Előadások, barátok Kolozsváron

Ezrednyitó Tudományos Esték (2002. június 1.)


Folyóiratokkal megpakolt gépkocsikkal péntek este nyolc óra körül futottunk be Kolozsvárra, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem elé. Ismerős arc mosolygott ránk, Ajtay Feri bácsi már három óra óta várta érkezésünket. Pillanatokon belül megérkeznek vendéglátóink, Gábos Zoltán professzor úr és Kovács Zoltán, a másnapi tanártovábbképző konferencia vezetője. Neki, vagyis a rendezvényen részt vevő tanároknak jöttünk segíteni. Kiváló előadókat hoztunk Budapestről, Tél Tamást, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanárát és Pap János egyetemi docenst, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemről. Herczeg János barátommal, az Élet és Tudomány főszerkesztőjével és Bojtár Ottóval, aki fényképeivel dokumentálja majd a rendezvényt, mi most csak „kisegítő személyzet” vagyunk. A viszontlátás öröme feledtette az utazás fáradalmát, másnapba nyúlt a beszélgetés.

A szombat szikrázó napsütéssel virrad ránk és a IV. tantárgymódszertani konferenciára, melynek délelőttjébe szervesen simulnak a Természet Világa és az Élet és Tudomány immár VII. Ezrednyitó Tudományos Előadásai. Kolozsvár „szellemi főutcájában”, az iskoláiról híres Farkas utca 2. számban gyülekezünk, a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében.

Kása Zoltán, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese megnyitójában a tanártovábbképzés jelentőségéről és fölöttébb szükséges voltáról beszél, kiemelve a képzésben részt vevő előadók szerepét. A köszöntő szavai után a két főszerkesztő népszerűsíti lapját, hogy milyen segítséget adhatnak a fizikatanároknak oktatómunkájukban. Ezután jönnek az igazi főszereplők.

Káosz, napjaink új szemlélete a fizikában címmel Tél Tamás tart látványos kísérletekkel és számítógépes megjelenítéssel demonstrált előadást egy modern, napjainkban oly sokat hangoztatott tudományterületéről. Az öt kis mágnessel megzavart ingájával egyszerű és tökéletes példáját adja a kaotikus mozgásnak. Az előadás egyszerre látványos és elgondolkodtatóan szemléletformáló. Kérdések hangzanak el, majd Gábos Zoltán, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem neves fizikaprofesszora kér szót. „Örülünk, hogy most itt láthatjuk közöttünk Tél Tamást – mondja –, és köszönjük neki azt a hathatós segítséget, amit nekünk ad. Bár nincsenek erdélyi kapcsolatai, őt mégis hozzánk tartozónak érezzük. Nemrég védte meg egyik diákunk a doktori disszertációját, neki Tél Tamás volt a témavezetője.”
 
 

Tél Tamás, a kaotikus
dinamika nagymestere
Pap János, aki összeköti
a fizikus- és zenészlelkeket

A következő előadás nagyon hangzatosnak ígérkezik, címe: Canto, ergo sum. Az énekhang, előadója: Pap János. Jó előadóként már az első mondatával megnyeri hallgatóinak szimpátiáját:

– Nekem csak egy erdélyi kapcsolatom van, igaz, hogy az nagyon fontos. A feleségem Csókfalváról származik. A családi almanach ezeket a gyökereket az 1450-es évekre teszi.

Ezután jön a tudomány, a zenei akusztika, mellyel, ha nem is könnyen, de a végén mégis dalra fakasztja a fiatalságot. Szerencsés egybeesésként a két előadás témáinak elmélyítésére a szerzők frissen megjelent könyvét is ajánlhattuk: Tél Tamás – Gruiz Márton A kaotikus dinamika (Tankönyvkiadó) és Pap János Hang–ember–hang (Vince Kiadó).

Késő délután, mintegy viszonzásként, sétával egybekötött művelődéstörténeti előadás várt ránk. Ajtay Ferenc tanár úr szakavatott vezetésével napnyugtáig a Házsongárdi temetőben emlékezhettünk szellemi örökségünkre, tudományos és művészeti életünk nagyjaira. Talán megbocsátják nekem az elfogultságot, amikor azt mondom, ebben a gyönyörű fekvésű sírkertben, múltunkat felidéző panteonban Feri bácsival végigmenni életre szóló élmény. (Ebből már olvasóink is kaptak ízelítőt a Természet Világa 2000. évi novemberi és decemberi számában megjelent írásából: A kolozsvári Házsongárdi temetőben pihenő természettudósok.) Lehetetlen érzékeltetni azt a kis szomorúsággal átitatott, mégis örökreményű lobogást, ami őt jellemzi. Amilyen szeretettel beszél a letűnt korok nagy magyar természettudósairól, s a velük karöltve, együtt dolgozó román tudósokról, annak varázsát lehetetlen visszaadni. Apáczai Csere János sírjánál a gyönyörű Áprily-sorokat mondja:

A tavasz jött a parttalan időben
S megállt a házsongárdi temetőben.

Reményik Sándor sírkertjében a Benéz a havas utolsó versszakát idézi, torokszorítóan. Szép halkan hozzáteszi:

– Ez az én hitvallásom.
 
 
 

Ajtay tanár úr verset
mond a Házsongárdi
temetőben
A Mikó-kripta Rhédey Mária Gróf Mikes Mária
síremlékénél

A temetőúton haladó kis társaságunkat a lombok közül megszólítja valaki: „Feri bácsi, akarod-e látni Rhédey Máriát?” Előtűnik a hang gazdája is, egy tiszta arcú vékony fiatalember, kezeslábasban. Éppen Zabolai Gróf Mikes Mária síremlékén dolgozott. Feri bácsi ismerősként köszönti Sebestyén Árpádot, a Házsongárd Alapítvány motorját. Ő különben főállásban a Báthory Líceum matematika–fizika szakos tanára. Alapítványának feladata a temető magyar sírjainak rendbetétele, gondozása.

– Szerencsénk van, húsz éve nem jártam a Mikó-kriptában – örvendezik előttünk is Feri bácsi. Így nyitja ki a véletlen, no meg egy óriási rozsdás kapukulcs gróf Mikó Imre (Erdély Széchenyije, az Erdélyi Múzeum Egyesület alapítója) vörös téglából épült mauzóleumának ajtaját. Középütt fiatalon elhunyt feleségének szarkofágja, rajta fekszik Rhédey Mária, csodaszép fehér márványban.

Másnap reggel az Élet és Tudomány Feri bácsival Torockóra indul, mi, többiek, haza. Előtte meglátogatjuk a kolozsvári piacot, ahol vasárnap is remélhető némi elemózsia a hazafelé vezető útra. A Malomárok partján kis bolhapiac. A járdán újságpapír, rajta temérdek ócska alkatrész, közöttük egy könyv, kinyitva. Már messziről ismerős a formája, tipográfiája. Az Élet és Tudomány 1961-es bekötött évfolyama fekszik előttünk a kolozsvári járdán. Belelapozok, meglátom Bojtár Ottó fotóit, Herczeg János Logar Miska feladatai rovatát. Megszagolgatom, az erős dohszagon átüt némi naftalinillat. Alkudás nélkül megveszem. Majd dedikáljuk Herczeg Jánosnak, az Élet és Tudomány főszerkesztőjének!

Másnap, odahaza Budapesten Benkő Samu, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke toppan be a Természet Világa szerkesztőségébe. Mutatom neki a szerzeményem. Már ahogyan a kezébe veszi, az külön tanulmány. Kevesen forgatnak ilyen szakértő szeretettel dohos könyvet, egy bekötött évfolyamot. – A kötészet szép munka – mondja elégedetten. Ismerem az anyagát, az én Székely Oklevéltáram köteteit is ebbe köttettem. A kolozsvári Rohonyi-iskola valamelyik emberének keze munkája lehet. Már csak ketten élnek közülük, de ők is nyolcvanon fölül vannak.

Hónom alá csapom a kötetet, és elindulok vele a Bródy Sándor utcába az Élet és Tudomány szerkesztőségébe. Herczeg János kezébe nyomom, útmutatóul elmondom neki, amit a sorsáról megtudtam. Úgy érzem, megint sikerült valamicskét elrendezni magunk körül.
 

Staar Gyula

Természet Világa, 133. évfolyam, 8. szám, 2002. augusztus
http://www.chemonet.hu/TermVil/ 
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/


Vissza a tartalomjegyzékhez