GOMBOCZ ENDRE
Az elsõ hatóságilag védett növény hazánkban

Február hó utolsó napjainak egyikén kis csapat igyekezett a Baranya megyei Nagyharsányi-hegy, vagy régebbi nevén Sársomlyó verõfényes déli oldala felé, hol a száraz tavalyi fû között egy bájos kis növény, a magyar kikirics (Colchicum hungaricum janka) százai kezdték nyitogatni az alig eltûnt hótakaró után halványlilás színû viráglepleiket. Ihászy Lajos, Nagyharsány község fõjegyzõje, Bakos Lajos, a község bírája, és Gölöncsér Sándor, az ottani legeltetési társulat elnöke voltak a tagjai annak a bizottságnak, amely Pénzes Antal vezetése mellett a Nemzeti Múzeum Növénytárának útmutatásai alapján körülcölöpöztette a magyar kikirics termõhelyének hat különálló, egyenként 100300 m2 nagyságú területeit, azokat természeti emlékeknek nyilvánította és Nagyharsány község hatósági védelme alá helyezte. Ott délen, közel a trianoni határhoz történt tehát az elsõ hivatalos lépés a hazai természetvédelem ügyében, egy olyan magyarföldi növény érdekében, mely ezt a védelmet mindenképen megérdemelte.

1867 február 18-án fedezte fel itt Janka Viktor ezt a legkorábban nyíló tavaszi virágaink egyikét. Árkokban, laposokban, északi lejtõkön még ott fekszik a hó, amikor ez a kis hagymás növény kidugja a halványlilás virágkelyheit. Mire a többi növény zöldelni kezd, már elvirított, termést érlel; a forró, száraz nyáron már csak elszáradt leveleit, kipergett tokterméseit találhatjuk meg a fenyér (Andropogon ischaemum) és az élesmosófû (Chrysopogon gryllus) gyepjei között. A növény a Colchicum-nemzetség õsibb ágát képviseli; a virágzás és a termésképzés még ugyanabban az évszakban megy végbe, míg rokona, az õszi kikirics, õsszel virágzik és csak a következõ tavaszon fejleszti ki leveleit és termését. A magyar kikirics legközelebbi fajrokonai a Balkán-félszigeten és a Földközi-tenger mellékén élnek. Valószínûleg a jégkorszak elõtti melegebb idõnek maradványa, hiszen a Harsányi-hegy már a harmadkori moicénben szigethegységként emelkedett ki a környezõ tengerbõl. Hosszú multja, elszigetelt elõfordulása miatt mindenképen rászolgált a védelemre. Hogy immár védve van a kultúra romboló hatásaival szemben, abban a Mecseki Túrista Egyesület részérõl Reuter Camillonak és Baranya vármegye alispánjának, Fischer Bélának is jelentõs része van.

Az elsõ hivatalos lépést a hazai természetvédelem terén tehát Nagyharsány községe tette meg akkor, amikor annyi évtizedes küzdelem után végre országgyûlésünk mindkét háza elfogadta és törvénytárunkba iktatta az erdõkrõl és a természetvédelemrõl szóló törvényt.

Az a vandalizmus mondotta a törvényjavaslati indokolás , amely a mûvelõdés haladásával a természeti alkotások kíméletlen pusztításában világszerte megnyilvánult, már évtizedekkel ezelõtt arra késztette az államokat, hogy a szép és értékes természeti alkotásoknak védelmére keljenek. Észak-Amerika a természeti különlegességeknek, az õs növény- és állatvilágnak a megmentésére több hatalmas kiterjedésû õsjellegû erdõt jelölt ki nemzeti park gyanánt, amelyekben az állat- és növényvilág õseredeti tenyészetében és állapotában, minden emberi beavatkozás kizárásával, teljesen a természeti erõkre van bízva; sõt hatalmas területet hasított ki abból a célból is, hogy azon Amerika õslakói eredeti életmódjukban zavartalanul megmaradhassanak. Különösen említést érdemel ezek közül a parkok közül az óriási kiterjedésû és természeti szépségekben, különösen melegforrásokban, gejzirekben és fortyogókban rendkívül gazdag Yellowstone National Park, melyben az egykori hatalmas bölényállománynak még megmaradt példányai szabadon tenyésznek ; továbbá a szintén tekintélyes kiterjedésû Sequoia National Park, amelyet egy mammutfenyõ-állomány fenntartása céljából jelöltek ki.

Hazánk természeti szépségei és ritkaságai nemzettörténelmi, földtörténelmi és egyéb tudományos szempontból megbecsülhetetlen és pótolhatatlan értéket képviselnek. Jelentékenyebb természeti ritkaságaink közül a védelem szükségessége és sürgõssége tekintetében különösen ki kell emelni a Balaton környéki bazalt- és gejzirkúpokat, melyeknek csodálatos szépségû alakulatai nemcsak tájszépészeti, de földtörténeti értéküknél fogva is elsõrangúak; a tihanyi félszigetet, amelynek földtani, földrajzi, élettani és mûvelõdéstörténeti szempontból igen értékes emlékei vannak ; a Fertõtavat, a Kisbalatont, a Baláta-tavat, a Velencei-tó délnyugati részét és mocsaras környékét, az örkényi Madaras-tavat, az Ürbõ-, Peszér- és Abajpuszták közötti nádas-mocsaras területet, stb. mint kipusztulóban lévõ ritka növény- és állatfajok mindmegannyi egyedüli tenyészõ helyét; a szatmármegyei mezõfényi és a szabolcsmegyei bátorligeti területeket, az õsnövény- és õsállatvilágnak ezeket a valóságos természeti múzeumait; az aggteleki barlangot, amely nagyságánál, páratlan szépségû cseppkõképzõdményeinél, õslénytani, õsembertani és õsrégészeti jelentõségénél fogva a világ legcsodásabb alkotása; a bükk-hegységi barlangokat, amelyek õslénytani és õsrégészeti anyaguk révén különösen becsesek; végül a dunántúli barlangokat, amelyek mindegyike igen értékes természeti alkotás.

A már elfogadott törvény szerint a természetvédelem tárgyai : a) azok a helyek és a természetnek azok az alakulatai, amelyekhez történelmi esemény emléke vagy hagyomány (monda, rege) fûzõdik, továbbá, amelyek mûemlékek természeti alapzatául vagy díszéül szolgálnak (természeti emlékek); b) a természetnek azok az alakulatai (hegy, szikla, kõzet, barlang, forrás, vízesés, tó, egyes fák és facsoportok), amelyek tudományos szempontból vagy különlegességüknél fogva értékesek; c) olyan tájrészek, sõt egész tájék is, amelyek tájképi szépségüknél vagy egyéb kedvezõ természeti tulajdonságaiknál fogva a természetélvezet (kilátás, tartózkodás) vagy testedzés szempontjából különösen becsesek; d) azok a vadon tenyészõ állat- és növényfajok, amelyek a kipusztulás veszélyével szemben oltalomra érdemesek, valamint általában a természetben jelentõsen hasznos vadon tenyészõ állatfajok; e) azok a források és patakok, amelyeknek vize a vadon tenyészõ állatok számára nélkülözhetetlen.

A védelem alá vont hely, természeti alakulat és tájrész területe, úgyszintén a védett állat- és növényfaj tenyészõ helye, továbbá az a felszíni terület, amely a barlang bejáratához és épségének megóvásához szükséges: természetvédelmi terület; védelem alá vont egész tájék területe: tájvédelmi körzet.

A természetvédelem és földmívelésügyi miniszter irányítása és fõfelügyelete alatt áll.

A törvény szerint létesítendõ Országos Természetvédelmi Tanács feladata lesz a természet védelemre érdemes tárgyainak felkutatása, azok védetté nyilvánítása, a természetvédelmi területek és tájvédelmi körzetek meghatározása és szakvélemény adása minden, a természetvédelem körül felmerülõ kérdésben.

Nagyon fontos rendelkezése a törvénynek az, hogy az állam közérdekbõl területeket sajátíthat ki, ha azokon a természetvédelem megvalósulását másképen biztosítani nem lehet és a megszerzett ingatlan tulajdonjogát átruházhatja törvényhatóságra, községre, természetvédelmi célú egyesületre is.

Nem mondhatjuk, hogy eddig is ne lett volna meg egyesekben a természetvédelem iránti érzék. A Fényi-erdõ õsi tölgyeseinek további pusztulását néhai gróf Károlyi József akadályozta meg, a pilisvörösvári Egyeskõ páratlan növényritkaságát a dolomitlakó lent (Linum dolomiticum borb.) pedig gróf Karácsonyi-Keglevich Imre vette önként védelmébe. Mégis megnyugtató érzés, hogy a természetvédelem ma már törvényben gyökerezik, megvan a mód természeti ritkaságaink megmentésére és megõrzésére. Társulatunk is lezárhatja évtizedek óta folytatott, végre eredményre vezetõ küzdelmét és örömmel töltheti el az a tudat, hogy az új törvény, melynek megalkotásában tanácsaival részt vehetett, a közvetlen fenyegetõ veszélyt elhárította. Hálás köszönetünk illesse megértõ földmívelésügyi kormányzatunkat és legjobb kívánságaink kísérjék végrehajtó munkájában a megalakítandó Országos Természetvédelmi Tanácsot.
 


Természet Világa, 132. évfolyam, 5. szám, 2001. május
http://www.chemonet.hu/TermVil/
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/


Vissza a tartalomjegyzékhez