NAGY ELEMÉR
Pénzszerzés a tudomány ürügyén

Második rész



 

"Új gyógymódok" bevezetése

A szerző a szilárdtest-fizika kiemelkedő tudósa, akadémikus, az MTA Műszaki Fizikai Kutatóintézetének nyugalmazott igazgatója. Nagy professzort szűkebb szakmája mellett számos más terület, így a tudományos közélet és az oktatás, valamint a társadalomban napjainkban burjánzó irracionális jelenségek problémái is élénken foglalkoztatják. Elégé szokatlan módon, tapasztalatait és észrevételeit íróasztalfiókja számára írásban is rögzíteni szokta. Kérésünkre betekintést engedett "morgolódásaiba", amelyekből most és a következő két hónapban rövidített válogatást közlünk. (A szerk.)

Ha nem szakember egy gyógyítási eljárást akar bevezetni, az alábbi négy fogás valamelyikével vagy – gyakran – mindegyikével él:

 – hangulatkeltés

 – tudományosan hangzó – de nem elfogadott, legtöbbször hibás – magyarázat

 – paratudományos magyarázat

 – hibás statisztikák.

 Nézzük most meg ezeket külön-külön is!

 A megfelelő hangulat három érvből indulva ki is megteremthető. Az első az, hogy számos fontos felfedezésre teljesen véletlenül – gyakran a témában laikusok közreműködésével – jutott az emberiség. Ez egyes esetekre valóban igaz ugyan, csak éppen az ilyen esetek a kivételek, és semmiképpen sem szabad arra a következtetésre jutnunk, hogy a (hivatásos) szakemberek eredményei rosszak, ezért a laikusoktól kell várni az áttörést.

 A másik érv: a szakmán kívüli feltalálókat a szakma felkent képviselői mindig hátráltatták, gáncsolták.

 A harmadik érv: "Vissza a természethez!". Ebbe a megközelítésbe belefér minden néprajzi kuriózum. Van azonban egy olyan vonala is, amelyik a saját társadalmunkat egészségtelenül fejlődöttnek, rossznak tekinti, és más – a nagyközönség előtt nagymértékben ismeretlen – társadalmak területéről hozza a példáit. Ennek a felfogásnak az a veszélye, hogy ha a saját társadalom biznyos szempontból nem harmonikusan fejlődött, abból még semmiképpen sem következtethető, hogy a másik éppen ezért tökéletes, mert kevésbé ismerjük.

 A következő néhány példa – úgy hisszük – bőven alátámasztja állításunkat. Érdemes szemügyre vennünk néhány jellegzetes álokoskodást!

 Az új ismereteket, gyógymódokat megtalálókat a hivatásos tudósok mindig is üldözték. A csúsztatás tényére a fenti kijelentésben a "mindig is" kifejezés utal. Az "üldözés"-sel szemben arra kell gondolnunk, hogy mégsem lehet minden löttyöt, keveréket, ráolvasást – csak azért, mert a feltalálója ajánlja – rögtön szuperhatékony gyógyszernek elfogadnunk.

 Bár van némi igazság abban, hogy az éppen kurrens gyógyszerek gyártói ellenérdekeltek lehetnek egy-egy jobb, hatékonyabb készítmény piacra kerülésében, de ebből mégsem következik, hogy a gyógyszergyártók és az orvosok összefonódó anyagi érdekeltsége gátolja meg az új gyógyszer, eljárás megjelenését.

 Tudomásul kell vennünk, hogy nemcsak a szélhámos, a magánfeltaláló állításai nem bizonyulhatnak igaznak, hanem még a nagy gyógyszergyártók egyes kijelentései sem! Éppen ezért a gyógyszerek engedélyezését a civilizált országokban nagyon szigorú szabályozáshoz kötik. Ezáltal a készítményeknek igen kemény követelményeknek kell megfelelniük. Komolyabb esetekben 5–10 évi, folyamatosan szigorodó és bővülő hatástanulmányokat követelnek meg. Azt hiszem, felesleges hangsúlyoznunk, hogy ennek a célja nem más, mint a társadalom biztonságának garantálása.

 Az a tény, hogy egyes országokban (sajnos nálunk is!) létezhet egy "szürke" terület, s ezáltal a gyógyszernek nem minősített termékek "gyógyhatású anyagoknak" nevezhetők – amely készítmények esetében a hatásvizsgálat kevésbé szigorú –, olyan körülmény, amin komolyan el kellene gondolkoznunk: ez az a terület, ahol a szélhámos igazán arathat!

 Manapság gyakran alkalmaznak "természetvédő" megközelítéseket is, pl.: "A civilizáció ártalmaival még meg nem fertőzött, 1200 tagú indián törzsnél soha nem fordult eddig elő gyomorfekély, mivel ezt a speciális teát isszák."

 Ha el is fogadjuk – ami nem kötelező –, hogy a kijelentést tevő mindezt belső meggyőződésből és tények alapján mondja, azért mégis próbáljuk meg a kijelentését elemezni!

 "A civilizáció ártalamival meg nem fertőzött" kifejezés csupán hangulatkeltő, éppen ezért használjuk helyette inkább a "primitív" jelzőt. Lehet, hogy a gyomorfekély tényleg ismeretlen náluk, de nem biztos, hogy e betegség kiküszöbölése éppen a szóban forgó tea fogyasztásának köszönhető, hiszen annak lehet sok más – a teától teljesen független – oka is. Egyébként ebben az esetben az a lényeges kérdés, hogy a tea használ-e vagy sem, ami viszont objektív vizsgálatokkal könnyen eldönthető. Amelyik újító ezt az utat választja, a tisztességesnek tekintendő, aki viszont a kontrollt eleve elutasítja, arra jogosan vetődhet a szélhámosság gyanúja.

 A tudományosan hangzó magyarázatot illetően létezik olyan vélemény, hogy az ilyen jellegű indoklás talán a legveszélyesebb. Tegyük azonban azt is hozzá, hogy mind a feltaláló, mind pedig a vevő számára! A járatlan vevőt többé-kevésbé ismeretlen – tehát csak nagyon felületesen ismert – területre vezetik, ahol saját maga már nem képes követni az iránymutatásokat, azokat mérlegelni, és így vagy hisz, vagy nem. Ebben a helyzetben az ígért előnyök döntő súllyal esnek latba.

 A magyarázatok általában ismert, elfogadott biológiai, fizikai, kémiai megállapításokkal kezdődnek. Akkor lesz csak baj, amikor a törvények érvényességi határán túllépnek, a következtetési lánc hiányossá válik, sőt az is előfordul, hogy egy szakkifejezést tartalmilag azonosnak vesznek a mindennapi életben használatos rövidített megnevezés alá eső minden egyéb fogalommal.

 Ehhez a szerfölött nehéz mondathoz feltétlenül szükséges egy példa: az energia fizikai fogalma teljesen pontos és határozott, ugyanakkor a köznyelvben, a mindennapi beszédben a teljesen más fizikai erőfogalommal majdnem felváltva használják (lásd pl. erőmű). Ugyancsak a "lelkierő", "hatalmas energia" stb. kifejezések viszont már nem is természettudományos fogalmak. Bizony ezekből a látszatazonosságokból már számtalan félreértés született.

 A tudományos magyarázathoz mindenképpen hozzá tartozna a számszerűségek megadása is. Hiszen, ha valamiről azt állítjuk, hogy az az ismert törvényekkel teljesen összhangban van, akkor ez azzal is jár, hogy a hatást pontosan, számszerűen is meg tudjuk adni. Ez azonban a legritkább esetekben történik meg.

 A tudományos magyarázathoz mindenképpen hozzá tartozna a számszerűségek megadása is. Hiszen, ha valamiről azt állítjuk, hogy az az ismert törvényekkel teljesen összhangban van, akkor ez azzal is jár, hogy a hatást pontosan, számszerűen is megtudjuk adni. Ez azonban a legritkább esetekben történik meg.

 A tudományos magyarázat utolsó lépése feltétlenül a gyógyítási siker kijelentése, megígérése. Még ha minden előzetes lépés teljesen korrekt is lett volna, ezekből egyáltalában nem következik, hogy akár a leghelyesebb elvek alapján kitalált gyógyszer valóban kedvező hatású lesz, legfeljebb az, hogy reményteljes.

 Nem szabad elfelejtenünk, hogy az emberi szervezet annyira bonyolult, annyi folyamat játszódik le benne egyszerre – akár ugyanabban az egységben is –, hogy egyáltalán nem tudható előre, hogy egyetlen folyamat kedvezőnek várható befolyásolása miképpen hat az egyidejűleg szintén lejátszódó, egyéb foylamatokra. Éppen ez az a kérdés, amit a gyógyszerengedélyezési folyamatban megfelelő körültekintéssel kell vizsgálni.

 Így a következő dilemmát állíthatjuk fel, kicsit sarkítva. Ha egy konkrét gyógyszert a tudomány jelenlegi állása alapján képzeltek el és dolgoztak ki, akkor azt a hivatalos engedélyezési pályára kell terelni, és nem a nagyközönségnek eladni. Ami viszont elsősorban a nagyközönséget célozza meg, arról fel kell tételezni, hogy a hivatalos vizsgálatoknak nem tudna megfelelni.
 

Itt tegyünk most egy kis kitérőt a víz példájával kapcsolatban. Vitathatatlan, hogy a víz az emberiség számára a legnélkülözhetetlenebb, a legalapvetőbb anyag. Mint ismert, testün 1/3-a vízből áll, napi vízszükségletünk legalább 2 liter.

 Mindig tudták, hogy létezik rossz minőségű, emberi fogyasztásra alkalmatlan víz is. A vízben biztosan vannak oldott szervetlen és szerves anyagok, mechanikai szennyezések, baktériumok stb. Az is köztudott, hogy a lakosságot ellátó vízművek egyik feladata éppen ezek kiszűrése, illetőleg hatástalanítása. Ha ezen a téren új felismerések születnek, azt nyilván alkalmazzák a víztisztításban is. Az tehát nem gond, hogy a piszkos vízből – emberi szempontból megfelelő – tiszta vizet állítsanak elő.

 A teljes bizonytalanság és bizonyítatlanság akkor lép fel, ha valaki azt állítja, hogy a kémiai és biológiailag "tiszta" vízből egy "jobb", az ember számára egészségesebb, a kedvezőtlen biológiai folyamatokat kizáró vizet képes előállítani.

 Gyakori téveszme, hogy a víz "emlékezővé" tehető, biológiai hatásai elektromos vagy mágneses kezeléssel befolyásolhatók. Gyorsan hozzá is tesszük, hogy ezen hatások fennállását semmilyen objektív vizsgálat sem bizonyítja. Ezek a hatások a hibátlanul végzett vizsgálatokban nem jelentkeznek. Az "emlékezés" szóba sem jöhet, hiszen azt is meg kellene mondani, hogy egy bizonyos kezelés után a víz melyik tulajdonsága változott, és milyen mértékben.

 Az elektromos, illetve mágneses hatásokról azt mondhatjuk, hogy ilyenek igen nagy terekben biztosan felléphetnek, de hogy ez a hatás a víz esetében a tér kikapcsolása után is megmarad, ezt minden tapasztalat tagadja, így ez csak az "emlékezés"-sel indokolható.

 Érdekes, hogy ezek a törekvések legalább 100 évesek, s annak az alapgondolatnak felelnek meg, hogy ne az aprólékos részletekkel foglalkozzunk, hanem bátran vágjunk bele a probléma közepébe. Ezért végre tudomásul kellene vennünk, hogy Kolumbusz tojása jellegű "holisztikus" megoldásra nem számíthatunk.

 Meggyőződésem szerint a mágneses víznél sokkal "életrevalóbb" a nehéz vizes elképzelés. Talán egy éve sincs, hogy ez komoly formában felvetődött, éppen ezért inkább erről érdemes részeltesebben szólnunk.

 A víz nem egységes anyag. Igaz ugyan, hogy legnagyobb része H2O, de kis mennyiségben tartalmaz nehéz vizet (D2O) is. A két víz molekulái között az a különbség, hogy a nehéz víz deutériumatomja kétszer nehezebb a túlnyomó többségben levő hidrogénatomnál.

 A nehéz vizet több mint 60 éve fedezték fel: kémiai és fizikai tulajdonságai jól ismertek. Ezek a tulajdonságok hasonlítanak ugyan a közönséges vízéhez, de azért eléggé különböznek ahhoz, hogy a vizet fizikai-kémiai módszerekkel szét is választhassuk, és mindegyiküket tiszta állapotában megvizsgálhassuk. A kétfajta víz között a nagy különbség elsősorban a neutronokkal kapcsolatos viselkedésben van: egyes reaktortípusban nehéz vizet használnak neutronlassító anyagként. (Gondoljunk pl. a norvég kommandósok második világháború alatti támadására!)

 A fentiekből megállapíthatjuk, hogy tiszta "nehéz víz" és deutériummentes "könnyű" víz is nyerhető, melyek külön-külön is tanulmányozhatók minden lényeges szempontból. Tegyük hozzá, hogy a nagy tömegű előállítás azon alapul, hogy párologtatásnál vagy elektrolizálásnál a könnyű víz könnyebben mozog, ezért az elpárolgó gőzben vagy az elektrolizálás során fejlődött hidrogén/deutérium-oxigén gázban mindig valamivel nagyobb a hidrogén/deutérium arány, mint a kiinduló anyagban. Ennek megfelelően a maradékban viszont a hidrogén/deutérium arány kisebb lesz, s így feldúsul a nehéz összetevő.

 Világos az is, hogy a "könnyű" és a "nehéz" víznek mindenféle biológiai hatását is nagyon behatóan vizsgálták, összehasonlítva a "természetes" vízével. Ezek a vizsgálatok jó 40 évre nyúlnak vissza, amióta ezek az anyagok a piacon kutatási célra mindig kaphatók is voltak. Vannak azonban utalások arra, hogy a "nehéz" összetevő egyes sejtbeli folyamatokat károsan befolyásolhat. A fenti ismereteket alapján tehát már lehet némi fogalmunk e téma elméleti részéről, ezért éppen itt az ideje, hogy lássuk a konkrét esetet is.

 Egy biológus a laboratóriumban arról beszélt, hogy a kisebb deutériumtartalmú vízben egyes káros biológiai folyamatok lelassulnak.

 Egy üzlet előtt sorban álló embereknek a csinos patikusnő meggyőző erővel rokonszenvesen hangsúlyozta: egészen biztos, hogy ez a víz senkinek sem árt. (Mondhatunk ennél egy kicsit többet is, miszerint neki biztosan használ.)

 Egyébként – mint tudják – a csodavíz gyógyszertári forgalmazását betiltották, amivel teljesen egyetértünk, de mivel az intézkedés megfelelően indokolt magyarázata nem ismeretes, ezért megpróbáljuk itt megadni.

 Aki az előzőeket figyelmesen elolvasta – s nem csak átfutotta q, már sejtheti, hogy megint csak a számszerűségről lesz szó. A közönséges víz általában 150 milliomodrész nehéz vizet tartalmaz. Egyes közlemények szerint a csodavíz mindössze 120 milliomodrészt. A 150 milliomodrész azonban csak átlagérték, s így nyilván szórásra számíthatunk, attól függően, hogy a vízzel mi történt évmilliók alatt. (A valódi arány tömegspketrométerrel könnyen mérhető. A tömegspektrométer pontos, de drága műszer, ezért nincs minden leboratóriumban, és eddig általában nem ennek a kutatására használták.)

 Most azt nézzük meg, mi történik a testünkben, ha naponta 1/2 liter könnyű vizet iszunk. Tegyük fel, hogy a többi másfél liter vizet az élelmiszerekből vesszük magunkhoz, amelyek viszont közönséges vizet tartalmaznak. Hosszú idő után – amikor már a testünkben is beáll a fél liter könnyű/másfél liter közönséges arány, és a kiválasztásra, felhasználásra a kétfajta víz között nem teszünk különbséget – a testünkben a deutérium-koncentráció ez lesz:

1/2 (120 x 0.5 + 150 x 1.5) = 142.5 milliomodrész

 Véleményünk szerint ez nem lényeges különgség. Egyébként semmiképpen sem a 120 millimodrésznek megfelelő, amely utóbbiról sem igazolt – még állatkísérlettel sem –, hogy bármiféle daganatellenes hatása lenne.

 Összefoglalásként azt mondhatjuk, hogy egy véleményt akkor fogadhat el a közvélemény, ha ahhoz megfelelő indokolás is tartozik.

A HOMEOPÁTIA

Ez a gyógymód azon az "elven" alapul, hogy a szervezetbe bejuttatjuk a káros anyagot, rendkívül kis koncentrációban, abból a célból, hogy a szervezet ellenállását erősítse. Egyesek azt is hozzáteszik, hogy ez a "gyógymód" annál hatékonyabb, minél kisebb a beadott idegen anyag koncentrációja. Próbáljuk meg számszerűsíteni a fenti kijelentéseket.

 Mondjuk, hogy összesen csak egyetlen kívánatos molekula maradt az oldatban. Nagyon nehéz belátni, mögéje mechanizmust képzelni, hogy ez az egyetlen molekula olyan lavinajelenséget tud okozni, amely a sok-sok nagyságrenddel  több ártalmas molekula hatását ellensúlyozni tudná.

 Van egy további baj is. Mindenfajta molekula van ugyanis a fenti gondolatmenetben közömbösnek, de abszolút tisztának nem tekinthető vízben. Ha azt mondjuk, hogy csak egymillió nem H2O vagy D2O molekulát tartalmaz, ezek között biztosan lehetnek azok is, amelyeket tudatosan akartunk, vagy nem akartunk beadni. Az ilyen kis koncentrációk kimutatására gyakorlatilag nincs mód.

 Még egy megjegyzés: A "hasonlót hasonlóval" elve nem elv a szó természettudományos értelmében. Természettudományos értelemben elvnek nevezzük a nagyon általános törvényeknek a lehető legtömörebb megfogalmazását. Ezek az elvek pontosan egyenértékűek az általuk magukba foglalt törvényekkel, oda-vissza egymásból levezethetőek. Ha egy elv valamilyen viszonyok között tévesnek bizonyul, az azt jelenti, hogy legalább egy, belőle levezetett törvény is téves, pontosabban azt, hogy az adott, az eddigiekben nem vizsgált paraméterek esetére a törvényt (és az elvet) módosítani kell, de csak úgy, hogy a határátmenetet a régebben vizsgált tartományra elvégezve, az eredeti törvényeket kaphassuk vissza. Azt hiszem, nyilvánvaló, hogy a homeopátia "elve" lehet elképzelés, sejtés, munkahipotézis, részigazság, stb. csak éppen a természeti törvényekkel egyenrangú elv nem.

 Az utolsó megjegyzést bizonyos félelemmel írom le, bár azt hiszem, az aggodalom alaptalan. Ha ugyanis egy elég lelkiismeretlen szélhámos mindezt végigolvassa, és kivételesen el is hiszi, akkor nyert ügye van. Megmagyaráztam ugyanis, hogy azt, hogy a víz mágnesezett-e vagy sem, hogy a homeopatikus anyag benne van-e vagy sem, objektív méréssel nem lehet eldönteni; hogy a vízbe mennyi deutérium van, azt lehet ugyan, de nem egyszerűen. Így tehát ilyesmit nyugodtan lehet árulni, az anyag sem különösen drága, az egész csak lelkiismeret és PR kérdése.