látta volna elõször, mellesleg nem is a tóban, hanem a Ness folyóban a szörnyet, ez teljesen rendjén való. Akkor is az, ha a Szent István Társulat által kiadott, A szentek élete szerint az 525 és 543 között valamikor született és 615. november 23-án elhunyt Szent Kolumbán ír szerzetes Írországból elõbb csak a dél-angliai Cornwallba jutott el, majd onnan a csatornán rögtön a kontinensre ment, s ott élte le egész, kolostorfundálásokban és pogányok térítésében gazdag, jámbor életét. Ez a kor még annyira a legendák ködébe vész. S ezekben otthonosan közlekednek vízen és szárazon szentek és szörnyetegek.

Annál tanulságosabb - s e hozzászólás tárgya -, ami a következô, 1900-ban történt második "észlelés", fôként pedig az 1930-as évek elejérôl datálható, s azóta szinte folyamatosa Loch Ness-kampány nyomán taglalható. Göôz Lajos még 139 sor ellenére is csak említôleg szólhat a Nessie nyomában indított, hol komolytalan, hol azonban nagyon is komoly expedíciókról. Utóbbiak során a Nessie-megfigyelôk mind korszerûbb, drága eszközöket vetettek be: a távcsövek és fotómasinák után víz alatti kamerákat önmûködô keresô-követôkkel, tengeralattjáróktól halrajokig minden vízben bujkáló felderítésére alkalmas szonárokat stb. Még egy külön erre a célra kifejlesztett tengeralattjáró is lemerült a tóban Nessie-ért. Akkora volt a felhajtás, hogy a munkába sikerült bekapcsolni az USA ûrkutatási hivatalát, a NASA-t is extra kameráival, s a régi és az új képek számítógépes elemzésében részt vett a RAF, a Royal Air Force: a brit Királyi Légihaderô. Mindhiába...

Sok és sokféle technikai és más, ide nem férô érdekességével együtt lehangoló történet ez. S magam két vonását emelem ki. Az elsô az, hogy számos szemtanú, alkalmilag bûvkörbe vont és szinte profiként fellépô "észlelô" mily sokféle "lényt" látott, vélt látni a szörnyrôl szólva. Ha többször ismétlôdött is egy "vízi óriáskígyó", illetve egy nagytestû, zsiráfnyakú és kisfejû "ôslény"-figura (sztereotípia), amit persze mintegy egymásnak adhattak a tanúskodók, sôt azok nemzedékei -- már a feltûnô sokféleség jogos gyanút kellett, hogy keltsen.

Szóljon a hazai szkeptikusok dicséretére, hogy a jeles Gaál István geológus és ismeretterjesztô író már 1936-ban megjelent "Amit rosszul tudunk - Természettudományi koholmányok és balítéletek" címû könyvében, nem kímélve a sajtót, különösen a képeslapokat és -mellékleteket, így fakadt ki: "Hogy mivé fajulhat el ezen az úton-módon való koholmány-gyártás és terjesztés, 'kimagasló' példája a 'lochnessi szörny' önmagában eléggé mulatságos, de az emberiség általános értelmiségére mégis nagyon szomorú fényt vetô históriája." És hol volt ekkor még a NASA, a RAF, meg a többi. Gaál utóbb maga is rátér a feltûnô sokféleségre: "A 'Loch Ness-i Vezetô'-ben az óriás szalamandrára emlékeztetô képét látjuk, amelynek fejét valamely óriás-szörny talpa lapította össze. Egy másik mûvész ezzel ellentétben hosszú, keskeny fejjel ábrázolja. A harmadik az Allosaurus hitvány másának tünteti fel. A negyedik mindezektôl eltérô, olyan mestermûvet hozott létre, amelyben több fajta kétéltû és néhány emlôs jellemvonásainak keverékére ismerünk." Gaál könyve ezt részben illusztrációkkal is szemlélteti.

Végül is mindez igen emlékeztet arra, ami UFO-ügyekben, "földönkívüli" látogatók jármûveinek és személyzetének megörökítésérôl mondható el. A kettôsség, az ellentmondás azonos: az "észlelôk" hol egymástól kölcsönzik, egymás szájába adják az "információkat", hol pedig más-más, gyakran nagyon ellentétes, sôt egymást kizáró "észlelésekrôl" vallanak, ilyenekrôl tesznek hitet. Ám ez a kettôsség sem a hívôket, sem az UFO-k léte mellett ugyancsak elkötelezett "kutatókat" nem zavarja.

A másik, kiemelkedô jellemvonás az üzleti háttér. Futólag még mindig Gaál Istvánnál maradva: az ô szkeptikus állásfoglalása Nessie ügyében, a maga józan, s koholmányokon különösen edzett gondolkodásán túl nem kis részt bizonyos W. K. Gregorynak, a gerinces állatok neves kutatójának helyszíni vizsgálatain alapul. Aki szakmai észrevételeinek utókommentárjaként nem átallja leírni: "ez az áldott barom az országnak Walter Scott óta egyik legnagyobb jótevôje". Az érintett skót város, Inverness ugyanis a brit szigeteknek a romantikus házasságkovács-tanya, Gretna Green mellett vagy elôtt a legerôsebb idegenforgalmi vonzerejéhez jutott a drága Nessie révén. Ezekhez képest például az - alighanem - kôkori csillagvizsgáló Stonehenge és minden más hasonló eltörpül.

Hát igen. Emlegetjük, mégsem tudatosul bennünk igazán, hogy számos koholmány, sarlatánság, áltudományos "szenzáció" és ezek pertraktálása egyenként, s összességében az egész, az emberi hiszékenységre és a tudományos megismerés elfogadásának a hiányára épülô "iparág": óriási üzlet. Hogy - akár hazabeszélve - mást ne mondjunk: a tudományos és a korrekt ismeretterjesztô lapok és könyvek többnyire állami vagy piacgazdasági mecenatúrára szorulnak. A kultúra koldusai. Míg az ezoterika, az "ufológia", a horoszkóp-irodalom, a kártyavetés és zaccjóslás "tudománya", az "X-aktagyártás" és hasonlók profitábilis üzletet kínálnak, nyújtanak.

Göôz Lajos hangsúlyozza, hogy a Nessie-hisztéria inspirálta, idôvel mind tervszerûbb és egzaktabb Loch Ness-kutatásnak igen hasznos természettudományos hozadéka is volt, van. Így vált a félszáz négyzetkilométeres skót tó a világ egyik legátkutatottabb tavává. Ma alighanem jobban ismerjük vizét, vízgyûjtôjét, élôvilágát stb., mint a Bajkál-tavat, amely pedig a világ legnagyobb édesvíztartalékát tartalmazza (mind veszélyeztetettebb állapotban). Nessie nem csupán turistákat - és fantasztákat - toborzott a tóhoz. Tudósokat és természetvédôket is.

Jut eszembe: a közös román-magyar történelemnek Drakula a világ elôtt sokkal ismertebb figurája, mint Hunyadi János. Tutanhamon 1922-ben fellelt aranykincseit többen ismerik a "fáraó átka" hozzá fûzôdô, alaptalan legendája, mint az aranyak történeti értéke és esztétikai szépsége miatt. S nem adott-e alkalmat-lendületet a tudományos - geológiai és ôslénytani - ismeretterjesztésnek az erdélyi Tordai-hasadékról vagy a Nummulitesekrôl szólva az ezekhez fûzôdô Szent László-legenda...?

Vígasztaljuk magunkat, vereségeink közepette, sebeinket nyalogatva. Mert a "Természet Világa" júniusi számának megjelenésével egyszerre jött a hír Skóciából, hogy 1997 nyarán új expedíció kutatja a Loch Nesst. Ám nem hidrológiáját, nem az üledékeit. Nem, nem.

Ez az "áldott barom": Nessie örök...


Természet Világa, 128. évf. 7. sz. 1997. július, 332-334. o.
https://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/
https://www.ch.bme.hu/chemonet/TermVil/


Vissza a tartalomjegyzékhez