BENCZE GYULA

Valahol - és Európában?

A demokratikus társadalmakban, a tudományok mellett, mindig jelen vannak az áltudományok is; a jelenlét mértékét az adott társadalom műveltségi szintje szabja meg. A jelenség nem új, hiszen Tolnai Simon A bűvészet könyve és a leleplezett spiritizmus c. 1898-ban (!) kiadott műve előszavában már olvasható:

„Mert a természetfelettiek után sóvárgó lelkek szerettek hinni a csodákban. A credo quia absurdum kedves nekik. Nemcsak, hogy örömest mondanak le a hogyan fürkészéséről, hanem szörnyen megharagusznak, mikor valaki a kezükbe adja a titok kulcsát."

Hazánkban az áltudományok az elmúlt négy évtized mulasztásait rohamléptekkel igyekeznek bepótolni és felkent képviselőik ádáz támadásokat intéznek honfitársaink zsebe ellen. Ma már nem kuriózum, ha valaki (önkormányzati engedéllyel) kristálygömbből jósol, sem pedig az, hogy a legnagyobb példányszámú Rádió- és TV-újság „hiteles" horoszkópot, és sok egyéb áltudományos cikket közöl. Elárasztanak bennünket nagy keleti szomszédunk csodadoktorai, akik ahelyett, hogy különleges képességükkel Csernobil áldozatait, főleg a sok szerencsétlen sugárbeteg gyereket gyógyítanák, hazafiság helyett a napi sokszori bőséges étkezést választják - a hiszékeny magyarok költségén. A felsorolást szinte vég nélkül folytatni lehetne, azonban tudomásul kell venni, hogy egy demokratikus országban mindenkinek joga van akkora bolondot csinálni magából, amekkorára csak telik neki.

A fejlett nyugati demokráciákban a fenti álláspont az általánosan elfogadott, azonban az irracionalizmus terjedése az ifjúság körében sok helyen már komoly aggodalomra ad okot. Egy Gallup-felmérés nyomán, amely a paranormális jelenségekben való hitet vizsgálta a felnőtt amerikaiak körében, Új-Zélandon középiskolásokat vettek vizsgálat alá.

Egy középiskolai matematikatanár, Russell Dear 100 középiskolai tanuló -14—18 év közötti fiú - körében végzett felmérést, amelynek eredményét az 1. táblázat tartalmazza.

Bár Új-Zéland, mind földrajzilag, mind pedig kultúráját tekintve igen messze van Magyarországtól, a felmérés eredményei alkalmas mércét jelenthetnek számunkra, még akkor is, ha ez a távoli ország egyáltalán nem ambicionálja az Európa-házba való bekerülést. Az értékelést végzők véleménye szerint a tanulók gondolkodása dogmatikussá válik, mire a középiskolába kerülnek. Ha ez a dogmatizmus összekapcsolódik áltudományos hiedelmek rendszerével, amelynek a kiépítésében a tömegtájékoztatás előszeretettel közreműködik, valóban helye van az aggodalomnak.

Tekintettel arra, hogy az áltudományok térhódítását és a média abban való közreműködését illetően mi se panaszkodhatunk, érdemesnek látszott a fenti felmérést azonos formában nálunk is megismételni - némi kiegészítéssel -, amely helyi sajátosságainkról ad felvilágosítást. A kérdőív magyar változatában a válaszok alapjául szolgáló információ forrásáról érdeklődtünk, valamint azt kértük, a Nulladik típusú találkozások c. tévéműsort sorolják be három kategória valamelyikébe (tudományos, szórakoztató, ill. áltudományos).

A Természet Világa szerkesztőségének segítségével fővárosi és vidéki iskolákba 500 kérdőívet küldtünk ki. Az együttműködésre hajlandó pedagógusoktól azt kértük, hogy az íveket első és negyedik osztályos diákokkal töltessék ki, hogy az esetleges életkori tényezők hatása jobban észlelhető legyen. A kérdőívek nem tartalmaztak semmiféle, a személyi adatokra vonatkozó kérdést, hogy a tanulók esetleges gyanakvásának elejét lehessen venni. Ebből adódóan nincs adat a tanulók nemek szerinti megoszlásáról sem.

Három fővárosi és az ország szinte minden területi egységét reprezentáló öt vidéki középiskolából összesen 403 kérdőív érkezett be. Ezekből 401 volt értékelhető, a következő megoszlással: fővárosi: 216 (I. oszt.: 110, IV. oszt.: 106) vidéki: 185 (I. oszt.: 100, IV. oszt.: 85)

Az ilyen típusú felméréseknél gondot okoz a komolytalan válaszok, ill. olyan egyedek kiszűrése, akik nem hajlandók együttműködni, de ezt a szándékukat rejtegetik. Szerencsére, ehhez alkalmas eszköznek bizonyult a kérdésekben rejlő redundancia. A kérdőív 5. és 25., és 4. és 11., valamint a 6. és 13. kérdései szoros kapcsolatban állnak, ezért az ellentmondásos válaszokat tartalmazó kérdőívek kiszűrhetők voltak. Ha például valaki nem hisz abban, hogy a jövő általában megjósolható (6. kérdés), de (konkrétan) hisz a jóskártya, kávézacc stb. használhatóságában, továbbá ha hisz a földönkívüliek látogatásában (5. kérdés), de általában nem hisz az ufók létezésében stb., válaszai ellentmondásokat tartalmaznak, ezért kérdőívét a statisztikai kiértékelésnél figyelmen kívül kell hagyni. Azt már csak találgatni lehet - ezért tulajdonképpen irreleváns -, hogy a tanuló a kérdőívet komolytalanul, véletlenszerű válaszokkal töltötte ki, vagy az ellentmondásokat nem észlelte korlátozott logikai képessége miatt.

1. táblázat. Az új-zélandi (Ú-Z) és a hazai (M) felmérés összehasonlítása
Ú-Z M Ú-Z M Ú-Z M
Hisz-e az alábbiakban? Igen (%) Nem (%) Nem
tudja
(%)
telepátia 39 57 25 25 36 18
természetgyógyászat 27 82 12 9 61 9
sátánizmus 28 11 19 78 53 11
kísértet] áras 42 14 22 70 36 16
földönkívüliek (ufók) látogatása 40 51 21 26 39 23
a jövőt meg lehet jósolni 46 36 23 33 31 31
asztrológia 14 34 27 37 59 29
van valamiféle élet a halál után 42 62 21 15 37 23
telekinézis 24 33 18 45 58 22
boszorkányok 13 7 13 88 74 5
kísértetek 34 19 24 70 42 11
szellemidézés 27 34 25 49 48 17
jósolni lehet jóskártyából, tenyérből stb. 10 25 11 56 79 19
Rossz szerencsét hoz-e? Ú-Z
Igen(%)
M
Igen(%)
fekete macska keresztezi útját423
létra alatt elmenni136
péntek 13-a2017
tükör eltörése1818
Használ-e balszerencse ellen? Igen(%) Igen(%)
sót háta mögé szórni110
fán lekopogni1048
ujjakat keresztezni629
talizmán2640
Milyen gyakran olvas horoszkópot? Igen(%) Igen(%)
legalább hetente2030
néha6058
soha2012
Mi a véleménye az ufókról? Igen(%) Igen(%)
léteznek5468
csak képzelődnek az emberek4632

Az adatbázisból a logikai ellentmondást tartalmazó válaszok a számítógépes feldolgozásnál könnyen kiszűrhetők voltak, és így 325 kérdőív adatai maradtak meg, azaz az értékelt kérdőívek 19%-át kellett elvetni. A logikai ellentmondást nem tartalmazó 325 kérdőív megoszlása a következő volt: fővárosi: 179 (I. oszt.: 90, IV. oszt.: 89) vidéki: 146 (I. oszt.: 78, IV. oszt.: 68)

Az adatbázis megtisztítása után nem volt akadálya a statisztikák elkészítésének. Külön-külön dolgoztam fel csak a budapesti, csak a vidéki, csak az első osztályos, csak a negyedik osztályos adatokat, majd pedig a teljes (325 fős) populáció adatait.

Amint az várható volt, a budapesti és vidéki iskolák kérdőíveiből számított adatok 10-15%-on belül megegyeztek, de érdekes módon hasonlóan nem volt szignifikáns különbség az első osztályosok és a negyedik osztályosok között. A teljes populációra vonatkozó adatokat az 1. táblázatunk második (M) oszlopa tartalmazza.

Az adatok összehasonlításával az olvasó megállapíthatja, hogy elérjük-e a „világszínvonalat" a hiszékenység terén. Közbevetőleg fontos megjegyezni, hogy az új-zélandi kérdőívben a „természetgyógyászat" (spiritual healing) csak a „kézrátevéses" (bioenergiás) gyógyítókra vonatkozik. A magyar szóhasználatban e kategória jóval szélesebb, mert számos másféle tevékenységet is magában foglal (pl. gyógyfüves gyógyítást). Ez a különböző szóhasználat magyarázza a lényegesen eltérő adatokat ennél az egyetlen kérdésnél.

Az összehasonlítás azt mutatja, hogy a „parajelenségek", ill. áltudományok minden olyan műfajában, amelyet már „importáltunk", fiataljaink hiszékenyebbek, mint új-zélandi kortársaik. Ami a babonára vonatkozó kérdéseket illeti, a válaszokból főleg a tanulók otthoni környezetének hatására, valamint a népi hagyományok sajátosságaira lehet következtetni. Az angolszász hitvilágban jóval nagyobb szerep jut a kísérteteknek és a kísértetjárásnak. Nálunk a fekete macska babonája, valamint a fán való lekopogás a legelterjedtebb. Örömmel állapítható meg, hogy - hála Könyves Kálmán királyunk felvilágosult tevékenységének - a boszorkányhit elhanyagolható! Ezzel szemben tükröt törni nem ajánlatos, és újabban a talizmán hordása is hasznos lehet - egyes fiataljaink hite szerint.

Az összehasonlítás eredményein feltétlenül el kell gondolkodni. Miért hódít ilyen mértékben a irracionalitás középiskoláink között? Az a körülmény, hogy az adatok gyakorlatilag azonosak az ország egymástól igen távol lévő, teljesen más viszonyok között működő középiskoláiban, arra utal, hogy a természettudományos tárgyakat oktató pedagógusok, illetve az iskola nem tehető felelőssé az ifjúság „elbutításában". Nagyjából ugyanez mondható el az otthoni környezet hatásáról, amely egyes ártatlan babonák terén ugyan ludas lehet, de nem képes a tudományos világkép ilyen mértékű hiányát magyarázni.

Nevezzük meg, hogy a kérdőívekre adott válaszok szerint honnan szerzik az információt középiskolásaink?

Igen figyelemreméltó a televízió, de még inkább az egyéb kategóriába tartozó sok más forrás, köztük az aluljáróirodalom, kisközösségek, ül. barátok dominanciája az információátadásban.

A legtöbbet azonban a következő kérdés árulja el:

Véleménye szerint a Nulladik típusú találkozások c. tévéműsor milyennek minősíthető az alábbiak közül?

Amint azt az akadémiai körök kiemelkedő tudós képviselői már több alkalommal is szóvá tették, ha valami egyértelműen megállapítható az említett műsorról, akkor az annak nem tudományos jellege. Ez annál is inkább nyilvánvaló, hiszen a műsor készítői valamint állandó „szakértői" között nincs tudományosan kvalifikált személy, sőt, az utóbbi időben a műsor szakmailag kétes egzisztenciák gyűjtőhelye lett. Az a megdöbbentő tény, hogy a megkérdezettek túlnyomó többsége e műsort mégis tudományosnak hiszi, jó példa arra, hogy a tévé milyen mértékben képes a hiszékeny közönség manipulálására.

Tekintettel arra, hogy a tévé egyes műsorai jóvoltából mindenhová eljutottak a szenzációhaj hász (és hamis) hírek az ufókról, gabonakörökről, valamint minden parajelenségről, kézenfekvő, miben keresendő fiataljaink tudományos ismeretei szomorú állapotának (egyik) oka.

Érdemes azonban az adatbázist tovább faggatni és még több adatot kibányászni a részinformációkra vonatkozóan. A 8. kérdés arra vonatkozott, hogy hisznek-e a halál utáni valamiféle életben. Bár a kérdőív magánéletre, így pl. vallásra vonatkozó kérdést nem tartalmazott, feltételezhető, hogy akik hisznek a halál utáni élet valamiféle formájában, első közelítésben hívőnek tekinthetők. E kritérium alapján 201 hívő van, a teljes populáció 62%-a. Érdekes megjegyezni, hogy a „hívők" 69%-a tekinti a fentebb említett műsort tudományosnak, és 73%-uk hisz az ufókban.

2. táblázat
Jelleg Igen(%)
tudományos 65
szórakoztató 23
áltudományos halandzsa 12
Az információ forrása Igen(%)
sajtó 52
rádió 30
televízió 63
egyéb forrás 83
Hasonlóképpen könnyen kiválaszthatók azok, akik egyetlen babonában sem hisznek, azaz a 14-22. kérdések egyikére sem adtak igenlő választ. E csoport - a nem babonásak - létszáma 113, arányuk kereken 35%. Ami meglepő (vagy az előzmények ismeretében mégsem?), az az, hogy a nem babonásak 64%-a hisz az ufókban és 60%-uk tekinti tudományosnak a mércének használt tévéműsort!

Abban, hogy egy középiskolás hogyan viszonyul a valláshoz, és a babonákhoz, meghatározó szerep jut az otthoni környezetnek. Miután a fenti adatok arra utalnak, hogy a fiatalok irracionalizmusában sem az iskolának, sem az otthoni befolyásnak nincs szerepe, újabb érvet szolgáltat amellett, hogy a „butítás" oka egyes médiumok hatásában keresendő.

Az egyetlen jó hír, amiről be lehet számolni: a 401 tanulóból egyetlen hülye sincs, azaz olyan, aki minden kérdésre határozott igennel válaszolt volna! Az már kevéssé örömteli, hogy mindössze 9 olyan tanuló (közöttük 4 „hívő") van (3%), aki egyetlen kérdésre sem válaszolt igennel, azaz világnézete korszerűnek és tudományosnak tekinthető!

A felmérés adatait nem lehet vitatni, nyitott kérdés azonban az eredmények interpretálása. A fentiekben ismertetett hipotézis, amely a média felelősségére utal, további megerősítést igényel. Feltétlenül szükség van például gyakorló pedagógus, pszichológus, esetleg szociológus véleményének kikérésére is. A szerző, mint fizikus és megrögzött szkeptikus mindenesetre úgy érzi, a helyzet aggasztó. Befejezésül csupán egy megjegyzés: egy demokráciában önmagunk butítása magánügy, mások (pl. az ifjúság) butítása azonban már közügy! Országunk jövője szempontjából fontos arra is tekintettel lenni, hogy minden nemzetnek olyan lesz az ifjúsága, amilyennek azt neveli!