MEGEMLÉKEZÉS


Százötven éve született Farkas Gyula

Farkas Gyulát ünnepeljük, születésének százötvenedik évfordulóján. Rendkívül érdekes, fontos, modern észjárású, a hivatásáért boldogan élô személyiségére emlékezve nem vagyunk egyedül. A Magyar Tudományos Akadémia emlékezett korábbi tagjáról ünnepi ülésszakon (1997. május I5.), az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Fizikatörténeti Szakcsoportja elôadás-sorozatot tartott (1997. március 28.) és szülôhelyén, Sárosdon emléktáblát avatott. Az itt következô írások megmutatják, miért különösen fontosak számunkra Farkas Gyula életének és alkotásainak tanulságai. Farkas Gyula matematikus és fizikus képzettséggel került Kolozsvárra a 19-20. század fordulóján. Gábos Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia külsô tagja, a kolozsvári Bolyai Babes Egyetem fizikus professzora vázolja fel - az akadémiai ünnepségen tartott megemlékezése alapján - Farkas Gyula életútját és munkásságát. Bíró Gábor professzor, a Budapesti Mûszaki Egyetem tanára, fizikus és tudománytörténész, az ELFT emlékülésének egyik elôadója Farkas Gyulát mint pedagógust mutatja be, a mély gondolkodású, a friss eredményeket tudományos hitvallásba beépíteni kész, a kutató képzésében célratörô tanáregyéniséget. Az emlékülések minden szónoka egyaránt hitet tett arról, hogy Farkas Gyulát tudományos eredményeinek világvisszhangján túl az is minôsíti, mennyire a világ élvonalába emelte, európai centrummá tette a Kolozsvári Egyetem fizikai és matematikai tanszékét. Különös melegséggel töltheti el szívünket, hogy Farkas Gyula lapunk jogelôdjének, a Természettudományi Közlönynek is szerzôje volt. Közöljük a lapunkban megjelent úti beszámolóját, melyben a padovai Galilei-ünnepségekrôl tudósít.

GÁBOS ZOLTÁN

"A természet a matematika nyelvén szól hozzánk"

Erdélynek 1784 és 1872 között nem volt egyeteme. Az egyéni tudományos törekvéseket egybefogó egyetem, az intézményes háttér hiánya súlyos következményekkel járt. Kiváló tudós és tanár egyéniségek elismerésre váró, meg nem értett, tudományos központoktól távol élô, az elszigeteltség nyomasztó hatása ellen hadakozó magányos küzdôk voltak. A domáldi magányában önmagát emésztô nyugalmazott császári kapitány, Bolyai János az elismerésért folyó küzdelemben életében alulmaradt az udvari tanácsos, kazáni egyetemi professzorral, Lobacsevszkijjel szemben. A mûveit saját költségén kiadó marosvásárhelyi kollégiumi professzor, Bolyai Farkas lehetôségei összemérhetetlenek voltak a nagy barát, a göttingeni professzor Karl Friedrich Gauss lehetôségeivel.

Az erdélyi egyetem 1872-es kapunyitása az erdélyi tudományos élet kimagasló eseménye volt. Sokan nem bíztak az egyetem életképességében. Ferenc József csaszár csak 1881-ben merte vállalni azt, hogy az új egyetem az ô nevét viselje (az alapítólevelet is csak ekkor bocsátotta ki). Az egyetem lelkes tanárai bizonyítottak, az egyetem az ezredforduló idején már az ismert és elismert intézmények közé tartozott. Azon kiváló személyiségek sorában, akik a kolozsvári egyetemet európai szintre emelték, elôkelô helyet foglalt el Farkas Gyula. Életútját, tevékenységét Ortvay Rudolf, Kunfalvi Rezsô, Prékopa András, Filep László, Fényes Imre, Radnai Gyula, Szénássy Barna részletesen bemutatták. Ezért írásomban, az elkerülhetetlen ismétlések mellett, néhány kevésbé hangsúlyozott vonással igyekszem kiegészíteni a Farkas Gyuláról alkotott képet.

Életének fôbb állomásai

Sárosd 1847. március 28. - Pestszentlôrinc 1930. december 26. életének határkövei.

Sorsa alakulásában meghatározó szerepet játszott Jedlik Ányos, a budapesti egyetem fizikaprofesszora és Batthyány Géza gróf. Jedlik Ányos rokonszevvel figyelte a fizika iránti vonzalmát. Az ô hatására iratkozott be a budapesti egyetem bölcsészeti karának természettan vegytan szakára.

A Természettan elemei

Az egyetem elvégzése után 1870-74 között a székesfehérvári fô reáliskola tanára volt. Elsô tudományos próbálkozásai ezekre az évekre nyúlnak vissza. A népiskolák számára 1872-ben a "Természettan elemei" címmel tankönyvet adott ki.

1874-1880 között Batthyány gróf három gyermekének középfokú képzésére vállalkozott. Szakmai tevékenysége szempontjából sokat jelentett számára az, hogy a családot több alkalommal Olaszországba és Franciaországba elkísérhette. Franciaországban kapcsolatba került ismert francia matematikusokkal, akiknek hatására figyelmét 1887-ig a matematika kötötte le.

Batthyány Géza gyermekeit tanítja az 1870-es évek második felében

Miután magántanítványai leérettségiztek, 1880-ban Budapestre költözött, ahol 1881-ben mennyiségtanból mint fôtárgyból, természettanból és csillagászatból mint melléktárgyakból doktori címet szerzett. Még ugyanabban az évben a budapesti egyetemen magántanári képesítést nyert az imaginárius változók elméletébôl (ez a mai komplex függvénytan).

Az 1887-es év fordulópontot jelentett életében. Ez év januárjában a kolozsvári egyetemen a mennyiségtani természettan tanári teendôinek ellátására kapott megbízást. E minôségében 1915-ig, nyugdíjba vonulásáig hûséggel szolgálta a kolozsvári egyetemet. Érkezése átmeneti szükségmegoldásokkal terhelt idôszaknak vetett véget. Az egyetem alapításakor a mennyiségtani természettan tanári állását nem tudták betölteni, a meghirdetett pályázatra nem volt jelentkezô. Két évvel késôbb, 1874-ben Réthy Mór kapott tanári kinevezést. De kinevezésének és távozásának körülményei arra utalnak, hogy Réthy Mór Kolozsvárt átmeneti állomásnak tekintette. Ôt Kolozsvárra küldték, az egyetem 1873/74-es évkönyvében zárójelben megjegyezték, hogy a kar megkérdezése nélkül nevezték ki. Tíz évvel késôbb, 1884-ben Brassai Sámuel nyugdíjba vonulásakor Réthyt az elemi mennyiségtan tanszékre helyezték át és a matematikai természettant a matematikus Vályi Gyula gondjaira bízták. Réthy 1876-ban Budapestre távozott. Vályit 1887 januárjában Farkas váltotta fel. Ekkor kezdôdött Farkas Gyula eredményekben és megvalósításokban leggazdagabb korszaka.

Farkas Gyula idôskori képe

Nyugdíjba vonulásakor (1915-ben) az egyetem akkori rektora (Tangl Károly) következô szavakkal búcsúztatta: "Az elsô félévben vonult nyugalomba dr. Farkas Gyula, a mathematikai fizikának egyetemünkön 28 év óta tanára. Nehezen váltunk meg egyetemünk régi kedves tagjától, ki hosszú tanári mûködése alatt megszerezte szeretetünket és nagyrabecsülésünket. Elôadásai mindenkor a precizitás és világosság mintaképei lesznek. Mesterien értett hozzá, hogy a legkényesebb probléma szövevényes szerkezetét áttekinthetôvé tegye; került minden felesleges szót úgy, hogy elôadásai a tömörségnek és hajszálnyi pontosságnak klasszikus példái. Vizsgálatai a mechanikából és elektrodinamikából értékes eredményeivel egyetemünk büszkeségei maradnak. Nagyra becsültük benne mély igazságosságát, mely minden tettében megnyilvánult, ami munkásságát egyetemi ügyek intézésében annyira becsessé tette. Egyetemünktôl megvált, de vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy a magyar tudományosságnak megmaradt."

Budapestre való távozása után még nyolc dolgozattal gazdagította a szakirodalmat.

Tudományos pályája

Egyik sarkalatos jellemvonása volt, hogy teljes odaadással szolgálta azokat, akik tevékenységére igényt tartottak. A fizikát és matematikát egyaránt kedvelte és azt, hogy ezek közül melyiket részesítse elônyben, az elvárásokhoz igazította. Ezért tudományos tevékenységének szakaszai életpályájának szakaszaival esnek egybe.

Elsô székesfehérvári próbálkozásai fôleg fizikai tárgyúak. Tevékenységének 1874-tôl 1887-ig terjedô matematikusi szakaszában elismert eredményeket ért el az algebra, a függvénytan és a geometria területén. A neves Comptes Rendus folyóiratban megjelent dolgozatait M. Y. Villarceau és M. Hermite mutatták be a Francia Akadémia ülésein. A Journal de mathématique-ben megjelent "Sur les fonctions iteratives" címû dolgozatát gyakran idézték. Nagy szolgálatot tett a hazai matematikusoknak azzal, hogy magyarra fordította és 1877-ben Genfben kiadatta R. Baltzer determinánsokról szóló könyvének elsô részét. A fordítást magyarázó megjegyzésekkel és saját eredményeivel egészítette ki.

Kolozsvári tevékenységének kezdetén abbahagyta matematikai kutatásait és teljes erôvel új feladatának ellátására összpontosított. Tájékozódott, hajlamainak megfelelô kutatási területet keresett. Az egyetem neves kémiaprofesszorának, Fabinyi Rudolfnak a hatására az elméleti fizikát a fizikai kémia felôl közelítette meg. Nagy hatást tett rá W. Ostwald "Lehrbuch der allgemeinen Chemie" címû könyvének fizikai-kémiai része, amelybôl tudomást szerzett H. Helmholtz termodinamikai vizsgálatairól. Fabinyi Rudolf vizsgálatai a galvánelemek elméletének termodinamikai vonatkozásaira hívták fel Farkas Gyula figyelmét, aki 1887-1888-ban már saját eredményeivel jelentkezett. 1888-ban a termodinamika második fôtétele is kezdte foglalkoztatni. A galvánelemek elméletének elektromos vonatkozásai vezettek az elektromos áramlásra és az "elektromágnesi tömegmozgató hatásokra" vonatkozó 1888-92 között végzett vizsgálataihoz.

Tudományos tevékenységében fordulópontot, határkövet jelentett egy kitüntetô megbízatás. A páduai egyetem 1892 decemberében Galileo Galilei tanszékfoglalásának háromszázadik évfordulójára emlékezett. Az ünnepi rendezvényeken a kolozsvári egyetemet és a Mathematikai és Physikai Társulatot Farkas Gyula képviselte. Ebbôl az alkalomból a páduai egyetem díszdoktorai sorába fogadta. Küldetésére készülve Galilei fômûvébôl megtudta, hogy az ún. virtuális elmozdulás elvének gyökerei Galileiig nyúlnak vissza. Az elv útját követve egy mellôzött, elhanyagolt elvvel, az 1789-ben megfogalmazott Fourier-féle mechanikai elvvel találkozott. Az elv fizikai és matematikai vonatkozásai érdeklôdését tevékenysége végéig lekötötték. Számára az is jelentôs esemény volt, hogy Padovában személyesen is megismerhette W. Voigt neves göttingeni fizikus professzort, a fenomenológiai irányzat kiváló képviselôjét. A találkozás két szempontból is eredményes volt számára. Fizikusi pályája kezdetén a fenomenológiát választotta. Elhatározása véglegessé vált, egész további tudományos mûködése során az irányzat következetes és lelkes híve maradt. Valószínûleg a személyes ismeretség bátorította fel arra, hogy W. Voigt "Kompendium der Theoretischen Physik" címû könyve 1895-ben megjelent elsô kötetéhez néhány megjegyzést és kiegészítést fûzzön. A szerzô az egy évvel késôbb megjelent második kötet elôszavában és függelékében megjegyzéseit elismerôen fogadta. Farkas Gyula önéletrajzában említi, hogy a könyv megjelenése után észrevehetôen emelkedett tudományos hitele. Ezt a tényt az isjelezte, hogy Fröhlich Izidor és Réthy Mór javaslatára a Magyar Tudományos Akadémia 1898-ban levelezô tagjai közé választotta.

Az útkeresés évei után, 1893-tól a saját útját járó Farkas Gyula jelentkezett. Tevékenysége végéig a mechanika, termodinamika, elektrodinamika elvi kérdései foglalkoztatták. Az analízis és szintézis mûvészetéhez egyaránt értett. Az egyes részletkérdések vizsgálatakor a szükséges alapfeltevések megadására, a szükségtelenek kirekesztésére, az intuitív alapon igaznak vélt állítások bizonyítására törekedett. A részeredményekben az általánost, az elôremutatót kereste. Így nem véletlen, hogy az új gondolatok és eredmények jelentôségét hamar felismerte. Az új felismerésében és elfogadásában fejlett kritikai érzéke mellett, az elméleti fizikus Farkas Gyulát a matematikus Farkas Gyula is segítette. Egyik írásában olvashatjuk, hogy "a természet a matematika nyelvén szól hozzánk". Ô ezt a nyelvet jól ismerte, sôt gazdagítására is vállalkozott. Az 1907. szeptember 22-én tartott rektori tanévnyitó beszédében a következôket mondta: "a matematika az elméleti fizika legkiválóbb eszköze. Nem érthetek egyet azokkal a fizikusokkal, akik a matematika újabb kori fejlôdését a fizikára nézve nagyrészt meddônek tartják." Farkas Gyula élt a matematika által nyújtott új eszközökkel is, és ha a szükség úgy kívánta, az eszközök tökéletesítését is vállalta. A Kolozsvárott 1900-ban megjelent "Vektortan és az egyszerû inaequatiók tana" címû könyve a vektoralgebra, a vektoranalízis és a homogén lineáris egyenlôtlenségek elméletéhez kapcsolódó saját eredményeit is tartalmazza.

Egy rövid írás keretében eredményeinek még csak vázlatos ismertetésére sem vállalkozhatunk. Ezért csak néhány eredményének felsorolására szorítkozunk.

Az elfelejtett, mellôzött egyenlôtlenségekkel dolgozó Fourier-elvet hasznosíthatóvá tette. Megmutatta azt, hogy a mechanikában mikor és hogyan kell egyenlôtlenségeket használni. Az elvvel kapcsolatos vizsgálatainak mellékterméke a homogén, lineáris egyenlôtlenségek alaptételének megadása volt. A Farkas-tételre H. W Kuhn és A. W Tucker "NonIinear Programing" címû, 1950-ben megjelent munkájától kezdve a programozás elméletével foglalkozó matematikusok gyakran hivatkoznak. Az 1894-ben elkezdett, mechanikával kapcsolatos vizsgálatainak eredményeit a Crelle Journal 1901 és 1906-os évfolyamaiban megjelent két dolgozatában foglalta össze.

"A Carnot-Clausius féle tétel egyszerûsített levezetése" címû, a Mathematikai és Physikai Lapokban 1895-ben közölt dolgozatában - korát megelôzve - elsôként közelített modern alapon a fenomenológiai termodinamika entrópia-fogalmához. Eredményével 14 évvel elôzte meg C. Carathéodoryt (eredményét elfelejtették, a harmincas évek elejétôl Bródy Imre, Ortvay Rudolf, Fényes Imre, Horváth János igyekeztek elfogadtatni a Farkas-Carathéodory-elv megnevezést). Egy másik termodinamikai tárgyú munkájával is úttörô szerepet vállalt. A "Biztos egyensúly potenciál nélkül" címû, a Mathematikai és Természettudományi Értesítôben 1914-ben közölt dolgozatában a termodinamikai egyensúly stabilitásának vizsgálatára a ma már gyakran használt egyenlôtlenségeket javasolta.

Az elektromos áramra vonatkozó vizsgálatait 1893-ban zárta. Az áramelemek elektromágneses kölcsönhatására Ampère állapított meg erôtörvényt. A kísérleti eredmények az áramelemek összhatására vonatkoznak. Farkas Gyula egy olyan eljárást adott, amelynek segítségével valamennyi, az összhatás szempontjából az Ampère-törvénnyel egyenértékû erôtörvény megadható. Az elektromágneses jelenségek Faraday-Mawell-elméletét és Lorentz elektronelméletét nagyra értékelte. Ezeknek az elméleteknek a tanulmányozása ôt is önálló eredmények elérésére késztette. Eredményei közül hármat emelünk ki.

H. A. Lorentz munkáit követve találkozott a relativitáselmélet megjelenését elôkészítô Lorentz-transzformációval. "Az energia terjedése" címû, 1913-ban kiadott kônyomatos jegyzetében a Lorentz-féle transzformációs képletek levezetésére egy ötletes, a szokásostól eltérô utat javasolt (eredményét szakfolyóiratokban nem közölte).

Az elektromosság és mágnesség folytonossági elméletében, melynek megalapozói közé tartozott, számolt a Lorenz-féle transzformáció követelményeivel és ezt tette abban az idôben, amikor a fizikusok többsége az épp hogy gyökeret vert új elméletet még értetlenül fogadta. Eredményeit elôadási jegyzetei, valamint a Mathematikai és Természettudományi Értesítôben 1910-1911-ben megjelent dolgozatai tartalmazzák.

Az elektrodinamikában segédfogalom minôségben használta a mágneses töltés- és áramsûrûség fogalmakat, melyeket a kibôvített Maxwell-egyenletekben is szerepeltetett. A mágneses monopólusokat keresô fizikusok ma ezeket az egyenleteket alkalmazzák. Az 1910-es dolgozatában az új fogalmak egy ötlete megvalósításában segítették, és azokat feladatuk teljesítése után kiiktatta.

Farkas Gyulát ma a magyar, német, francia szakfolyóiratokban közölt eredményei, valamint önálló eredményeket is tartalmazó egyetemi jegyzetei alapján joggal soroljuk a legkiválóbb magyar elméleti fizikusok közé. Ezt a tényt igazolja az is, hogy 1914-ben Eötvös Loránd, Réthy Mór, Fröhlich Izidor javaslatára a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjai közé fogadta.

Farkas Gyula, a tanár és ismeretterjesztô

Farkas Gyula, a tudós tanár, példakép. A tanár elemi kötelességének tekintette a tudomány haladásának szakadatlan követését, az új eredményeknek az egyetemi oktatásba való billesztését, az elôadásoknak ismételten szükséges átdolgozását és a "végsô határkôig" tartó önképzést, a "széltében" és "hosszában" való ismeretbôvítést ("széltében", azaz terjedelmükben, "hosszukban", azaz idôbeli fejlôdésük szerint). Ô ennél is többet nyújtott. Ortvay Rudolf a rektori értékelést kiegészítve elôadásainak más erényeit is hangsúlyozta. Az egész fenomenologikus fizikát átfogó elôadásaiban a kérdéseket egyéni módon, egyéni tárgybeosztás szerint tárgyalta (talán nem tévedek, ha állítom, hogy jegyzetei a századforduló kolozsvári Landau-Lifsic-sorozatának tekinthetôk). Logikus gondolkodásra nevelô, gondolatébresztô elôadásaiból sok tanulságot meríthettek a szigorúságot és elvi kérdéseket kedvelô tanítványai.

Tanítványai elé magas mércét állított. "Izzó ifjúi vágyakozás az emberi ismeretek után, lelkesedés az emberi elme diadalán, hévvel ûzött búvárkodás az emberi tudás föltárt kincses házaiban, élénk gyönyörködés a meglátott igazságokban és fölkutatásuk módjaiban": ezekkel a szavakkal buzdította a hallgatóságot tanévnyitó beszédében.

Fontosnak tartotta azt, hogy a kezdôk ismereteiket anyanyelven írt munkákból merítsék. "Bármennyire járatos legyen is valaki idegen nyelvekben, nagy különbséget teszen az tanulmányai eredményében, hogy anyanyelven írt munkákból, vagy idegen nyelven írottakból szerzi-e ismereteit. Anyanyelvünkön szabadabb, majdnem korlátozatlan és tetemesen könnyebb gondolatcsoportosulás szegôdik lelki munkánk szolgálatába." Ezt Fröhlich Izidor 1892-ben megjelent "Kinematika" címû könyvérôl írt ismertetôjében olvashatjuk. Farkas Gyula ezen a téren is példát mutatott. Tanítványait számos kônyomatos jegyzettel segítette.

A magyar elméleti fizikai szakirodalom sokat vesztett azzal, hogy Farkas Gyula elôadásai könyv alakban nem jelentek meg. Ezt a veszteséget az is növeli, hogy kônyomatos jegyzetei is szétszóródtak, egyesek talán el is vesztek. Abban a reményben, hogy e jegyzeteket még sikerül egy központi helyen összegyûjteni, az alábbiakban felsoroljuk megjelent elôadási jegyzeteit: A dinamika alaptanainak áttekintése (1889), Az állandó elektromos állapotról és állandó elektromos áramlásról szóló elméleti alaptanok elemeinek átnézete (1890), A folyékonyság és egyenletes rugalmasság alaptanainak áttekintése (1891), A termodinamika alaptanainak áttekintése (1891), Különös mechanika (1908), A mechanika alaptanai (1908, 1914), Az energia átalakulásai (1908, 1913), Az energia terjedése (1908, 1913), Erôtan (1908, 1914), Analitikus mechanika (1908, 1912, 1914), Vektortan (1914).

Farkas Gyula szükségét érezte annak, hogy gondolatait, olvasmányaival kapcsolatos élményeit szélesebb körben is megossza. Ezt tette már székesfehérvári tanársága idején, amikor az általa és két tanártársa által alapított Székesfehérvári Figyelôben a felnôtteknek tartott természettani elôadásainak vázlatos ismertetésére vagy a rövidlátás okainak bemutatására vállalkozott.

Kolozsvárra érkezése után e vonatkozásban kiváló lehetôséget jelentett számára a Fabinyi Rudolf által szerkesztett, Kolozsvárott megjelenô (rövid életû) "Vegytani Lapok". "Az elmélkedések a modern kémia némely hipotézisei és theoriái körül" címû 1887-ben megjelent kétrészes munkája az elmélkedô, a hipotézisek körében eredményesen válogató, a kategorikus kijelentéseket nem kedvelô Farkas Gyulát mutatja be. Az ô idejében merésznek számító gondolatai közül hármat idézünk.

"Elhamarkodás volna azt állítani, hogy az energia minden mérhetô nyilvánulási alakját ismerjük. Azonban, ha valóban vannak az ismeretesektôl különbözô és mérhetô alakjai, éppen azon elvszerû eljárás fog nyomukba vezetni, hogy minden változást az ismeretesekben keresünk; amely pillanatban ezek elégteleneknek bizonyulnak, egy új ismeretlen közelében éreznôk magunkat." Az idô ôt igazolta.

"Ne zárjuk ki annak a lehetôségét, hogy a vegyületlenül elôforduló, vagy általunk kiválasztott elemek.. olyan elemek elegyei, amelyek atomsúlyai és egyéb jellemzôi igen kis mértékben különböznek egymástól." Ma az elemek izotópjairól beszélünk.

"Az elemek nemcsak hogy vannak, hanem valamikor képzôdtek is, akár egy és ugyanazon folytonos anyag kondenzációja által, akár egy és ugyanazon halmazatos anyag atomainak igen nagy energia árán történt összetevôdése áltaL" Ma is, más szavakkal, de ugyanezt állítjuk.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvos és Természettudományi Szakosztályának Értesítôjében 1888-ban jelent meg "A természet felfogásának újabb módjairól" címû ismertetése. Ebben a sokat vitatott "hôhalál" kérdésben H. Helmholtz véleményét osztotta. E kérdés tárgyalásában új színt hozott be azzal, hogy a mozgás rendezett és rendezetlen formáinak kölcsönös átalakulásáról beszélve jelzi az ismert aszimmetriát. Helmholtz véleményét osztva ô is állította: nincs kizárva annak a lehetôsége, hogy a szervetlen természetben elveszett rendezett mozgás a szervesben visszanyerhetô. Farkas Gyula e kérdésben is jól tájékozódott. Ma már gyakran beszélünk rendteremtô struktúraképzôdési és evolúciós folyamatokról mind a "szervetlen", mind a "szerves" természetben.

Farkas Gyula, az ember

Ortvay Rudolftól tudjuk, hogy Farkas Gyula elmélyedô természet volt. Nem volt barátja a sok beszédnek, kijelentéseit, felszólalásait a tömör szabatosság, mely csak a lényegre szorítkozott, magas színvonalra emelte. Nem volt túlságosan hozzáférhetô, az embereket bizonyos távolban tartotta magától, de meg tudta becsülni az emberi értékeket. Nem kereste az olcsó dicsôséget és mivel nem kereste a népszerûséget, igen nagy tekintélyt tudott magának szerezni.

A következôkben jellemének néhány alapvonására utalunk.

Élt benne a színvonalas és eredményes munka igénye. Kiváló zenei érzéke ellenére ifjúkori zenei törekvéseirôl lemondott, mert látta, hogy nem tudja elérni azt a magas szintet, amelyet magától megkövetelt. Erôsödô szembajára hivatkozva 1915-ben tanártársai kérése ellenére nyugalomba vonult. Arra hivatkozott, hogy nem képes az irodalmat oly mértékben követni, mint ezt egy hivatalát teljesítô tanártól el lehet várni. De elhatározásában minden bizonnyal az is szerepet játszott, hogy úgy érezte, századunk másik nagy elméletével, a kvantumelmélettel betegsége miatt már nem tud megbarátkozni. Azt is tudta, hogy a korpuszkuláris elméleteket és kvantumelméletet kedvelô Ortvay Rudolf gazdag útravalóval tért haza a zürichi Debye- és a müncheni Sommerfeld-iskolából. Így nyugodtan távozhatott.

Ha bírált, segíteni akart, és ezt kollégái nagyra értékelték. Nála a rang nem számított, mindenkit egyenlô mértékkel mért. Példaként szolgáljanak Fröhlich Izidor sorai, melyekben azokra a megjegyzésekre válaszolt, melyeket Farkas Gyula tett "Kinematika" címû könyvével kapcsolatban. "Elôször is kellemesen érintett t. bíráló úmak a nálunk nagyobbára dívó szokástól eltérô amaz eljárása, hogy egyoldalú magasztalástól és elítéléstôl egyaránt távol, véleményének és meggyôzôdésének nyíltan adott kifejezést; köszönettel tartozom ezért neki, mert ez a haladásnak és tökéletesedésnek egyik igazi elôfeltétele, miként ezt Trefort is akadémiai megnyitóbeszédei egyikében találóan kifejezte, hogy t. i. minden magyar irodalmi terméket szeretettel, de gyengéinek elfogulatlan kritikájával kell fogadni."

A matematikai és természettudományi karnak hétszer volt dékánja, ötször prodékánja. Az 1907/8-as tanévben az egyetem rektora, az 1908/9-es tanévben prorektora volt. A tudományszervezôi munkában is jeleskedett. Az ô hívására kerültek a kolozsvári egyetemre kiváló matematikusok: Schlesinger Lajos, Fejér Lipót, Riesz Frigyes és Haar Alfréd.

A tudományos egyesületek a körükben végzett tevékenységét nagyra értékelték. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület a "legsúlyosabb és legtekintélyesebb" tagjai közé sorolta. A Mathematikai és Physikai Társulat 1924-ben a tiszteleti tag címmel tüntette ki. Tagja volt a palermói "Circolo Matematico"-nak.

Kár, hogy egyszemélyes tanszékén tanársegédet nem alkalmazhatott. De tanítványának tekinthette kolozsvári utódát, Ortvay Rudolfot, akit ô és Tangl Károly indított el tudományos és tanári pályáján. Kacsoh Pongrác nála doktorált. "Az egyenlôségi és egyenlôtlenségi elv viszonya a mechanikában" címû doktori értekezését 1896-ban védte meg.

Eredményeinek továbbfejlesztésére elsôként Haar Alfréd vállalkozott. Fényes Imre termodinamikai és Vescan Teofil relativitáselméleti munkáiban is felfedezhetô Farkas Gyula hatása.

Emlékét ôrzi a magyarországi Bolyai Társulat 1973-ban alapított Farkas Gyula-díja. A kolozsvári egyetem, amelynek legszebb éveit ajándékozta, még adós az elismerésével.


Természet Világa, 128. évf. 7. sz. 1997. július, 290-293. o.
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/
http://www.ch.bme.hu/chemonet/TermVil/


Vissza a tartalomjegyzékhez