A tizedik
Szíves útravaló abból az alkalomból, hogy 2002. március 8-án felavatták az Õrségi Nemzeti Parkot

SZILI ISTVÁN


Ki tudja, talán a megelõzõ kilenc nemzeti park létrehozása valamivel könnyebb feladatnak bizonyult. Pedig az Õrség kiemelt védelmének szükségessége már több, mint 30 éve is beszédtéma volt. Igaz, akkor még csak bizalmas beszédtéma. A beszélgetések csodában reménykedõ résztvevõi többnyire Budapestrõl látogattak "le" az Õrség Erdélyt idézõ anyaöl-bizalmasságú biztonságos zöld honába. Mert furcsamód az Õrség fegyverekre támaszkodó õrizete azoknak is védelmet nyújtott, akik ellen a szigorú õrizetet életben tartották. Csak erdõsátorába bejutni volt nehéz. Hála azonban az öntörvényû bürokráciának, legtöbbször ez is megoldódott. Esténként pattogó kályha vagy nyáréji lidércfényes tábortûz melegénél emberek hajoltak össze olykor-olykor. Elõadó- és képzõmûvészek, orvosok, írók, tudósok, egyetemi oktatók és hallgatók - gondolkodni tudók cseréltek véleményt a szó szoros értelmében határszélre számûzött tanárokkal, szolgálatot szándékosan itt vállaló lelkészekkel, orvosokkal - és mindenek elõtt az Õrség népével. Ábrándoztak, álmodoztak az Õrség (és az ország) jövendõ felemelkedésérõl. Tapasztalt emberek lévén azonban, az Aranykor eljövetelének bizonytalan idejét is mindenkor szem elõtt tartották. Ezért hát szorgalmasan jegyezgettek, gyûjtögettek. Összegyûjtötték a népélet használati tárgyait, feljegyezték történeteit, szokásait, gazdálkodási sajátosságait, dalait, táncait, lerajzolták az épületek szerkezeti sajátosságait, lefényképeztek minden mozdulót és mozdulatlant. A táj különös szépségeit és azok nemtõit, vagyis az erdõk, rétek, patakok lakóit is számba vették. Az Õrség hagyatékából tárgyi valóságában ránk maradt rekvizitumok java része, még inkább a mai érdeklõdést kiváltó tudás leginkább nekik köszönhetõ. Sajnos, nem nevezhetem meg õket, mert részint már sírba szálltak, de az élõk felhatalmazásával sem rendelkezem.

Az akkori hatalom persze hallani sem akart a nyugati határszél bármiféle érdekérõl, mégannyira sem értékeirõl, igényeirõl, azok kielégítésérõl. Már az is nagy eredménynek számított, hogy egyszer csak lazított a határsáv megközelíthetõségének szigorán. Ugyanakkor éppen az elzártsággal összefüggésben a határsáv a természet számára mindenképpen hatékony védelmet nyújtott.

 Ez a védelem azonban a fejletlenséget is konzerválta. A térség lakóit hosszú ideig teljesen kihagyta a "szocialista" fejlõdés fennen hirdetett vagy valós lehetõségeibõl. Az Õrség régóta tartó hanyatlása a hátrányos helyzetbõl következõ elvándorlás miatt egyre csak fokozódott.

Most, a magára oly sokáig várató nemzeti parkká avatás örömétõl fellelkesülve mégsem a közelmúlt peremérõl kívánom láttatni az Õrséget. Van hivatottabb tudósító is, aki valós történelmi távlatból, csaknem kétszáz évvel ezelõttrõl duruzsolja elévülhetetlen érvényességû tapasztalatait, megfigyeléseit egyre fogékonyabbá váló kíváncsi fülünkbe.

Nemes-Népi Zakál György uramra gondolok. A Senyeházán1 született és elhalt, magát jobbágysorból a nemesség soraiba visszaküzdõ, ellentmondásokkal teljes életû férfiú mindenképpen nagyot alkotott az Eõrséghnek Leírásával2. Tettét, gondolatait elsõsorban a reformkor elõszelei bátorították, de talán az a bizonyíthatatlan körülmény is, hogy megérezte halála közeledtét. Vérbeli õrségi volt, földjén még honában is Mikes Kelemen-i honvággyal csüngõ, azt aprólékosan ismerõ, szerelemmel szeretõ ember. Mi minden derül ki mûvébõl, jelennek-jövõnek - fõképpen a Nemzeti Parknak szóló okulással lássunk csak egynéhány példát!

 Nescio qua natale solum dulcedine Cunctos
 Ducit et imemores non sinit esse sui.

 Azaz:

Nem ismerek semmit, csupán a szülõföld vonzását,
amely vezeti és nem hagyja elpusztítani az övéit.3

Nemdebár, ez akár az Õrség Nemzeti Park jelmondata is lehetne!

A szülõföld szeretete oly mértékû Zakálnál (de bízvást mondható, hogy a mai õrségiek esetében is), hogy még a hátrányosságban is az elõnyt kívánja láttatni:

 ... Szegény Eõrségh a' Szomszéd Magyaroknál hátrább maradott a' Mivelödésben, mert annyival közelebb maradt Eö, az Eredetiséghez, a' kihez mint Vigyázzóhoz Semmi meg vesztegetõ idegenség soha ben' férhetett...

De hát mi rejtegeti, mi foglalja magában az Õrség leglényegét?

Az emberformálta természeti táj, lakóval együtt.

Aligha találunk még egy olyan vidéket, ahol a táj és lakói ennyire összeforrtak volna. Ám itt a lakók közösségébe valamennyi élõlény beleértendõ. Valamennyi   és csak közöttük (nem pedig rajtuk kívül!) az ember. Az az ember, aki minden mostohaságok ellenére hû maradt ehhez a darabka, keserédes hazai földhöz. Olyan módon hû, ahogyan azt Zakál nagyon is fontosnak tartott megfogalmazni:

 ... Gyakran a' Vadak készek halálig üldöztetést szenvedni, készek az Ebeknek és vadászoknak marczangjává lenni, mintsem Születések Földjét messze el hagyni; vagy ha talán néha el hagyók is azt; majd rövid idõ mulva ismét vissza térnek elsõ lakásuknak felejthetetlen környékére.

Mi bizonyítaná ezt a hûséget hívebben, mint a kétszáz éve Zakál György által is följegyzett nemzetségnevek, amelyek a legrégibb idõkbõl fennmaradtak és szinte kivétel nélkül mai õrségiekre (vagy szereikre) is érvényesek. A teljes lista helyett álljon csak az a néhány olyan név itt, amelynek valamelyik viselõjét jómagam is ismerem: Apáthy, Babos, Baján, Bakos, Baksa, Batha, Biró, Biczó, Bitha, Büki, Czigány, Cseörgeö (Csörgõ), Eör (Õr), Feréncz (Ferincz, Firincz), Galambos, Kapornaky, Kálmán, Laczó, Nemes, Pap, Sáska, Siska, Sohár (Zsohár), Szép, Thamaskó, Theöreö (Törõ), Veöreös (Vörös), Zabó (Szabó), Zsoldos.

Zakál jóvoltából az ember alkotta táj és annak lakói a prózai elõadásmód ellenére költõi ihletésû láttató képekben, szinesztéziák, alliterációk, metaforák és más költõi kifejezõeszközök segítségével bontakoznak ki elõttünk:

 ... Mindenfelé pedig egész Eörséghbe e sárgálló agyagos mezõ földeket igen Szépen tarkittják a' részessént el szórt, részessént öszve kötött kissebb nagyobb fenyüsök, Erdük, Csarittok, harasztok, tüskék és bokrok, a' mellyek között vannak a' szántó földek; a laposabb helyeken, a' völgyekben és a' patakok szomszédságában pedig a' kaszálló rétek.

 Sanyaháza környékérõl (ma Bajánsenye része) többek között ezt írja:

... Dél felöl a' Falutol a' melly egy kis dömböleten áll, szinte a' Kerka partig sima kaszálók dülnek, ott pedig roppant és századokat látott Tölgyek mutogatják asszu tetejeket... fák bol öszve ligetedett sürü berek borzad...

... Túl a' Hegyen ismét egy lassu Völgy nyilik, a' melybe egy patak foly és a' Bajánházi Berekben a' Kerkába vegyül.

... A' patakon túl még egy nagyobb Hegy borzad... odább Napkeletre pedig több Fenyüsökkel setétedvén hasonló képpen a' Vandal Hegyek4 közé ölelkezik.

A Kerca-patakról meg ezt:

 ... Tiszta Szép kis Csörgény a' Sürü berkek közt; sok Rákot terem. Két Malmot hajt. ...

 A Muraszombat felé vivõ útról, kendõzetlen elfogultsággal:

 ... Ez az ut Eörséghen keresztül olly Szép, hogy hasonlót az Országban az Utasok nem igen találnak...

 A Fekete-tóról:

 ... Szalafõn a' Fekete Tó, a' melly a' Hegyek közt egy ollyan le Süllyedö motsár, melybe a' leg hosszabb le szurt fa sem ér kemény feneket...

 A táj és lakónak bemutatásán kívül nagy figyelmet fordít a gazdálkodásra is, kiemelve a környezet hátrányos sajátosságait, hatásait:

 ... Eörséghnek Földje áltolanossan igen agyagos, sok helyeken követses sovány terméketlen és nagy részént haszonvehetetlen.

 ... vagy ha miveltetnek is, csak minden 10 's 15 Esztendõben egyszer vettetnek be gabonával, a' mikor eleve a' rajtok nött fenyüs avagy Haraszt le vágottatván, ugyan rajtok meg égettetik, és igy a' földek a' tüznek melege, hamva, sirja [zsírja] és szene által mintegy meg trágyáztatnak.

 ... A trágya készittetik Szalmábul, Erdei falevélbül, Mocsárokba kaszált Zsombékbul, és a' mivelhetetlen földeknek le huzott Szineibõl.

 ... A Szántásnak különös módja vagyon. Minden lépésre barázdát kelletik hagyni, külömben a' Zápor viz, a' mellyet a Föld el nem ihat, hantot és magot el ragad, a' mit a' sok barázda mellett is gyakorta meg tselekszik.

 ... A' finom lenért Lenes Országnak nevezik a' Szomszéd Vármegyék Eörséghett.

 ... Szereti továbbá a' Hajdinát, a' mellyet nyár közepen tarlóba vagy ugar földbe szoktak bé vetni és õsszel Szüret tájba meg aratni... Mikor virágzik, az egész mezõ zeng az azt lepõ méh Seregtöl, és az egész térség kellemetes illattal lengedez, a' melly sokat hasonlitt a' méz- és viasz illathoz

. ... A' Méhéket igen szereti az Eörséghi gazda, a' méhék pedig e' kies Vidéket, a' Szep réteket, berkeket, ház körül lévõ gyümöltsösöket...

 ... Régen az Eörséghiek a' Szilvát meg aszalták és ugy használták; márma az Emberi torkosodás azt hozta magával hogy minden Szilva pályinkának fözettessen fel.

 Ámde az Õrségben mégsem az ember, hanem a természet az úr. Ha kegyes kedvében van, megengedi, hogy kívánatos javait elvegye:

 ... Eörséghben mindennemü vad gyümöltsök a' Lakosoknak hasznai, u. m. mindenféle makkok: töllmakk [tölgymakk], bükkmakk, Csupormakk [?], Csermakk, gyertyánmakk, gubats, vad alma, vad körtvély, Mogyoro.

 ... A' gombáknak némely esses idõbe bösége van. Leg bötsössebb gomba a' Vargánya, a' mellybül rendszerént igen jó levest készittenek... A' Természet szeretõi ezen a' Szép gombán sok örömöt találhatnak... A' Vargánya után helyt érdemel az Ur-gomba, a melly a' nagy és Szároz fenyüsökbe a' földböl ki buvó fejér tojásokbul kel ki és alkalmas magasra meg nyövén Szép piros kalapot visel... A' Gébér Gomba, a' melly hasonló az Urgombához azzal a' külömbséggel hogy az allya fejér, a' kalapjai pöttögetett, merges, és akár nyersen akár Szározan, egér; patkán, gébér, csótány, prütsök, vagy akár mi állot ha meg eszi, el vesz.

 Már eddig is több alkalommal, de külön bekezdésekben részletesebben is megjeleníti az õrségi élõvilágot. Mondanom sem kell, a mai állapotokkal való összahasonlításra késztetésünk itt mégjobban felerõsödik:

 ... Az Eörséghi Vadak között elsö helyet érdemelnek az Eözek... Több izbe már vetemedtek bé Eörséghbe Szarvasok is, de azok az olálkodó Vadászoknak igen hamar Zsákmannyaivá lettek... a' Szalonkák... a' mellyek összel és tavasszal igen nagy számmal jönnek elöl, és kiváltképpen Tavasszal a' midön párasodnak nap le mente után egymást füttyögetéssel és vortyogással hiván, és az erdük fenyüsök felett repdezvén, a' lesbe álló puskásoknak igen Szép mulattságot tesznek.

 ... Az erdei madarak között nevezetet érdemelnek a' Harkályok, avagy Harkányok ... Leg nagyobb es csak nem egy Varju nagyságu a' fekete küllü, a' melynek a' feje vér szinü piros, az orra Négy Szegletû, vastag és vésü módjára hegyesedõ, a' mellyel a' Vastag fakérgeket le feszegeti. A' vad erdükbe lappang és csak harsány favágásával árullya el jelenlétét.

 ... A' Sárga rigót Oromálu-nak nevezik. Nyáron itt mulat egy Varju nagyságu Madár, melynek fekete és kék tollai vagynak, ezt Zöld Bákán-nak hivják [a szalakótáról van szó].

 ... A vad ludak, darvak összel és tavasszal csak keresztül jönnek mennek. Gólya, tuzok Eörséghbe nints.

 ... A' Babukát Hupotának hívják, a' Nyaktekercset, tekerints-nek. A ragadozó Vadak között leg kártékonyabbak a' Farkasok, a' mellyek gyakran Csapatba járnak. Majd minden Esztdön kelletik közönséges Vadászatot tartani miattok.

 ... Mérges bogarak avagy Infectomok Eörséghbe a' Daráson, Szakadékon [?], Földi-méhen és néhány varatskos békán kivül nem igen tartózkodnak. Mindazonáltal a' nagy Erdükben találtatnak gyakorta félelmes nagyságu kigyók, a' mellyek a' Vándort meg rözzentik. Emlegetik sokszor a' veszedelmes kurta kigyót is, de én illyet Soha sem láttam, sem kigyó marását nem hallottam. A' tóvizekbe van holmi apró sárga hasu tarka béka, ennek mergét tapasztaltam gyermekkoromba a' Szemeimbe, mikor békát fogdoztam és Szemeimet illettem. A' Csöts téj meg enyhitette a' nagy fájdolmat.

Nemes-Népi Zakál György kismonográfiája többek között kiterjed még az õrségi népszokások, tárgynevek, ételnevek és földrajzi nevek bemutatására is. Legvégül pedig az õrségi nyelvhasználat részletes ismertetésével ejt ámulatba bennünket.

 Mûvét legszívesebben minden Õrségbe látogatónak kezébe adnám. Akár a Nemzeti Park valamelyik beléptidíjának részbeni ellenszolgáltatásaként is. A hozzáillõ ajánlást maga Zakál György fogalmazta meg:

 "Nem az a' Tudós én elöttem, a' ki e' Könyv Tárok falai közt halgat, hanem az, a' ki tanult attul, a' kinek néma oktatásaibul a' Könyvtárok készültek."



1. Ma Bajánsenye része
 2. Eõrséghnek Leírása ugymint Annak Természete, Története, Lakosai ezeknek szokásai, nyelvszokása a' mellyeket öszve szedegetett Nemes-Népi Zakál György: 1818-dik esztendõben (Kiadja a Fertõ-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság, 2002.)
 3. dr. Vörös Ottó fordítása
 4. A szlavóniai dombok értendõk alatta


Természet Világa, 133. évfolyam, 5. szám, 2002. május
http://www.chemonet.hu/TermVil/
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/


Vissza a tartalomjegyzékhez