Nemzetközi diákolimpiák – 2001

Matematika – Washington

Az idei Nemzetközi Matematikai Diákolimpiát Washingtonban, az Egyesült Államok fõvárosában rendezték meg július 1. és 14. között 83 ország 473 diákjának részvételével. Az országok általában hattagú csapatokkal vettek részt.

A versenyen szokás szerint mindkét napon négy és fél óra alatt 3-3 feladatot kellett megoldani. Mindegyik feladat helyes megoldásáért 7 pont járt, így egy versenyzõ maximális teljesítménnyel 42 pontot szerezhetett. (Ez egyébként négy versenyzõnek sikerült: két kínainak és két amerikainak.)

Idén a feladatok meglehetõsen nehéznek bizonyultak, ennek megfelelõen az egyes díjak ponthatára elég alacsony volt. Aranyérmet 30–42 ponttal, ezüstérmet 20–29 ponttal, bronzérmet pedig 11–19 ponttal lehetett szerezni.

A magyar csapatból Harangi Viktor (Fazekas M. Fõv. Gyak. Gim. 11. o.) 22 ponttal, Csóka Endre (Debrecen, Fazekas M. Gimn. 10. o.) pedig 21 ponttal ezüstérmet, míg Kovács Erika (Fazekas M. Fõv. Gyak. Gimn. 11 o.) és Vörös László (Gyõr, Révai M. Gimn. 12. o.) egyaránt 19 ponttal, Csikvári Péter (Fazekas M. Fõv. Gyak. Gimn. 11 o.) pedig 14 ponttal bronzérmet nyertek.

A hatodik versenyzõ, Horváth Illés (Fazekas M. Fõv. Gyak. Gimn. 11 o.) csak kevéssel maradt le a bronzéremrõl.

A csapat vezetõje Pelikán József (ELTE, Algebra és Számelméleti Tanszék), helyettes vezetõje Dobos Sándor (Fazekas M. Fõv. Gyak. Gimn.) volt.

Az országok (nem hivatalos) pontversenyét Kína toronymagasan nyerte. Magyarország idén a 21. lett, ami rosszabb, mint az évek óta megszokott eredmények. Tudomásul kell azonban venni, hogy a mezõny egyre erõsebb, és sok ország komoly összegeket áldoz a versenyzõk felkészítésére.

A csapatverseny elsõ 25 helyezettjének listája, pontszámaik feltüntetésével:

1. Kína 225 pont, 2–3. Oroszország és USA 196, 4–5. Bulgária és Dél-Korea 185, 6. Kazahsztán 168. 7. India 148, 8. Ukrajna 143, 9. Tajvan 141, 10. Vietnam 139, 11. Törökország 136, 12. Belorusszia 135, 13. Japán 134, 14. Németország 131, 15. Románia 129, 16. Brazília 120, 17. Izrael 113, 18. Irán 111, 19–20. Hongkong és Lengyelország 107, 21. Magyarország 104, 22–23. Argentína és Thaiföld 103, 24. Kanada 100, 25. Ausztrália 97.

A versenyzõk felkészítésében Dobos Sándor mellett oroszlánrészt vállalt Reimen István, aki ezt a munkát már több, mint 40 éve csinálja. Ezúton szeretnék köszönetet mondani neki.

Az egyes versenyzõk tanárai a következõk voltak: Csikvári Péter: Fazakas Tünde, Táborné Vincze Márta,

Csóka Endre: Balázs Tivadar, Pósa Lajos, Reiman István, Páles Zsolt, Harangi Viktor: Fazakas Tünde, Táborné Vincze Márta, Pósa Lajos, Horváth Illés: Fazakas Tünde, Táborné Vincze Márta, Kovács Erika: Fazakas Tünde, Táborné Vincze Márta, Pósa Lajos, Vörös László: Zábrádiné Schmierer Emília, Zsebõk Ottó.

A verseny záróünnepségének fényét nagymértékben emelte, hogy az aranyérmeseknek a díjat a világhírû matematikus, Andrew Wiles (a Fermat-tétel bizonyítója) adta át. A magyar csapatnak a záróbanketten sikerült megörökíttetnie magát Andrew Wiles társaságában.

A jövõ évi diákolimpiát Skóciában, Glasgow-ban rendezik július 18. és 31. között.

Pelikán József

 (A Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok 2001. évi 6. száma nyomán)

 


Fizika – Antalya

Az idei Nemzetközi Fizikai Diákolimpiát július 18–27. között Törökországban, Antalya városának közelében rendezték meg. 65 országból összesen 307 versenyzõ és majd kétszáz csapatkísérõ, megfigyelõ érkezett, nem kis szervezési, technikai és pénzügyi gondok elé állítva a vendéglátókat. A rangos eseményen a magyar csapat idén is nagyon jól szerepelt: mindegyik versenyzõnk érmes lett, három ezüst- és két bronzéremmel térhettünk haza. Az országok nem hivatalos pontversenyében (a rendelkezésre bocsátott korlátozott információ szerint) a 9. helyen végeztünk, Európából csak a hagyományosan igen jól szereplõ volt szovjet tagköztársaságok elõztek meg bennünket.

A csapat (a diákok és a két kísérõ tanár: Gnädig Péter és Vankó Péter) június 28-án délután repülõvel utazott Isztambul érintésével a török Riviéra egyik neves üdülõközpontjába, Antalyába. A diákok többsége életében elõször ült repülõn, így újdonságnak számított az elsõ, már Ferihegyen feladott (versenyen kívüli) mérési feladat: határozzuk meg a kifutópályán elinduló repülõgép legnagyobb gyorsulását. (Kb. 0,3 g-nek adódott!)

A verseny a mérési fordulóval kezdõdött: egy folyadékot tartalmazó forgatható edényben „parabolatükröt” kellett elõállítani, majd ennek optikai tulajdonságait vizsgálták egy lézer segítségével a versenyzõk. A két nappal késõbb sorra kerülõ elméleti forduló feladatai elég vegyesek voltak, szinte minden témakör elõfordult bennük. A feladatok többsége nem volt nehéz, de volt 2 részfeladat (az egyik a relativisztikus sebesség-összetevésre, a másik pedig a gravitációs vöröseltolódásra vonatkozott), amit csak nagyon kevesen tudtak megoldani. A pontszámok közötti különbségek apró részleteken, számolási, illetve mérési pontosságon múltak, nem pedig alapvetõ fizikai kérdések meg- vagy meg nem értésén. A verseny szakmai elõkészítése – sajnos – nem volt kifogástalan, a szervezõk több olyan feladatot (vagy részfeladatot, méréskiértékelési eljárást) is javasoltak, amely elvileg hibás volt! Ezeket a hibákat a verseny elõttit tanácskozáson csak igen éles viták után sikerült korrigálni.

Az összes versenyzõ közül legjobban az orosz Danijar Nurgaliev szerepelt, az elvben elérhetõ 50 pontból 47,55 pontot szerzett. Az aranyéremhez legalább 42 pontra volt szükség, ezt 22-en érték el. Ezüstérembõl 40-et, bronzból 53-at osztottak ki, dicséretben pedig 47 versenyzõ részesült.

A magyar csapat tagjainak eredménye: Siroki László (41, 35 pont) ezüstérem, (Debrecen, Fazekas Mihály 11. o., tanárai: Simon Gyula és dr. Szegedi Ervin). Pozsgay Balázs (40, 35 pont) ezüstérem, (Pécs, Magyar–Német Nyelvû Iskolaközpont, 12. o. Tanára: dr. Kotek László); Varjú Péter (38, 15 pont) ezüstérem, (Szeged, Radnóti Miklós Gimn. 12. o. Tanárai: Dudás Zoltán és dr. Hilbert Margit); Béky Bence (33,75 pont) bronzérem, (Fazekas Mihály Fõvárosi Gyakorló Gimn. 11. o. Tanára: Horváth Gábor); Nagy Ádám (31,95 pont) bronzérem, (Budapest, Szent István Gimn. 12. o. Tanára: Moór Ágnes).

Az országok nem hivatalos összesített pontversenye az alábbiak szerint alakult.

1. Kína 218,2 pont, 2. Oroszország 216,9, 3. Amerikai Egyesült Államok 214,1, 4. India 213,6, 5. Irán 198,8, 6. Tajvan 196, 7. Ukrajna 190,5, 8. Belorusszia 189,4, 9. Magyarország 185,5, 10. Törökország 182,9, 11. Németország 180,9, 12. Indonézia 178,4, 13. Dél-Korea 175,7, 14. Lengyelország 171,5, 15. Csehország 169,5, 16. Vietnam 160,5, 17. Hollandia 157,9, 18. Szingapúr 157,2, 19. Románia 147,2, 20. Kazahsztán.

Az eredményhirdetés és a záróbankett után alvásra már nem maradt idõ (csak egy éjszakai búcsúfürdésre a tengerben), mert hajnali 3-kor indultunk a repülõtérre. Elég fáradtan, de sok-sok élménnyel, ismerettel és éremmel gazdagodva értünk haza Magyarországra.
 
 

A magyar olimpiai csapat


(A Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok 2001. évi 6. száma nyomán.)


Kémia – Bombay

A 33. Nemzetközi Kémiai Diákolimpiát India szervezte. Az olimpián 54 országból 210 diák indult. Megfigyelõket küldött, és egy-két éven belül a versenyben is részt vesz majd Egyiptom, Izland, Kenya, Mongólia, Portugália és Türkmenisztán.

A feladatok és a verseny érdekessége – az utóbbi évek tendenciáinak megfelelõen – csökkent. Talán a rövid elõkészítési idõ miatt, eléggé középszerû, tankönyvszagú problémákat kaptak a versenyzõk, amelyek nem a kreativitást, a természettudományos gondolkodást térképezték fel, hanem egyetemi szintû anyagot kérdeztek vissza iskolás módon. A magyar diákok felkészültsége azonban nem hagyott kívánnivalót. A díjazottak a következõk: ezüstérem Mátyus Edit, az ELTE Apáczai Csere János Gimnázium tanulója (felkészítõ tanára: Villányi Attila); Bartók Albert, az ELTE Apáczai Csere János Gimnázium tanulója (felkészítõ tanára: Villányi Attila); Varga Szilárd, a szentgotthárdi Vörösmarty Mihály Gimnázium tanulója (felkészítõ tanárai: Erõs Klára és Wagner Gabriella); bronzérem: Toka László, az ELTE Apáczai Csere János Gimnázium tanulója (felkészítõ tanára: Villányi Attila)szerzett.

A magyar csapat a nem hivatalos pontversenyben becsléseink szerint a 16. helyen áll. Az olimpián Kína, Korea és Oroszország eredménye volt kiemelkedõ, a szoros versenyben a minket megelõzõ országok zöme ázsiai. Ezzel a magyar csapat megerõsítette az elmúlt években elért élbolybeli helyezését.

A magyar csapat kiválasztását és felkészítését az ELTE Kémiai Tanszékei végezték. A csapat vezetõi Magyarfalvi Gábor és Szabó András voltak.

A verseny mellett, a monszun ellenére is jól sikerült programok tették a diákok számára emlékezetessé Indiát.
 

Magyarfalvi Gábor


Grand Prix Chimique – Nyitra

A Grand Prix Chimique (GPCh) vegyésztechnikusi diákolimpiát 1991 óta kétévenként rendezik meg a vegyipari szakképzésben tanuló diákok számára. A GPCh jellegzetessége, hogy a versenyzõknek igényes, nehéz preparatív és analitikai kémiai laboratóriumi gyakorlatokat kell megoldaniuk a vegyésztechnikus diákok szintjén egy-egy teljes munkanap során. A recepteket csak a verseny kezdetén kapják meg a diákok. A nemzetközi zsûri a legapróbb részletekre kiterjedõ figyelemmel értékeli a pontos és szakszerû laboratóriumi tevékenységet. Az értékelõlista feladatonként kb. 50-60 mûveletet, résztevékenységet (a pipetta, a küvetta, a mérleg kezelése, a lombikok, az üvegcsiszolatok helyes használata stb.) sorol fel. A verseny végeredményét ez a pontozás, továbbá az elõállított preparátum mennyisége és minõsége, az analitikai feladatok pontossága együttesen adja. A versenyen általában összesen 1 vagy 2 arany-, ezüst-, ill. bronzérmet adnak ki. Néhány különleges egyéni teljesítményt külön jutalmazhatnak (pl. a fair play viselkedés díjazása).

A GPCh nemzetközi bizottságának és zsûrijének elsõ elnöke a kezdeményezõ dr. Wolfgang Flad (Stuttgart) volt, a jelenlegi elnök az idén újraválasztott francia prof. Alfred Mathis (Strasbourg). Az elsõ versenyt 1991-ben tartották Németországban, Stuttgartban. A következõ versenyek helyszínei a következõk voltak: 1993 Strasbourg (Franciaország), 1995 Sönderborg (Dánia), 1997 Rotterdam (Hollandia), 1999 Budapest, 2001 Nyitra (Szlovákia). A 2003. évi verseny tervezett helyszíne Ljubljana (Szlovénia). A versenyeken eddig rendszeresen a Cseh Köztársaság, Dánia, Franciaország, Hollandia, Jugoszlávia, Magyarország, Németország, Szlovákia és Szlovénia diákjai vettek részt, esetenként Görögország, Litvánia és Norvégia is indított csapatot.

A magyar diákok eddig nagyon sikeresen szerepeltek a GPCh-versenyeken. 1991: Terbe István aranyérem, 1993: Szilágy Andrea ezüstérem, 1997: Ujvári Viktor, 1999: Rónaszegi Krisztián, 2001: Sándor István bronzérem. Mindez azt mutatja, hogy a magyar vegyésztechnikus-képzés – a legjobbak tekintetében – nemzetközi színvonalú. Magyarországnak e téren is jó nemzetközi híre van, a magyar csapat és a zsûritagok GPCh aktivitásának meghatározó szereplõi. A versenyeken szerzett tapasztalatainkat rendszeresen megosztjuk a hazai iskolákkal, így például elsõként informáltuk õket az R/S biztonsági kódok fontosságáról az oktatásban is.

A magyar csapat részvételét a GPCh-versenyeken – a rendszeres támogatás hiányában – szponzorok biztosították: az ELTE, az Ipar Mûszaki Fejlesztéséért Alapítvány, az Oktatási Minisztérium, a Pro Cultura Alapítvány. A Budapesten megrendezett 5. GPCh-t számos gyár is támogatta. 


Riedel Miklós



Informatika – Tampere

A Nemzetközi Informatikai Diákolimpia (IOI) a legrangosabb nemzetközi középiskolai számítástechnikai verseny, ahol minden országot legfeljebb 4 versenyzõ képvisel. 1989 óta rendezik meg, 1996-ban Magyarország volt a házigazdája (Veszprém).

A diákolimpián résztvevõket a Nemes Tihamér OKSzTV elsõ 20 helyezettjébõl válogatjuk ki háromfordulós válogatóversenyen, amelyet az országos versenybizottság rendez, s a versenyzõk fordulónként egyre csökkenõ létszámban vesznek benne részt.

A 2001. július 14–21. között rendezték a 2001. évi Nemzetközi Informatikai Diákolimpiát (IOI) Finnországban, Tamperében. A versenyen 72 ország 270 versenyzõje vett részt.

Versenyzõink közül 33. Ritter Ádám (Budapest, Fazekas Mihály Gimnázium), 39. Novák Ádám (Eger, Neumann János Szakközépiskola, felkészítõ tanára: Király Sándor) és 66. Földényi Tamás (Budapest, Fazekas Mihály Gimnázium) ezüstérmet szerzett, 143. Hargitai Gábor (Ócsa, Bolyai János Gimnázium, felkészítõ tanára: Beke Ferenc) 5 ponttal maradt le a bronzéremrõl. Ezek alapján csapatunk a 15. helyen végzett.


Természet Világa, 133. évfolyam, 1. szám, 2001. január
http://www.chemonet.hu/TermVil/
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/


Vissza a tartalomjegyzékhez
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

1. Szlovákia 50 pont, 2. Egyesült Államok 48, 3. Szingapúr 47, 4. Finnország 46, 5. Korea 45, 6. Románia 45, 7. Lengyelország, 8. Bulgária 43, 9. Vietnam 42, 10. Németország 42, 11. Kína 41,9, 12. Oroszország 40,9, 13. Irán 38,3, 14. Horvátország 37,3, 15. Magyarország 36,4, 16. Izrael 35, 17. Thaiföld 33,3, 18. Dél-Afrika 32,9, 19. Lettország 32,3, 20. Ukrajna 31.

Ebben az évben nyílt lehetõségünk az eddigi legkomolyabb felkészítésre. Hét napon keresztül párhuzamosan több oktató is foglalkozott a versenyzõkkel: Gulyás László, Horváth Gyula, Lakatos Roland, Szabó Viktor, Tóth László, Zsakó László. Tapasztalataink alapján a tehetségükkel sem volt probléma, az elõzõ évekhez hasonló képességû volt a csapatunk (köztük volt két olyan versenyzõ, aki tavaly már szerepelt a Közép-Európai Informatikai Diákolimpián).

A gyengébb szereplés szerintünk alapvetõen két okra vezethetõ vissza.

1. Más országok felkészítését megismerve megállapíthatjuk, hogy a mienk többszörösét fordítják közvetlen olimpiai felkészítésre, s sokkal több idõt fordítanak a válogatás elõtti tehetséggondozásra is. (A legtöbb országban ezt a tevékenységet állami forrásokra alapozva végzik.) Általános informatikai tehetséggondozásra ma Magyarországon gyakorlatilag nincs példa (egyik kivétel Zala megye, ahol több éve rendszeres megyei informatikai csúcsszakkör mûködik az országos versenybizottság szakmai irányításával és részvételével). Ezzel szemben olimpiai szakkörök matematikából, fizikából (ahol Magyarország jó eredményeket ér el) sikeresen mûködnek.

2. Az iskolák informatikai oktatása rossz irányba fejlõdött. Az új eszközök megjelenése elõsegítette a felszínesebb, a látványra és nem a megértésre törekvõ oktatást (a tanulók jelentõs része gombnyomogatást tanul alkotó gondolkodás helyett). Ezt súlyosbítja, hogy az elfogadott kerettantervekben az informatika nem kapja meg a jelen szükségletének megfelelõ óraszámot (sõt a felét sem, a jövõ pedig ennél biztosan többet igényel).

Nemzetközi tapasztalatok, a diákolimpiákon az elmúlt években nálunk jobban szereplõ országok példája azt mutatja, hogy a sikerhez mindkét feltételre (színvonalas informatikaoktatás, hosszú távú és széles körû informatikai tehetséggondozás) szükség van.

Hanák Péter – Zsakó László