CSABA GYÖRGY

Népbutítás felsőfokon

A televízió Vízöntő c. sorozatában feláll egy ember, aki azt mondja magáról, hogy csontkovács és egy másik ember arcán mutogat. Azt mondja, hogy különböző vonalakból, jelekből, pattanásokból meg tudja állapítani, hogy az illetőnek mi baja van, milyen problémák bántották, tehát diagnosztikát művel. Azt mondja, hogy volt egy ember, akinek két éven keresztül volt vastagbélgyulladása, ezt ő az ajkáról olvasta le, és miután megállapította azt, amit az orvosok két éven át nem tudtak megállapítani, az ágyát más helyre tette, hogy a rosszindulatú sugaraktól mentesítse, energiát adott neki és ezzel meg is gyógyította őt. Változik a kép és most a riporter beszél. Elmondja, hogyan meditálnak a buddhisták és hogy lehet ezáltal elérni, hogy a fizikai törvények ne legyenek érvényesek az emberre, és az ember így akár a súlytalanság állapotába is kerülhet.

Kommentár nincs, még csak egy kérdőjel sem látszik. Az emberek tömegei meg vannak győződve, hogy igazat hallottak, és ami elhangzott, az a tudomány.

Manapság az áltudomány - de talán még így se nevezzük, mert a tudomány ebben a szóban benne van, hanem a sarlatánság és kóklerség diadalát üli. Az újságok tömegesen reklámozzák fizetett hirdetésekben a kézrátevést, az energiaátadást és hasonló badarságokat. De hogy a Magyar Televízióban ugyanez megtörténhessék, az mélységesen elgondolkoztató. Mert a nagy kérdés az, hogy mi a feladata a televíziónak. Tömegigényeket kielégíteni vagy tudatosan tanítani, nevelni a tömegeket? És nem lehet kétséges, hogy az utóbbi az, amit a televíziónak tennie kell. A televízió a legnagyobb tömegekre ható kommunikációs eszköz. Ami a televízióban megjelenik, arról azt hiszik, hogy az úgy is van. Ha tehát a televízió azt mondja, hogy nem az orvos tud gyógyítani, hanem az, aki energiát ad és az ágyat elmozdítja, akkor az emberek tömegeit félreneveli.

Lehet egy anyag érdekes, mégsem sugározható, ha kártékony. Az emberek gondolkodásmódjának formálása a televízió alapvető feladata. Ha ezt a gondolkodást eltorzítjuk azáltal, hogy hamis információkat közlünk, az emberek gondolkodásmódját zavarjuk meg, és ennek hatásai nagyon hosszú időre nyúlnak ki.

Az emberek gondolkodásmódja befolyásolható, manipulálható. Ez mindig is így volt, éppen ezért nagyon lényeges, hogy a manipulációs lehetőség kinek a kezében van. Az, aki úgy tud manipulálni, hogy a kor színvonalának megfelelő tudományt csepegtet az emberek agyába, az jó irányba hat, ha valaki a tudományosan nem bizonyíthatót hirdeti, az ennek megfelelően rombol. Mindamellett még az is elfogadható lenne, ha valaki úgy véli, nem tudjuk, mi az igaz. Éppen ezért a minimális követelmény az lenne, hogy ha valaki az egyik álláspontot ismerteti, akkor a másiknak is lehetősége legyen erről az ellenvéleményét elmondani. Még a sokat vitatott Nulladik típusú találkozások esetében is jelen volt az, aki vitába szállt az áltudomány képviselőivel, de ma már eljutottunk oda, hogy ez sem történik meg. Az áltudomány kinyilatkoztat, és aki megcáfolná, az nem kap helyet.

Az áltudományok, a sarlatánság és a kóklerség előretörőben vannak, mert az emberek csalódtak abban, ami racionális. Ugyanakkor az áltudomány veszélyessége a különböző szinteken eltérő. Ha valaki azt mondja, hogy minden képesítés nélkül is jobban megtervez egy hidat, mint egy mérnök, annak az emberek nem hisznek. Ha valaki azt mondja, hogy minden képesítés nélkül jobban gyógyít, mint az orvos, akkor az emberek elhiszik, mert az orvos tudományát és tevékenységét mindig a misztikum lengi körül, ezért az orvos misztikuma helyébe könnyen beléphet a sámán misztikuma. Ugyanakkor a romboló tevékenység legalább olyan nagy mértékű, ha nem nagyobb, mint egy híd esetében.

A problémákat növeli, ha a tömegkommunikációs eszköz (intézmény) az áltudomány mögé felvonultatja a személyiséget. Bemutatja, hogy annak, aki ezt mondja, rangja van, és akinek rangja van, az emberek legalábbis azt hiszik, hitele van. Holott a tudományos világban éppúgy megvannak a ranggal rendelkező analfabéták és sarlatánok, mint ahogy ez az élet minden más területén megtalá ható.

A tudományos ismeretterjesztő hazánkban defenzívában van. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, illetve társaságok nem kapják meg azt a támogatást, amely korábban rendelkezésükre állt, ugyanakkor, amikor az emberek érdeklődése a természettudományok iránt csökken. Ez magyarázható az emberek nagyobb mértékű elfoglaltságával vagy pénzorientáltságával egyaránt, ugyanakkor tényként kell elfogadni. Miközben tehát a tudományos ismeretterjesztés részére nincsen meg a megfelelő gazdasági háttér, aközben a televízió százezreket vagy milliókat érő reklámidőt ad az áltudományos ismeretterjesztésnek, anélkül hogy megteremtené legalább a tudományos ismeretterjesztés által adott cáfolat feltételeit is.

Az elmondottakat lehetne egyszerű meggondolatlanságként tekinteni, ha nem fordulna elő olyan sűrűn. Éppen ezért azt az érzetet kelti mint hogyha céllá vált volna az irracionális dolgok támogatása, tehát a természettudományos gondolkodási mód fellazítása. Lehet, hogy egyesek azt hiszik, ezt kell tenniük, mint egy a rendszerváltás előtti túlzott racionalizmus ellenakciójaként. Ez azonban tévedés. A sarlatánok kezeibe taszított egyszerű ember nerm meggyógyulni fog, hanem meghalni, a természettudományos gondolkodásmód helyett zavaros tévhitekbe hajszolt állampolgár pedig nem képes az országot nehéz helyzetéből feltámasztani. A televízió tehát az „adjuk meg a szót a tudatlanoknak is" látszatdemokratikus elvét követve segédkezet nyújt az elmúlt rendszer egy pozitívumának felszámolásához, rossz szolgálatot téve egy egész országnak. Nem mi találtuk ki, hogy egy nemzet felvilágosult állampolgáraiban él és halad előre. Az állampolgárok adóforintjait ez ellen felhasználni senkinek nem szabad.