Napjaink sora

E számunkkal ismét végére értünk egy évfolyamnak. Új esztendõ küszöbéhez értünk, jövõre lapunk életének 130. évébe lépünk. Lapalapítónk, Szily Kálmán aggodalma, mely 1869-ben, az induló számban megfogalmaztatta vele a tétova kérdést: „Kedveli-e a magyar közönség a természettudományi ismereteket?”, ma végleg elmúlna. Jólesõen nyugtázhatná, szeretett folyóirata, a Természettudományi Közlöny ma is egyesíti és maga köré csoportosítja a „tollforgató természettudományi író nemzedéket... A legtiszteltebb veterán tudósainktól kezdve, a most javában dolgozó derékhadon át, le a még egyetemen járó ifjúságig” – ahogyan õ fogalmazott. Hozzátehetjük, napjainkban a híd tartópillérei sorában ott vannak tehetséges gimnazistáink is.

  Szily valószínûleg értékelné, hogy lapját, lapunkat ma, az elektronikus sztrádákkal szabdalt világunkban is tízezrek keresik, olvassák. Megtekinthetné az interneten is, Silberer Vera szép megjelenítésében. Rálelhetne az „Europa Online Gateway to the Internet” magyar oldalainak magazinok szekciójában (http://www.europeanline.com/). Magyar nyelven, mûvelt nagyközönséghez szólva, annak is legfõképp a természettudományosan kimûvelt feléhez, várhat-e ennél többet az ember? Ugyanakkor hiba lenne nem észrevennünk, hogy kormányainkat, médiáinkat foglalkoztató súlyponti kérdések a kultúrában, a humán oldalon csoportosulnak. Hová és mennyi milliárdból épüljön a Nemzeti Színház? Mindennapos, minden média által belénk sulykolt kérdések egymásutánja. Kell, persze, hogy kell Budapesten Nemzeti Színház (is). Csak közben görcsbe rándul a racionális lélek, ha arra gondol, hogy a menet közben elcsorgó milliárdoknak a töredékébõl évtizedekig mûködhetnének a természettudomány nemzeti színterei, köztük a Természettudományi Közlöny. Az a nemzeti örökség, melynek színpadát Európában elsõk között építették fel. Nemzeti kinccsé nemesedett örökérvényû elõadások folytak itt, melyeket megõriztek a lapfolyamok: Eötvös Loránd, Szent-Györgyi Albert, Rényi Alfréd, Szentágothai János, Simonyi Károly és sok-sok tudóstársuk ma is fényt adó írásait. Rajtuk ezerszám nevelkedtek az ifjú tehetségek és a tudásukat közkinccsé tevõk sorába álltak. A fõszereplõk közül sokan mára jelképpé váltak, nevüket intézményeink sora õrzi.

  Nem nehéz megjósolni, a maiak közül is lesznek olyanok, akik a jövõ példaképeivé válnak. Jó lenne megérnünk oly kort, melyben értünk nem csak a lélekharang szól. Jó lenne hinnünk, hogy amikor természettudós miniszterünk, államtitkárunk, helyettes államtitkárunk van, akkor végre a tudományos ismeretátadás egyre fogyatkozó mûhelyei is a figyelem látóterébe kerülnek.

  Addig is, utána is, természetesen tesszük a dolgunkat. Itt van például a most mögöttünk hagyott év. Az idei számainkat, mellékleteinket és különszámainkat olvasóinknak nehéz lesz egy kötetbe gyûjteniük. Három különszámunk jelent meg 1998-ban: az Országos Meteorológiai Szolgálat támogatásával az Idõjárás és elõrejelzés (elõfizetõink ingyen megkapták), az MTA Földtudományi Osztálya, a Magyarhoni Földtani Társulat, a Magyar Geológiai Szolgálat, az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet, a Magyar Állami Földtani Intézet és a Magyar Természettudományi Múzeum támogatásával a Geológia különszámunk, a Természet–Tudomány Alapítvány támogatásával pedig a Matematika különszám.

  Ezek a dupla terjedelmû – gyakran még vastagabb – tematikus számok az adott szakma kiváló hazai mûvelõinek kötetenként félszázas szerzõgárdáját mozgósították. Kedvezõ fogadtatásuk újabb tervek kimunkálására, további tudományterületek átfogó bemutatására ösztönzi szerkesztõségünket.

  A Magyar Villamos Mûvek Rt. támogatásával jelentettük meg a Villamosenergia-termelés, erõmûépítés, környezetvédelem címû mellékletünket, mely a Magyar Természettudományi Társulat elõadóülésén elhangzott elõadásokon alapult. Azóta is sokan keresik szeptemberi számunk mellékletét, a Szkeptikus Lapok 2. számát, melyet Természet–Tudomány Alapítványunk segített világra. Szellemi hozzájárulást a Tényeket Tisztelõk Társaságától kaptunk. Ez a lapszám is jelzi, nem adtuk fel sziszifuszi küzdelmünket az áltudományos kábítószerek ellen.

  Szólnom kell még a legterjedelmesebb mellékletünkrõl, az Ezredfordulóról, mely a Természet Világába illeszkedve, velünk csaknem azonos terjedelemben tájékoztatott a Magyar Tudományos Akadémián folyó stratégiai kutatásokról. Idén már hat számát juttattuk el olvasóinkhoz.

  A jövõ nemzedékeit nevelõ tanárok mindig komoly támaszai voltak folyóiratunknak. Lapunk már egy ideje különös figyelemmel fordul a középiskolák felé. Segítjük a tanárok önmûvelõ továbbképzését, valamint a természettudományos, mûszaki pályák felé igyekvõ tehetséges fiatalokat. Természet–Tudomány Diákpályázatunk, melynek ma már tíz önálló ága van, ezt a törekvésünket szolgálja. Magánszemélyek, intézmények sora támogatja ezt az országos viszonylatban egyedülálló tehetséggondozó, tehetségkiválasztó pályázatot, összességében mintegy hárommillió forinttal.

  A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének kérésére tudós szerzõink folyóiratunk „nevében” segítették az ottani pedagógus-továbbképzést. Az elmúlt évben és idén szinte minden nagyobb magyar tannyelvû szlovákiai oktatási intézménybe eljutottunk. Gergely János elnökünk nemes kezdeményezése is a középiskolák segítésére buzdított. Felhívására (Természet Világa 1998. 9. sz. 407. old.) szerkesztõbizottságunk tagjai, de mások is sorra elõfizettek volt alma matereiknek a Természet Világára. Mindannyiuknak köszönettel tartozunk, s nevüket egy késõbbi idõpontban az iskoláikkal együtt közzétesszük lapunkban.

  Hálásak vagyunk azoknak is, akik személyi jövedelemadójuk egy százalékával, összességében 405 447 Ft-tal segítették folyóiratunk mûködését. Köszönjük a folyóiratunkat nemzeti kincsként kezelõ, életben tartásukat segítõ támogatóinknak azt, hogy ekképpen gondolkoztak: a Soros Alapítványnak, a Környezetvédelmi Minisztériumnak, a Mol Rt.-nek, a József Attila Alapítványnak, a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítványnak, a Nemzeti Kulturális Alapnak... Rajtuk kívül természetesen a két lapgazdánknak, a Tudományos Ismeretterjesztõ Társulatnak és a Magyar Hivatalos Közlönykiadónak, melynek vezérkara – a mi nagy szerencsénkre – elanyagiasodó világunkban sem feledkezik meg a kultúra értékeirõl.

  Ne feledkezzünk el Természet–Tudomány Alapítványunkról, mely évrõl évre egyre növekvõ mértékben járul hozzá a Természet Világa megjelenési költségeihez, ezzel legerõsebb tartóoszlopunkká vált. A Magyar Természettudományi Társulat pedig megõrizte az évszázados hagyományt: tagjainak elõfizeti folyóiratunkat, a Természettudományi Közlönyt. Nem lebecsülendõ gesztus ez, hiszen lapunk árát sajnos évrõl évre emelnünk kell, azt csak támogatóink segítségével sikerül az elõállítás költségei alatt tartanunk. 1999-ben újabb áremeléssel kell számolniuk olvasóinknak: az elõfizetõk számonként 196 Ft-ért, az újságárusnál vásárlók 220 Ft-ért szerezhetik be lapunkat. Elõfizetõink tehát némi kedvezményben részesülnek. A csökkentett elõfizetési áron túl azonban jövõre, sajnos, nem tudjuk megígérni, hogy elõfizetõink egy különszámunkat ingyen megkapják (igaz errõl még nem mondtunk le, s ha tárgyalásaink sikerrel járnak, akkor...).

  Év végén az ember széttekint: mennyien maradtunk? Folyóiratunknak 1998-ban sok hûséges hozzátartozójától kellett végleg elbúcsúznia. Elveszítettük Süle Jenõt, a nagy tudású nyelvészünket, nyelvi lektorunkat, majd következtek a nagy tanáregyéniségek, az utolérhetetlen ismeretátadók, Sas Elemér, Kunfalvi Rezsõ fizikusok és Marik Miklós, a népszerû csillagászprofesszor. Eltávozott az élõk sorából a növényélettan szépemlékû professzora, Frenyó Vilmos, akinél hosszabb szolgálatot senki nem teljesített folyóiratunk szerkesztõbizottságában. A lap újraindításától, 1957-tõl 1989-ig viselte hivatalosan is a Természet Világa mezét. Elhunyt Tüdõs Ferenc akadémikus is, aki 1983 áprilisától 1991 májusáig volt szerkesztõbizottságunk elnöke. Emléküket megõrizzük.

  Az elõadásoknak azonban tovább kell folyniuk. Remélem, néhány emlékezetes mûsorra jövõre is be-betérnek hozzánk. Mert lesznek emlékezetes elõadásaink, ezt megígérhetem. Nálunk egész évben a tudomány napja lesz, ebbõl a hagyományból nem engedhetünk.

  Végül azt kívánom, legyen kedvesebb az új évük, s ehhez mi is hozzájárulhassunk.

STAAR GYULA


Természet Világa, 129. évf. 12. sz. 1998. december, 530. o.
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/ 
http://www.ch.bme.hu/chemonet/TermVil/ 

Vissza a tartalomjegyzékhez