„Fehér tenger”
Hening Helga
Bethlen Gábor Kollégium, Nagyenyed, Románia

„Maros-Ujvar Felvinczel átellenben igen regényesen és festõien fekszik; az arányzatos tájberendezésnek talán sehol oly meglepõ példájával nem találkozunk, mint itten, hol a természet a tájfektezésnek öszhangzatosságában valójában remekelt” – írta 1880-ban Orbán Balázs dolgozatom helyszínérõl A Székely föld leírásában.

A település a Maros bal partján helyezkedik el, a korábbi Alsó-Fehér vármegye északi részén. A település létrejötte, és fejlõdése szorosan összefügg azzal, hogy itt található Európa egyik legnagyobb sóhegye.

Széchenyi István naplójában a következõket írja Marosújvárról, mint az erdélyi sóbányák egyik központjáról: „Marosújvár a legkiválóbb akna. Az új bányászati módszerek szerint 35 év óta mûvelik. Viszont találtak nyomokat, melyek azt sejtetik, hogy már a rómaiak ezekrõl a helyekrõl vitték a sót, azonban a bányászatban tapasztalatlanul, saját aknáikat beomlástól félve, hamarost el kellett hagyniok – vagy a sót esõnek, nedvességnek annyira kiszolgáltatták, hogy tönkrement. – Egyébként ha az ember nem akarna a sófejtésben valamely takarékosságot bevezetni, ami a töméntelen mennyiség miatt teljesen feleslegesnek látszik, akkor mi sem volna könnyebb annál: a só a föld alatt 3-4 ölnyire, megszámlálhatatlan mennyiségben hevervén, egyszerûen csak ki kellene vágni onnan.”

Sófejtés a marosújvári bányában

A sót elõször a rómaiak bányászták felszíni fejtéssel. Abban az idõben a települést Salinae-nak nevezték.

„… hogy a rómaiak sasszeme már uralmuk idejében fölfedezte, s vállalkozó szellemök hasznosította az itt levõ kincseket, azt több mint egy okból következtethetjük. Erre mutat a Maros jobb partjáról ide irányuló római út, a Marosújváron talált, és most is naponta felmerülõ nagy mennyiségû római érem, … hogy az itt lakó rómaiak a sóbányászatot szorgalmatosan üzték, arról a nagy mennyiségben talált római bányászeszközök, de magok a hátramaradt bányavájatok is kezeskednek, melyek lejtékesen mûveltettek a rómaiaknál divatos kémletmunkálat modorában” – írja Orbán Balázs. Késõbb így fogalmaz: a „…római bányászatot nem védte meg az oly óriási erõfeszítéssel létrehozott védtöltés, átrohant ennek daczára fölötte a népvándorlás mindent elsodró árja, ez, s a nyomába romboló vízáradat eliszapolta, eltemette Róma egykori hatalmának és szorgalmának még nyomait is, az áradmányi réteg dús talaján rengeteg erdõség, az emberi figyelmet elzáró sürû berek, s vészes mocsárok keletkeztek. A sóbányászat – mely királyaink és a nemzeti fejedelmek alatt egyaránt virágzó állapotban volt – leginkább Kolozsra, Tordára, Székre és Parajdra szorítkozott, a maros-ujvári kincs földtõl takartan, erdõktõl fedetten elfeledve rejtõzködött tizenöt századon át…”

A tizennyolcadik században folytatták a só kitermelését. A sót kincstári vagyonként kezelte az Osztrák–Magyar Monarchia. Századunk elején a régi bányába újra behatolt a Maros vize, 1799-ben a mélyebben nyitott tárnákba is beszivárgott a víz. Jelenleg mélyfúrással telített sóoldatot termelnek, amelynek egy részét párologtatással finom sóvá alakítják, legnagyobb részét pedig a szódagyár használja fel.

A marosújvári szódagyár – ebbõl lett a kombinát – 1894-ben épült, de csak 1896-ban kezdte el mûködését. Alapítói a Verein für Chemische und Metallurgische Produktion (Karlsbad), és a Societe Solvay & Co (Bruxelles) voltak.

A választás nem véletlenül esett Marosújvárra, hiszen természeti és gazdasági feltételei kedvezõek voltak. Közel volt a fõ vasútvonalhoz, és egy vasúti csomóponthoz (Székelykocsárd); számottevõ és biztos sólelõhellyel rendelkezett; közeli természetes vízforrása volt, a Maros; és közel voltak a mészkõbányák, többek között Torda (kb. 30 km-re).

Újvár – a sóbánya kaszinója

A gyár a szóda feltalálójának nevét viselte: Solvay Üzemek Rt. A vállalatot Brüsszelbõl irányították. Két részlege volt, amelyet egy-egy fõmérnök vezetett: a kalcinált (elmeszesített) mosószóda és kristályosított szóda részleg. A gyár beindításakor két terméket gyártott: kalcinált szódát és kristályosított szódát. Naponta 35 tonna nátrium-karbonátot dolgozott fel. A marószóda részleget csak 1908–1909-ben építették és helyezték üzembe. A fûtéshez üzemanyagként barnaszenet, 1914-tõl pedig metángázt használtak.

Az évek során újabb és újabb termékeket kezdtek készíteni. 1927-ben gyártottak elõször szódabikarbónát gyógyászati, ipari célra; 1929-ben szilárd és folyékony nátrium-szilikátot, 1934-ben pedig a szodilt. A gyár nemcsak az új termékek elõállításának terén hozott változást, hanem az üzemet mûködtetõ energiaközpont felújításában is. 1935 elõtt a gyárnak a szükséges energiát gõz- és gázgépek szolgáltatták, melyek különbözõ részlegeiben mûködtek. 1935-ben épült a saját hõerõmû, ennek Velox gõzkazánja volt, és egy gõzturbinával hajtott 750 kW-os Brown– Bovery-villanygenerátort mûködtetett. Az üzemben egy 128 kW-os Krizik generátor is volt. 1938-ban egy újabb turbógenerátort szereltek be és így az erõmû 750 kW-os összteljesítménye 1628 kW-ra emelkedett.

Mivel a tulajdonos komoly bankbetétekkel rendelkezett, a gyár nem szenvedett komolyabb veszteségeket az akkoriban az országot uraló gazdasági válság idején. Sem az 1932-es gazdasági válság, sem a második világháború nem ingatták meg nagyon a vállalatot. A második világháború idején hadiüzemként mûködött, de azután le is állították. Az újraindulás nehézkes volt, és csak az 1948-as államosítás során sikerült újraindulnia.

Napjainkban a gyár még mindig állami tulajdonban van. A múlt századhoz képest nemcsak a berendezések lettek színvonalasabbak, hanem az elõállított termékek skálája is gyarapodott. Jelenlegi termékei: kalcinált szóda, marószóda, szódabikarbóna, kálium-klorid, nátrium-szilikát, magnézium-oxid, magnézium-karbonát, florex, kálium-szilikát, cserealkatrészek, technológiai berendezések.

Az üzemeltetési eljárás a következõképpen zajlik:

320 nap/év · 3 váltás · 8 óra/váltás = 7680 óra/év.

A gyár tehát gyakorlatilag szinte megállás nélkül üzemel. Számos fontos terméket állítanak elõ, de a termelési folyamatban elképzelhetetlen mennyiségû lúgos-iszapos víz is létrejön, amelyet valahová el kell vezetni. Erre a célra a gyár ülepítõket építtetett. Ezeknek a célja az, hogy a gyárból származó szennyvizeket (lúgos vizek) mechanikailag szûrjék, és az így keletkezett iszapos üledéket biztonságosan és környezetkímélõn tárolják.

Régebben (a hatvanas években) még elég gyakran megtörtént, manapság már szerencsére ritkábban, hogy a gyár által a Marosba ürített víz magas ammóniatartalma miatt elkábultak a halak. Az idõsebbek mesélik, hogy ilyenkor kosárszámra szedték a vízbõl a halakat. Azt is mondják, hogy a gyár által közvetlenül a folyóba ürített lúgos-ammóniás forró vízbe jártak reumájukat kezelni a közelben lakó újváriak, és meg voltak gyõzõdve arról, hogy ez használ is nekik. Mindig érdekelt, milyen mértékben szennyezi a környezetet és a Marost vidékünk legrégibb gyára. Az idén bekövetkezett tiszai katasztrófa hatására elszántam magam és egy kicsit utánanéztem, mi a helyzet a mi „házunk táján”. Vajon a mi Marosunkkal minden rendben van? Mivel az ilyen jellegû mérések komoly technikai felszerelést igényelnek, és különbözõ engedélyeket, kénytelen voltam felhasználni a rendelkezésemre bocsátott adatokat, ezen kívül csak felületes megfigyeléseket tettem.

Az ülepítõket a Maros völgyében építették, a bányaváros határában. Közigazgatásilag az elsõ számú szódagyárhoz tartoznak, amely az Upsom Rt. része (így nevezik most a valamikori Solvay szódagyárat). A Torockó felett magasló Székelykõrõl, ahonnan jól látszik a Maros völgye, Székelykocsárdtól majdnem Gyulafehérvárig, ezek az ülepítõk nagy fehér foltoknak tûnnek. Közelebbrõl, például a város fölé emelkedõ Báncáról, ijesztõen nagyok. A helybeliek „tengernek” nevezik: a „Fehér tenger”.

A gátak magasságát hat lépcsõvel lehet bõvíteni (6-szor 1 m). Az ülepítõk területe összesen 147,3 ha. Így talán nem is sok, de ez 245 futballpályának felel meg! Összesen hét ülepítõ van, amelybõl jelenleg kettõt használnak, az ötöst és a hatost.

A két használt ülepítõ (az 5-ös és a 6-os) „mezõ” típusú tároló, alapterületük kb. 74 ha.

Ma már csak az 5. és 6. ülepítõ mûködik

1. számú ülepítõ     S=20,2 ha     visszakerült a mezõgazdasághoz

2. számú ülepítõ     S=15,2 ha     visszakerült a mezõgazdasághoz

3. számú ülepítõ     S=11,5 ha     kimerült, de nem került vissza a mezõgazdasághoz

4. számú ülepítõ     S=10,25 ha    kimerült, jelenleg a város szeméttelepe

5. számú ülepítõ     S=38,65        ha 90%-ban van feltöltve

6. számú ülepítõ     S=35,5          ha 95%-ban van feltöltve

7. számú ülepítõ     S=16 ha        kerülete=1916 m


Az ötös számú ülepítõt csak az üledék tárolására használják. A benne tárolt iszap kb. 4 millió m3. Ennek kétharmada elég lenne ahhoz, hogy kitöltse a Kheops-piramist!

A hatos számú ülepítõ szerepe az, hogy tárolja az 5-ös által megtisztított vizet, és azt a Maros hozamának függvényében visszairányítsa a folyóba, a lehetõ legmegfelelõbb feltételek mellett.

A gyár szûrõinek tisztítása során keletkezõ szennyvizek többek között kalcium-karbonátot is tartalmaznak. E szennyvizeket a mûszaki eljárásból keletkezõ iszappal együtt vízzel hígítják fel. Így jön létre a „végleges lúg”. Ezt az ülepítõk felé pumpálják, ahol mechanikai tisztításnak vetik alá. A tisztított vizet visszavezetik a Marosba a folyó hozamának függvényében, úgy, hogy 20 km-re az ürítési ponttól a folyó vizének összetétele ne haladja meg a 3-ik minõségi osztályú folyónak megfelelõ értéket. A Marosba ürített víz maximális hozama 0,212 m3/s.
 

A gyár szennyvizét állandóan tisztítják

A lúgos gyári víz
összetétele
A tisztított víz
összetétele
pH 11,5 11,5
Cl 84,212 mg/l 81,65 mg/l
NH4 13,6 mh/l  12,6 mg/l
Ca2+  30,200 mg/l 26,800 mg/l
szuszpenziók  36,600 mg/l 102 mg/l
szilárd üledék 122,00 mg/l 102,2 mg/l
SO4 446 mg/l 406 mg/l
 

Rendszeresen mérik a gyár által okozott légszennyezést

Munkahely CO mg/m3 SO2 mg/m3 porok mg/m3 NH3 mg/m3
Mészkemencék 102,25 2,28  2,53
Kalcinált
szóda részleg
1,7 0,216

  
A Maros vizének klórtartalma (1995 júniusában) a gyárat követõ szakaszon 370/mg volt. Tehát sótartalma több, mint kétszerese a megengedett értéknek. Ez megfelelõ felszereléssel felhasználható mosásra és alagcsövezésre, áteresztõ talajok és sót tûrõ növényeknél. Amikor a Maros hozama kisebb (például 1990 októberében), klórtartalma 650 mg/l volt, majdnem négyszerese a megengedettnek. A gyár területének különbözõ pontjaiban mért ásványi szennyezõdés szinte ötször, a kalciumkoncentráció hússzor nagyobb a megengedett szintnél. Ezek a berendezések rossz tömítésének, azok tisztításának, és nem utolsósorban a véletlenszerû szivárgásoknak az eredménye.

A gyár által kibocsátott por, a víz növekedett sótartalma és a technológiai szennyezõdések lerakódása az ülepítõkben hozzájárulnak a talaj szennyezõdéséhez, növelve alkalinitását és sótartalmát. A gyár területén és közvetlen közelében a talaj ásványtartalma nagyon nagy. Ez a gázvezetékek hibásodása, a csatornák rossz szigetelése, és az ülepítõk szivárgása miatt növekszik. A vizsgálatok során kiderült, hogy a talajminták nagy koncentrációban tartalmaznak vasat. Minden talajminta 15–49%-ban tartalmaz nátriumot. A mezõgazdaságban a talaj megengedett maximális nátriumtartalma nem haladhatja meg a 15%-ot.

A talaj nagy sótartalma csökkenti a termõképességet, csak a nagyon ellenálló növényzet viseli ezt el. Azon talajok, amelyek 0,5 km-nél nagyobb körzetben találhatók a gyártól és az ülepítõktõl, kisebb mértékben tartalmaznak ásványi szennyezõdéseket.

A 0,5 km-es körzeten kívül termõ növények (szõlõ, zab búza, kukorica, pázsitfû) vizsgálata során az eredmények azt mutatják, hogy az illetõ növények nem tartalmaznak nehézfémeket, és nem észlelhetõk morfofiziológiai elváltozások.

A gyár által okozott légszennyezés tömeghozamát sajnos nem lehet felbecsülni, mert a gázok és a por (amely rakodás és szállítás közben szabadul fel) ellenõrizhetetlenül kerülnek a levegõbe. Méréseket végeznek azonban a gyár bizonyos részlegei környékén, és a gyáron kívül is.

Tehát szén-monoxidból körülbelül háromszor nagyobb értéket mértek a megengedett szintnél a mészkemencék környékén; ammóniumból nagyobb értékeket mértek (másfélszer nagyobbat) a kalcinált szóda részlegen, mint a megengedett szint; a por koncentrációja három-négyszer nagyobb a megengedett értéknél azokon a munkahelyeken, ahol port keltõ anyagokkal dolgoznak. E szennyezõdések fõleg a berendezések és szállítóvezetékek nem megfelelõ tömítésének következményei, de részben a rosszul mûködõ szellõztetõk és tisztítóberendezéseknek is tulajdoníthatók.

A gyár kéményei a metángáz égésébõl származó gázokat vezetik el. Mivel a jobb égés céljából levegõtöbblettel dolgoznak, a CO2 és H2O mellett H2 és O2 is keletkezik. Amikor a metángázt merkaptánnal szagosítják, kén-dioxid jön létre. A többletlevegõ oxigénje pedig a nitrogénnel nitrogén-oxidokat is létrehozhat.

A számunkra megszokott „dudán” kívül (így nevezik a helybeliek a gyár olykor 15 km-re is elhallatszó szirénáját, amely napjában hatszor hívja a munkásokat) sajnos elég magas a zajszint is. A mérések 62-tõl 64 dB-ig terjedõ értékeket is kimutattak.

Így változott tehát alig több mint száz év alatt az, amit Orbán Balázs „az arányzatos tájberendezésnek talán sehol oly meglepõ példájának” nevezett, „hol a természet a tájfektezésnek öszhangzatosságában valójában remekelt”. A helyzet riasztó! A Fehér tenger nemcsak azt a harmóniát bontotta meg, amelyet elõdeink megcsodálhattak, hanem potenciális veszélyt is jelent a vidékre. Hibásodás miatt bármikor nagy mennyiségû szennyezõanyag kerülhet a Marosba és a talajba. Remélem, hogy a felelõs szervek számolnak ezzel, mert amikor „jönnek a halak”, akkor már késõ!
 
 

Az írás szerzõje diákpályázatunkon a Természettudományos múltunk felkutatása kategóriában a TIT Szövetségi Iroda különdíját kapta.


A marosújvári szódagyár által kibocsátott szennyvizek fizikai és kémiai tulajdonságainak elemzése (1995 júniusában)


Szennyezõdések  Mértékegység  1. számú ülepítõ 2. számú ülepítõ  3. számú ülepítõ Végleges lúg Tisztított vizet
tartalmazó ülepítõ
pH 7,93 7,87 7,12 13 12
Alkalinitás  P mval/l
M mval/l 
2,0
2,2
0,6
2,6
0,6
2,0
46
48
18
22
Karbonátok mg/l 12 72 36 240 480
Bikarbonátok mg/l 0 85,4 48,8 0 0
Kalcium mg/l 64,4 38,1 30,4 28 253 23 921
Magnézium mg/l 7,29 9,94 8,46 194 291
Szóda mg/l 95,6 121,9 126,4 29 060 20 440
Kloridok mg/l 141,8 98,2 56,2 83 833  80 669
Ammónium mg/l 12,94 5,68 5,69 0 0
Ammónia mg/l 0,44 0,24 0,56 20,667 15,61
Szulfátok mg/l 25,76 29,6 64,4 757,6 87,3
Hidroxidok (OH) mg/l 30,6 0 0 748 238
Elektromos
vezetõképesség
mS/cm 0,692 0,575 0,811 202,3 178,6
Vas mg/l 0,2 0,21 0,42 0,85 0,85
Szuszpenziók mg/l  110 130 160 505 200 4460
Megjelenési 
forma
tiszta
folyadék
tiszta
folyadék
tiszta
folyadék
szuszpenziókat tartalmaz szuszpenziókat tartalmaz


Természet Világa, 132. évfolyam, 11. szám, 2001. november
http://www.chemonet.hu/TermVil/
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/


Vissza a tartalomjegyzékhez