KÖNYVISMERTETÉS

Terv és cél a természetben. Gondolatok George C. Williams: A pónihal lámpása címû könyvérõl. Világ-Egyetem Sorozat, Kultúrtrade (Vince Kiadó), Budapest

A darwini elv megértéséhez nincs szükség különösen mély biológiai ismeretekre. Ha adott olyan egyedek sokasága (élõlények populációja), amelyek sokszorózódásra képesek, és az újonnan létrejött egyedek öröklik õseik tulajdonságait, de ez az öröklõdés nem egészen pontos, akkor a nagyobb szaporodóképességû és (vagy) jobb életképességû változatok fognak elterjedni. A populáció egyedeinek evolúcióját a környezethez való folyamatos alkalmazkodásként érzékeljük.

  Amíg az ember számtalan rövid és hosszú távú célt tûz maga elé, addig az evolúció nem „elõrelátó”, csak az adott helyzetben éppen elõnyös lépéseket tudja „megtenni”. Egyedüli „célja” a rátermettség növelése.
A bonyolult eszközök és feladatok elvégzéséhez az emberek terveket, vázlatokat készítenek, a természet viszont a változtatás, próbálgatás lassabb, de hatékony módszerét „alkalmazza” az összetett szerkezetek kialakítására.

  George C. Williams az evolúcióbiológia több, egyenként is nagyon érdekes témáját veszi sorra. Megmutatja, hogy a természetes kiválasztódás bizonyíthatóan létrehozhat egészen kifinomult struktúrákat, emellett bemutat számos „tervezési hibát” is. Sorra vesz jó néhány, a rátermettséggel nem nyilvánvaló kapcsolatban lévõ jellemvonást, pl. miért van a pónihalnak apró lámpa a hasfalában, miért van általában azonos számú hím és nõstény egyed egy populációban, miért csak a királynõ szaporodik egy rovarállamban, miért öregszik minden élõlény stb. Majd áttekinti az ember evolúciós történetének anatómiai, viselkedésbeli és gyógyászati következményeit. A könyv a témákhoz illeszthetõ filozófiai, pszichológiai és erkölcsi kérdések taglalásával zárul.

  Lássuk most részletesebben is a könyv felépítését, témaköreit. A bevezetést követõ fejezetben – mely az adaptacionista program címet viseli – a szerzõ kifejti, hogy a fejlett tér- és színlátó szem, és minden hasonló, a rátermettséget növelõ szerv kialakulásához nem szükséges semmiféle elõzetes terv és tervezõ. A kérdést körültekintõen, mégis nagyon olvasmányos stílusban járja körül. A második fejezetben az evolúcióbiológia kezdeteinek és közelmúltjának történetét tárja elénk, segítve ezzel az evolúciós gondolatmenetek biológiai hátterének jobb megértését. Az ezt követõ fejezet egy rendkívül lényeges kérdést vet fel: mihez igazodik a konstrukció? Azaz milyen testfelépítést, viselkedést stb. támogat a szelekció? Hatásosan és korszerûen érvel a fajszelekciós gondolatok ellen, majd megmutatja, hogy a konstrukció mindig a szaporodási sikerhez alkalmazkodik. Ennek alapján – a genetikai siker növelésével – megmagyarázható a társas rovarok viselkedése is. Örömömre szolgált, hogy nem hallgatja el az általa adott magyarázat gyenge pontjait sem. Kitér a gyakoriságfüggõ szelekció ravasz tulajdonságaira is.

  Ha nincs tervrajz, akkor hogyan jönnek létre a bonyolult alkalmazkodó szervezetek? – kérdi a negyedik fejezetben. Itt ismerkedhetünk meg az egyedfejlõdés legfontosabb sajátosságaival. Megérthetjük, hogy az élõlény genetikai anyaga és megjelenési formája legjobban a recept és a torta viszonyával rokonítható. Olvashattunk a szervezeten belül zajló genetikai konfliktusokról is.

  A következõ két fejezet az ivaros szaporodás érdekes, elsõ közelítésben nehezen magyarázható jelenségeit gyûjti egybe. Az ivaros szaporodás sokkal elterjedtebb, mint az ivartalan. Tehát ez a szaporodási forma elõnyösebb kell legyen. De mi az elõnye? Ennek magyarázatára legalább féltucat konkurens elmélet ismert. Williams kettõt emel ki ezek közül. Az egyik szerint: az ivaros szaporodás kezdetben a genetikai hibák javítását szolgálta, a másik viszont azt állítja, hogy az ivaros szaporodással együtt járó rekonbinációk (géncserék) okozta új génkombinációk szolgáltatták a szükséges elõnyt. Számos további, evolúciós magyarázatot igénylõ kérdés is elõkerül: miért nagyobb a petesejt, mint a hímivarsejt, miért vannak hímnõs élõlények? Egyes esetekben miért nagyobbak a hím egyedek, mint a nõstények, máskor miért egészen törpék (a nõstény lehet 100-szor, 1000-szer is nagyobb)? Itt kerül részletesen szóba a már korábban is említett probléma, a nemek aránya.

  Ezután a szerzõ ügyesen kanyarodik a szexuális szaporodás emberi vonatkozásai felé. Megtudhatjuk, hogy a magzat és az anya közötti harmónia látszólagos, köztük számos érdekellentét feszül. A konfliktusok szerencsés esetben kölcsönös megegyezéssel zárulnak, így az újszülött és az anya is egészséges marad. Williams elmagyarázza azt is, hogy a férfiaknál megfigyelhetõ nagyobb fokú féltékenység nemi szerepük aszimmetriájának a következménye.

  A hetedik fejezet az élõlények öregedésével foglalkozik. Kiderül, hogy a sejt és a szervezet nem úgy kopik, mint egy autó, hiszen szervezetünkben folyamatos az „alkatrészcsere”. Elõbb-utóbb mégis megöregszünk. Miért? Williams két választ is ad a kérdésre. Talán nem meglepõ, hogy az egyik magyarázat szelekciós alapokon nyugszik: a szelekció az örök ifjúság ellen hat, az öregedés programozott.

  Az evolúció nem „tervez” elõre, így állandóan „barkácsolni” kénytelen. Ennek következtében szervezetünkben jó néhány konstrukciós hiba lelhetõ fel. A nyolcadik fejezet, amely a Gyógyászati következmények címet viseli, bemutatja a legismertebb felépítésbeli tökéletlenségeinket és azok evolúciós hátterét. Az orvosnak a betegségek felismerésében a tünetek nyújtanak támpontot. A láz levertséggel és torokfájással társítva bakteriális fertõzésre utal. Az orvos a gyógyítás mellett a tünetek minél hatékonyabb megszüntetésére törekszik. A darwinista orvoslás felfigyelt arra, hogy a tünetek egy része (pl. a láz) a gazdaszervezet védekezését segíti elõ, mások (pl. a köhögés) a kórokozó érdekeit szolgálják. A könyv hangsúlyozza, hogy a tünetek ilyen szemléletû osztályozása és kezelése hatékonyabb gyógyítást eredményez. A mikroorganizmusok életmenetének, fertõzési stratégiáinak ismerete, s így az átadás sikerének csökkentése hosszabb távon a fertõzõképesség és ezzel együtt a kórokozó agresszivitásának a mérséklõdését okozhatja. Számos lelki konfliktus és betegség forrása továbbá, hogy a modern világban élõ ember a kõkorszaki viszonyokhoz alkalmazkodott hajlamokkal, ösztönökkel rendelkezik.

  Az utolsó fejezetben a szerzõ bátran kimondja az ítéletet: a természetes szelekció kegyetlen és erkölcstelen. Boncolgatja a magzati jogok vitás kérdéseit, valamint az ember szellemi adottságainak szelekciós hátterét is. Végül Davis Hume-ot idézve felhívja figyelmünket arra, hogy sokan mily „olajozottan siklanak át” a leíró alaptételekbõl az erkölcs világába. Williams a létezés négy alapvetõ kategóriáját különíti el, az anyagi, az erkölcsi, a szellemi és a kódolható világot. Az óvatlan átjárás e világok között rengeteg zavar és félreértés forrása. A könyv elolvasása után készséggel azonosulunk Williams területsértéseket kerülõ gondolatával: „Az evolúciós biológia fejlõdése és alkalmazásának lehetõségei talán legszembetûnõbben az orvostudományban és a környezetvédelemben kamatoztathatók, az emberi életnek azonban egyetlen olyan területe sincs, amelyben az evolúció megértése ne lenne sorsfordító jelentõségû.”

  Az utóbbi tíz-tizenöt évben Magyarországon több hasonló témájú könyv is megjelent. Véleményem szerint George C. Williams könyve ezek között az egyik legjobb ismeretterjesztõ mû. Szinte mindenütt jól érthetõ, modern és a lehetõségekhez mérten precíz. Béresi Csilla fordítása gondos munka, csupán néhány szakkifejezés magyar megfelelõjével szállnék vitába. A könyvet minden, a természettudományok iránt érdeklõdõ olvasónak melegen ajánlom, de szemléletformáló hatása miatt különösen a középiskolásoknak, alsóbb éves egyetemistáknak és a biológiatanároknak volna érdemes kézbe venni!

  Hogy miért van lámpa a pónihal hasában? Ezt nem árulom el! Olvassák el a könyvet, biztos vagyok benne, hogy a magyarázat ámulatba fogja ejteni önöket!

Scheuring István

Természet Világa, 130. évf. 5. sz. 1999. május, 238. o.
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/ 
http://www.ch.bme.hu/chemonet/TermVil/ 


Vissza a tartalomjegyzékhez