SZKEPTIKUS LAPOK


Beszámoló nemzetközi szkeptikus találkozókról


CZELNAI RUDOLF

Szkeptikusok VIII. Európai Konferenciája (La Coruña, 1997)

Az Európai Szkeptikus Szervezetek Tanácsa és a Spanyol Szkeptikusok Szervezete 1997. szeptember 4. és 7. között, a spanyolországi La Coruña városában (Galicia tartomány székhelyén) rendezte meg a VIII. európai szkeptikus konferenciát. Ebben az eseményben szponzorként az amerikai Committee for the Scientific Investigation of Claims of the Paranormal (CSICOP) és több spanyolországi intézmény is közremûködött.

Elôre szeretném bocsátani, hogy az európai szkeptikusok konferenciája immár 1989 óta évente megrendezésre kerülô hagyományos esemény (csak 1996 volt kivétel, amikor az európai találkozó elmaradt, mert akkor tartották a New York állambeli Buffalo városában az elsô szkeptikus világkongresszust). A szkeptikus civil szervezetek Nyugat-Európában a 80-as évek elején kezdtek megalakulni (talán a "Vetenskap och Folkbildning" nevû svéd szervezet volt az elsô, amely 1982-ben jött létre 400 taggal). A példát az összes jelenleg létezô amerikai, európai és más szkeptikus társaságok számára a New York állambeli Buffalo/Amherst egyetemi városban 1976-ban alapított elsô szkeptikus szervezet, a fentebb már említett CSICOP adta.

A négynapos konferencia megrendezéséhez két évforduló adott különös aktualitást: Averroes (Ibn Rushd) 800 évvel ezelôtti halála, ill. az ufóláz 50 évvel ezelôtti megszületése. Nem kell hangsúlyoznom, hogy két nagyon különbözô évfordulóról van szó.

A konferencia megnyitásának napján filozófia, tudomány és racionalizmus témákról hangzottak el elôadások. Ezek körében került sor az Averroes-(Ibn Rushd) emlékülésre. Averroes Cordobában élt, orvos volt és jogász, s a legnagyobb mohamedán gondolkodók egyike. Többek között arról nevezetes, hogy ô interpretálta és közvetítette az európai kultúrkör számára Arisztotelész mûveit. Írásaiban keményen érvelt a tudományos vizsgálódások szabadságáért. Mûveit lefordították latin és héber nyelvre, ezért Nyugat-Európában sokfelé olvasták s ezáltal a felvilágosodás egyik hatásos elôfutára lett. Ugyanakkor kompromisszumot keresett az iszlám hittételek és a felvilágosult álláspont között, amiért Dante Isteni Színjátékában (melyben ô is szerepel) nem vetik ugyan a pokolba, de a paradicsomba se nyer bebocsátást.

Másnap a fô téma az "ufómítosz 50 éve" volt. Reméltem, legalább egy elôadás elhangzik majd arról, hogy a "roswelli titokból" hogyan nôtt ki ez a világszerte elterjedt szenvedélyes hiedelem. Azonban errôl senki sem beszélt. Az összes elôadást e tárgyban a spanyolok tartották s ôk kizárólag két ufológus témára koncentráltak, amelyek a spanyol kultúrterületen a legdivatosabbak.

Az egyik ilyen téma a paraarcheológia, melynek aktualitását az adta, hogy az ufológus évforduló kapcsán ismét elôkerült a Yucatán-félszigeti ásatások egyik vitatott ügye, Pacal király síremléke (maja dombormû), amely az ufológusok szerint egy asztronautát ábrázol. Az elôadó bemutatta, hogy a dombormûvön kizárólag hagyományos maja szimbólumok szerepelnek, de ha a szóban forgó kôtömböt az oldalára fektetve nézzük, akkor a halottat ábrázoló fekvô alak valóban különös pózban helyezkedik el.

A másik ilyen téma a "Chupacabra" (a "kecskevérszívó" földönkívüli). Nagyon érdekes, hogy ez a bestia csak spanyol nyelvterületen fordul elô. Különösen divatos Puerto Ricóban és Mexikóban, de már "átjött az óceánon" Spanyolországba is. Úgy kezdôdött, hogy Közép-Amerikában, valahol a hegyi legelôn döglött kecskéket találtak, torkukon háromszögletû vágással. A falusi rendôrök rögtön a helyzet magaslatára emelkedtek, mert azonnal rájöttek, hogy ufológusokat kell hívni. Úgy látszik, olvasták az idevágó szakirodalmat, s onnan tudták, hogy a Chupacabra egy keskeny fejû földönkívüli dinoszaurusz fajta. Egyesek a kecskevérszívót féltékenyen az amerikai kontinens kiváltságának tartják. Erre fel egy humorista azt javasolta, hogy a New York-i Empire State Building nevét "Vampire State Building"-re kellene változtatni.

Az ufóláz egyéb aspektusairól csak az elôadásokat követô viták során esett szó. Miguel Sabadell zaragozai csillagász pl. elmondta, hogy egy ufológus kiadványban a következôt olvasta: Roswell óta 200 millió esetben jelentették, hogy valaki ufót látott, de ôk (mármint az ufológusok) nagyon kritikusak: alapos vizsgálat nyomán csak 4 millió "valóban autentikus" ufó megfigyelést ismernek el. A többit "jóhiszemû tévedésnek" minôsítik. Micsoda szigorúság!

Érdekes dolgot hallottunk arról, hogy a "GRIP" londoni biztosító társaságnál újabban ufóbiztosítást is lehet kötni, pl. lányoknak szûzen szülés ellen, ill. földönkívüliek általi megtermékenyítés ellen (ilyet 1997 elsô negyedéig 723 hölgy már kötött is). E biztosítási forma díja évi 102,50 font, s ha mégis baj történne, a kártérítés összege 1 millió font. Az új szolgáltatást azzal reklámozták: egyes újságokban megjelent a hír, hogy valaki már kapott is ilyen kártérítést (de a dolgot érthetô okokból bizalmasan kezelik, mert intergalaktikus bonyodalmat okozna, ha a részletek kitudódnának). Aki akarja, elhiszi.

Paul Kurtz (a CSICOP elnöke) a Hale-Bopp-üstökössel kapcsolatos hisztériáról és a "Heavens Gate" szekta tagjainak kollektív öngyilkosságáról szólva megjegyezte, hogy az ufológia immár vallásnak tekinthetô, sôt azt is lehet mondani, hogy az ufológia az ûrkorszak eszményi vallása. Már csak az alkalmas világmentô "küldetést" kell kitalálniuk s indulhat is az ûr-dzsihád.

Egy ausztráliai ûrkutató a nemrég elhunyt Carl Saganról beszélt. Ezt azért emelem ki, mert bár e világhírû csillagász neve a magyar olvasók számára sem ismeretlen (könyveit nálunk is kiadták), azt mégis kevesen tudják, hogy Carl Sagan az angol nyelvterületen, de különösen Amerikában milyen óriási szerepet játszott a tudományos ismeretterjesztés terén, és azt sem, hogy a szkeptikus mozgalomnak világviszonylatban is az egyik legkiemelkedôbb egyénisége volt. Rendkívül szuggesztív tv-elôadásait sok millió ember nézte rendszeresen. Többek között az ô javaslatára jött létre az ún. "SETI"-program, vagyis a földönkívüli-intelligencia kutatása. Itt közbevetem, hogy az amerikai statisztikai felmérések szerint azoknak a nagy többsége, akik úgy vélik, hogy a SETI jó gondolat (ez a megkérdezettek 75%-a), egyúttal arról is meg vannak gyôzôdve, hogy valóban léteznek a Földön kívül értelmes lények. Carl Sagan igazi szkeptikus létére tudta, hogy amire nines bizonyíték, abban nem lehetünk biztosak (pontosabban kételkednünk kell). Többek közt ezért szorgalmazta a SETI-programot.

A harmadik nap délelôttjén a nevelés, a tömegtájékoztatás és a szkepticizmus kérdéseirôl hangzott el néhány elmélkedô elôadás. Ezekre itt nem térek ki, jellemzésül csak azt említem, hogy az egyik spanyol elôadó a tokiói földalattin történt toxikus gáztámadás esete kapcsán (mely, mint a tisztelt olvasók tudják, egy szélsôséges szekta mûve volt) azt fejtegette, hogy párhuzamot lehet felfedezni a mostani helyzet, ill. a Római Birodalom bukását megelôzô kor között, amennyiben akkor is hirtelen rengeteg vallási szekta jött lére. Ehhez csak annyit fûznék hozzá, hogy ez is egy lehetséges analógia. Van több is.

A konferencia utolsó napján a rossz tudományról volt szó, vagyis azokról a homályos esetekrôl, amikor vagy szándékosan megsértették a tudományos kutatás etikáját, vagy olyan hanyagul végezték a dolgukat a kutatók, hogy ebbôl skandalum származott. E témakörben a spanyoloknak volt egy érdekes esete, amely eléggé nagy port vert fel. Granada tartomány Orce falujában 1976-ban ásatásokat kezdtek. 1982-ben találtak egy koponyadarabot, melyet három régész 1,8 millió éves emberi koponyának minôsített. Kampányba fogtak, hogy az egész Eurázsia legkorábbi hominidalelete. Szerveztek egy kongresszust, ahol kitört a botrány, mert egy amerikai szakértô megállapította, hogy a szóban forgó koponyadarab valamilyen ôslótól származik.

Wim Betz belga orvos arról tartott elôadást, hogy az altematív gyógyászok érdekeiket az Európai Unió fórumain nagyon bôségesen pénzelt lobbyzással igyekeznek érvényesíteni. Embereik a legmagasabb helyeken is ott vannak. A probléma súlyát jellemzi, hogy egyedül Hollandiában 9000 gyanús készítmény vár "EU-tanúsítmányra", ami a jövôben a forgalmazás feltétele lesz. Betz szerint az is súlyosbítja a helyzetet, hogy a patikusok nagy része üzleti érdekból támogatja az efféle készítmények elfogadtatását.

Nem szorosan, de a hasonlóság folytán ide tartozó kérdésként említem, hogy egy német kolléga érdekes dolgokat mondott el a mágneses effektusra alapozott "vízlágyító berendezésekkel kapcsolatban". Ezeket a berendezéseket Európa-szerte nagy csinnadrattával reklámozzák, s bár nem olcsók, sokan vettek is ilyeneket (beleértve szégyenszemre e sorok íróját is). Egy német kutatólaboratórium nem régen végzett egy vizsgálatot és kimutatták, hogy ezek a berendezések teljesen haszontalanok, amit elôre is lehetett (volna) gondolni, ha az ember utánanézett (volna) a feltételezett hatás fizikai magyarázatának (mely egyébként nem is létezett).

Az elôadó elmondta, hogy a mágneses vízlágyítók reklámozásakor ugyanazokat a jól bevált trükköket alkalmazzák, amelyeket az alternatív gyógyászat készítményeinek reklámaiból vagy pl. a földsugárzás elleni "védôeszközök" hirdetéseibôl már ismerhetünk. Elsô az aggodalomkeltés (félelmetes felsorolása annak, hogy milyen károk fenyegetik az embert, a házát, az értéktárgyat, ill. jelen esetben vizes berendezéseit). Ezután következnek a szenzációs "sikerjelentések" és támogató referenciák, komolynak látszó tudós személyek és intézmények részérôl.

A tudományos magyarázatok hiányát bizonyos triviális tényekre való hamis visszavezetés leplezi ("a mágnesség hatására megmozdulnak a vasdarabok, nos ugyanígy megmozdulnak a mészkristályok"). Ehhez a szöveghez olyan fényképeket is mellékelnek, melyekre rá lehet fogni, hogy éppen a szóban forgó állítást igazolják (pl. egy képen két elvágott csövet látunk: az egyik tele van vízkôvel, a második szép tiszta, s persze, ha eléggé naivak vagyunk, elhisszük, hogy a különbség a hirdetett vízlágyító berendezésnek volt köszönhetô).

Ezt a példát azért emeltem ki, mert pontosan ilyen eljárásra volna szükség más esetekben is. A hamis készítmények forgalmazóit megfelelô vizsgálatokkal le kell leplezni. Nem elég kétkedô megjegyzéseket tenni csak úgy általában. Ebben persze a fogyasztóvédelmi intézményeké volna a kulcsszerep, de az öntevékeny kezdeményezések is nagyon fontosak lehetnek.


ECSO-értekezlet

A konferenciával párhuzamosan az Európai Szkeptikus Szervezetek Tanácsa (ECSO) is tartott egy értekezletet. Ez az eredetileg nyugat-európai szervezet 1994. szeptember 25-én jött létre a belgiumi Ostende városában. A magyar Tényeket Tisztelôk Társasága a szervezetbe tavaly júniusban kérte felvételét. Velünk együtt most tíz európai ország szkeptikus társasága a rendes tagja az ECSO-nak: a belga, a cseh, a finn, a német, a magyar, az olasz, a holland, a norvég, a spanyol és a svéd társaság. Ezen kívül van még két ún. társult tagunk is: az amerikai CSICOP és az izraeli szkeptikus szervezet.

Az értekezleten az ECSO tagszervezetei közül csak a holland, a belga, a spanyol, a német és a magyar szervezet képviselôi voltak jelen, valamint a CSICOP több képviselôje és egy angol–svájci megfigyelô (akit a jelen sorok írója biztatott fel arra, hogy eljöjjön). A megbeszélés a következô témákra terjedt ki:

1. Cornelis de Jager (holland) elnök bemutatta az ECSO elsô ízben kiadott "Évkönyvét". Ez a tagtársaságok 1996. évi beszámolóit tartalmazza és már szerepel benne a magyar beszámoló is.

2. Elôzetes megbeszélést folytattunk a soron következô európai szkeptikus konferenciákról. Az elnök javaslata szerint 1999-ben Hollandiában, 2001-ben pedig Angliában vagy Prágában tartunk konferenciát.

3. 1998 júniusában szkeptikus világkongresszus megrendezésére kerül sor Heidelbergben. A kongresszus tervezett négy fô témája: ezredforduló, alternatív gyógyászat, energia az ûrbôl, "New Age".

4. Tim Trachet pénzügyi felelôs (Belgium) ismertette a kassza állását és a befolyt tagdíjakat. Elmondta, hogy ez idô szerint az egyetlen kiadás az "Évkönyv" nyomdai költsége, a többit a tagszervezetek maguk fedezik. Javaslatot tett a tagdíjak megállapítására. Ez a következô:

1. kategória: 80 euro/év
2. kategória: 40 euro/év
3. kategória: 15 euro/év (szimbolikus hozzájárulás).

5. Új tagfelvételi kérelem: a bolgár szkeptikusok levélben kérték fevételüket, a jelenlévôk ezt megszavazták.

6. Meghallgattuk az ECSO egyetlen speciális munkacsoportjának jelentését. Ez az ún. "Homeopathy Watchdog Committee" volt (ezt nem próbálom lefordítani, mert ez is egy olyan elnevezés, amilyennel manapság egyre gyakrabban találkozunk: angolul lehet, hogy jópofán hangzik, de magyarban egyszerû hülyeség).

7. Változás a vezetôségben: A spanyol Miguel A. Sabadell, az ECSO eddigi titkára lemondott. Helyette ezt a munkát a német szkeptikusok közismert frontembere Amardeo Sarma veszi át. Cornelis de Jager továbbra is betölti az elnöki, Tim Trachet (Belgium) pedig a pénztárosi posztot.


Utóirat

Eddig a konferencia történéseiról próbáltam számot adni. Ehhez olyasmit szeretnék még hozzátenni (és kissé kifejteni), ami ugyancsak fontos ahhoz, hogy a Szkeptikus Lapok olvasói valamennyire maguk elé tudják képzelni az összejövetel légkörét. Vagyis a résztvevôkrôl szeretnék beszélni. Azzal kezdem, hogy magam (hasonlóan az ott megjelentek nagy többségéhez) a konferencián való részvételt turistaútnak tekintettem, önszorgalomból csináltam és természetesen saját költségen. És ha valaki azt kérdezi, hogy mi volt ebben a jó, a válaszom az, hogy elsôsorban a találkozások olyan emberekkel, akiknek körében hihetetlenül érdekes dolgokat lehet hallani.

Kik is tehát ezek a "szkeptikusok", akik különféle bizarr áltudományos és tudományellenes jelenségek megbeszélése céljából hajlandók évente Európa különféle tájairól összejönni és e találkozásokra idôt és pénzt áldozni? Egyáltalán mitôl lehetnek érdekesek az efféle emberek?

Az "ellentábor" szószólói a szkeptikusokról azt mondják: szürke, unalmas társaság. Puritán barbárok, akik eleve ellenségesen állanak szemben mindenféle "másként gondolkodóval"; a magasból tekintenek le a közönséges, tudományosan nem (eléggé) mûvelt többi halandóra s nem is kíváncsiak arra, hogy azok mit gondolnak. A valóság azonban más.

Addig igaz a dolog, hogy amikor valaki valamilyen tudományos kutatómunkába mélyen beletemetkezett, s abból kizökkenti ôt egy irracionális, áltudományos, vagy tudományellenes jelenség, akkor az elsô reakciója könnyen az lehet, hogy méregbe gurul. Egyrészt sajnálja az idejét vesztegetni olyasmivel, ami szerinte egyszerûen marhaság és ha rákényszerül, hogy mégis foglalkozzon ilyesmivel, akkor nincs igazán türelme hozzá. Egyetlen lendülettel akarja kisöpörni az egészet, kóklerekkel, "cinkos médiával", tokkal, vonóval együtt. Mondhatnám, hogy ez a tudományos körökben tapasztalható reakciók elemi szintje.

Van, aki meg is marad ezen a szinten. Ezek az emberek vagy felé se néznek a szkeptikus összejöveteleknek, mert egyszerûen azt tartják, hogy marhasággal foglalkozni marhaság, vagy ha egyszer-kétszer mégis elvetôdnek efféle körökbe, megint csak mérgelôdnek és sajnálják, hogy ilyesmivel pazarolták idejüket.

Van azután egy második csoport: azoké, akik egy nagy lépéssel továbbmennek, s jóhiszemûen annál az eszménél kötnek ki, hogy az egész irracionális jelenségcsoport a tudományos mûveltség hiányára vezethetô vissza, tehát ezt kell gyógyítani. Ez egy nagyon tiszteletre méltó társaság, általában professzorok, akik azt vallják, hogy a tudományos kutatók nem vonulhatnak mind vissza elefántcsonttornyaikba, mert szükség van olyanokra, akik integrálják a szaktudományos ismereteket és megfelelô színvonalon közvetíteni tudják azokat a mûvelt nagyközönség felé.

Sajnos a tudományos ismeretterjesztés e szent elhivatottjai manapság gyakran csalódnak és keservesen. Mert nem egyetemi katedrán vagy iskolában kell elôadniuk az alapoktól a végkövetkeztetésekig szépen, pontosan és értelmesen felépített mondanivalójukat, hanem pl. olyan tévévitákban, ahol a mûsorszerkesztô elôre eldönti, hogy "ô" mit akar kihozni a mûsorából. Ehhez pedig az "illusztris vendég" csak statiszta, aki legfeljebb reménytelenül kísérletez, hogy akár csak két gondolatot is logikusan egymásra építhessen. A szerkesztô tesz róla, hogy ez ne sikerüljön neki, mert hisz ôt a mûsor nézettsége érdekli, nem a tudományos üzenet. Így aztán nem csoda, hogy a régi vágású ismeretterjesztôk sorban megutálják az egész ügyet (meg a világot, amely így mûködik).

Az igazi szkeptikusok nem sorolhatók az elôbbi két csoport egyikébe sem. Ôk nem mérgelôdés vagy ismeretterjesztôi elhivatottság szempontjából nézik az irracionalizmus jelenségeit, hanem úgy, mint egy beteg társadalom kórképét. Tudják, hogy nem az ismeretek hiánya okozza a bajt, hanem az értelem elutasítása – érzelmi alapon. Mindenekelôtt szeretnék megérteni, hogy mi történik és miért. Abból indulnak ki, hogy az irracionalizmus az emberi kultúra egész eddigi fejlôdését végigkísérte. Idônként dominált, máskor visszaszorult. Az elsô igazi vereséget a felvilágosodás eszmei offenzívája nyomán szenvedte el. Most éppen úgy tûnik, hogy az inga – világviszonylatban – visszafelé lendül. Ez az a probléma, amely a szkeptikus világmozgalmat kiváltotta és hajtja.

Azt az eszmét, melynek nevében a szkeptikusok az egész világon keresik egymással a kapcsolatot, Gerald Holton oly kitûnôen fogalmazta meg 1993-ban megjelent "Science and Anti-Science" c. könyvében, hogy nem is keresek más szavakat, csak ôt idézem: "A felvilágosodás gyermekei vagyunk és belsô sürgetést érzünk. Igyekszünk megosztani egymással minden tudást, amely segíthet abban, hogy a társadalom kigyógyuljon mostani betegségébôl és visszatérjen abba az egészséges állapotba, amelyre e véres évszázad végén embertársainknak már nemcsak joga, hanem kötelessége is törekedni; abba az állapotba, melyben az ésszerûség uralkodik, mely progresszív és babonaellenes, tudománybarát és mentes a középkori mágiától, varázslástól, misztériumtól, hamis tekintélytôl és esztelen képrombolástól. "


Második Szkeptikus Világkongresszus (Heidelberg, 1998)

Az amerikai, ausztráliai, ázsiai és európai szkeptikus szervezetek közös rendezvényeként 1998. július 23. és 26. között Heidelbergben került sor – "Armageddon és a Végzet Prófétái" fôcím alatt – a Második Szkeptikus Világkongresszusra. A rendezvényt az amerikai CSICOP az európai szkeptikusok szervezete (ECSO) és a hasonló célú német szervezet (GWUP) közösen szponzorálta.

A kongresszus július 23-án délután kezdôdött Paul Kurtz (CSICOP) millenniumi próféciákról szóló elôadásával. Ez plenáris ülésen hangzott el. A további elôadásokat három párhuzamos szekcióban tartották. Ezekrôl – helyszûke miatt – még egyszerû felsorolást sem adhatok.

Az elsô nap fô témája, melyrôl többen is beszéltek, ugyanaz volt, mint ami a kongresszus címében is szerepelt, vagyis a millenniumi próféciák. Egyidejûleg a másik szekcióban több elôadás tárgya az alternatív gyógyászat volt, mely – mint kiderült – jelenleg fölöttébb foglalkoztatja a német közvéleményt.

Késô este került sor Elisabeth Loftus washingtoni pszichológus professzor díszelôadására, melynek érdekfeszítô témája a képzelet és emlékezet összefüggéseinek kérdése volt, vagyis az, hogy az emberi képzelôerô néha teljesen meghamisítja az emlékezést (pl. hiszünk abban, hogy bizonyos dolgok megtörténtek velünk, holott nem történtek meg). Ez a téma az utóbbi években azért vált igen fontossá, mert (fôként Amerikában) több esetben elôfordult, hogy pl. gyermekek vélt emlékezései alapján ártatlan szülôket vagy tanárokat szexuális visszaélések vádjával meghurcoltak.

A második napon természeti csapásokról, ezekkel kapcsolatos próféciákról és a környezeti problémák félreértésbôl eredô hibás dramatizálásáról volt szó. Érdekes említeni, hogy az éghajlatváltozás kérdésérôl egy neves washingtoni agykutató, William H. Calvin tartott elôadást, nem pedig egy meteorológus, mint várhattuk volna.

Calvin professzor abból indult ki, hogy kutatásai szerint az emberi agy fejlôdése az elmúlt kb. tízezer évben sokkal gyorsabb volt, mint a megelôzô sok százezer évben. Ennek nagyon valószínû magyarázata szerinte az, hogy éppen ebben az utóbbi tízezer évben az éghajlat ingadozásai messze nem voltak olyan drasztikusak, mint korábban. Így arra jutott, hogy az emberi kultúrát fenyegetô fô veszély nem a globális melegedés, hanem az, hogy az emberi tevékenység kiválthat pl. olyan óceáni folyamatokat, melyek újra. elôidézik a kultúridôk kezdete óta sosem tapasztalt szélsôséges változásokat. Ehhez az elôadáshoz kapcsolódott egy még érdekesebb elôadás, melyet Thomas Casten, a Trigen Energy Corporation tudományos tanácsadója tartott arról, hogy tudjuk-e, mi a teendô. Ez esetben olyan személyrôl van szó, aki a legmagasabb politikai szinteken vett részt az energiapolitikával kapcsolatos döntések elôkészítésében. Ô az elsô politikus, akitôl végre hallhattam annak a ténynek az intelligens és nyílt beismerését, hogy az e tárgyra vonatkozó tudásunk elégtelen. Ezért nem is tudjuk még felmérni, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának milyen globális következményei lehetnek. Tehát tudatában vagyunk annak, hogy pl. a szén-dioxid-kibocsátás szabályozására irányuló nemzetközi megállapodások (Rio, Kiotó) nem hárítják el az (ismeretlen) veszélyt. Viszont azért tesszük, amit teszünk, mert átérezzük, hogy a tudományos kutatás itt versenyt fut egy potenciálisan nagyon veszélyes folyamattal, és idôt kell nyernünk.

A harmadik nap (szombat) érdekesen kezdôdött. A reggeli plenáris ülésen a belga Jean Bricmont, a Louvaini Egyetem fizikaprofesszora tartott szórakoztató elôadást "Intellektuális imposztorok" címmel. Minthogy ugyanilyen cím alatt nemrég jelent meg az a könyv, melyet Sokal professzorral közösen írtak, a terem zsúfolásig megtelt egyetemi hallgatókkal, s a jelenlévôk nem csalódtak. Bricmont – miután igen jóindulatúan felsorolta azokat az okokat, melyek a posztmodern irányzatok térnyerését elôidézték – példák sokaságával mutatta be, hogy a posztmodern "tudományosság" hogyan mûködik. A hallgatóság tombolt, többeknek a nevetéstôl könnyeik potyogtak. Ezután esendesebb ülés következett, ahol számos elôadás hangzott el a paranormális jelenségek ügyeinek kínai állásáról. Sajnos még azt sem lehetett könnyen észrevenni, hogy az elôadók milyen nyelven beszélnek (nekem a szomszédom súgta oda, hogy szerinte angolul).

A kimerítô nap végén hajókirándulást tettünk a Neckar folyón. Miközben a különféle duzzasztókon zsilipeltünk át, azon tûnôdtem, hogy vajon voltak-e tüntetések az ellen, hogy éppen Heidelberg lett Németország kömyezetvédelmi mintavárosa. Vagy talán itt mégis könnyû volt belátni, hogy e duzzasztók nélkül a meseszép óvárost idônként 8–10 méter magasan elborítaná a víz?

A kongresszus utolsó napján sem pihentünk, bár ez vasárnapra esett. Délelôtt három érdekes elôadást hallottunk, melyekben az oroszországi, ausztráliai és spanyolországi helyzetrôl volt szó. Az orosz elôadó, Szergej Kapica nagyon szimpatikus és ôszinte beszámolót adott azokról az okokról, melyek következtében az áltudomány és a paranormális ügyekkel való szélhámoskodás most újabb virágkorát éli a nagy birodalomban. Nem lehet említés nélkül hagyni, hogy kitûnô, sôt arisztokratikusan elegáns angolsága általános feltûnést keltett.

Az ausztráliai beszámolót két okból említem. Egyrészt az derült ki, hogy szkeptikus szervezetük tagsága és tevékenysége nagyságrendekkel múlja felül a hasonló célú európai szervezetekét. Másrészt említenem kell, hogy várhatóan Sydneyben került megrendezésre 2000-ben (valamikor az olimpiai játékok után) a harmadik szkeptikus világkongresszus. Ausztrál barátaink ezt formálisan is bejelentették, sôt arról is beszéltek, hogy az európai résztvevôk számára próbálnak viszonylag olcsó repülési lehetôséget teremteni.

A spanyol beszámolót Luis Alfonso Gomez, az El Correo tudományos újságírója tartotta. Kerek perec megmondta, amit azt hiszem, már mi is tudunk, hogy az újságírók aktív együttmûködésének megnyerése nélkül a szkeptikusok minden igyekezete kudarcra ítéltetett. E nélkül a hatékony tudományos ismeretterjesztés egyszerûen csak vágyálom.


Európai (ECSO) értekezlet (1998)

Vasárnap délután az Európai Szkeptikus Szervezetek Tanácsa (ECSO) tartott még egy értekezletet. Ez értelmes gondolat volt, mert a világkongresszuson az európai szkeptikus szervezetek képviselôi (a svédek kivételével) mind ott voltak. (A európai országok, melyekrôl szó van, a következôk: Belgium, Bulgária, Csehország, Finnország, Hollandia, Magyarország, Németország, Norvégia, Olaszország és Spanyolország.) A felsoroltakon kívül a szlovák és angol szkeptikusok – akik most kérték az ECSO-ba való felvételüket – ugyancsak küldtek megfigyeló'ket.

Az értekezleten Cornelis de Jager (holland) elnök mindenekelôtt bemutatta az ECSO 1997. évi évkönyvének próbanyomatát. Ezután tájékoztatást kaptunk arról, hogy a szkeptikusok IX. európai konferenciáját 1999 szeptemberében rendezik meg a hollandiai Maastrichtban. 2000-ben, mint már említettem, világkongresszus lesz Sydneyben. A X. európai konferenciát pedig a cseh szkeptikusok hívták meg Prágába. Ezt az ülésen be is jelentették és közölték, hogy a rendezésben a Cseh Tudományos Akadémia is jelentôs szerepet vállal.

Ezután a szlovákok és angolok tagfelvételi kérelmét tárgyaltuk. Az utóbbival kapcsolatban élénk és barátságtalan vita alakult ki, mert a CSISOP jelenlévô megfigyelôje, úgy látszik, tudott bizonyos személyes ellentétekrôl és számára nem volt világos, hogy az a személy, aki az angolok nevében a kérelmet elôterjesztette, megkapta-e az ehhez szükséges felhatalmazást. Végül mindkét felvételt megszavaztuk.

Meghallgattuk a belga Wim Betz beszámolóját a természetgyógyászattal foglalkozó munkacsoport tevékenységérôl. Betz panaszkodott, hogy nincs kapcsolata a többi tagszervezettel és nem kap tájékoztatást arról, hogy mi a helyzet a többi országban. Szerinte a most következô idôszakban az Európai Közösségen belül e területen fontos események várhatók, tehát célszerû lenne javítani az információcserét.

Az értekezlet azzal ért véget, hogy a holland Cornelis de Jagert újra elnökké választottuk, így ezt a posztot továbbra is ô tölti be. Amardeo Sarma és Tim Trachet maradt az ECSO vezetôségének két másik tagja. Változás annyiból történt, hogy a soron következô (1999. évi) maastrichti európai konferencia elôkészítésének idejére a vezetôségbe került még a holland dr. J. W Niehuys is, aki azonnal közreadott egy tájékoztatót arra vonatkozóan, hogy a konferenciát "A 21. század kihívásai" címmel hirdetik meg és már várják is az elôadók jelentkezését.


A Természet Világa pótfüzete (1998. szeptember)
Szkeptikus Lapok 2. szám, 2–5. o.
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/
http://www.ch.bme.hu/chemonet/TermVil/


Vissza a tartalomjegyzékhez