Rémhírkeltés vagy híradás


Mire e sorok megjelennek, a konkrét hír már rég a feledés homályába merült.
Tanulságai azonban aktuálisak maradnak, és megfontolandók.



Az uborkaszezon kellős közepén, júliusban járta be a világsajtót a szenzáció, miszerint fennáll a veszélye annak, hogy a nem sokkal korábban felfedezett, 2002 NT7 jelű kisbolygó 2019-ben esetleg a Földbe csapódhat. Emlékeztetőül lássuk először a tényeket, mégpedig a NASA megbízható és színvonalas internetes tudományos rovata alapján.

A Massachusetts Institute of Technology csillagászai 2002. július 9-én fedezték fel a szokatlan pályán keringő, 2 km átmérőjű égitestet. Ellentétben a kisbolygók zömével, ez a szikladarab az Ekliptikával 42 fokos szöget bezáró pályán kering, a Napot 2,29 évenként kerüli meg. Az égitest egyheti megfigyelése alapján elvégezték a hozzávetőleges pályaszámítást. Eszerint 1:250 000 esélye van annak, hogy a kisbolygó 2019. február 1-jén becsapódik a Földbe. A július 26-án megjelenő cikk korrekten megemlíti, hogy az ilyen rövid pályaív alapján végzett pályaszámítások ritkán bizonyulnak megbízhatónak. Ehhez az égi pozíciók sorozatát legalább több hónapon keresztül kellene meghatározni.

A cikk röviden utal a világsajtó reagálására, elsősorban arra, hogy a felettébb csekélynek mondható valószínűség említése helyett a becsapódást (csaknem) bizonyos tényként tálalták. Ugyanakkor azt is megemlíti, hogy több újságban a hír illusztrációjaként egy 500 km átmérőjű test becsapódásáról készített fantáziakép jelent meg.

Három nappal később a space.com internetes űrújság már kifejezetten a brit és az amerikai sajtó (eltérő) reagálásáról közölt terjedelmes elemzést. Ennek legfontosabb megállapításait foglaljuk össze az alábbiakban.

Amerikai tudósok csalódottnak és bosszúsnak érzik magukat, mert a brit sajtóban az olvasókat szükségtelenül megrémítő, félrevezető és nem etikus híradások jelentek meg az ügyről. Egy brit újságíró védelmébe vette a sajtó híradásait, egy brit csillagász viszont értetlenkedett a nagy felhajtás láttán, amerikai kollégái hozzáállását pedig indokolatlanul optimistának minősítette. A csaknem bizonyosan veszélytelen kisbolygóról szóló híradások pontosan illusztrálják az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát elválasztó stilisztikai óceánt, valamint a média és a tudósok eltérő taktikáját a két országban.

Legalább három brit újság főcíme már szerdán (július 24-én) azt közölte, hogy a kisbolygó a Föld felé tart. Másnap vezető brit napilapok (The Guardian, Daily Telegraph, The Independent) ugyancsak a fenyegető katasztrófáról adtak hírt. Számos esetben a cikkek bevezető szakasza egyszerűen hibás volt. A cikkeket kifogásoló amerikai csillagászok rámutatnak: szó sem volt arról, hogy a kisbolygó a Föld felé tartana, hiszen az összeütközés esélye szerintük mindössze 3,9 az egymillióhoz.

A BBC Online a „föld felé tartó” égitestet „az eddig felfedezett legfenyegetőbb objektumnak” nevezte, majd némileg önmagának is ellentmondva elismerte, hogy a számítások bizonytalansága nagy. A megfogalmazást Alan Harris, a NASA Sugárhajtás Laboratóriumának (JPL) munkatársa tökéletes ostobaságnak minősítette. A BBC Online tudományos szerkesztője, David Whitehouse viszont Harris bírálatát tartja képtelenségnek, saját cikkét viszont maximálisan pontosnak tekinti. Szerinte az „ütközési pálya” tudósításuk címében idézőjelben szerepelt, és a cikk első bekezdésében szó sem volt ütközésről. Mindamellett tény, hogy a kifogásolt cikkek egyike sem elemezte az ütközés valószínűségét. Ugyanakkor a Reuters mértéktartóbb hangot ütött meg.

A NASA kisbolygó-kutatási tevékenységének zömét végző JPL másik munkatársa, Steve Chesley sajnálattal állapítja meg: valószínűleg nem fogjuk megérni, hogy az efféle cikkek kikopjanak a sajtóból. Leszögezi, hogy a katasztrófa mindig jól eladható, amivel a brit sajtó pontosan tisztában van. Duncan Steel angol csillagász szerint a brit sajtó hangvételének az a magyarázata, hogy immár olyan gyakoriak a kisbolygókkal kapcsolatos hírek, hogy újabbak közlésére csak akkor van mód, ha azok valóban szenzációsak, vagy legalább ekként vannak tálalva. Whitehouse még tovább megy, amikor megállapítja, hogy ez esetben újságírásról, nem pedig tudományos publikációk közreadásáról van szó. A katasztrófákról szóló híradások elsősorban a brit médiában gyakoriak, ám az internetnek köszönhetően mindenhonnan elérhetőek és az amerikai sajtó számára is alapanyagul szolgálnak. Ezt az amerikai szakemberek azért tartják veszélyesnek, mert az amerikai átlagolvasó kevésbé kritikus szemmel tekint a nyomtatott sajtó cikkeire, mint a brit, az olvasottakat fenntartás nélkül el is hiszi.

Ugyanakkor egyesek szerint a sajtóban érzékelhető szenzációhajhász megközelítés éppen a tudósok egy maroknyi csoportjától ered, akik a kisbolygóknak tulajdonított fenyegetésből politikai tőkét akarnak kovácsolni, nevezetesen a tudományos kutatás egésze számára próbálnak meg nagyobb anyagi támogatást kicsikarni.

Duncan Steel brit csillagász viszont nem tudja mire vélni a nagy felhajtást. Szerinte a kutatók mindig igyekeznek a tőlük telhető legpontosabb információt kiadni a kezükből, azonban a média kontrollálására képtelenek. Ő a politikusokra tolja a felelősséget, akik szerinte nem követnek el mindent egy nemzetközi észlelőhálózat létrehozásáért. Kijelenti, hogy az Amerikai Egyesült Államok tesz a legtöbbet az ügy érdekében, de még ez sem elegendő. Reményei szerint azonban az 1 km-nél nagyobb földközeli kisbolygók döntő többségét 2008-ig így is sikerül felfedezni.

Eddig a space.com értékelése a brit sajtó megnyilvánulásairól. A hazai sajtó szerepét ehelyütt – teljes körű ismeretek hiányában – nem áll módunkban részletesen értékelni. Sajnos magától értetődően idehaza is megjelentek a szenzációhajhász és félrevezető hírek. Ugyanakkor volt olyan kereskedelmi rádió, amelyik egyórás élő adást szentelt a kérdésnek. Ebben e sorok írójának alkalma volt a felfedezés hátterétől, az esélyek latolgatásán keresztül, egy esetleges becsapódás következményeinek elemzéséig részletesen kifejteni álláspontját. Ugyancsak elismerés illeti az origo tudomány rovatát (www.origo.hu/tudomany), amely szakembereket is megszólaltató és a hátteret részletesen bemutató, korrekt hangvételű cikksorozatot és állandó alrovatot szentelt a kérdéskörnek.

Természetesen távolról sem szeretnénk arra a következtetésre jutni, hogy a becsapódásokról szóló híradások csak fölösleges pánikkeltésnek minősíthetők. A háttér korrekt ismertetése és az általában csekély becsapódási valószínűségek hangsúlyozása azonban elengedhetetlen. Annál is inkább, mert – éppen a fenyegető veszély miatt – a földközeli kisbolygók keresése az elmúlt évtizedben nagy erőkkel folyik. (Az 1 km-nél nagyobb átmérőjű, földközeli kisbolygók számát a csillagászok 1100-ra becsülik: közülük eddig több mint 600-at sikerült felfedezni.) Nem meglepő tehát, hogy egyre gyakrabban bukkannak fel az efféle híradások. A mértéktartó tudósítás azonban elengedhetetlen (lenne).

Both Előd


Irodalom
1. science.nasa.gov
2. www.space.com


Természet Világa, 133. évfolyam, 10. szám, 2002. október
http://www.chemonet.hu/TermVil/ 
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/


Vissza a tartalomjegyzékhez