BACSÁRDI LÁSZLÓ – FRIEDL ZITA
A jövõ tudósainak ünnepe
Pályázószemmel a díjátadó ünnepségrõl

„A tudományos emberfõ mennyisége a nemzet igazi hatalma…. Nem termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat sat. teszik a közerõt, hanem az ész, mely azokat józanon használni tudja. Igazibb súly s erõ az emberi agyvelõnél nincs. Ennek több vagy kevesebb léte a nemzetnek több vagy kevesebb szerencséje.”

(Széchenyi István – Hitel)


 Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy pályázat… A születését gondos tekintetek figyelték, és segítõ kezek vigyázták. A gondoskodás megtette hatását, hiszen pár év alatt sikeres pályázat lett belõle. Diákok hosszas munkával készülnek rá, s a felnõtteknek is nagy kihívást jelent. Ráadásul nem is minden tét nélkül… Téves az a néphit, hogy a medve azért jön ki a barlangjából február végén, hogy megnézze, megérkezett-e már a tavasz. Igazából õt is a díjátadó ünnepség érdekli…

Mit is jelent ez a díjkiosztó? Sok-sok ünneplõbe öltözött fiatalt, akik hazánk különbözõ településeibõl és a környezõ országokból érkeznek Budapestre? Egy újabb szép oklevelet az iskolánk vagy a szobánk falára? Örömteli mosolyok, meleg kézszorítások kavalkádját? Nehéz a kérdés, de a szívünk mélyén talán sejtjük a választ. Ez a jövõ tudósainak ünnepe (mint ezt a felszólalók beszédeibõl is megtudhattuk). A fiataloké, akik megpróbálják feltárni a tudomány fehér foltjait, melyeket mind ez idáig nem kutattak, melyekrõl az igazi, nagy tudósok „megfeledkeztek”. Az ifjaké, akik veszik a fáradságot és az elõrevivõ létformát választják. A tanároké, akik vállalják, hogy felnevelik a jövõ tudósait. S a Természet Világáé – mely Európa legidõsebb természettudományi lapja – valamint az õt folyamatosan felügyelõ kis csapaté.
 
 

Bodó Elõd Barna (Bolyai 
Farkas Elmélet Líceum,
Marosvásárhely) a Termé-
szettudományos múltunk
felkutatása kategória
I. helyezettje
Szabó Attila (Baróti 
Szabó Dávid Közép-
iskola, Barót)
II. díjat nyert

Tizedik. Kicsit ízlelgessük ezt a számot. Nem elgondolkodtató, ha egy rendezvényre már 10. alkalommal kerül sor? A hagyománytól eltérõen idén nem a Kossuth Klub adott otthont a díjkiosztónak, hanem egy másik, ünnepélyes és fenséges hely, ahol a belépõt vörös szõnyeg fogadja és gróf Széchenyi István mellszobra tekint le rá… „A jubileumi évben azzal tiszteltük meg díjnyertes diákjainkat – na meg magunkat is –, hogy a tudomány szentélyében, a Magyar Tudományos Akadémián rendezzük meg ezt a kis ünnepséget.” – említette nyitóbeszédében Staar Gyula fõszerkesztõ.

Nemsokára bölcsebbnél bölcsebb embereket hallhattunk a fenti gondolatokról elmélkedni. A szó Gazda Istvánhoz, a Magyar Tudománytörténeti Intézet igazgatójához került, aki „rövid” tudománytörténeti áttekintés után a Természettudományos múltunk felkutatása kategória díjait adta át. Ez idõ alatt alkalmunk nyílt körülnézni a díszes teremben. Valóban igaz, hogy évrõl évre növekszik a pályázók és a díjazottak száma. Ez utóbbira remek bizonyíték, hogy a sok jelenlévõ el sem fért a felolvasóteremben – ahol eredetileg az ünnepséget meghirdették –, így a megnyitó nulladik pontjaként (még a köszöntõ elhangzása elõtt) közösen felvonultunk a nagyterembe, ahol gyors körbepillantással közel kétszázra becsültük a jelenlévõk számát. (A pályázatok nagy számáról a kedves olvasó is meggyõzõdhet, ha megszakítva az olvasást áttanulmányozza az áprilisi lapszám hátoldalán található térképet.) Ismerõs és ismeretlen arcok egyaránt elõfordultak – igen, emlékszünk rájuk is, õket tavaly elõttünk hívták ki...

Ernst Grote tübingeni
agysebész Orvostudo-
mányi különdíjának 
I. helyezettje Balasa 
Tibor (Bolyai Gimná-
zium, Szombathely)
A II. díjas Török 
Klára (Magyar 
Tanítási Nyelvû 
Gimnázium, Kassa)

„Arra készültem, hogy a felolvasóteremben lesz a díjátadás, ezért megkockáztatnám, hogy felolvasok két mondatot” – e rövid bevezetõje után Radnai Gyula a Budapesti Mûszaki Egyetem legendás professzora, Simonyi Károly szavaival köszöntötte az egybegyûlteket és a Kultúra egysége különdíját: „Az egyén személyiségének kifejlesztéséhez az emberiség által teremtett kultúrértékek átfogó szemléletét igényli; hanem, akkor ezt az igényt fel szeretnénk ébreszteni benne. Lehetséges-e az egyén, lehetséges-e, szükséges-e a társadalom szemszögébõl nézve a szintézis, minthogy egyrészt az egyén szellemi befogadóképessége nagyon is korlátozott, másrészt az az igazán jó szakember, akinél a szakma mûvelése öncél, kielégülés, önmegvalósítás?” És íme: a különdíj pályázói évrõl évre megtalálják és megvalósítják ezt a szintézist. Idén a néprajz és a természettudomány összefonódását bemutató, nyelvi gyönyörûségekkel fûszerezett pályázat (illetve szerzõi) vitte el a pálmát – ajánljuk mindenki figyelmébe!

Számunkra különösen kedves a Diákpályázat „igazi”, Önálló kutatások, elméleti összegzések címmel kiírt kategóriája. 1996-ban elsõ pályázatunkért itt kaptunk különdíjat, a Tudományos Újságírók Klubjától és stílszerûen az idei, utolsó utáni pályázatunk is ugyanebben a díjban részesült… A díjakat átadó Szerényi Gábor szerint az ünnepeinket mi csináljuk magunknak, mikor ünneplõbe öltözünk: a saját munkánk jutalmának varázsa teszi a szürke hétköznapokat igazi ünnepnapokká, nem a piros betûk. Ez a kategória – egyébként – másoknak is kedvelt témája, hiszen idén is ez bizonyult a legnépszerûbbnek, 98 pályamunka érkezett.

Ez az év nem csak a jubileum miatt fontos. Négy év után ismét van díjazottja a James Randi világhírû bûvész által alapított Szkeptikus kategóriának, méghozzá egyszerre négy is. (Három elsõ díj, közülük az egyik megosztott.) A zsûri elnöke, Bencze Gyula kifejtette, mennyire örült annak, hogy egyszerre ennyi, különbözõ stílusú és nagyon jó pályázatot bírálhattak el. Megérdemlik, hogy név szerint is kiemeljük õket. Raffai Péter (Leöwey Klára Gimnázium, Pécs), Scheuring Ádám (Fazekas Mihály Fõvárosi Gyak. Ált. Isk. és Gimn., Budapest) valamint Békási Sándor és Tallián Miklós (Veres Péter Gimnázium, Budapest) ugyanis bebizonyította: gondolkodni jó és nem kell mindent elfogadni, amit olvasunk, látunk. Legyen szó akár a lélekmolekula súlyáról egy nõi magazinban, a média hiszékenységérõl vagy a telepátiáról. Minden díjazott ráadásként kap (vagy már kapott is) egy levelet magától James Randitõl, amelyben többek közt a cikkek angol fordítása iránt is érdeklõdik, hogy a tengerentúlon is megtudhassák, hogy bizony „mi magyarok is kiteszünk magunkért a hülyeség terén”.

Egyes nevek többször is elhangzottak, és gazdáik boldogan vonultak végig újra a piros szõnyegen, hogy átvegyék az újabb díjat. A többszörös díjasok közül kiemelkedik Bozsányi Ádám (Kõszegi Mezõgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola, Kõszeg). Az általa leírt függvény nem csak a matematikában mûködik nagyszerûen, hiszen a Matematikai valamint a Metropolis kategóriában egyaránt elsõ díjat nyert Egyjegyûsítés címû pályamunkájával. Felkészítõ tanárának, Végh Erikának a neve nem elõször hangzott el, így jogosan tapsoltunk, amikor 12 kollégája élén õ is kivonult, hogy átvegye a tanároknak járó fõdíjat. Hiszen rájuk igen nagy feladat nehezedik: a jövõ tudósainak felnevelése.

Martin Gardner Matematikai különdíjának III. helyezettje
Fekete Dóra (Eötvös József Gimnázium, Tata)

Az idõ rohan, az asztalokon lévõ nyeremények fogynak… Úgy tûnik, ez a pályázat nemcsak a diákoknak, hanem a bírálóknak is nagy kihívást jelent. Mint Szerényi Gábor biológiatanár szavaiból megtudhattuk – akármennyire is elkoptatottak ezek a kifejezések – „a zsûri mindig szigorú, de jóságos”, „a zsûri mindig nehéz helyzetben van” és „hosszas vajúdás után hozza meg az eredményt”. Bizony nem szívesen lennénk a bírálóbizottság helyében, hiszen nem könnyû a sok beérkezett pályázat közül a legjobbakat kiválasztani. Újabb nehéz feladatot jelent a helyezések kihirdetése: volt, aki elölrõl kezdte, volt, aki hátulról, sõt olyan is volt, aki a közepét tekintette a hátuljának. Egyesek pedig jobban izgultak, mint a díjazottak... („Az én izgalmam is már a tetõfokára hágott…”) Rengeteg kézfogás, biccentés, örömteli mosoly. Közben megtudjuk: bátran fellapozhatjuk a Pax corporis nevû orvosi kézikönyvet, hiszen ami ebben szerepel a természetes gyógymódról, az érvényes ma is. A hímzés, a matematika és a zene, Áprily Lajos költészete és a biológia, a kémia és a történelem, a technika, az orvoslástörténet – szerzõik tolmácsolásában mind a kultúra egységét hangoztatják. Kis idõre a figyelem középpontjába került az orvostudomány, mely új évszázadunk egyik legnagyobb kihívása, és éppen ezért jó választás a tenni vágyó fiataloknak. Hitte volna a kedves olvasó, hogy a matematikát (azon belül is mondjuk a gráfelméletet) milyen jól lehet alkalmazni egy-egy társasjátékban? Hogy az olimpiai eredményeket le lehet írni függvényekkel? Végre lekerült a fátyol a számunkra öt éven át misztikusan hangzó biodiverzitásról és kiderült, mit is jelent… Legvégül pedig a csillagnézõknek tapsolhattunk… Az érdekességek kavalkádjából most csupán csak néhány dolgot emeltünk ki, de egy biztos: irigyeljük a zsûrit, hogy ennyi kiváló pályamunkát elolvashatott.

Mi is az idei díjkiosztó üzenete számunkra? „Nem lehet más út elõttünk, mint hogy tiszteletben legyünk a körülöttünk lévõ világ sokszínûségével.” Járjunk nyitott szemmel a körülöttünk lévõ világban és pillantsunk rá arra a számtalan csodára, ami körülvesz bennünket. De ne csak gyönyörködjünk a természet varázslatos világában, hanem próbáljuk megérteni, tanulmányozni, kutatni és közkinccsé tenni, leírni õket. Így válhatunk szép lassan a jövõ tudósaivá.


Természet Világa, 132. évfolyam, 5. szám, 2001. május
http://www.chemonet.hu/TermVil/
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/


Vissza a tartalomjegyzékhez