Feynman a túlvilágról a paranormális ellen
TOM SIEGFRIED

Richard Feynman nem hitt abban, hogy üzenni lehet a túlvilágról. Neki azonban ez mégis sikerült!

A fizikai Nobel-díjas Feynman, aki a Challenger-katasztrófára létrehozott elnöki bizottság tagjaként vált a legszélesebb körben is ismertté, 1988-ban hunyt el. Azóta számos posztumusz publikációja jelent meg, amelyeket nagyszámú, a legkülönbözőbb helyeken tartott beszédéből, illetve egyetemi előadásaiból gyűjtöttek össze. Több ilyen kötet jelent meg már, pl. "Feynman a gravitációról", "Feynman a számítástechnikáról", most pedig Feynman "Mindennek az értelmé"-ről. Ezt a legutolsó könyvet az Addison-Wesley Kiadó publikálta, és Feynmannak 1963-ban a Washington Egyetemen tartott három nyilvános előadásból álló sorozatán alapul. Ezekben egy fizikus mondja el véleményét a tudományról és társadalomról, továbbá a paranormálisról, olyan megjegyzések kíséretében, amelyek napjainkban is ugyanolyan mélyen szántóak és lényegbevágóak.

A tudomány Feynman szerint három különböző dolgot jelenthet. Egyik jelentése szerint a természetről szerzett ismeretink összessége. Jelentheti aztán mindazt, amit megszerzett tudásunkkal megtehetünk, bár ez utóbbi megjelölésére inkább a technológia szó alkalmas. Feynman a harmadik jelentést szerette hangsúlyozni, ami a világ működésére vonatkozó információ megszerzésének a folyamatát jelöli.

"A tudomány" – mondta Feynman – a dolgok megismerésének különleges módszere". Ez a módszer abban különleges, hogy ahhoz az elvhez tartja magát, miszerint a tapasztalat dönti el a dolgok természetére vonatkozó megfigyelések helyességét. "A tudomány minden más aspektusa és jellemzője közvetlenül megérthető, ha egyszer elfogadjuk, hogy a megfigyelés egy elmélet igazságának legvégső döntőbírája. Egy elképzelés vagy egy törvényszerűség vizsgálata azt jelenti, hogy kivételeket keresünk. Egyedül a tudományban nem érvényes, hogy a kivétel erősíti a szabályt."

"A kivétel a próbája a szabálynak" – vagy másképpen fogalmazva – kivétel létezése bizonyítja, hogy a szabály rossz." A tudományos módszer alapvető elve, hogy ha a megfigyelés egy törvényszerűség alól kivételt talál, akkor a törvényszerűség nem érvényes. Ennek megfelelően természetfeletti jelenségekre vagy képességekre vonatkozó állítások esetében a megfigyelés dönt azok igazságáról – jelentette ki Feynman. A paranormális hívei azonban másképpen fogalmazzák meg ezt az elvet, amikor hangsúlyozzák, a tudomány nem képes bizonyítani, hogy a telepátia vagy az ufók nem léteznek. Feynman szerint nem a lehetőség, hanem a tényleges létezés az alapkérdés.

"A probléma nem az, hogy demonstráljuk, valami lehetséges-e vagy sem, hanem az, hogy mi történik valójában... A kérdés nem az, hogy I lehetséges, hanem az, hogy mi a valószínű, mi az, ami történik. Semmi értelme annak, hogy újból és újból bizonygassuk, nem tudjuk bizonyítani, hogy valami nem lehet repülő csészealj. Nekünk jó előre meg kell tudnunk, vajon félnünk kell-e a marslakók támadásától. El kell tudnunk dönteni, hogy valami repülő csészealj-e, vajon ez a tény ésszerű-e, valószínű-e. És ezt mi jóval több tapasztalatra alapozva tesszük, minthogy valami lehetséges-e vagy sem."

Végül is, sok minden lehetséges, de a legtöbb valószínű dolog nem történik meg. "Lehetetlen, hogy az összes lehetséges dolog megtörténjen" – fogalmaztam meg Feynman. "Tehát a legvalószínűbb, hogy amit lehetségesnek gondolunk, az nem igaz. Ténylegesen ez a fizikai elméletek esetében egy általános elv: akármit is gondolunk ki, az majdnem mindig hamis. A fizika történetében ezideig összesen talán 5-10 elmélet bizonyult igaznak, és ezekre van szükségünk." Ennek ellenére a paranormális jelenségek hívei olyan megfigyelésekre hivatkoznak, amelyek ellentétben állnak a fizika sokszorosan alátámasztott alapelveivel. Ilyen esetekben Feynman szerint a megfigyelések megbízhatóságával van valami baj. Szerinte az igazság egy másik próbája, ha a megfigyelések pontosságának növelésével párhuzamosan növekszik-e feltételezett hatás nagysága.

"Ha valami igaz, ténylegesen igaz, akkor ha az ember a megfigyelést és egyre tökéletesíteni annak hatékonyságát, akkor az effektusok egyre inkább kiemelkednek, nem pedig csökkennek. Ha tehát valami tényleg ott van, és az ember nem látja, mert piszkos a szemüvege, akkor annak megtisztítása után világosabban látva a tények nyilvánvalóbbá kell válnia, nem pedig bizonytalanabbá." A telepátia állítólagos kísérleti bizonyítékai nem állják ki ezt a próbát – érvel Feynman. Minél gondosabban hajtják végre ezeket a kísérleteket, a mért telepatikus effektus annál kisebb lesz. Ha az egyre tökéletesebb kísérletek csak igen kis effektust mutatnak, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy a kísérleti technika még nem elég jó.

A megfigyelések kiértékelésének egy másik sarkalatos pontja: mindig tudatában kell lenni annak, hogy fontos és releváns tények ismeretlenek maradhattak. Feynman erre egy fájdalmasan találó példát említett meg első felesége halálával kapcsolatban. Felesége este 9:22-kor halt meg (az Új-Mexikó állambeli Albuquerque város egyik kórházában), és kedvenc karórája, Feynman ajándéka pontosan ugyanakkor állt meg. Nyilván vannak olyanok, akik számára ez a paranormális megnyilvánulás jele. Feynman azonban tudta, hogy a karóra régi volt, mechanikus szerkezetű digitális számlappal, amelyen a számokat erős mozgatásra gyakran beragadó fogaskerekek forgatták. Amikor felesége meghalt, a nővér felkapta a karórát, hogy rögzítse a halál beálltának időpontját.

"Ilyen történeteknél rendkívül fontos, hogy az ember minden körülményt ismerjen. Lehet, hogy éppen azok szolgáltatják a magyarázatot, amelyeket az ember észre sem vesz" – összegezte a szomorú emléket Feynman.

BENCZE GYULA
fordítása