NÉZÕPONT

Nevezzenek el utcákat a nagy magyar tudósokról!

A „két kultúra” problémáját Snow már több mint 40 éve jelezte, de a szakadék sajnos ma talán még nagyobb, mint korábban volt. Egyébként már akkor is sokan jelezték, hogy valójában nem két, hanem sok kultúrával kell számolnunk, de az aligha kétséges, hogy a természettudományok és az összes többi megközelítési mód, ha úgy tetszik kultúra, között tátong a szakadék. Ami a legsajnálatosabb, ez a szakadék nem csupán a természettudományokkal egyfelõl, a humán tudományokkal és a különféle mûvészetekkel másfelõl hivatásszerûen foglalkozók esetében jelentkezik, hanem a társadalom egészében. Ráadásul az utóbbi évtizedekben felerõsödtek a tudományellenes nézetek, ami elsõsorban a tárgyi ismeretek hiányának és a természettudományos megközelítés lényegét érintõ értetlenségnek a következménye. Ezért nem kis mértékben felelõs az elemi, illetve a középiskolai szintû oktatás is, és egyik megnyilvánulási formája hazánk legjelesebb tudósai és feltalálói emlékének elhanyagolása. Az államalapítás közelgõ millenniuma alkalmat adhatna arra, hogy a természettudományok legkiválóbbjai emlékének utcák elnevezésével adózzon a társadalom. Természetesen számos tudósról, feltalálóról van ma is utca elnevezve mind a fõvárosban, mind pedig vidéken, de úgy vélem, a következõk is rászolgáltak erre munkásságukkal, és a társadalom figyelmét is felkeltenék ezzel az aktussal. Az igazi hazafiságra nevelést szolgálnánk, hiszen ezzel is jeleznénk, hogy milyen jelentõs volt a magyar tudósok hozzájárulása a természettudományok különbözõ ágaihoz az elmúlt száz év során. Természetesen az ilyen névsorokban jelentkeznek szubjektív elemek, mások talán felvethetnének olyan személyeket, akik ugyanilyen joggal szerepelhetnének, de biztos vagyok abban, hogy a felsoroltakkal szinte minden szakember egyetért.

  Mielõtt a névsort ismertetném, jelzem, hogy a legjelentõsebbek esetében Budapesten is, és a születési, illetve a mûködési helyen is indokolt lenne sort keríteni utcaelnevezésekre, mások esetében talán elegendõ lenne csak a szülõhelyen, ill. a munkásság helyén megtenni ezt. Mint látni fogjuk, több jelentõs munkásságú tudós esetében a születési hely kívül esik határainkon. Úgy vélem azonban, hogy a kulturális diplomácia lehetõséget nyújthatna arra, hogy ezekben a helységekben is utcákat nevezzenek el azokról, akikre büszkék lehetnek az ott lakók. Persze ebben az esetben is szükség van a kölcsönösségre. Megjegyzem például, hogy helyes lenne utcát elnevezni Budapesten Viktor Babesrõl, a kiváló román orvosról, aki Budapesten végezte egyetemi tanulmányait, és évekig Hõgyes Endre munkatársaként dolgozott Budapesten. Több, tökéletes magyarsággal írt dolgozata jelent meg a Természettudományi Közlönyben.

  Meglehet, hogy néhány esetben már megtörténtek utcaelnevezések a felsorolt személyek esetében is. Itt azok szerepelnek, akiknek nevét nem találjuk Budapest teljes utcanévlexikonában. Néhány esetben azonban tudomásunkra jutott vidéki elnevezés, de szinte biztos az, hogy még számos ilyen van.

  Bárány Róbert (Bécs, 1876) orvos, a hallás fiziológiájával kapcsolatos eredményeiért 1914-ben Nobel-díjat kapott.

  Bay Zoltán (Gyulavári, 1900) rendkívül jelentõs eredményeket ért el a fizikában itthon és külföldön. A szegedi tudományegyetem és a budapesti mûegyetem professzora volt.

  Békésy György (Budapest, 1899) mint diplomata fia több országban végezte középiskolai és egyetemi tanulmányait. 1961-ben Nobel-díjjal értékelt hallásfiziológiai eredményeit még Budapesten érte el.

  Bene Ferenc (Mindszent, 1775) orvos, egyetemi tanár, rendkívüli jelentõségû tudományszervezõ, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyûléseinek alapítója.

  Bognár Rezsõ (Hódmezõvásárhely, 1913) nemzetközileg elismert munkásságú kémikus, a debreceni egyetem meghatározó jelentõségû professzora.

  Bruckner Gyõzõ (Késmárk, 1900) nemzetközileg elismert munkásságú kémikus, a hazai peptidkémiai iskola megalapítója, a szegedi és a budapesti tudományegyetem professzora.

  Buzágh Aladár (Derencsény, 1895) nemzetközileg jelentõs kémikus, a hazai kolloidikai iskola megalapítója, az ELTE professzora.

  Cholnoky Jenõ (Veszprém, 1870) meghatározó jelentõségû földrajztudós. Emlékét a Gyulai Pál utcában emléktábla õrzi. Kézenfekvõ lenne a Rákóczi út és a Stáhly utca közötti utcarészt, tulajdonképpen terecskét, róla elnevezni.

  Csûrös Zoltán (Budapest, 1901) rendkívüli jelentõségû kémikus, a hazai mûanyagkémiai kutatás megalapítója, a BME professzora.

  Eötvös Loránd (Buda, 1848) világhírû fizikus, alapvetõ jelentõségû felfedezések sorát tette. Budapesten 12 Eötvös és néhány Eötvös József utca van. Helyes lenne az Eötvös utcák közül néhányat Eötvös Loránd utcának keresztelni. 1930 és 1953 között volt Eötvös Loránd utca, de azt Heltai Gáspár utcára változtatták, Eötvös Lorándról pedig a korábbi Papnövelde utcát nevezték el. 1991-ben ennek az utcának visszaadták a korábbi nevét.

  Erdõs Pál (Budapest, 1913) a 20. század egyik legjelentõsebb matematikusa. Wolf-díjat kapott, és halála után alig két évvel már több könyv jelent meg róla.

  Fabinyi Rudolf (Jolsva, 1849) rendkívül jelentõs kémikus, a kolozsvári egyetem professzora.

  Gábor Dénes (Budapest, 1900) fizikus, a holográfia felfedezõje. Budapesten az Egyesült Izzóban dolgozott, késõbb német, majd angol kutatóintézetekben érte el alapvetõ fontosságú eredményeit. A Nobel-díjat 1971-ben ítélték neki.

  Gróh Gyula (Esztergom, 1886) rendkívüli jelentõségû kémikus, alapvetõ tankönyvek szerzõje, az állatorvosi fõiskola és a budapesti tudományegyetem professzora.

  Hevesy György (Budapest, 1885) kémikus, a hafnium és az izotópos indikáció felfedezõje. Utóbbiért kapott Nobel-díjat 1945-ben. 1918–19-ben a budapesti tudományegyetem tanára volt.

  Ilosvay Lajos (Dés, 1851) fontos felfedezéseket tett a szervetlen és az analitikai kémiában. A budapesti mûegyetem tanára volt, tudományszervezõi munkája is rendkívüli. Budapesten több Ilosvai utca is van, ezek azonban Ilosvai Selymes Péter nevét õrzik.

  Issekutz Béla (Kõhalom, 1886) gyógyszertani munkássága meghatározó. Eredetileg a kolozsvári, majd a szegedi tudományegyetem, végül pedig a SOTE professzora volt.

  Jancsó Miklós (Kolozsvár, 1903) orvos, gyógyszertanász. Nemzetközileg ismert eredményeket ért el a gyógyszerek hatásmechanizmusának, új gyógyszerek bevezetésének területén. A szegedi tudományegyetem, illetve a Szegedi Orvostudományi Egyetem tanára volt.

  Lengyel Béla (Kõrösladány, 1844) vegyész, több új vegyület felfedezõje. A budapesti tudományegyetem professzora volt, tudományszervezõi és tankönyvírói munkássága is kiemelkedõ. Kõrösladányban valószínûleg neveztek el róla utcát.

  Náray-Szabó István (Szombathely, 1899) vegyész, a hazai diffrakciós szerkezetkutatás megalapítója. A szegedi tudományegyetemen, majd a BME-n volt professzor, alapvetõ monográfiákat írt. Hamis vádak alapján elítélték, öt évet töltött börtönben. Ezután haláláig az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetében dolgozott.

  Neumann János (Budapest, 1903) eredetileg vegyészmérnök, majd matematikus, a matematika különbözõ ágaiban ért el alapvetõ jelentõségû eredményeket, az õ munkái alapozták meg a nagy teljesítményû számítógépek kialakítását.

  Polányi Mihály (Budapest, 1891) kémikus, aki három területen is (adszorpció, reakciókinetika, szerkezetkutatás) alapvetõ jelentõségû felfedezéseket tett. Késõbb tudományfilozófiával foglalkozott, ezen a területen is rendkívül fontosak az eredményei. Bár Magyarországról 1919-ben elõbb Németországba, majd Angliába távozott, számos magyar munkatársa volt külföldön is.

  Schulek Elemér (Késmárk, 1893) gyógyszerész, vegyész. A hazai gyógyszerészképzésben és az analitikában meghatározó a munkássága. Az ELTE professzora volt.

  Selye János (Komárom, 1909) orvos, a stresszelmélet világhírû megalapozója. Kanadában érte el alapvetõ jelentõségû eredményeit. Könyvtárát Magyarországon õrzik.

  Soó Rezsõ (Székelyudvarhely, 1903) botanikus, eredetileg a kolozsvári, majd a debreceni végül a budapesti tudományegyetem professzora volt, mindhárom egyetemen iskolát alapított.

  Stein Aurél (Pest, 1862) világhírû orientalista, régész, földrajztudós. Az angol király lovagi címmel tüntette ki (Sir Alexander Stein), már 1895-ben az MTA tiszteleti tagja. Több nagy jelentõségû könyve magyarul is megjelent.

  Szabó Zoltán (Debrecen, 1908) vegyész, a hazai reakciókinetikai iskola megalapítója. A kolozsvári tudományegyetemre nevezték ki tanárrá, utóbb a szegedi, majd a budapesti tudományegyetem professzora lett. Elsõsorban szegedi évei voltak meghatározó jelentõségûek a hazai kémiai kutatásban és oktatásban.

  Szalay Sándor (Nyíregyháza, 1909) a hazai magfizikai kutatások egyik megalapítója, a hazai urántelep egyik felfedezõje. A debreceni tudományegyetem professzora és az általa alapított Atommagkutató Intézet igazgatója volt.

  Szent-Györgyi Albert (Budapest, 1893) a század egyik legnagyobb jelentõségû biokémikusa, a biológiai oxidációk mechanizmusával kapcsolatos kutatásaiért kapta, szegedi egyetemi tanár korában, az élettani Nobel-díjat 1937-ben. A háború után a budapesti tudományegyetem tanára lett, 1948-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált. Szegeden utcát neveztek el róla.

  Szentágothai János (Budapest, 1912) anatómus, alapvetõ neuroanatómiai kutatásai nemzetközileg elismertek. A pécsi, majd a budapesti orvostudományi egyetem professzoraként rendkívül sikeres tudományos iskolákat alapított.

  Szilárd Leó (Budapest, 1898) talán a század legnagyobb hatású természettudósa. A kémiában, a fizikában és a biológiában ért el rendkívüli és termékenyítõen ható eredményeket.

  Szily Kálmán (Izsák, 1838) fizikus és nyelvész, a budapesti mûegyetem professzora volt, mind a fizikában, mind a nyelvtudományban maradandót alkotott. Tudományszervezõi tevékenysége egyedülálló: megindította a Természettudományi Közlönyt és a Magyar Nyelvtudományi Társaságot. 1933-ban Kelenföldön utcát neveztek el róla, ami azonban területrendezés miatt megszûnt. Izsákon utca van róla elnevezve.

  Szõkefalvi Nagy Béla (Kolozsvár, 1913) nemzetközileg elismert matematikus, a szegedi tudományegyetem professzora volt.

  Wigner Jenõ (Budapest, 1902) eredetileg vegyészmérnök, bõrgyári vegyészként is dolgozott, majd fizikus, aki az atommagok és az elemi részek vizsgálatában elért eredményeiért 1963-ban Nobel-díjat kapott.

  Zemplén Géza (Trencsén, 1883) a budapesti mûegyetem tanára volt és kivételesen jelentõs szerves kémiai eredmények egész sorát érte el. Fontos szerepe volt a hazai gyógyszerkémiai kutatások kialakításában is.

  Kivételes tudománynépszerûsítõ munkásságukért érdemesek arra, hogy utcát nevezzenek el róluk:

  Dalmady Zoltán (Budapest, 1880) könyvei és a Természettudományi Közlönyben megjelent cikkei a tudománynépszerûsítõ irodalom kiemelkedõ jelentõségû darabjai. Balneológusként fontos kutató- és gyógyítómunkásságot fejtett ki, megalapította a hazai turista mozgalmat.

  Ráth-Végh István (Budapest, 1870) jogász, kúriai bíró, akinek azonban mûvelõdéstörténet munkássága korszakos jelentõségû. Érthetetlen, hogy munkáit miért nem adják ki napjainkban.

  Tóth Béla (Pest, 1857) polihisztor, akinek cikkei és könyvei a magyar mûvelõdéstörténet szerves részét képezik, hatása máig érzõdik. Korábban kapott utcát, ez azonban területrendezés miatt megszûnt.

  Megjegyzem, hogy van Budapesten példa arra, hogy jelentõs hatású tudományos ismeretterjesztõrõl utcát neveznek el: Molnár Viktorról, az Uránia Tudományos Egyesület alapítójáról Pestújhelyen neveztek el utcát, az elnevezés ma is él.

  Természetesen figyelembe kell venni, hogy az utcanevek megváltoztatása nagyon költséges, ezért az új elnevezéseket fokozatosan lenne célszerû bevezetni, illetve új utcák kialakításakor figyelembe venni.

BECK MIHÁLY

Természet Világa, 130. évf. 10. sz. 1999. október. 464–465. o.
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/ 
http://www.ch.bme.hu/chemonet/TermVil/ 


Vissza a tartalomjegyzékhez