KORSÓS ZOLTÁN

Egy Arany-kép története

Biczó Géza (Nagykőrös, 1853. február 20.Budapest, 1907. november 4.): festő és rajztanár. Tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában végezte, majd 1876–77-ben mint katona Bécsben látogatta a képzőművészeti akadémiát. 1877-től a kiskunhalasi gimnázium rajztanára. Később a müncheni képzőművészeti akadémián folytatta tanulmányait. Visszatérve 1885-ig ismét Kiskunhalason, majd haláláig Budapesten a VII. kerületi Barcsay főgimnáziumban volt tanár. 1880-tól képeit több ízben a Műcsarnokban kiállításon mutatta be. Főként a nép életét ábrázoló zsánerképeket, valamint számos arcképet festett. Két évtizeden át a Vasárnapi Újság illusztrátora volt. Számos könyvhöz is készített illusztrációt. Szülővárosában, Nagykőrösön utcát neveztek el róla.

 

Biczó Géza


Két lánya volt, Biczó Sarolta és Biczó Ilona (1886–1970). Biczó Sarolta (1885–1965) a nagyanyám volt (magyar-német szakos tanárnő), férje, dr. Tóth Lajos (1882–1957), a pápai Teológiai Akadémia igazgatója. Három gyermekük közül (Sarolta, Sándor és Piroska) már csak édesanyám él, Tóth Piroska (született 1922-ben).
    Az 1934-ben épült zuglói Columbus utcai családi házban került elő az ott őrzött Biczó-iratok közül Szily Kálmánnak (1838–1924), a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárának (1889–1905) levele Biczó Gézához, melyet 1894. február 27-én írt:

 
Tisztelt tanár úr!

Tegnap Arany László megkért értesíteném Tanár urat: sziveskednék őt (Bálvány utcza 7. sz.) d. e. 10 órakor meglátogatni. Arany János egy arczképének elkészítésével szeretné megbízni.

Igaz tisztelője
Szily Kálmán
94. II. 27.”


Szily Kálmán levele

E levél tanúsága szerint Biczó Géza Arany János fia, Arany László (1844–1898) kérésére készített egy Arany-képet. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a kép készítésének idején (1894-ben) Arany János (1817–1882) már nem élt, tehát Biczó Géza egy másik, korabeli festményről (vagy fényképről?) készíthette portréját. Külön érdekesség, hogy készült hozzá egy szénrajztanulmány is, amelyet nagynéném, Tóth Sarolta talált meg és ajándékozott 1982-ben a nagykőrösi múzeumnak. (A történetét megírta a Nagykőrösi Hírlapban.)
    A vázlatul szolgáló szénrajzot, ki tudja, milyen okból, Biczó Géza dr. Váczy János (1859–1918) akadémikusnak, tanárkollégájának ajándékozta, akitől annak unokájához, özv. Vörös Lászlóné Váczy Margithoz került. Váczy Margit elmebeteg állapota miatt 1982-ben gondnokság alatt állt, s összes tulajdona felett gyámja, dr. Bagi László (kecskeméti megyei főügyészi tanácsos) rendelkezett. A képet 1982-ben nagynénémmel, Tóth Saroltával (1916–2016, aki Sáfrán Györgyi kolléganőjeként az Akadémiai Kiadónál szerzett tudomást az egészről) dr. Bagi László fiánál, ifj. Bagi László mérnöknél találtuk meg Rómaifürdőn, és a tulajdonjog fenntartásával onnan került letétbe a nagykőrösi múzeumba (ahol most is van).

 

Biczó Géza szénrajza Arany Jánosról, készült feltehetőleg 1894-ben, a bal oldali (a Pesti Naplóban is megjelent) fénykép alapján, Arany László megrendelésére

Magának a festménynek a története is regénybe illő. Sáfrán Györgyi Arany-kutató Arany János művei kritikai kiadásának XV. kötetében, amely Arany négy kötetre tervezett levelezésének első Levelezés (I.) köteteként 1976-ban az Akadémiai Kiadónál jelent meg, a Voinovich-hagyaték háborús események során történt elpusztulása elmondásánál említést tesz egy Arany-festményről, melyet a Tudományos Akadémia őrzött, mint Biczó Géza által festett sikerült portrét. A többi relikviával együtt Voinovich ezt is a saját villájába mentette, ahol legnagyobb részük a háború martalékává vált.
  Voinovich Géza (1877–1952) irodalomtörténész, az MTA főtitkára (1935–1949), 1905-ben vette feleségül Arany László özvegyét, Szalay Gizellát. A teljes Arany-hagyatékot (kéziratokat, könyveket, szobrokat, festményeket) a villájukban őriztek, a Ménesi út 23. sz. alatt, amely 1945. január 22-én bombatalálatot kapott, és minden elpusztult. Szalay Gizella is a romok alatt lelte halálát.

 

Biczó Géza Arany János-festménye az MTA Képestermében (bekarikázott kép), balra a festmény egy részlete


Arany Lászlóné Szalay Gizella 1905. november 26-án megírta első autográf, tizenkét oldalas végrendeletét, amelyhez hat és fél oldalnyi »Emléktárgyak listája« csatlakozik.

    A végrendeletben a következő részlet szerepel: „A Zichy illustratios képeket a spanyolfalat [ezen voltak] tartsa meg Géza a míg kedve van – de holta után hagyja a Nemzeti Múzeumnak. – Oda adja mindjárt halálom után a Horovitz féle Arany János és Piroska arczképeit – és Balló által festett kisebb Arany László arczképet. A szalontai Arany-szobába pedig küldje le halálom után mindjárt a nagyobb Arany László képet Ballótól – a Biczó Arany Jánosát – és a könyvek közül mind azt ami Arany János könyvtárából való…”
    A második és harmadik végrendeletben (1907 és 1909) már nincs szó Biczó Géza Arany János-festményéről.
    Arany János családi hagyatéka tehát elpusztult anélkül, hogy Voinovich Gézáékon kívül valaki is, valaha is közelről látta volna mérhetetlen értékeit.

Biczó Géza Szily Kálmánt, lapunk alapítóját is lefestette. A kép az MTA Könyvtár Olvasótermét díszíti.   

 

Biczó Géza: Szily Kálmán (1900)
MTA Könyvtár, Olvasóterem


Irodalom

http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/01765.htm

Sáfrán Györgyi: Arany János összes művei, XV. kötet, Jegyzetek, Bevezetés Arany János levelezéséhez. II. Arany János levelezésének gyűjteménye. – Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 466-472.

Tóth Sarolta (1982): Ismeretlen kép Arany Jánosról – Nagykőrösi Hírlap

Váczy János (1910): Arany János. – Uránia  Magyar Tudományos Egyesület, Népszerű Tudományos Felolvasások 97, Hornyánszky V., Budapest

 



Természet Világa, 148. évfolyam, 5. szám, 2017. május
http//www.termeszetvilaga.hu/