SZKEPTIKUS SAROK


Maja próféciák – színes fantáziák


SIPOSS ANDRÁS

Megint lejjebb csusszantunk kicsit egy lejtôn. Persze, annyi sikamlós hegyoldallal van bajunk manapság, miért pont ez fájjon? Elvégre csak egy kis kultúrbotrányról van szó, vannak ennél nagyobb dolgok is, nem igaz?

Megjelent egy könyv az év elején, a legnagyobb honi klubhálózat felkarolta, s hamarosan az eladási listán elôkelô helyre kúszott fel (I. Magyar Könyvklub 1997/2 katalógusa). Ez Maurice Cotterell–Adrian Gilbert Maja próféciák címû mûve. Sejtelmes mélykék borítóján a csillagos égbolt és a dzsungel sötétje elôtt egy misztikus piramistemplom romja – pontosan azt ígéri, amit aztán a mû nyújt. Néhány útjelzô, amelyek a menetirányt mutatják: Atlantisz, asztrológia, álomfejtés, számmisztika, világvége jóslat. Ezek mindenki számára pontosan betájolják, hogy miféle könyvrôl is van szó. A bestseller-helyezésbõl következôen sokaknak azonban éppen ezek a vonzó pontok, a könyv megvásárlására (elolvasására, és ne adj' isten, komolyan vételére) buzdító csemegék. A könyv üzenete röviden: 2012. december 22-én a Nap mágneses semleges rétegének pólusváltása (!) miatt a Föld mágneses polaritása is megfordul (!!), ami kibillenti a Földet forgástengelyébõl (!!!), s ez földrengések, szökôárak, vulkánkitörések és egyéb katasztrófák révén a jelenlegi civilizáció végét fogja jelenteni. A minderrôl szóló üzenetet kulturális tündöklésünk több száz éve folyamán az egykori maják vésték kõbe, de mindenekelôtt a Palenque romvárosában talált fejedelmi sír szarkofágfedelébe. A maják ugyanis – vélik a szerzôk – olyannyira fejlettek voItak, hogy meg tudták figyelni a Napból érkezô részcskeáramlást (annak töltését, intenzitását), a napfoltokat (azok számának ciklikus változását s akár 25 627 éves periódusokat is felismertek), a Nap differenciális rotációját (vagyis azt a jelenséget, hogy az egyenlítôi területek gyorsabban forognak a tengely körül, mint a pólusokhoz közeliek). Miért tudták mindezt? Mert egy jóval fejlettebb korábbi civilizáció örökösei voltak. Nem, nem földönkívüliekéi – az Däniken mester vadászterülete, aki persze szintén foglalkozott a palenquei szarkofágfedéllel (egy ûrhajóst vélt felfedezni rajta, szokásához híven); kap is egy gúnyos oldalvágást Cotterelléktôl, hogy micsoda gyerekes ostobaságokat beszél. Hiszen a "valóság" ezzel szemben az, hogy föníciai (vagy esetleg karthagói), de leginkább atlantiszi eredetû a maja civilizáció. A földrész elsüllyedésekor (kb. i. e. 10 500-ban) IItár fôpap menekült Yucatánra embereivel, lett belôle itt Zamna néven (késõbbi) maja fôisten; helyenként szó esik egy Votan (!) nevû legendás maja ôsatyáról, valószínû karthágói emigránsról, aki kelet felôl érkezett tengeren, és életében többször visszatért szülôhazájába, ott egy ízben ellátogatott egy városba, ahol éppen egy égig érô templomot építettek, amelynek tövében összezavarodtak a nyelvek. (Kissé önök is, nemde?)

A szerzôk egyfelôl állandó támadásokat intéznek a "hivatalos" tudomány és képviselôi ellen, mert azok nem veszik ôket komolyan, másfelôl elképesztô tudományos halandzsával próbálják megetetni az olvasókat; olyanokkal, mint például: "a közbülsô bolygók kiegyenlítik a Napból érkezô sugárzás fókuszsíkját" (263. o.), "a részecskenyaláb fényessége csillapított" (u. ott), "a nyers adatok a Nap és a Föld mágneses terének viszonylagos eltéréseit jelentették" (68. o.), "a Föld olvadt magjában újra mágnesezõdik egy új semleges réteg ellenkezô irányban" (325. o.), "a megfordult mágnességû láva állapota százszor intenzívebb" (208. o.), "a Föld mágneses tere megpróbálja hozzáigazítani mágneses tengelyét a Napéhoz, ezáltal a Föld megbillen tengelyén" (303. o.), és sok-sok hasonló badarság. Ezeknek szemernyivel nincs több értelmük, mint Karinthy ismert "kiszera méra bávatag" mondatainak. Noha Cotterellék a tudományt lenézik, mert az nem fogadja be ôket és elméleteiket, azért nagyon igyekeznek befelé. Köszönetnyilvánításukban például (néhány asztrológus és álomlátó mellett) felsorolják Van Allent, a Föld körüli sugárzási övek felfedezôjét, mintha egyenesen az ô és gondolataik érdekében tette volna felismerését. (Ezzel az erôvel köszönetet mondhatnának Newtonnak is, hogy felismerte a gravitáció törvényét.) Egymás mellett sorolnak fel támogató forrásként valóban tudományos eredményeket és szereplôket, valamint legalábbis kétes hírû, sôt akár kétséges létû asztro-pszichológusokat, látnokokat és teóriáikat.

A szerzôk nem kevés magabiztosságára és önelégültségére utalnak azon kitételek, amelyek szerint a Mexikóban tett utazásaik során percek alatt megvilágosodtak számukra olyan rejtélyek, amelyeken a régészek nemzedékek óta dolgoznak. Ábrázolások felületes megszemlélésébôl több tévedhetetlen következtetést vonnak le, mint a szakemberek hada évtizedek alatt. Idegenvezetôktôl hallott félmondatos utalásokban megtalálják a kulcsot szakmai kérdésekhez.

A mû "tényanyaga" színes kavalkádja a fizikai, csillagászati, történelmi, biológiai, matematikai, nyelvészeti zagyvaságoknak, "érvrendszere" pedig felületes, dilettáns és nyegle. (Murphy azon törvénye jut eszembe, hogy "Bármely problémára adható gyors, könnyen érthetô, téves válasz".) Terjedelmi korlátok miatt (a könyv 350 oldal, a recenzió csak néhány bekezdés) lehetetlen kitérni mindegyik képtelenség cáfolatára, csak a gondolatrendszer csomópontjait vegyük sorra. A Föld mágneses polaritásának megváltozása természeti katasztrófákat és civilizációs hanyatlást okoz – tette ezt többször a múltban és fogja tenni 2012-ben. A földtörténeti korokban valóban rengetegszer változott már meg a mágneses polaritás (és ez valóban eredményezhet más, súlyos környezeti változást is), de kb. 720 ezer éve a polaritás változatlan, tehát a történelmi, "civilizációs" korok bármely krízisében ártatlan. A földmágnesség oka egyébként (nagyon leegyszerûsítve) bolygónk belsõ, folyékony magjának áramló mozgása. Ebben változást a köpeny darabjainak elmozdulása (közismertebben a kontinens-vándorlás) okozhat. Mivel a kéregmozgások szempontjából geológiailag viszonylag nyugodt korban élünk, a polaritásváltás teljesen valószínûtlen. Ha változik is, az akkor sem pillanatszerûen, egyik napról a másikra történik, hiszen itt egyrészt roppant anyagmennyiségekrôl, s így hatalmas tehetetlenségrôl, másrészt emberi léptékkel mérve borzasztó lassú elmozdulásokról van szó. A Föld megváltozó mágneses tere a Napéhoz igyekszik igazodni, s így kibillenti a Földet forgástengelyébõl. A Nap és Föld mágneses tere közti kölcsönhatásból származó erô hétköznapi mértékkel is teljesen elhanyagolható, s különösen az ahhoz az erôhöz képest, ami a Föld forgástengelyébôl való "kibillentéséhez" szükségeltetne. Tessék megpróbálni egy szaporán pörgô búgócsigát kibillenteni forgástengelyébõl – az sem egykönnyen hagyja magát, hát még a sok-sok nagyságrenddel nagyobb tehetetlenséggel (ez esetben: perdülettel vagy más néven impulzusnyomatékkal) bíró Föld. Aztán további probléma, hogy a Nap és a Föld mágneses terének semmiféle igazodást igénylô, állandó helyzete nincs egymáshoz képest: mindkét égitest tengelyforgása és a Föld keringése következtében e terek viszonya az év minden napján s e napok minden percében eleve más és más. A maják tudtak mágnességrôl, napfoltokról, kozmikus sugárzásról s mindezek ismeretében pontos számításaik voltak elmúlt és bekövetkezendô katasztrófákról. Hová lett ez a tudásanyag és különösen a megszerzéséhez szükséges technika? A napfoltok észleléséhez távcsövek kellenek, a mágnesesség- és sugárzásmérésekhez elektromos mûszerek, bizonyos Nap-tevékenységek megfigyeléséhez ûrszondák. Intellektuális és materiális nyomok nélkül eltûnhet egy ilyen teljesítményre képes civilizáció? (Csupán képrejtvényként szarkofágfedélbe vési üzenetét?) Áldozatul eshet egyszerû mechanikus fegyverekkel érkezô európai hódítóknak?

Sajnos, az állítások bizonyítására használt apparátus is igen labilis, bár rendkívül látványos (leginkább hókuszpókuszokra emlékeztet). Bizonyos "szuperszámok" állanak elô folyton, amelyek más számokból képzôdnek, mindenféle oksági viszony nélküli mûveletek során. Fõ bajuk azonban, hogy a kiindulásul használt értékek (pl. a Nap tengelyforgásának ideje az egyenlítõjénél, illetve a sarkoknál) egészre kerekítettek, noha valójában nem azok. Így a belôlük elôvarázsolt fantasztikus eredményeknek semmiféle tartalmuk nincsen, s bármi mással való "csodálatos egyezõségük" üres locsogás. A palenquei szarkofágfedél rajzolatairól készült fóliamásolatok (tükrözött, elforgatott stb.) egymásra illesztésébôl kiolvasott "lenyûgözô ábrák" csupán élénk fantáziáról vallanak. A díszítés már magában is igen gazdag, többszörösen egymásra helyezett vonalai pedig oly kuszák és szövevényesek, hogy azokból bízvást bármi kiolvasható. A Votan-legenda gyenge pontja a karthagói vereség (i. e. 201) és a babiloni torony építése (i. e. 7. század) közti sajnálatos kronológiai szákadék. A csúcs- (vagy inkább mély-)pont az önhipnózisban az egész világtörténelmet személyes résztvevõként elbeszélô látnok álmainak bizonyítékként való felhasználása Atlantisz létezésére és egyes vezetõinek Közép-Amerikába menekülésére nézve.

Miért ad ki valaki ilyen könyvet? (Merthogy megírni azért írja meg, mert szentül hisz rögeszméiben, az hagyján.) Természetesen a profit érdekében. Világszerte nagy a kereslet az irracionalitás iránt. A magyar kiadó (Larus) is ezért fordíttatja le. De a pusztán a haszonra törekvés túlontúl nyilvánvaló. A fordítás hevenyészett, megspórolták a pénzt a nyelvi és szakmai lektoron (utóbbi nyilván a könyv megjelentetése ellen ágált volna), de még a korrektoron is. A mondatokban sok helyütt egyszerûen nincs egyeztetve alany és állítmány, jelzô és jelzett, ige és megfelelô vonzata. (Fordította: Pálffy Éva.) A folyó szövegben még több-kevesebb sikerrel átírták a különbözô maja, azték, tolték neveket a magyar írásmód szerint, de már az ábrákon megmaradt a hol angol, hol spanyol ortográfia. (Pl. a palenquei uralkodó, Pakal így ott Pacal néven olvasható...) A könyvben hemzsegnek az elütések, a sajtóhibák – ez a mai szövegszerkesztôs, automatikus helyesírás-ellenõrzôs világban egyszerûen igénytelenség.(Szöveggondozás: Aranykezek Bt.) Egyszóval: a könyv magyar nyelvû kiállítása sok tekintetben "méltó" a mû eredeti szintjéhez. Mindenesetre az eladási adatok szerint a számítás bevált. (Terjesztõ: Magyar Könyvklub.)

Azt bátorkodtam írni fentebb, hogy ez "kultúrbotrány". Igenis az egy olyan mû tudományos mezben való megjelentetése, amely ordítóan, nyilvánvalóan, középiskolai szintû ismeretek birtokában is átláthatóan badarság. Semmi felelôssége nincs itt kiadónak, terjesztõnek az iránt, hogy mi kerül ki a cégére alatt? Nyilván én vagyok a naiv, hogy bármiben is önmérsékletet várok a józan ész vagy mondjuk a tisztesség alapján, ami nincs törvényileg szabályozva. (Na persze, mennyivet jobb a helyzet abban, ami szabályozva van?) De ez miért nincs? (Igenis rendôrért kiáltok: Rendôr! Vigyék el!) Ahogy a demokrácia, a szólásszabadság közepette is paragrafusok jelölnek ki bizonyos politikai vagy etikai határokat (nem szabad pl. fasiszta vagy pornográf mûveket közreadni), miért nem jelölnek ki hasonlóan intellektuálisakat is? (Ráadásul azok szubjektív megítéléséhez képest itt objektivitásról van szó.) Ám jelenjék meg a Maja próféciák (vagy hasonszôrû társai) fikcióként: novelláskötetként vagy forgatókönyv-ötletként (Hollywood biztos nagyon harapna rá), de miért lehet tudományos köntösben közreadni büntetlenül bármit? (És itt csak egy apró szeletérôl van szó annak a hatalmas tortának, amelyet még csodadoktorok, pí-vizesek, ingával keresôk, fényküldõk, bioritmus-készítõk és a többiek alkotnak.)

Szívesen megírnám a könyv tételes cáfolatát, ez persze azzal összevethetô terjedelmet igényelne. Lenne-e erre kiadó, terjesztô, szponzor? Emberek, merre tartunk, ha csak a bóvlira, az agyalágyultságra, a bizsergetôen izgalmas, ám hazug látomásokra van piac? Tényleg csak arra van?


Természet Világa, 128. évf. 12. sz. 1997. december, 571-572. o.
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/
http://www.ch.bme.hu/chemonet/TermVil/


Vissza a tartalomjegyzékhez