Tankönyv - magyarul

A közelmúltban jelent meg a Typotex Kiadó gondozásában Frei Zsolt és Patkós András tankönyve, az Inflációs kozmológia. A szokásoktól eltérően ezúttal nemcsak a kötetet, hanem a könyv születésének hátterét is bemutatjuk.

Miért írok tankönyvet és miért magyarul?

Borongós közérzetem hosszabb ideje nem hagy el. Lényegét az alábbi idézet fejezi ki: "A fizika egyre bonyolultabbá válik, egyre nehezebb megtanulni. Egyetlen fizikus számára immár elérhetetlen a fizika egészének tudása. Ez a bonyolultság veszélyeztetheti a természettudomány jövőjét. Ha elveszítjük az áttekintőképességünket, akkor az iránta való érdeklődésünk is odaveszhet. Ha pedig az ifjú tehetségek többé már nem tanulnak természettudományt, akkor lezárul a fizika fejlődése."

A Marx György és Wigner Jenő 1995-ös közös publikációjában1 megfogalmazott, e szerzőktől különösképp meglepően pesszimista távlat egyre valószerűbbnek hat. Hozzánk is elért a fizika - szélesebben: a természettel foglalkozó alaptudományok - népszerűtlenségének, a középiskolai fizika-, kémia-, matematikatanárok elöregedésének hulláma. Terjed az a nézet, amely az emberiség birtokában lévő ismereteket több mint elegendőnek minősíti. Értékesnek, finanszírozandónak csak az ember mindennapos "jobblétének" - a fejlett országokban kifejezetten a kényelmének - szempontjából hasznos fejlesztéseket ismeri el. A kutatásra és az oktatásra fordított minden fillért tőkeszerű befektetésnek tekint, és a megtérülés követelményét állítja az oktatók és az oktatási intézményrendszer legfőbb minőségi követelményéül. A természeti jelenségek újabb és újabb rétegeinek feltárása és összefüggéseinek alkalmazása helyett a kész modulokból látványosan, ám rutinszerűen összerakott "hasznos" (de főleg hasznot hozó) eszközök kötik le a fejlesztők erőfeszítéseinek növekvő részét.

A nagyközönség mindeközben - a felvilágosodás hozta két évszázados kegyelmi állapot múltán - újra "varázslókként" tekint mindazokra, akik megalkotják, illetve működtetik a hétköznapi szemlélettel alig összeegyeztethetően működő orvosi diagnosztikai eszközöket, a mikrovilág törvényszerűségeit kihasználó, nagy sebességű informatikai hálózatokat, vagy kvantumkémiai számításokkal szélesítik a gyógyszerfejlesztés útjait. Az emberek szívesen hallgatnak ezekről a fejleményekről optimizmusukat növelő prezentációkat, olvasnak szemléletes, sok illusztrációval díszített kiadványokat, mert reménysugarakat látnak bennük a mindenek feletti értékké vált egyéni élet meghosszabbítására. Ám eleve reménytelennek tartják, néha komoly "öntudattal" hangjukban utasítják el a pontosabb megértés felkínált lehetőségét.

Tudományterületeim: a részecskefizika és a kozmológia gyakran kerülnek a különféle médiumok figyelmének középpontjába. Nagyszerű ismeretterjesztő munkák sora jelenik meg, és a magyarra lefordított műveket a legjobbak közül válogatják. Leon Lederman, Steven Weinberg, Martin Rees már-már szépírói kvalitású műveihez szerényen, ám fáradhatatlan folyamatossággal csatlakoznak a Természet Világa, az Élet és Tudomány írásai, a televíziók jobb híradásai. Az ezek nyomán hozzám érkező levelek, elektronikus üzenetek azonban kivétel nélkül mind mintha elfelejtenék, hogy már nem Leonardo vagy Verne Gyula korát éljük. Nem a művész által megálmodott jelenségek válnak észlelhetővé, nem gazdag fantáziájuk szüli a csudálatos hatékonyságú eszközöket. A szépírók, a társadalmi utópiák szerzői ma másod-harmadkézből vett ideákat védenek vagy támadnak. Közvetlen információkat kizárólag a legszigorúbb tudományos mércével is elsőrangú eredményeket elért tudósoktól kaphatunk, akik nagy fáradsággal igyekeznek lefordítani munkásságuk gyümölcsét a köznapok nyelvére. Mindenek fölötti céljuk a társadalom bizalmának elnyerése.

A modern tudományt népszerűsítő, igazán nagyszerű munkák a hazai könyvesboltok polcain rendszeresen az ezoterikus, áltudományos munkák mellett vagy egyenesen azokkal összekeverve láthatók. A televíziós és rádiós magazinműsorok - a nézőszám szent mérőszámának növelésétől vezérelve - gyakran a kétértelműség határát is átlépve keverik a két műfajt (pl. hosszas tartalmi részletekkel álcázott "kérdést" tesznek fel egy asztronómusnak az asztrológiáról, majd egy mondat után elvágják a választ). Ha a közönség csak ezt a szintet látja, hajlamos elfogadni azt a fel-feltámadó "tudásszociológiai" vélekedést, hogy a világegyetem történetéről szóló tudományos nézetek rendszere csak egy a lehetséges elképzeléssorok közül, amelyet valamiféle összeesküvésszerű megegyezéssel kényszerítenek rá a "felkent" kutatók a közvéleményre. Az állampolgár önálló választási szabadsága védelmében azt igénylik, hogy a tudományos közmegegyezés szemlélete mellé egyenrangúan odatehetők legyenek az elemi matematikai eszközök helyes használatának is gyakran fittyet hányó "elemzések", víziók. Különösen, ha ezek jobban fogynak, mint a "körülményes tudományos magyarázkodások".

Egy évtizede erősödik bennem az az érzés, hogy a népszerűsítésnek (amelyet lassan három évtizede rendszeresen gyakorlok) csak akkor van értelme, ha az érdeklődő olvasói levelekre válaszként olyan munkákra is utalhatok, amelyek a pontos, a nagy összefüggéseket teljes, az amatőr próbálkozók "műveinek" látóhatárát messze meghaladó harmóniában és koherenciában mutatják be. A tehetséges, további bátorításra érdemes érdeklődést mutató fiatalok (és idősebbek) számára nem a legújabb eredményeket taglaló, szakmabelieknek szóló összefoglalások vagy a több ezer oldalas kézikönyvként használható monográfiák mutathatják az utat. A XX. század második felében a részecskefizika, majd a század utolsó évtizedétől a kozmológia ismeretanyaga nagymértékben egységesült (mindkét terület megalkotta a maga Standard Modelljét), ami kínálja magát néhány száz oldalas, haladó szintű, összefoglaló tankönyvek megírására. Áttekinthető, megtanulható és további alkalmazásra nyitott gondolatmenetek, matematikai eljárások bemutatásával remélhető, hogy a legfogékonyabbak érdeklődése túllendíthető a trükkös, de néha hamis illusztrációk, a továbbépítésre alkalmatlan hasonlatok élvezetén.
 
 

Ezért vállalkoztam a Polónyi Jánossal írt részecskefizikai bevezető tankönyv2 után Frei Zsolttal a modern kozmológia első magyar nyelvű tankönyvének3 megírására. Elsősorban azért írtuk magyarul, hogy az itthoni oktatás megfelelhessen annak a mottónak, amelyet a könyv írásakor egyre ismételgettünk: "amit az univerzum egészének fizikájáról minden fizikusnak (fizikatanárnak, csillagásznak) tudnia illik". Ezért a könyv többrétegű; első száz oldalát középiskolai tanárok, érdeklődő egyetemi hallgatók, gyakorló (más területen dolgozó) szakemberek önművelésként is elsajátíthatják. Csak ezt követik azok a fejezetek, amelyek - szándékunk szerint - a kutatások 2005. évi frontvonala közelébe viszik az erre vállalkozót.

Nem túl derűs időket élünk. A hasznosságot szajkózó, populistának ható tudománypolitikai jelszavak nyomásának növekedése és a nagyközönségtől elválasztó szakadék szélesedése a drágaság, a haszontalanság és az érthetetlen elvontság jelzőit aggatják az alapvető természeti jelenségek kutatóira. Ennek a fiatalabb kollégáim életpályáját meghatározó negatív következményei egyre jobban kitapinthatóak. Mintha az európai ember kezdené elveszíteni kíváncsiságát. Ez különösen feltűnő a Kínából, Japánból, Szingapúrból, Dél-Koreából érkező híradások tükrében.

Rádöbbentem, hogy nem elég angol nyelvű szakcikkek sorát írni, sikeres szakmai rendezvények sorát szervezni, hanem magyarul is vállalnom kell a tudomány kimagasló teljesítményeinek minél pontosabb megismertetését. A saját közönségünket, a közülük kiváló majdani munkatársainkat neveljük népszerűsítő cikkeinkkel, előadásainkkal, de még inkább az igényes tanárok, az alkotómunkára felkészíthető diákok számára készült, a mélyebb összefüggéseket láttató, a kutatás újabb módszereinek elsajátítását is lehetővé tevő szövegekkel. Szüntelenül törekednünk kell mindazok megnyerésére, akiken múlik, hogy a magyarság ne veszítse el a természetről szóló alaptudományok művelése iránti, mindnyájunk számára világszerte megbecsülést hozó, szép képességét. Írásaimmal, így két kedvenc témámról írott tankönyvemmel is ehhez az erőfeszítéshez adtam a tőlem telhetően legérdekesebbnek, legvonzóbbnak remélt hozzájárulást.

2005. június 17.

Patkós András

1. Marx György, Wigner Jenő: A fizika jövőjéről, Acta Physica Hungaricae 1 (1995) pp. 87-90. Magyar fordítása hamarosan megjelenik Marx György válogatott írásainak kötetében, a Typotex könyvkiadónál.
2. Patkós András, Polónyi János: Sugárzás és részecskék (Bevezetés az elemi részek fizikájába), Typotex, 2000
3. Frei Zsolt, Patkós András: Inflációs kozmológia, Typotex, 2005

Természet Világa, 136. évfolyam, 10. szám, 2005. október
http://www.termeszetvilaga.hu/
http://www.chemonet.hu/TermVil/