„Mûszaki múltunk legszebb kincsei”
SZABADVÁRY FERENC

A technika fejlõdését, annak kialakulását megismertetni mindenki számára fontos, hiszen a technika korszakában élünk és alkotunk. Ezt halljuk és olvassuk! Ám ne tévedjünk: a technika fejlõdése nem csak a jelen dicsõsége. Mióta emberiség van, vele fejlõdött a technika is. Kétségtelen azonban, hogy ezt egyre gyorsabban teszi.

A technika történelmi fejlõdésének bemutatására jöttek létre a technikai múzeumok. Legelõször Franciaországban 1794-ben a Conservatoire des Arts et Metiers, s aztán követte azt a többi ország a 19. és 20. században. Magyarország a legelsõ követõk közé tartozhatna, hiszen már a Magyar Nemzeti Múzeumot alapító törvényben (1808) is szerepel, hogy az a technika tárgyait is vegye fel gyûjteményébe. El is kezdte ezt a múzeum, de hát neki sem volt még sokáig (1844) megfelelõ épülete, de annál több gyûjtési feladata. Történelem, mûvészet, néprajz, szóval minden, hiszen az ország egyetlen múzeuma volt sokáig. Szívesen megszabadult a technikai tárgyaktól, különösen azután, hogy Eötvös József miniszter a mûegyetem alapító tervében szerepeltette, hogy az egyetem feladata lesz egy technikai múzeumi gyûjtemény alapítása is. Ez azonban nem valósult meg, hiszen a mûegyetemnek magának sem volt akkor megfelelõ épülete. 1870 körül sokak sürgetésére újra felmerült egy önálló technikai múzeum alapítása. Sok tárgyalás után Trefort Ágoston kultuszminiszter magáévá tette az ügyet és 1883-ban ideiglenes helyiségben létrehozta a „Technológiai Iparmúzeumot”. 1899-ben elkészült a Nagykörút és Népszínház utca sarkán az Iparmúzeum véglegesnek tervezett épülete, amelyik máig áll, de már régóta nem múzeumként. A Technológiai Iparmúzeum vezetési hibák és minisztériumok egymás közti vitája folytán egyre inkább a technológiai minõség-ellenõrzés felé fordult és 1922-ben hivatalosan is Technológiai és Anyagvizsgáló Intézetté lett.

A magyarországi technika vezetõ személyiségei azonban csakhamar újra felvetették egy technikai múzeum létrehozásának kérdését. A Mérnök- és Építészegylet keretében meg is indult megint a tárgygyûjtés. 1935-ben a MÁV Mészáros utcai épületében ideiglenesen megint megnyílt egy Magyar Mûszaki Múzeum. A vasútnak azonban csakhamar szüksége lett az épületre, s az illetékes minisztérium úgy döntött 1939-ben, hogy Kassára viszi át a múzeumot. Ez meg is történt és Kassán 1943-ban nyitották meg újra a Magyar Mûszaki Múzeumot. A háború után tehát megint itt állt Magyarország mûszaki múzeum nélkül. 1954-ben a kormány létrehozta a történelmi technikai értékek nyilvántartásba vétele céljából a Mûszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyûjtõ Csoportot, mely eredményesen látott neki az újabb gyûjtésnek. A begyûjtésre raktárt is létesített. 1972-ben a kormány e gyûjtemény alapján megalapította az Országos Mûszaki Múzeumot szebb remények alapján, melyek azonban a mai napig sem valósultak meg. Bár a gyûjtemény szépen gyarapodott és megõrzésére újabb raktárak épültek, kiállítási épülethez máig sem jutott a múzeum. A múzeum gondosan gyûjti technikai múltunk neves emlékeit, különös tekintettel a magyar eredetûekre.

A Budapesti Mûszaki Egyetem 240 éves múltra tekinthet vissza. II. József 1782-ben alapította az Institutum Geometrico-Hydrotechnicumot, az elsõ mérnökképzõ intézményt Magyarországon. Ez 1850-ben beolvadt a József Ipartanodába, amelyik 1871-ben József Mûszaki Egyetem néven egyetemi rangot nyert. Ez volt a világon az elsõ mûszaki oktató intézmény, amelyik egyetemként mûködött és mûködik máig is. Hosszú múltja során sok ezer mérnök nyert a Mûegyetemen képzést és több százból lett professzor ugyanott, akik többségükben nemcsak oktattak, hanem kutattak is, s hoztak létre a saját területükön a tudományos-technikai fejlõdést sok esetben világszinten gazdagító találmányokat. A technikai találmány viszont nem hálás feltalálójának. Egy festmény, egy zenei szimfónia, s annak alkotója évszázadokon keresztül maradhat megcsodált. A technikai alkotások, találmányok viszont gyorsan elévülnek s jön helyettük egy másik, egy új, egy még jobb. Gyorsan elfeledkeznek róla, s elfelejtik a legtöbb esetben a feltalálót is. A Mûegyetem több mint kétszáz éves fennállása folyamán professzorai sok mindent találtak fel. És sok minden ebbõl azóta elfelejtõdött. Lejárt a tárgy használhatósága, vagy elmúlt az élete a feltalálónak. A világ minden egyeteme helyhiánnyal küszködik. Ami már nem kell, azt el kell tüntetni. S hogy mégis megõriztessék valami a technikai múltból a jövõ számára, arra valók a mûszaki múzeumok. Mutassák be kiállításaikon vagy legalább õrizzék meg raktáraikban a technika lejárt, de tanulságos értékeit!

Az állandó kiállítási épülettel máig sem rendelkezõ Országos Mûszaki Múzeumok raktáraiban sok mûtárgy vár kiállításra. Számos ezek közül a Mûegyetemrõl került oda. Egykori ott született találmányok tárgyai, melyek azóta túlhaladottak lettek vagy a régi oktatási segédanyagok, régi modellek.

A Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és az Országos Mûszaki Múzeum megegyezett, hogy a millennium alkalmával kiállítást rendez „Mûszaki múltunk legszebb kincsei”-bõl, olyanokból, amik a Mûegyetem múltjával kapcsolatosak és a Mûszaki Múzeum által õriztettek meg.
 

Hordozható napóra (1730 körül) Nagy vertikális kör
a Gellért-hegyi
csillagvizsgálóból
Petzval-féle fémkamera
(1841)

A „Mûszaki múltunk legszebb kincsei az országos Mûszaki Múzeumból, a Mûegyetem professzorainak hozzájárulása a Magyarország technikai fejlõdéséhez” c. kiállítás a Mûegyetem aulájában nyílt meg. A kiállításon kétszáz mûszaki tárgy volt látható. Néhányat megemlítek közülük: mûszerek az egykori Gellért-hegyi csillagvizsgáló eszközeibõl. A csillagda vezetõje Mayer Lambert (1795–1865) a József Ipartanoda professzora és második igazgatója volt. Petzval József (1807–1891) a József Ipartanoda hallgatója, majd a pesti s utána a bécsi egyetem professzora lett. Látható a kiállításon a fényképezés történetében olyan fontossá vált objektívje és egy 1841-es fényképezõgép. Bánki Donát professzor (1859–1922) és Csonka János (1852–1939) mûegyetemi mûhelyfõnök találta fel a karburátort (1893). Látható Jedlik Ányos (1800–1895) „forgonya” (dinamója) és villamos kocsija. (Jedlik az Ipartanoda hallgatóinak is tanította a fizikát). Kruspér István (1818–1905) és Oltay Károly (1881–1955) geodéziai mûszerei, Zipernowsky Károly és társai köpenytranszformátora, továbbá egysínû vasútja, Wartha Vince kémiai laboratóriuma, Bay Zoltán Hold–Föld távolságmérõ coulométere, Magyari Endre rádió-idõbemondója, Kozma László digitális számítógépének vezérlõpultja és jelfogója és még számos technikatörténeti tárgy és régi mûszaki oktatási segédeszköz modellje volt még megtekinthetõ a sajnos már becsukott kiállításon.

Remélhetõleg csak lesz egyszer kiállítási épülete az Országos Mûszaki Múzeumnak, melyben bemutatható lesz gyûjteményeinek minden értéke.


Természet Világa, 131. évf. 9. sz. 2000. szeptember
http://www.kfki.hu/chemonet/TermVil/ 
http://www.ch.bme.hu/chemonet/TermVil/ 


Vissza a tartalomjegyzékhez