Berényi Dénes

Hogyan tekint a világ a magyar tudomány eredményeire?
A 80-as és a 90-es évek



 

Amikor a modern tudomány a XVI. és XVII. században elkezdõdött Galileivel, Descartes-tal és más kiemelkedõ kutatókkal, hazánkban török világ volt, és alig tudtunk bekapcsolódni ezekbe a törekvésekbe. A XVIII. század az újjáépítés korszaka volt, és csak a XIX. században, annak is a második felében zárkóztunk fel igazán, majd kapcsolódtunk be a nemzetközi tudományos vérkeringésbe. Ezt a folyamatot leginkább Eötvös Loránd neve fémjelzi, aki nemcsak nemzetközileg elismert tudós, hanem nagy tudományszervezõ is volt. Ide számíthatjuk Bolyai Jánost is, aki ugyan világra szóló eredményeit a század elsõ felében érte el, azonban a világ tudományossága csak a század második felében, végén vett errõl tudomást, amikor Bolyai munkáit olasz, német, francia, angol nyelvre is lefordították.

Elmondható, hogy miután bekapcsolódásunk megtörtént, a magyar tudományosság, a magyar kutatók világháborúk, Trianon, idegen megszállás stb. ellenére azóta sem szakadtak ki a nemzetközi tudományos mezõnybõl; annak elismert tagjai maradtak.

A következõkben éppen ezt az elismertséget próbáljuk bemutatni a legutóbbi két évtizedre vonatkozóan.

A 80-as évek

Az 1. ábra mutatja, hogy a 80-as években (egészen a 90-es évek közepéig) a bruttó nemzeti termék (BNT) hány százalékát fordították kutatásfejlesztésre az Egyesült Államokban, Japánban és az Európai Unióban. Az ábrából sok érdekes következtetés levonható, itt azonban csak arra szeretnénk kitérni, hogy ezekkel összehasonlításban Magyarországon a 80-as években a BNT szóban forgó aránya mindig 2 százalék fölött volt. 1989-ben süllyedt elõször 2 százalék alá (1,96%), majd egyre csökkenve a mélypontot 1996 körül érte el (0,6–0,7%). Az elmúlt évben ez az érték már kb. 1% volt, és remélhetõleg 2002-re eléri az 1,5 százalékot.


1. ábra. K+F ráfordítások a BNT (GDP) százalékában az USA-ban, az Európai Unióban és Japánban

A magyar tudományos intézmények és kutatók nemzetközi együttmûködése a 80-as években igen intenzív volt. Ekkor már évtizedes együttmûködése volt pl. az Akadémiának az amerikai National Science Foundationnel és a Deutschse Forschung Gemeinschafttal. Ha a külföldi társszerzõkkel közölt tudományos cikkeket tekintjük, Magyarország 1981–85 között nem állt rosszabbul, mint számos más európai ország, sõt EU-tagállam. Ez a szám Lengyelország esetében 16,9%, Spanyolországban 11,5%, Svédországban pedig 16,7%. A megfelelõ magyar számérték 17,2%.

2. ábra. A körlapok relatív nagysága a különbözõ országokban publikált tudományos közleményekre vonatkozó idézetek száma a nemzetközi irodalomban (1 millió lakosra vonatkoztatva)


Hogy mindezen feltételek mellett mit teljesített a magyar tudomány, és hogyan ismerték el külföldön, arról számolunk be röviden a következõkben. A 2. ábra azt mutatja, hogy a nemzetközi irodalomban mekkora az egyes tudományos cikkekre vonatkozó idézetek száma egyes országok esetében. Ismeretes, hogy a tudománymetriában, amelyben a tudományos eredmények jelentõségét mérik, egy-egy publikáció hatását a rá vonatkozó idézetek (hivatkozások) számával jellemzik. Talán a 2. ábránál is jellemzõbb az az Egyesült Államokban készült diagram, amelyik a volt szocialista országokban, a 70–80-as években, mutat egy a publikációkénti idézetekre jellemzõ számot (3. ábra). Látható, hogy a megfelelõ magyar adatok messze felülmúlják a többi ország értékeit, és lényegében folyamatos emelkedést mutatnak.

3. ábra. Az egyes tudományos közlemények idézettségre jellemzõ mennyisége 

A 90-es évek elején a fizikára vonatkozólag 13 európai ország teljesítményét hasonlították össze a 80-as évekre visszatekintve, tudománymetriai módszerekkel. Ezek közül csak Magyarország nem EU-állam. Az értékelés eredménye, hogy hazánk tizedik a publikációk számában, de az idézet/cikk paraméterben már nyolcadik. Általában (tehát nem csak a fizikában) a magyar tudomány eredményeit tekintve elmondható, hogy Magyarország 53. az országok sorában az egy fõre esõ BNT értékét figyelembe véve, de 26. a tudományos publikációk számában, 24. a hivatkozások számában, és 21. a hivatkozás/cikk paramétere szerint. Azt mondhatjuk tehát, hogy minél „keményebb” tudománymetriai paramétert használunk, annál jobb hazánk helyezése (Gulyás Balázs: A magyar tudomány helyzete. Quo vadis, Budapest, 1998, kéziratban).

A 90-es évek

Már utaltunk rá, hogy Magyarországon a BNT-nek a K+F szférára jutó aránya a 90-es évek közepe körül érte el mélypontját. Ennek ellenére részben az elõzõ idõszak tartalékai, részben a magyar kutatók tehetsége és kitartása révén a 90-es évek során nemcsak jelentõs eredmények születtek Magyarországon (pl. röntgen-holográfiában, biológiai fizikában, biológiában, matematikában stb.) hanem rendkívüli elismeréseket is kapott ezen idõszakban a hazai tudomány. A következõkben ezekbõl mutatunk be egy csokrot, részben bizonyos „szöveges” értékelésekben, részben számszerû adatok alapján.

„Szöveges” értékelés

Mindjárt a 90-es évek elején, 1990-ben az Europhysics News 21. évfolyamának 153. oldalán közli az Európai Bizottság álláspontját a volt szocialista országokkal kiépítendõ kooperációra vonatkozóan.Ebben Magyarországot külön kiemelték.

1992-ben a kis intenzitású sugárzások egészségügyi hatásairól egy neves amerikai–japán kutatónak jelent meg könyve. Ebben többször kitér a magyar eredményekre, és a következõket írja: „A magyar fizikusok, akik a II. világháború elõtt az Egyesült Államokba emigráltak, döntõ szerepet játszottak a nukleáris fegyverek létrehozásában és a modern számítógép technika kifejlesztésében. Ezek a teljesítmények bizonyítják, hogy Magyarország e század elején olyan oktatási rendszert hozott létre, amely lehetõvé tette, hogy a tehetséges fiatalemberek vezetõ szerepet töltsenek be a világon matematikában és fizikában. Tekintettel erre a történelmi örökségre, nem csoda, hogy igen fontos munkát végeztek a magyar fizikusok a csernobili baleset után a radioaktív kihullás mérésében.”

A Nature 1994-es december 15-ei számának címlapján a budapesti Duna-part látható a Margit híddal és a volt szocialista országok tudományos teljesítményérõl szóló cikkben ez áll: „… Magyarország valószínûleg a legnagyobb tudományos potenciállal rendelkezõ állam Közép-Európában…”.

1994-ben az európai tudományról és technológiáról készült beszámoló Brüsszelben. A jelentésben gyakorlatilag minden európai ország szerepel, a volt szocialista országok is. Ebben a következõket olvashatjuk: „A komoly csökkenés ellenére a K+F és a TT (tudományos és technológiai) aktivitásban az elmúlt tíz évben Magyarország a volt szocialista országok közül a relatíve jól teljesítõk között maradt, akár az input, akár output indikátorokat tekintjük. Mint már említettük Magyarország az egyetlen a volt szocialista országok közül, amelyik az elsõ 20 ország között jelenik meg a tudományos publikációkra vonatkozó hivatkozásokban és – ámbár a szabadalmak száma, amelyeket Magyarországról Európába és Egyesült Államokba vittek ki, esett – 1992–1993-ban sokkal nagyobb volt, mint bármelyik szocialista országé, a volt Szovjetuniót kivéve.”

A Physics World 1995. februári számának címlapján a magyar parlament és a nemzeti zászló látható, és csaknem az egész szám a magyar tudománnyal foglalkozik. Többek között azt írja: „Egy pillantás a rangos folyóiratokra mutatja, hogy a magyarok aktivitása világszínvonalú.” Ugyanakkor rámutat azokra a veszélyekre is, amelyek a magyar tudományt fenyegetik.

1997-ben az Európai Bizottság Magyarországról átfogó véleményt készített. Ennek 3.2. pontjában olvasható a következõ: „A csökkentések ellenére a humán erõforrások és a szellemi potenciál erõs maradt. … Magyarország egyike a kelet-közép-európai országok között a jelentõs eredményt felmutató nemzeteknek. A magyar tudományos teljesítmény az országot a világon az elsõ 20 közé emeli. Mindezek ellenére szükséges az innováció szintjének emelése a gazdaságban általában, valamint az ipar területén. Erõsítésre szorulnak a kutatóintézetek és az ipar, valamint a kis- és középvállalkozások közötti kapcsolatok. … A tagság elnyerése szempontjából jelentõs probléma nem várható ezen a szakterületen. A tagság kölcsönös elõnyökkel járna.” Ezek szerint tehát hazánkat nem fenyegeti az a veszély, amelyrõl a Brüsszelben kiadott Európai Dialógus címû folyóirat 1998. szeptember–októberi száma így ír: „Az a technológiai szakadék, amelyet a bizottság körvonalazott, hasonló ahhoz a gazdasági szakadékhoz, amely a tagországok és a tagjelölt államok között megfigyelhetõ. A technológiai szakadékot az a különbség jelenti, amely az EU és a tagjelölt országok közötti tudományos és kutatási tevékenységben megfigyelhetõ, és amely azon mérhetõ, hogy mennyi pénzt költenek a kutatásra, milyen eredmények születnek, és a termelésben hogyan érzékelhetõ mindez.”

A Science címû amerikai folyóirat 1999. évi január 1-jei számában foglalkozik a kelet-európai országok tudományos teljesítményével és táblázatot közöl arról, hogy a 90-es években mennyit költöttek tudományos kutatásra és mekkora az idézetek száma cikkenként. A magyar tudomány kiemelkedõ teljesítménye itt is egyértelmû.

Végül a Nature 2001. évi egyik januári számában egy cseh származású kanadai szerzõtõl a következõ címmel közölt cikket: „Genius loci – a XX. század Budapesten készült”. Természetesen az egész cikk különlegesen érdekes. A bevezetésben elmondja, hogy a történelem során nem egyszer elõfordultak olyan esetek, amikor egy-egy város valamilyen területen (tudomány, mûvészet stb.) kiemelkedõ szerepet töltött be, kiemelkedõ alkotóknak adott otthont. (A teljes cikk magyar fordítása a 2001. évi 3. számunk 143. oldalon olvasható – A szerk.)

Meg kell említenünk, hogy a magyar tudományban az utóbbi évtizedben nem egy olyan eredmény született, amely megérdemli a külön kiemelést. Itt Vicsek Tamásnak és munkatársainak a biológiai fizikában elért eredményét említjük az emberi és állati sokaságok mozgására vonatkozólag. Hadlaczky Tamás mesterséges emberi kromoszóma létrehozásában elért sikerét, Faigel Gyulát és Tegze Miklóst, akiknek röntgen-holográfiát sikerült megvalósítaniuk, végül Laczkovich Miklós matematikust, aki a kör négyszögesítésével vonta magára a tudományos világ figyelmét.
 
 

Számszerû tények

Nemcsak elismerõ szövegek és képek tanúskodnak a magyar tudomány teljesítményérõl és elismertségérõl, hanem jó néhány, számokban is kifejezhetõ adat.

Az Európai Unió egyik tudományos programja az ún. Kopernikusz-program. A 4. ábra azt mutatja, hogy az egyes társult országok hány pályázattal szerepeltek és hány pályázatot nyertek el. A számok, a diagram magáért beszél.


4. ábra. Kelet-közép-európai részvétel az EU INCO Kopernikusz-programjában

Hasonlóan „beszédes” adat a következõ. Az EU a 12 társult országból pályázati alapon ún. kiválóságiközpontokat választott ki (ezek kimagasló tudományos teljesítményt nyújtó tudományos intézmények: kutatóintézetek, tanszékek stb.). Összesen 184 intézmény pályázott és 36 ország nyerte el a kiválósági központ rangot (és természetesen az ezzel járó nem kis pénzügyi juttatást). A nyertesek közül 6 magyar intézmény (arányosan 3 intézményre számíthattunk volna). Hasonló eredményt mutat az EU K+F programjához történt csatlakozásunk is. Ismeretes, hogy hazánk e téren már az EU egyenjogú tagja. A számok arról beszélnek, hogy Magyarország erre a célra 10,5 millió eurót fizetett be, és a sikeres pályázatok révén a magyar intézmények, ill. kutatók 25 millió eurót nyertek vissza.

A kutatási eredmények minõségére jellemzõ, hogy melyek azok a cikkek, illetve idézetek, amelyeket a kiemelkedõ fontosságú és elismertségû Science Citation Index nevû amerikai rendszer számon tart. Ebbe nem minden közlemény, idézet kerül be, csak azok, amelyek bizonyos nívót megütnek. Ebbõl a szempontból jellemzõ adat, hogy 1990-ben az SCI-rendszerben a magyar cikkek számon tartott átlagos idézettsége 0,25% volt, és ugyanez a szám 2000-ben 0,40%.

A jövõ
Ráfordítások

Az elõzõekben már említettük, hogy a BNT százalékában az utóbbi években a K+F-re fordított hányad bizonyos növekedést mutat. A kitûzött cél 2002-re 1,5%, amelyben nemcsak az állam által közvetlenül erre a szférára fordított összegek szerepelnek, hanem az üzleti ráfordítások is, amelyeket adókedvezménnyel és hasonló eszközökkel befolyásol az állam. Mindenféleképpen komoly elõrelépést jelent, hogy az eddigiekhez képest konkrét számokban kifejezve a közvetlen állami ráfordítás 2001-ben 17,5 milliárd forinttal nõ, 2001-ben pedig újabb 19 milliárd forinttal. A 2001-es évben beindult a Nemzeti Kutatási Fejlesztési Program, melyben egy-egy komplex kutatási projekt többször 10 millió forint támogatásban részesült, pályázati úton.
 
 

Társadalmi vélemény

Nemcsak a pénzügyek szempontjából, hanem a kutatói közérzet szempontjából is nagyon fontos az a társadalmi környezet, amelyben a kutatók és a kutatóintézmények dolgoznak. A legutóbbi idõben szociológiai felméréseket végeztek Magyarországon azzal a céllal, hogy felmérjék a társadalom véleményét a tudományról. A megkérdezettek 80 százaléka úgy nyilatkozott, hogy a nemzet boldogulása a tudomány haladásától függ, továbbá hogy a kormánynak döntõ szerepet kell játszania a tudományos kutatás támogatásában (87,9% így vélekedett).

Érdekes kérdés, hogy a magyar tudományt és annak teljesítményét, hogyan látják, hol helyezik el a nemzetek versenyében az ország lakosai. Százszázalékos skálán Magyarországot 34,8%-ra tették, az összes többi (környezõ vagy közeli) országra vonatkozó értékelés 1,5% alatt volt, Ausztriát kivéve (többre értékelik, mint Magyarországot).

Nagyon jól tudjuk, hogy ha a tudományt ember vagy más nemzetek ellen, gyilkos ideológiák szolgálatában használják fel, nemhogy használ, hanem árt a nemzeteknek és az emberiségnek. Nagyon megszívlelendõk Bolyai János több mint másfél évszázaddal ezelõtt leírt gondolatai, amelyek nagyon hasonlóak ahhoz, ami Einstein meggyõzõdése is volt: „… az egész emberi nem általános boldogítása fekszik nekem szívemen. Mi fölséges, édes érzés lesz, ha minden választékok leomolván, az ember az embert embernek nézi.”


Természet Világa, 132. évfolyam, 10. szám, 2001. október
http://www.chemonet.hu/TermVil/
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/


Vissza a tartalomjegyzékhez