TUDOMÁNYTÖRTÉNET


Jedlik Ányos 1848. március idusán

1848 márciusában Jedlik Ányos volt a bölcsészettudományi kar dékánja Pesten, a Királyi Magyar Tudományegyetemen. Rendkívül érdekesek azok a feljegyzései, amelyeket e forradalmi napokról vetett papírra, dékánként.

"Martzius 13-án. Utasítást kapott a bölcsészeti kar Dékánja mind a kar Igazgatójától, mind az egyetemi Tanács Rectorától, miszerint intené az ô felvigyázására bízott ifjúságot, hogy azon politikai mozgalmakban, mellyek Lajos Fülöp francia király megbuktának következtében Pesten, mint Magyarország szívében keletkeztek, részt venni óvakodnék.

Jedlik Ányos
(18001895)

Martzius 14-én. Ezen megbízásnak az 1. és 2. évi bölcsészeti tanodában kellô óvatossággal az illetô Dékán, a' mérnöki tanadában pedig a' Dékán meg nem jelenhetése miatt az elôadó tanár úr által elég tétetett. E nap folytában azonban a mozgalmak annyira kifejlôdtek, hogy a' kávéházokban összecsoportosult és Petôfi költô vezérlete alatt álló sokaság martzius 15-én 1/2 tíz órakor a mérnöki és orvosi ifjúságot az elôadások alatt megrohanván, azt magához csatlakozásra buzdította. Ezekkel egyesülve, 10 órakor épen az egyetemi nagyobb épülethez értek, hol az elôadásokból szétbocsátott bölcsészetiek borzasztó lárma között egyesülvén, az egyetemi épület elôtt megállapodott, és minekután Petôfi által ezen alkalomra költött nemzeti dal, és nagyobb részint már Kossuth Lajos mint országgyûlési követ által is indítványozott 12 pont egekig ható éljenzések között felolvastatott volna, az egész tömeg Landerer könyvnyomdájába vonult, hol az említett pontok és dalnak minden censura nélküli kinyomtatását kieszközlötte. Ez nap délután a bölcsészeti ifjúságnak nagyobb része az elôadásokon megjelent, és magát akép viselte, mintha mi sem történt volna.

Martzius 16-án. Nagyságos egyetemi Rektor rendeletébôl reggel 8 órakor összeült az egyetemi Tanács arról tanácskozandó, mi lenne ezen körülményekben teendô. Ezen alkalommal mindegyik érzé, hogy illy politikai mozgalmak között valamint az egyetemi tanárok, úgy maga az egyetemi ifjúság közönyös állapotban nem maradhat. Ennélfogva tehát igen rövid tanakodás után megegyezett a Tanács a következendô pontokban:

1. Hogy a petitió gyanánt és ezen cím alatt `Mit kíván a Magyar' minden szögleteken kiragasztott 12 pontot elfogadja.

2. Hogy az egyetemi zászlót az ifjúságnak, ha kívánná, kiadandja azon intéssel és tanáccsal, miszerint annak gondját viselnék, magukat minden személy és vagyon bántástól óvnák, sôt másokat, ha illyesmire vetemedni készülnének, teljes erejökbôl gátolnák, de legalábbis az egyetemi, és egyébb tudományos intézeteket minden erélylyel védelmeznék. Azért is ajánltatnék neki, miként a' fegyveres polgársághoz csatlakoznának.

3. Hogy az iskolajárást határozatlan idôre szüntessék meg.

4. Hogy küldetnék az egyetemi Tanács tagjaiból két egyény a helytartói Tanácshoz, azt a történtekrôl tudósítandó, és a további miheztartás iránt vagy utasítást, vagy az egyetemi Tanácsnak, teljes rendelkezési hatalmat kieszközlendô.

Még nem ütött 9 órát, midôn ezen pontokban az egyetemi Tanács megegyezett. Ekkor tudtára adatott az egyetemi Pedellus által, hogy az ifjúság nagy tömege a Rector lakását környezi; minden zavarok meggátlása tekintetébôl megkéretett a jogászi Dékán, miszerint ôket az egyetemi épületbe, küldöttjeiket pedig az egyetemi Tanács eleibe vezetni szíveskednék. Mi kevés idô mulva meg is történt. Az ifjúság megjelenô küldöttjei csak azt kívánák, hogy a zászlójuk adatnék ki, mi nekik teljes készséggel meg is engedtetett azon észrevétellel, hogy lennének kevés türelemmel, míg a zászló Szilassy János hittani és Tipula Péter jogtani Dékánok által Budáról visszahozatnék. A' kinyomatott petitionális pontokra nézve az egyetemi Tanács önként nyilvánítá, hogy azokat ô is magáévá teszi, min a folyosókat töltô iflúság öröm kiáltását hallatván, arra kérte az egyetemi Tanácsot, lenne szíves ezen nyilatkozatát az egyetemi téren, mely ezután 15-ik martziusi térnek hívandó, sereglô roppant tömegnek személyesen tudomására adni. Ezen kívánatának a Tanács engedvén, lement a várakozó ifjú sereghez, melly hallván a Tanácsnak kedvük szerinti határozatát, az általuk felemelt és vállaikon tartott Rector szájából értené, öröm rivalgásokkal tölté meg a tért és a Tanács minden egyes tagját nemzeti szalagokkal és rózsa formába alakított cocárdával felékesítette. Ennek megtörténtével az egész tömeg tovább vonult, és egész a Cúria épületéig az elôbb felemelt egyetemi Rectort vállain vitte. Nemsokára megérkezett az egyetemi zászló, és Rector ô nagysága által a fennebb említett két Dékán jelenlétében az egyetemi épület elôtt ismét összesereglett ifjúságnak általadatott, és a kellô rend fenntartására komolyan megintetett.

Martzius 17-én. Reggeli órákban Rector ô Nagyságát megkeresé az ifjúság, hogy az egyetemi reformot illetô 12 pontot, melyet kérelmi úton felterjeszteni óhajtanak, ô is írná alá. Az egyetemi ifjúság az egyetemi reformra vonatkozó kívánságait nem 12, hanem a következô 9 pontba foglalta össze. 1. A magyar egyetem emancipációja a bécsi kormány és egyetem gyámsága alól s törvény általi biztosítása. 2. Az egyetem kormányának szabadelvû elrendezése, országgyûlési képviseltetése. 3. Az egyetemi jószágok felszabadítása a kollegális rendszer kezelése alól, s nyilvános, felelôsséggel járó kezelése. 4. Tökéletes tanítási s tanulási szabadság. 5. A tanszékek ne kegyelem útján, hanem érdem és nyilvános csôdület által töltessenek be. 6. Testgyakorlati intézetek felállítása. 7. A tudományban elmaradt vagy elaggott tanárok elmozdítása, nyugdíjaztatása. 8. Évenkénti próbatételek megszüntetése s nyilvános, díjnélküli vizsgálatok behozatala. 9. A tudomány jelen igényeinek megfelelô s a nemzethez illô tantermek felállítása. Mire ô azon feleletet adá, hogy azt ön akaratjából nem teheti, minekelôtte a' tanárokat össze nem hívja. Ennek okáért az ifjúságot 1/2 kettôre az egyetemi épület udvarára, a tanárokat pedig három órára összehivatá. A tanár urak olvasván az említett pontokat, látták, hogy azok nagyobb részint nem mások, mint azon sérelmek tartalmazóji, mellyekrôl ôk a magyar közönség elôtt minduntalan panaszkodni kényteleníttettek, és így azokat, mint ön kebelükbôl származottakat nevük aláírásával magukévá tették. Ezután az udvaron tanácskozó ifjúság Szilassy János és Tipula Péter Dékán urak által a nagy terembe hivatott; de ez azóta véleményét megváltoztatván, a Tanárokkal egyesülni nem akart. Minek okáért Nagyságos Rector Szilassy Jánost, Tipula Pétert, Jedlik Ányost, Balassa Jánost, Rupp Jánost küldöttségül a végbôl nevezett ki, hogy az aláírt pontokat a városházánál együtt ülô választmánynak pártolás kieszközlés végett terjesztené fel. Ezek a választmány színe elôtt megjelenvén, lelkesedéssel fogadtattak, és rendeltetett, hogy ezen sérelmek a Bécsbe menendô küldöttséghez kinevezett tanár uraknak adatnának által, kik annak a helyén a többi pontokkal együtt felterjesztendik kellô tekintetbe vétel és orvoslás kieszközlése végett. E közben megjelent az ifjúság küldöttsége is csaknem ugyan azon pontokkal, mellyekre a már kimondott rendelet szintén alkalmazandónak jeleztetett.

Martzius 18-án. Ezen nap a nemzeti ôrség seregébe iratá be magát az egyetemi ifjúság, a' többi városi lakosokkal együtt katonai fordulatokban magát gyakorolta, esküjét letette, és az összes nemzeti sereg a' városházi téren, mely szabadság tére névvel cseréltetett fel, estve felé nagyszerû katonai szertartással összejött, hol Nyáry Pál másodalispán által velôs szónoklattal fogadtatván, szét bocsáttatott, részére az éjjeli ôrség bizatván. Ugyanezen nap esett köztudomásul Nádor Ô Fennségének Battyány Lajoshoz, mint a' megadatott önálló Magyar Ministerium Elnökéhez szóló levél, mellyben ô az elsô magyar ministerium alakítására megbizatott.

Martzius 19-én. Tudomásul tevé Ô nagysága Korizmics Antal bölcsészeti kar elnöke a' Nagyméltóságú helytartói Tanácsnak azon rendeletét, miként a' megszakadt elôadások martzius hó 22-én ismét elkezdetnének és pedig minden tan egyedül magyar nyelven. Melly rendelet következtében Wolfstein József és Verney József tanár urak, mint a' magyar nyelvben kevésbbé járatosak, nyugalomba tétettek. Az itt elôsorolt mozgalmi események csak azon tekintetbôl említtetnek e helyen, a mennyibôl azokkal az egyetem, egyetemi tanárok, és egyetemi ifjúság érintkezésben valának.

Martzius 21. Az egyetemi polgárság martzius 20-ik napján a Nagyméltóságú helytartói Tanács rendeletébôl martzius 22-ére az iskolajárás folytatására kifüggesztett jelentések által utasítva lévén, azokat többszöri kifüggesztés után leszaggatta, és nyilvánítá, hogy mindaddig nem mehetnek, a reájok bízott ôrködési foglalkozásuk miatt iskolába, míg az újonnan kinevezendô Minister e felül nem rendelkezik, mit tulajdonjelentés által is köztudomássá tett.

Martzius 24. Tartatott tanácsülés, mellyben felolvastatott az egyetemi polgárság ebbeli kívánsága: a) Hogy az egyetemi tanácsnak ezután tartandó üléseiben az egyetemi polgárság az általok kiküldendô személyben, azon tekintetnél fogva, miként ott ôket érdeklô tárgyalások is elô fordulnak, részt vehessen. b) Hogy az ôket illetô tárgyak, mellyek ha jónak látván, az egyetemi Rectornak volnának benyújtandók, a mennyire a körülmények engedni fogják, vagy az egyetemi tanács, vagy annak kebelébôl kiküldött bizottmány által, halogatás nélkül tárgyaltassanak. Az egyetemi tanács a megváltozott körülmények tekintetébôl ezen kívánatokbani beleegyezését az ifjúság részérôl jelenlevô bizottságnak készséggel nyilvánítá."

Számos egyéb feljegyzés is maradt Jedliktôl a szabadságharc idôszakából, ezek egy részét Ferenczy Viktor gyûjtötte össze.

»"Még a szabadságharc idején történt mondja Palatin Gergely a Math. és Phys. Társulat 1892. április 5-i ülésén Jedlik jelenlétében , hogy az akkor már a népfelkelôk sorába tartozó veterán tudósunk nappal részt vesz az ország fôvárosát, az akkor még ifjú Pestet védô sáncok fölépítésében, éjjel pedig laboratóriumába visszavonulva folytatja félbeszakított kedvenc mûvét, nevezetes osztógépét." Palatin bizonyára magától Jedliktôl hallott a népfelkelôségérôl és a sáncolásról; kéziratgyûjteményében a népfelkelôségnek és a sáncolásnak mindössze a Háztartási Naplóban van nyoma.

"Alighogy az egyetemi elôadások május végével befejezôdtek, alighogy július végével a vizsgálatok sora is lezárult, Jedlik mindent megszerzett, amire egy negyvenkilencedik évében járó népfelkelônek szüksége van. Június 27-én vett 40 p. frt 50 kr-ért puskát, 8 frt 20 kr-ért `kapsltartót' és `kapslikat'. Július 3-án 15 frt-ot fizetett a `blussért', 11 frt 15 krt-t `hozzá való pantalonért', 1 frt 15 kr-t kaputjának kurtításáért; 3 frt-ba került a `csákó' meg a `kokárdák'. Most már teljes díszben mehetett a népfelkelô strázsálni. A Naplóban augusztus elejétôl november közepéig, és 1849. jún. 26-tól július 10-ig szerepelnek kiadások `strázsáláskor', `strázsálás' és `strázsa megváltása' címen, de nem külön minden strázsa alkalmával, hanem többször összevonva. Augusztus 19-én mindkét kitétel szerepel: `strázsák megváltása' és `strázsáláskor'; ebbôl arra lehet következtetni, hogy ezen a napon elôször állott ôrt személyesen, és hogy már elôbb is kötelezve volt rá, de kötelezettségét hivatalos elfoglaltsága miatt megválthatta. Egy-egy strázsa megváltásáért fizetett összeg a Napló szerint 1 p. frt 40 kr, de ez a váltság novembertôl már 2 frt 30 kr pengôben. A Napló 1215 strázsálás költségét tartalmazza; ebbôl hat a megváltott.

Szeptember 9-én 3 p. frt-ért `puskaportartót' és 2-ért `puskaport' vett; ez valami komolyabb strázsálásra enged következtetni. A dátum egyezik a horvátok veszedelmes megmozdulásával: Jellachich vezérlete alatt szeptember 11-én léptek át a határon és siettek Fehérvár irányában, de 29-én Pákozdnál súlyos vereséget szenvedtek. A Napló szerint 23-án segédkezett Jedlik a `sáncolásnál'; 36 kr-t költött, bizonyára valami frissítôre. A munkában nagyon elfáradhatott, mert másnap két-két pengô frt-ot kapott a múzeumi szolgának, Heubergernek és Jedlik szakácsnôjének a fia, valószínûen azért, hogy ôt helyettesítsék.

`Katonai költségek' c. kis betétlapja szintén határozottan különbséget tesz strázsamegváltás és strázsálási költség között; az elôbbi 3 p. frt 20 kr, vagyis két váltság, az utóbbi 1 p. 20 kr; ezen a lapon szerepel a ruházat költsége a Naplóval megegyezôen, továbbá a két fiúnak fizetett 22 p. frt, amelyrôl a Nanló nem szól: mivel ez a lap csak 15 soros, a kétféle strázsálási költség szétválasztása is bizonyítja, hogy Jedlik személyesen is strázsált. Ugyancsak ezen a lapon mint szeptember 20-i `napi költség' szerepel 25 p. kr, ezután következik négy üres sor, majd a 24-i két-két p. frt; ebbôl arra lehet gondolni, hogy négy napon át, 20-tól 23-ig dolgozott a sáncolásnál.

Jedlik tehát szolgálta hazáját olyan minôségben, amilyenre papi méltósága és tudományos képzettsége miatt semmiféle törvény sem kötelezte, és olyan idôben, amikor még szabadon távozhatott volna.«

Közreadja: GAZDA ISTVÁN


Természet Világa, 129. évf. 3. sz. 1998. március, 110111. o.
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/
http://www.ch.bme.hu/chemonet/TermVil/


Vissza a tartalomjegyzékhez