Kétyi Iván
Két „egzotikus” vírus: a Marburg és az Ebola

A Marburg-vírust – legalább is járványos formában – eddig csak egyszer észlelték, mégpedig 1967-ben, az Ebola azonban már többször is járványos megbetegedést okozott Afrikában. A legutóbbi ugandai járványt csak idén februárban sikerült felszámolni. E vírusok közös vonása, hogy vérzéses lázat okoznak, melybe nagyon sokan belehaltak már. Azt, hogy e korokozóknál mi a fertõzés forrása, s alakjuk miért nem hasonlít a többi vírushoz, még mindig nem tudjuk.

Miután az indiai kormányzat az 1960-as évek közepén betiltotta a majmok exportját kísérleti célokra, az európai laboratóriumok többnyire afrikai majmokat kényszerültek importálni. 1967-ben Ugandából érkezett Európába az a majomszállítmány (Cercopithecus aethiops), amely egyik részét a németországi Marburgba vitték (ahol a Sabin poliovírus tenyésztésére veseszövet-kultúrákat készítettek), másikat Frankfurt am Main-ba (itt a vakcina ellenõrzése folyt), a harmadikat pedig Belgrádba.

A majmokkal behurcolt vírusok elõször Marburgba (ez adta a vírus nevét) okoztak súlyos lázas, vérzéses megbetegedéseket, majd Frankfurtban is, ahol többen megbetegedtek a kórházi személyzet közül, ahová a vírusfertõzött betegek kerültek. A betegség 5–7. napja között többen belehaltak a kórba. Belgrádba nem fogták munkába azonnal a majmokat, így elõször csak az állatok betegedtek meg, majd sok elhullott közülük. Csak az õket boncoló állatorvos és felesége kapta meg a kort. Az ugandai utóvizsgálatok során nem észleltek megbetegedéseket sem a majmok, sem a majomvadászok között. Hoszszú ideig nem érkezett hír a Marburg-vírusról, míg 1975-ben egy ausztrál férfi meg nem betegedett a vérzéses lázban, aki egy johannesburgi kórházban azután bele is halt a kórba a betegség 7. napján.

A Marburg-vírust Marburgban és Johannesburgban is izolálták. Elektronmikroszkópos képe teljesen szokatlan: fonalas alakú, 80 nm széles, de 14 mm hosszú (e hossz egy baktériumnak is becsületére válna) (1. ábra). Így ezt az alakot mûterméknek tartják, valószínûleg több vírus (virion) alkotja. Egyébként fonalas RNS-vírus.
 
 

1. ábra. A Marburg-vírus
elektronmikroszkópos képe
2. ábra. Az Ebola-vírus
elektronmikroszkópos képe

Az Ebola-vírus járványos formáját elõször 1976 augusztusa és novembere között észlelték egyidejûleg Dél-Szudánban és Zairében (a nevét adó Ebola folyó mellett). A két helyszín között semmiféle kapcsolat nem volt, a két járvány klinikai képe és a halálozási arány is valamelyest különbözött. (táblázat). Szudánban ez 41 százalékos, Zairében 88 százalékos volt. A fertõzés elképesztõ gyorsasággal terjedt. A szudáni betegeket a helyi (maridi) kórházba vitték. A 230 fõs kórházi személyzetbõl 76-an betegedtek meg, közülük 41-en haltak meg. Zairében a járvány góca egy missziós kórház volt, orvos nélkül és félig képzett apácákkal. Az utólagos vizsgálatok megállapították, hogy a nõvérek naponta 5 új fecskendõt kaptak és sterilezés nélkül ezekkel kezeltek 3-500 beteget.
 

Táblázat. A filovírus járványok halálozási aránya

A vírus  A járvány
helye és éve
Halálozás (%)
Marburg  NSZK–Belgrád 1967  29%
Ebola
(Zaire-szubtípus) 
Zaire
1976 
1995 

88%
81%
Gabon
1994
1996
1996

64%
57%
75%
Ebola
(Szudán-szubtípus)
Szudán
1976
1979

53%
65%
Uganda
2000

53%
Ebola-Reston
(szubtípus?)
USA, Virginia
1989
 
0%

   D. Klenk nyomán (1999)

Az Ebolát Londonban izolálták (itt is megbetegedett egy technikus). Elektronmikroszkópos képe megegyezett a Marburg-víruséval, de azzal alig mutatott antigénszerkezeti kapcsolatot, ezért külön speciesbe sorolták õket (2. ábra). Mindkét vírus genomja egyfonalas RNS, de a szokatlan morfológia, a más vírusokkal való kapcsolat hiánya miatt egy új víruscsaládot (filoviridae) alkottak belõlük, benne a filovírus genusszal. Kiderült az is, hogy a majmok nem gazdái, rezervoárjai a vírusnak, ezért ugyanolyan fogékonyak rá, mint az ember. A rágcsálók is lehettek volna a vírusgazdák, hiszen minden eddig ismert vérzéses, vírusos láz (Lassa-láz, hantan- junin-, machupovírus-fertõzések stb.) hordozói a rágcsálók, de számos specienst átvizsgálva azok negatívnak bizonyultak.

1989-ben meglepõ dolog történt. Egy amerikai cég a Fülöp-szigetekrõl importált (ázsiai!) majmokat (Macaca fascicularis), melyeket a Virginiai állam Reston városa melletti karanténba helyeztek. Rövid idõ múlva az állatok egy része elhullott, a mintegy 100 majomból hatvan elpusztult. A kórokozó filovírusnak bizonyult, szoros antigénszerkezeti kapcsolattal az afrikai Ebola-vírussal (Ebola–Reston-vírus). Mintegy 150 ember került kontaktusba e majmokkal, de egyetlen megbetegedés sem történt, és csak négy embernél lehetett kimutatni az ellenanyagokat a vírussal szemben.

Nem ért véget Afrikában az Ebola járványos elõfordulása; 1979-ben újabb ütötte fel a fejét Szudánban, 1995-ben pedig Zaire-ben (Kiwit). Az utóbbiban 315-en betegedtek meg és 240-en haltak meg. 1994-ben, majd 1996-ban kisebb járványok voltak Gabonban. Legújabban Ugandában 2000 októberétõl 2001 januárjáig regisztráltak Ebola-járványt. Az elsõ gyanús esetet október 8-án észlelték a lacorai kórházban. Az Ebolát már 15-én izolálták Johannesburgban, 3 héten belül megérkezett a nemzetközi segítség is. Mindezek ellenére 425 megbetegedés történt 53 százalékos halálozással (táblázat). Jellemzõ, hogy egy másik ugandai kórházban (Gulu) a járvány elején a kórházi személyzet 64 százaléka fertõzõdött meg. A klinikai kép inkább „szudáni típusú volt”, dominált a hányás, a hasmenés, és a fõleg bélre lokalizálódó vérzéseket csak a betegek 20 százalékánál észleltek. Ezzel egybehangzóan a johannesburgi vizsgálatok csak 3,3-4,2 százalékos eltérést mutattak az ugandai és a legutóbbi (1979) szudáni törzs között. Ma az Ebola-vírust egyetlen speciesnek tekintik több szubtípussal (3. ábra).


3. ábra. A filovírusok filogenetikai kapcsolata

Valamelyest rávilágít a fertõzés eredetére egy elefántcsontparti észlelés. Svájci kutatócsoport vizsgált tartósan egy 27 km2-es területen élõ, mintegy 80 fõs csimpánzcsoportot. A korábbi években (1991-1993) e majmok elhullási aránya 4-9 százalék között volt. 1994-ben azonban három hullámban járvány tört ki közöttük, az elhullási arány elérte a 37 százalékot és a csapat 33 fõre csökkent. Svájci epidemiológusok érkeztek a helyszínre, míg a virológiai hátteret a párizsi Pasteur Intézet biztosította. Néhány frissen elhullott csimpánz boncolásakor (egy epidemiológus megkapta a fertõzést) a vérzéses tüneteket mutattak ki, míg a mintából izolált vírus az Ebola zairei szubspeciesz variánsának bizonyult. A járvány alatt a csimpánzok 1,5 km2-es területen tartózkodtak. A csimpánzok rendszeresen vadásznak – a fõ zsákmány ezen a vidéken a „nyugati vörös colobus” majom (Colobus badius). Általában hetente egyszer vadásznak, de a járványos periódusban, szeptember–októberben naponta. Több esetben is megfigyelhették, hogy a fõ „fogyasztók” közül kerülnek ki az áldozatok. Nem valószínû, hogy a 10 százalékban gyümölcsöt, 90 százalékban levelet fogyasztó colobus majmok lennének a vírus hordozói, feltehetõen csak közvetítõk. Adél-afrikai Swanepoel (1996) a denevéreket tartja az Ebola rezervoárjának, de ezt mások még nem erõsítették meg.

Nagyon nagy gond az Ebolában (Marburg) szenvedõ betegek ápolása és egyúttal az egészségügyi személyzet védelme. Az iparosodott országok kórházaiban is csak kevés ilyen igényû fertõzõ-intenzív részleg található. A lehetséges kapcsolatokkat is folyamatosan figyelni kell (Ugandában 5600 fõre terjedt ez ki). Az elhunytakat gyorsan és biztonságosan kell eltemetni, még akkor is, ha az ellenkezik az adott népesség temetkezési szokásaival. Atúlélõk gyógyulása lassú, legalább hat hét és még százhúsz napon keresztül ürítik a vírust. Ugyanilyen gond a vírus laboratóriumi vizsgálata, ismereteink igen lassan gyarapodnak, mert csak a világszerte is kevés IV-es biztonsági fokozatú laboratóriumban végezhetõ a munka (a mellékelt fotók is torzultak, mert az elektronmikroszkópos vizsgálatokra is fertõtlenítõszerrel kezelt vírusok kerülnek).
 

Irodalom
H. D. Klenk (ed.): Curr. Top. Microbiol. Immunol. 1999, 235
WHO Fact Sheet, No. 103, 2000, december
WHO Weekly. Epid. Rev. 2001, 7/:41
 


Természet Világa, 132. évfolyam, 6. szám, 2001. június
http://www.chemonet.hu/TermVil/
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/


Vissza a tartalomjegyzékhez