Roska Tamás beszéde a díj átvételekor

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr, Miniszterelnök Úr, a Bolyai-díj Alapítói, a kuratórium és a díjbizottság tisztelt Tagjai, Hölgyeim és Uraim, kedves Fiatalok!

Köszönettel és alázattal fogadom ezt a kitüntetõ díjat, melyet a díjbizottság ebben az évben nekem ítélt. Úgy is tekintem ezt, mint az interdiszciplináris kutatásnak, az információs technológiák agykutatás inspirálta új útjának és egy nemzetközi kutatásnak az elismerését, amelyben az új gondolatra épített magyar tudományos iskola sok tehetséges fiatallal meghatározó eredményeket ért el és érhet el. Szerencsés vagyok, hogy olyan kiváló társakkal, barátokkal és tanítványokkal dolgozhattam, akik hozzásegítettek e díj mögötti eredmények megalkotásához. E helyen az elsõ szó a köszönet szava kell legyen. Az elektronika, a számítástechnika, a matematika és az agykutatás Magyarországon olyan tradíciókkal rendelkezik, amelyek ideális szellemi táptalajt jelentenek és nemes eszményeket állítanak az e tudományterületekkel foglalkozó diákok és kutatók számára. Elég itt, ha a sok kiválóság közül példaként Neumann János, Simonyi Károly és Szentágothai János szellemi nagyságát említem. Nem is sejtjük sokszor, hogy olyan szellemi és kulturális hagyaték van a birtokunkban, amelyet sok szerencsésebb történelmû nemzet fiai csodálattal illetnek. Az elmúlt tizenhárom évben Berkeley és Budapest között ingázva megtanultam jobban becsülni itthoni értékeinket, azt a kultúrát és hagyományt, amelyet sokszor drámai történelmünk során néha észre sem veszünk. Van mire építenünk, van mit átadnunk a világnak! Személyes köszönet illeti szüleimet, feleségemet és gyermekeimet. Szüleimet, akik a gyermek, a fiatal felnõtt számára a szép példát, a hitet, a nehézségekben való kitartást mutatták fel, feleségemet, aki az élet mindennapjainak szépségével és hûségével, a család és az én pályám önzetlen támogatásával ajándékozott meg, és végül felnõtt gyermekeimet, közülük kettõnek házastársát, akik az újra átélt fiatalság nemes példáival és küzdelmeivel, unokáim nevelésével a reményt táplálják bennem. Hálás vagyok mindnyájuknak. Ugyancsak sokat köszönhetek néhány kiváló általános és középiskolai tanáromnak, Sturmann Sándornak és másoknak, akik egy kisvárosban, Ózdon nehéz, sokszor kegyetlen idõkben az útkeresõ fiatal számára megragadó élményeket közvetítettek.

Kutatói pályámon kezdetben Simonyi Károly tehetsége és személyisége volt meghatározó számomra, majd Csurgay Árpád ragyogó intellektusa, akinek késõbb, sok éven keresztül munkatársa lehettem, s az utóbbi években újra örömmel csodálhatom nagyszerû eredményeit. Mindkettõjük széles körû érdeklõdése és megalapozott tudása nagy hatással volt rám. Amikor érdeklõdésem a neuro-számítógépek felé fordult, kulcsfontosságú ismeretet, majd késõbb megtisztelõ, közös munkát jelentett a Hámori Józseffel való találkozás, elõször könyvén keresztül, majd a közösen szervezett interdiszciplináris doktori programban. Ugyancsak hálásan köszönöm a Choua professzorral folytatott sokéves közös munkát Berkeleyben, Kaliforniában. Az általa kialakított nemzetközi kutatói hálózat baráti légköre és eredménytisztelete, tudósi kvalitásain túlmenõen is példaértékû számomra. Ángel Rodriguez-Vázquez professzor és sevillai csoportjának az új számítógépelv briliáns integrált áramköri megvalósítását köszönhetem. Munkatársaim tehetsége és munkája, valamint munkahelyem, az MTA SZTAKI támogatása az elmúlt néhány évben, az 1982-beli nehéz helyzetben nyújtott segítségen túlmenõen olyan közeget jelentenek, amelyet nagyon köszönök. Végül, de nem utolsósorban hálásan köszönöm sok kiváló doktorandusz tanítványomnak, Zarándy Ákosnak, Rekeczky Csabának és a többieknek, akik ma már önálló, sikeres kutatók, köszönöm lelkesedésüket, tehetségüket és odaadó munkájukat. Azt, hogy elhitték, valami nagyon érdekeset, újat és izgalmasat kutatunk és fejlesztünk. Sokat tanultam tõlük, és az utóbbi években fiamtól, Botondtól. Köszönöm nekik. Egész életemben kutatóként dolgoztam, ugyanakkor szinte folyamatosan, de mindig kicsit hobbiként tanítottam... Remélem, kiváló kutató-oktató társaimmal együtt sikerült valami fontosat és újat átadni a magyar felsõoktatás, azaz a magyar fiatalság számára. Kutatómunkámban az analogikai celluláris számítógép megalkotása igazi szellemi kaland volt. Gyökeresen szakítani a számítógéprõl alkotott korábbi fogalmakkal, de megtartva a tárolt programú számítógépelvet. Megalkotni egy olyan számítógépet, amelyben az elemi utasítások téridõbeli hullámok, és ezekkel egy új algoritmikus világot felépíteni. Megérteni az idegrendszer és az agy néhány fontos mûködési mechanizmusát és ezt prototípusként használni, elektronikai és optikai eszközökkel megépíthetõ számítógépekben, talán ezek voltak legfontosabb kutatói élményeim a millió izgalmas részlet mellett. Mindez segíthet az elkövetkezõ években a számítógépek molekuláris méretû megalkotásában is, és a következõ évtized új termékeinek, többek között az érzékelõ számítógépek és a bionikus eszközök kifejlesztésében. Az információs technológia és a biotechnológia-agykutatás összefonódása korábban elképzelhetetlen lehetõségekkel jár, de igényli a felelõs kutatói, mérnöki és etikai magatartást is.

Befejezésül, kedves jelenlévõ fiatalok, és akiket ti képviseltek, engedjétek meg, hogy néhány gondolattal hozzátok forduljak, hiszen ez a mai este értetek szervezõdött. A díjalapítók nemes, példa értékû gesztusa e díjjal értetek alapíttatott. Ti vagytok családotoknak és a nagy közösségnek, ennek a nemzetnek a reménységei. Itt ülnek köztetek a jövõ sikeres kutatói, feltalálói, tanárai, felelõs vezetõi. A család, a tudás, az igazi mûvészet és a nemes erkölcsi értékek megbecsülése és támogatása a ti boldogulásotok és az ország felemelkedésének sarkköve. Sokan küzdünk ezért az értékrendért, és bár nem tudjuk mindig elég hitelesen felmutatni, de az értékek tisztelete kötelez bennünket. Erre és nemes tradíciónkra kell épüljön a megújuló középiskolai oktatás, ahonnan képzett, mûvelt, fegyelmezett és jellemes fiatalok lépnek át az egyetem padsoraiba. Ne áltassuk magunkat, ennek az alternatívája a szellemi lecsúszás. A fenti értékekre épül a XXI. század új gazdasága, a koncepció vezérelte gazdaság. A sikeres szakemberek felkészülésében, a szakmai ismeretek mellett a klasszikus értékek mentén található humán mûveltségnek, az irodalomnak, a zenének, a képzõmûvészetnek ugyancsak fontos szerepe van. Csodálatos élmény e két világ összekapcsolása. Mindezt egy szép Szent Pál-i hasonlattal kifejezve: énekeljetek az elmétekkel! Legyetek sikeresebbek és harmonikusabb társadalmi életet élõk, mint fiatal korunkban mi lehettünk... Kívánom, hogy sikerüljön nektek. A marsallbot a zsebetekben van.


Természet Világa, 133. évfolyam, 4. szám, 2002. április
http://www.chemonet.hu/TermVil/
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/


Vissza a tartalomjegyzékhez