Halálom és feltámadásom története

1945 kora tavaszán, a II. világháború vége elõtt néhány héttel elestem akkor dívó, eufemisztikus kifejezéssel: hõsi halált haltam. Ennek igazolására két bizonyítékkal szolgálhatok.

  1. Egy általam nem ismert katonabajtársam saját szemével látta, hogy a németországi Nauen mellett elestem. Errõl híven beszámolt az akkor Németországban tartózkodó kedves hölgyismerõsömnek. A kissé misztikus beállítottságú hölgyet mélyen megrázta a hír, és levélben fordult Magyarországon maradt nõtestvéréhez, aki nála is misztikusabb lelkületû lévén tagja volt egy budapesti spiritiszta körnek. Kérte õt, hogy kíséreljen meg engem a túlvilágról megidézni vagy megidéztetni, és errõl számoljon be neki.

  2. A következõ spiritiszta szeánszon a médiumnak sikerült megidézni engem. Szellemem meg is jelent a kör tagjai elõtt, sõt válaszolt is az általuk feltett kérdésekre. A nõtestvér azon melegében lejegyezte szavaimat és elküldte Németországba. Kedves hölgyismerõsöm rámismert, mert a szeánszon olyan szófordulatokat és beszédmódot alkalmaztam, amelyekkel szerinte csak a legszûkebb baráti körömben éltem néha.

  A hölgy aztán áttelepült Ausztráliába, és ott évtizedeken át élt abban a szent meggyõzõdésben, hogy egykori kedves ismerõse ottani kifejezéssel élve dead as a dodo, vagyis olyan halott, mint a rég kihalt dodo madár.

  Jó 55 évvel a haláleset után valaki mégis joggal elsõ személyben írta le ezeket a sorokat. A szerzõt sokan ismerik, és nem tételezhetõ fel, hogy õt látva-hallva valamennyien és minden esetben vizuális és auditív érzéki csalódás áldozatai lennének. Ezért valószínû, hogy a dodo madárból valamikor fõnix lett. Ennek rövid története a következõ.

  Kedves távolra szakadt hölgyismerõsömnek vagy két évtizeddel halálom után Canberrában a kezébe jutott az Élet és Tudomány egyik száma, amelyben az egyiptomi piramisok csillagászati és geometriai sajátosságairól írtam. Képzelhetõ, hogy a szerzõ nevének megpillantása legalább oly mélyen megrázta, mint halálom szemtanújának húsz évvel ezelõtti jelentése. Nyomban írt az Élet és Tudomány szerkesztõségébe azzal a kérdéssel, hogy a cikk szerzõje valóban azonos-e velem.

  Hogy rövidre zárjam a történetet: nemsokára kezemben tartottam az egykori spiritiszta szeánsz után kelt levelet, megidézett szellemem ott elhangzott szavaival. Ráismertem saját magamra, de nem tudtam azonosulni az egykor megjelent alakkal. Ez a szellemtestvér nõsült volna meg néhány év múlva? Ennek ellentmond az engem ma körülvevõ népes, hús-vér leszármazottakból álló család.

  Mellékesen: életemben nem jártam a németországi Nauenban.

  Ennyit a szemtanúk jelentéseinek megbízhatóságáról és a spiritiszta szeánszokon elhangzottak valóságtartalmáról.

PONORI THEWREWK AURÉL (192120..)

 
Természet Világa, 132. évfolyam, 1. szám, 2001. január
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/


Vissza a tartalomjegyzékhez