INTERJÚ

Példakép könyv számvetés


(Interjúrészlet)

Professzor úr, ön Riesz Frigyest már egyetemistaként megismerte. EItanult a mesterétôl olyasmit, ami meghatározó lett késôbbi munkálkodásában?

Riesz nem csak a legkiválóbb alkotók egyike volt, ô mester volt az alkotók között. A megjelenítés módját igen nagyra tartotta. Gondolkodásmódjában a szigorú logika mellett az esztétikum is fontos szerephez jutott. Tudom, nehéz ezt megértetni egy matematikához nemigen vonzódó emberrel, hogy a mi tudományunkban is létezik esztétikai kategória. Ugyanannak a tételnek egy bizonyítása szebb, elegánsabb lehet egy másiknál. Sez megkülönböztetheti az egyik matematikust a másiktól. Riesz adott a formára: gondolkodásmódjában egy matematikai tétel bizonyításában az egyszerûre, az elegánsra, a szépre törekedett, gondosan került mindenféle lazaságot. Írásai, elôadásai ezért is jelentettek örök élményt a felvételre kész olvasóiban és hallgatóiban. Elmondhatom, hogy felismertem és alapvetônek értékelem az ô stílusbeli és emberi hatását. Riesz soha nem volt sértô, ugyanakkor, ha a helyzet úgy hozta, véleményét élesen megfogalmazta, különbséget tett értékes és értéktelen között, és ítéleteiben ennek hangot is adott.

Magam pedig a matematikán belül vagy az élet más területén igyekeztem hozzá hasonló magatartásformát kialakítani. Szüleim mellett elsô számú mesteremnek, Riesz professzornak hatása máig kísért életutamon. Próbáltam megközelíteni a gondolkodási és cselekvési módnak azt a fokát, mely ôt jellemezte, de be kellett látnom, hogy az szinte elérhetetlen.

Milyen volt Riesszel a közös munka? Hatottak is egymásra híres könyvük megírása közben, vagy csupán mindenki beadta a magáét a "közösbe"?

Természetesen mindketten a magunk hozományát adtuk a könyvbe, de gondosan, kritikus szemmel átnéztük a másik részét is. Riesznek 1913-ban franciául, nekem 1942-ben németül jelent meg monográfiám. Riesz többéves megfontolásain alapuló legújabb változatain nemigen kellett módosítani. Segítségem itt arra korlátozódott, hogy megtaláljuk az olvasó számára a legvonzóbb tálalási módot. Én pedig igyekeztem magamévá tenni Riesz módszereit, igényét a szép stílusra, az eleganciára! Igazi munkamegosztásban, a legnagyobb egyetértésben dolgoztunk.

Úgy kítom, elégedett ember. Ezek szerint nem bánta meg, hogy matematikus lett?

Az utóbbi kérdésre egyértelmû a válaszom: nem bántam meg. De hát én nem is tudtam volna mást választani élethivatásnak, mint a matematikát. Igaz, az induláskor a fizika legalább annyira érdekelt, mint a matematika. E két tudomány valójában egy tôröl metszett, hiszen a matematika nem tartana ott, ahol ma, ha a fizika nem hatott volna rá. Mindez persze fordítva is igaz.

És a megelégedettség? Arra miért nehéz válaszolni? Hiszen ön mindent elért a matematikusi pályán, amit egy tudós csak elérhet.

Nem nehéz válaszolni rá. Csak hát az ember olyan, hogy sohasem elégedett. Mert amikor megízlelt valami jót, megismerte a siker érzését, akkor még többre, még tovább vágyik. Ezért nem lehetek magammal teljesen megelégedve, mert valószínûleg többet is alkothattam volna. Ugyanakkor hálás is vagyok a sorsnak, hogy mindezt megengedte nekem, még akkor is, ha nagyobb akaraterôvel, kitartóbban talán többet is tehettem volna.

Ne haragudjon meg professzor úr, de az élet másból is áll, nem csak matematikából. Ott van például a család..

Igen, természetesen. Ebben a vonatkozásban semmiféle elégedetlenségre nincs okom. Feleségemmel együtt adtunk társadalmunknak hat gyermeket, nem is akármilyen értékeket, és máig tíz unokát. Ez egyértelmû örömmel tölt el.
 

STAAR GYULA
(Részlet egy 1993-as beszélgetésbôl)

Természet Világa, 130. évf. 3. sz. 1999. március, 101. o.
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/ 
http://www.ch.bme.hu/chemonet/TermVil/ 

Vissza a tartalomjegyzékhez