Surányi János
(1918-2006)

Nagy tanáregyéniség távozott az élők sorából 2006. december 8-án. Surányi János a Középiskolai Matematikai Lapok egyik újraindítója, a Bolyai János Matematikai Társulat tiszteletbeli elnöke, az MTA Eötvös-koszorújával kitüntetett nyugalmazott egyetemi tanára a magyarországi matematikai élet meghatározó alakja volt. Matematikusok és tanárjelöltek generációi tanulták meg tőle a problémamegoldás mesterfogásait, hogy minden feladatnak lelke van, s miként közelítsünk hozzá, hogy feltárja előttünk rejtett titkait.

Surányi Jánosra egy kedves köszöntő részletével emlékezünk, melyet egyetemi tanártársa mondott el tiszteletére a 80. születésnapja alkalmából rendezett kis ünnepségén.

Surányi "Jani"-val 1949 nyarának végén ismerkedtem meg. Gehér Laci vitt fel hozzá a Bajcsy-Zsilinszky út 66-ba (ha jól emlékszem). Akkor ő sokkal öregebb volt nálam, mintegy másfélszer annyi idős, mint én (ma már alig 16%-kal több).

Tulajdonképpen meg lehetne kérdezni, miért én üdvözlöm 80. születésnapja alkalmából, hiszen Jani elsősorban logikával, másodsorban számelmélettel foglalkozott, engem meg inkább az algebra érdekelt. Ne felejtsük el azonban azt, hogy neki volt egy szenvedélye: az oktatás. Ebben viszont a tanszéken mindenki az Ő tanítványának tekinthető. Ezen nem azt értem, hogy szolgaian másoltuk volna, amit csinált, hanem azt, hogy megértettük a hozzáállását és igyekeztünk azonosulni vele. Ennek szellemében igyekszem visszaemlékezni néhány vele kapcsolatos élményemre, melyek meghatározóak voltak számomra.

Turánnál vizsgáztam "az utolsó óra után", ami azt jelentette, hogy nem volt felkészülési időm. A Csebisev-tételt kaptam, amit nagyon szerettem, de egy ponton rájöttem, hogy néhány lépés után meg fogok akadni. Úgy döntöttem, hogy folytatom a felelést, majd csak lesz valahogy. Lett is, amikor odaértem a kérdéses ponthoz, Turán azt mondta, köszönöm elég. Megkönnyebbülten jöttem ki és a szomszédos szobában ülő Surányinak elmeséltem az esetet. Jani erre azt mondta: Jó, akkor most ülj le és gondoljad végig! Valóban, egy perc múlva rájöttem a következő lépésre. Így is lehet nevelni!
Surányi elemi matematikát tartott nekünk a negyedik évben. Hajnal és Fried, a "két ifjú titán", természetesen soha nem csinálta meg a házifeladatokat. (Idén a csoportomban levő egyik kiemelkedő képességű diák azt mondta, hogy ő csak azokat a feladatokat oldja meg, amiket nem tud megoldani - mi is így voltunk ezzel.) Amikor aztán valamelyik szorgalmas évfolyamtársunk elkezdte a megoldást, legalább egyikünk néhány perc múlva elkezdett kiabálni: "ezt sokkal egyszerűbben is meg lehet csinálni!". Végül Surányi ránk ripakodott: "Ha valamelyikőtök még egyszer belebeszél, azt kidobom!" (Ez volt az egyetlen alkalom, amikor azt hallottam, hogy Jani felemeli a hangját.) Rádöbbentünk az "igazságra". Hát így is lehet nevelni!

Jani a Középiskolai Matematikai Lapokat is szerkesztette. Bevont néhány jó képességű fiatalt a feladatmegoldások kidolgozásába. Gehér Pista is köztük volt. Sajnos, nem emlékszem egyetlen konkrét esetre sem, csak azt tudom, hogy együtt voltunk, tárgyaltunk, beszélgettünk is, és az nagyon jó volt. Így is lehet nevelni!

Arany Dániel verseny. Bizottsági ülés. Az egyik versenyző megoldását képtelen vagyok megérteni. De érzem, hogy nem lehet rossz. Odaadom a bizottság elnökének, "a Surányi"-nak. Ránéz. Hosszú ideig nem történik semmi. Szemeit nyitogatja. Talán alszik?! Talán nem is érti?! Biztosan nem is figyel! Végre megszólal, s megmutatja, hogy hol van az a lépés, amit nem találtam meg. Hát így is lehet nevelni!

Turán elment a tanszékről, Surányi lett a tanszékvezető. Ekkor már engem is kineveztek egyetemi tanárnak. Tény, hogy az algebrában járatosabb vagyok nála. Találkozunk. Azt mondja: "Az algebrával kapcsolatos dolgokban azt csinálsz amit akarsz, én majd tartom a hátam!". Így is lehet nevelni!
Mindnyájan tudjuk, hogy Jani számára mindig milyen fontos volt, hogy a hallgatók megértsék a matematikát. Ezért aztán mindent részletesen mondott el, néha túl részletesen is. Gonoszkodva, de szeretettel találtam ki róla az alábbi történetet, ami akár igaz is lehetne:

Az óra elején Surányi megszólal: A mai alkalommal - "khm, khm" - be fogjuk bizonyítani - "khm, khm" - a Wilson-féle kongruencia-tételt. Az óra végén a következőket mondja: Hát ha nem is - "khm, khm" - jutottunk el a Wilson-féle kongruencia-tétel - "khm, khm" - bizonyításáig - "khm, khm" -, azt azért már mindenki világon látja, hogy mi az az n!.

Kedves Jani! Szellemed mindig ott lebeg közöttünk.

1998 májusában

FRIED ERVIN
Természet Világa, 138. évfolyam, 3. szám, 2007. március
https://www.termvil.hu/archiv/ 
https://www.chemonet.hu/TermVil/