ÉPÍTKEZÜNK

Évekkel ezelőtt történt, egy őszi nap késő délutánján. Korán esteledett, már elcsendesült a szerkesztőség, amikor a körfolyosó bejárati ajtajának csukódása vendég érkezését jelezte. Magas, tiszta arcú fiatalember lépett be, kiderült, a cikkét hozta, személyesen. Hellyel kínáltam, kérdezgetni kezdtem. Elmondta, az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematikus hallgatója, a nyáron alkalma nyílt Chicagóban részt venni egy konferencián, melynek központi témaköre a Stephen Wolfram által megalkotott Mathematica számítógépes matematikai program volt. Erről írta a cikkét. – Hogyan jutott eszébe, hogy ezt a mi folyóiratunkban közölje? – kíváncsiskodtam tovább. Ahogyan rám nézett, szeméből csodálkozást és némi rosszallást véltem kiolvasni. – De hiszen én vagyok az egyik Martin Gardner-díjasuk! – mondta nem kis büszkeséggel. Egyszerre világossá vált a kép, amint diákpályázatunk 1997. évi eredményhirdetésén a fasori Evangélikus Gimnázium végzős diákjaként átveszi Scharnitzky Viktor tanár úrtól a cikkéért megítélt első díjat. Szentágothai János, szerkesztőbizottságunk szépemlékű elnöke közben odasúgta nekem: „Ezeket a fiatalokat, remélem, még viszontlátjuk.” Igaza lett. A fiatalember egyetemistaként is visszatért a Természet Világa szerkesztőségébe, most pedig, végzett matematikusként, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem PhD-ösztöndíjasaként, ismét nálunk publikálta Wolfram A New Kind of Science című, rendhagyó művéről megfogalmazott gondolatait (Bonyolult világunk egyszerű szabályai, Természet Világa, 2002. 11. sz.).

Épül, építjük tehát szerzőink táborát, egyetlen kincsünket, egyedüli fegyverünket a ráció, az értelem méltóságáért folytatott küzdelemben. A Természettudományi Közlöny, a Természet Világa csakis a szerzői által válhatott szellemi centrummá az elmúlt 133 év során, kiváló természettudományi írónemzedékei teszik ma is nemzeti értékké. Megbecsüljük őket, tiszteljük ragaszkodásukat folyóiratunkhoz, a közös célhoz.

A káosznak a modern természettudományokban játszott szerepét a legkülönbözőbb tudományterület szakemberei világítják meg lapunkban sokirányúan. A „káosz-csapat” irányítója Tél Tamás professzor, aki már nagyon fiatalon is szerzőnk volt. A ma is futó sorozatunk szerzői ragaszkodtak a Természet Világához, mondván, így jut el mondandójuk a legtöbb olyan emberhez, iskolához, akiknek, ahová írásaikat szánták. „Erre az önzetlen ragaszkodásra nagyon büszkék lehettek” – értékelt testvérlapunk főszerkesztője.

Hűséges szerzőink első hívásra jönnek, ha iskolákban, tanártovábbképző tanfolyamokon kell „fellépni”, előadást tartani a Természet Világa „mezében”. Ilyen rendezvényeken, 2002-ben személyes varázsukkal is hatottak olvasóinkra: Almár Iván, Both Előd, Illés Erzsébet, Kecskeméti Tibor, Kiss Elemér, Koch Sándor, Molnár Gergely, Pap János, Szili István, Tél Tamás, Weszely Tibor. Ha időnk és erőnk engedi, még nagyobb segítő csapattal még több helyre eljutunk.  Így bővül egyre jobban folyóiratunk barátainak, híveinek köre, akiket e személyes találkozások még közelebb hoznak a Természet Világához.

A folyóirat hídhoz hasonlatos. Összeköti a tudás átadóját, a szerzőt az olvasóval, segítve az információ áramlását. Havonta építünk újabb és újabb hidakat, az elmúlt 133 év során kétezernyit. Legtöbbjük ma is nagy tartásszilárdságú, biztonságos átjáró. Semmit sem veszített értékéből az a célkitűzés, amelyet lapunk alapítója,  Szily Kálmán 1869-ben, folyóiratunk születésekor megfogalmazott. Azt írta, szeretné a művelt magyar közönséggel megkedveltetni a természettudományi ismereteket.  Az ezredfordulón Vizi E. Szilveszter elnökünk mindezt hangsúlyosabban mondja: „Nemzetünk jövőjét a természettudományos műveltségre, és az annak belső logikájából fakadó értékrendre kell alapozni, de nem kevésbé fontosak a szellemtudományok, a művészetek, amelyek megtanítanak egymás tiszteletére, együtt élni a természettel és a tudomány eredményeinek ember- és környezetbarát felhasználásával.”

A napi küzdelmes menetelésben jó érezni a múlt és a jelen üzenetét: szükség van a jövőt építő folyóiratunkra. 2002-ben is sokan segítették munkánkat. Sorukat lapgazdáink, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Magyar Hivatalos Közlönykiadó nevének említésével kell kezdenem, és a Magyar Természettudományi Társulatéval, mely tagjainak illetménylapként előfizeti folyóiratunkat. A Természet Világa megjelenéséhez, különszámaihoz 2002-ben támogatást adott a Környezetvédelmi Minisztérium, az Oktatási Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Szabadalmi Hivatal, a Paksi Atomerőmű Rt. Immár több mint tíz éve komoly összeggel segíti lapunkat a Természet-Tudomány Alapítványunk. Olvasóink adóforintjai is ide érkeznek, idén 879 917 Ft. Köszönet érte.

Tovább épül az a civil szerveződés, mely anyagilag is hozzájárul lapunk sokszínűségéhez, hatásának növeléséhez. Sorolom a nevüket: Varjú Dezső, Ernst Grote Tübingenből, James Randi, Martin Gardner az Amerikai Egyesült Államokból, a Német-Magyar Társaság (Stuttgart), a Nicholas Metropolis Alapítvány (Los Alamos, USA), a Rotary Club  Budapest,  a Rotary Club Babylon (New York). Diákcikkpályázatunk sikeres lebonyolítását segíti a Szily Kálmán Kéttannyelvű Műszaki Szakközépiskola és Informatikai Szakkollégium. A nyertes diákok díjazását csaknem harminc könyvkiadó, egyesület, intézet és több más intézmény teszi lehetővé számunkra.

A Műegyetem legendás hírű professzora, Simonyi Károly évekig éltette adományával diákpályázatunk Kultúra egysége-különdíját. Halála után, példaadó szellemére emlékezve tovább gondozzuk az általa ültetett fát. Jelképnek is tekinthetjük, hogy Schiller Róbert szerkesztőbizottsági tagunk lemondott cikksorozatának szerzői honoráriumáról, megteremtve Simonyi Károly különdíjának díjalapját. Kérés nélkül tette, mi több, ragaszkodott hozzá. Schiller Róbert havonta megjelenő írásaival a két kultúra találkozási pontjaiból készített gyöngyfüzért. A jó és szép gondolatnak tovább kell épülnie. Miként sikeres különszámaink sorozatának is: ebben az évben megjelentettük A magyarországi fizika kultúrtörténete kötetének, Simonyi Károly munkájának bővített kiadását, valamint Kecskeméti Tibor, szerkesztőbizottsági tagunk irányításával A természet múzeuma kiadványt. A jövő év februárjára tervezzük a Bolyai János emlékszámunk, májusára az Egészséges életmód – népbetegségek különszámunk kiadását.

Tovább építjük az 1996 óta létező saját honlapunkat, ahol legújabb lapszámainkból kaphatnak ízelítőt olvasóink. Szerződésünk van a SuliNet-es internetes lapunk további bővülésére. Itt teljes lapszámainkhoz juthatnak hozzá az érdeklődők. A közeljövőben Bacsárdi László szerkesztőbizottsági tagunk buzgalmának köszönhetően diákpályázatunk új és egykori szerzőit igyekszünk összefogni egy-egy elektronikus levelezőlistával. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium segítségével, Tardy János miniszteri biztos hathatós támogatásával rövidesen törlesztjük régi adósságunkat: kiadjuk a legjobb diákcikkek első kötetét.
Van hát mivel építkezni, az alapok régóta állnak, a tervek szépreményűek, csak legyen miből tovább magasítani a falakat. Ehhez kívánok mindannyiuknak, kedves olvasóinknak, szerzőinknek és közvetlen munkatársaimnak a jövő évben is sok erőt, jókedvet és szerencsét. Legyen szeretetteli, békés a karácsonyuk, szép és sikeres az új évük!

  STAAR GYULA


Természet Világa, 133. évfolyam, 12. szám, 2002. december
http://www.chemonet.hu/TermVil/ 
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/


Vissza a tartalomjegyzékhez