Egy különleges ember születésnapjára

Vizi E. Szilveszter 80 éves


Vizi E. Szilveszter
Széchenyi-nagydíjas farmakológus, orvos, egyetemi tanár, a Magyar Tu­dományos Akadémia rendes tagja és két cikluson át elnöke, az MTA Kísérleti Orvostudomá­nyi Kutatóintézet (KOKI) volt igazgatója, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat örökös tiszteletbeli elnöke, a gyógyszerterápia és idegtudományok nemzetközileg elismert kutatója, majd 500 tudományos cikk és több könyv szerzője, társszerzője. Nemzetközi elismertségének jele, hogy számos külföldi egyetem díszdoktora, több rangos külföldi akadémia, illetve tudo­mányos társaság tagja, mint a londoni Academia Europaea, vagy a salzburgi Európai Tudo­mányos és Művészeti Akadémia, vagy számos egyetem díszdoktora.
   Vizi E. Szilvesztert, a tudóst, a közéleti embert hazánkban széles körben ismerik, hiszen a kutatás mellett kiemelt feladatának tekinti a tudományos ismeretterjesztést is, aminek ékes pél­dája az általa indított Mindentudás Egyeteme programsorozat, melynek emlékezetes előadá­saiból egy egész ország tanulhatott több éven át. Sokak könyvespolcán vannak ott az előadá­sokból szerkesztett könyvek, hogy tanúsítsák, a jó előadók és a szerencsés témaválasztás ma is százezrek számára tudja érdekessé tenni a tudományok sokféle területének újabb eredményeit. E programsorozat minden bizonnyal ahhoz is hozzájárult, hogy legfiatalabb nézői közül sokan megszeressék a tudományokat, és a kutatói pálya mellett döntsenek.


Vizi professzornak sokféle emberrel kellett együtt dolgoznia az elmúlt évtizedek során, akik közül többen tisztelői és barátai lettek. Vajon mit gondol Vizi professzorról Freund Tamás akadémikus, a KOKI-ban örökébe lépő, igazgatói székét átvevő, vil
ághírű agykutató?
Vizi E. Szilveszter, Jókai Anna csodálatos megfogalmazásában, a pásztorlelkű bölcs. Igazi reneszánsz tudós, amilyennel manapság ritkán találkozhatunk, pedig Leonardo da Vinci korában tudomány és művészet egymás nélkül nem is létezhetett. Azóta valami elromlott, s csak néhány bölcs maradt pásztorlelkű, és egyre kevesebb pásztorlelkű művészünk mondható bölcsnek. A művészetekre érzékeny antennák, az általuk folyamatosan gazdagított belső világ, és az ebből fakadó képzelőerő, az intuíciós képesség magyarázza Vizi Szilveszternek az egész világ előtt bizonyított páratlan termékenységét mint felfedező tudós és iskolaalapító agykutató. Öt nagydoktor, 16 kandidátus és 18 PhD-disszertáció témavezetésével, számos fiatal tehetség hazacsábításával a KOKI-t a világ élvonalába emelte. Az Intézet 2000-ben elnyerte az EU Centre of Excellence címét, az  Idegtudományi Világszövetség átvilágító bizottsága pedig azt írta, hogy az Intézet nem csak megnövelte a magyar idegtudományok nemzetközi presztízsét, Magyarországot még a világ idegtudományának központi színpadára is helyezte.

 


Freund Tamás

Felfedezéseinek jelentőségéről hosszasan lehetne írni, amire nyilván nem ez a megfelelő alkalom, de a legfontosabb felfedezését, ami egy új típusú gondolkodást indított el az idegtudomány művelői körében, s amely számos alkalommal vezetett Nobel-díjra való felterjesztéséhez, meg kell említeni. Ez pedig az idegsejtek közötti kommunikáció egy korábban nem ismert formájának, a nem-szinaptikus ingerületátvitelnek a leírása. Ez annyira forradalmian új koncepció volt, hogy korábbi témavezetőm, Szentágothai János, az agykutatás világszerte elismert doyenje is csak elnézően mosolygott, amikor Vizi professzor előállt az elméletével. Aztán mégis Vizi professzornak lett igaza, és ma már a gyógyszeripari kutatások többsége is elméletéből kiindulva kutatja az extraszinaptikus receptorokon ható új vegyületeket, potenciális gyógyszereket. Az új gyógyszercélpontok kijelölésénél, hatásmechanizmusaik, mellékhatásaik megfejtésénél, értékelésénél ez a felfedezés mérföldkőnek számít ma is. 

   Vizi professzor 80 éves, legalábbis a születési anyakönyvi kivonata szerint. Ezen kívül semmi egyéb körülmény nem utal a korára, hiszen mi, munkatársai, szinte minden nap láthatjuk őt a KOKI-ban, megtapasztaljuk szellemi és fizikai frissességét, teniszben alig lehet egy-egy gémet elnyerni tőle. A legfiatalabbakat is megszégyenítő energiával, életerővel vállal ma is komoly kihívásokat, egész embert kívánó feladatok tucatját végzi párhuzamosan, magas színvonalon. Méghozzá csokornyakkendőben, könnyed eleganciával, a mindenkori jó szándék magabiztosságával. Mély humánumából fakadó, konstruktív, gondoskodó hozzáállását munkatársaihoz, környezetéhez, azok problémáihoz, soha nem tudta felülírni a nyers logika vagy a racionalitás. Végtelen emberszeretet és béketeremtő erő lakozik Benne, amit kisebb és nagyobb közösségek, sőt a nemzeti közösség szintjén is kamatoztatni tudott egész életében. Hálás vagyok Vizi professzornak, hogy egy ilyen önzetlen, együttműködő szellemiségű, kreatív légkörű, szakmailag a világ élvonalába tartozó Intézet vezetését hagyta rám örökül. Óriási feladat és felelősség ezt a kincset megőrizni, tovább fejleszteni, majd továbbadni. Remélem, még hosszú évekig számíthatok ebben is a segítségére, bölcs tanácsaira.”


Lajtha Ábel
professzor nemzetközileg ismert neurokémikus, agykutató, aki nyugállományba vonulásáig a Nathan S. Kline Institute (Orangeburg, NY, USA) igazgatója volt. Vizi professzornak nemcsak kollégája, akivel több, nemzetközi figyelmet keltő, sokat idézett cikket közöltek, hanem régi barátja is. Kérdésemre válaszaként valóságos kis tanulmány kerekedett ki tolla alól, ami elárulja Vizi professzor iránt érzett nagyrabecsülését, és ami ennél több, szeretetét is. „Vizi E. Szilveszter egy magyar kincs. Nem hiszem el, hogy Szilveszter – nekem mindig Lexi lesz – 80 éves. Ez nem lehet. Ki-ki annyi idős, ahogy él. Ezek alapján Lexi 40 és 50 év körül jár.  Annak alapján, hogy mit ért el, mit alkotott, mit hozott létre, több mint 80 éves. Annak alapján, hogy milyen tervei vannak a jövőre, inkább 30 éves, talán még fiatalabb is. Jelentőségét, fontosságát nem könnyű röviden leírni. Nagyon aktív, sokoldalú, teremtő emberről beszélek, akitől még sokat várhatunk, aki nem pihen elért eredményein.  Büszkén mondom, hogy barátai és tisztelői közé tartozom, akik nemcsak eredményeit, de jellemét és barátságát is nagyra értékelik.


Lajtha Ábel

Pályám kezdetén azt írtam, hogy az agyban a mechanizmusok soha nem olyan egyszerűek, mint amilyennek látszanak, ugyanakkor soha nem is olyan komplexek, mint amilyennek látszanak. Lexi az agykutatók vezető pionírjaihoz tartozik, akiknek új utakat, új technikákat kellett kipróbálniuk egy új területen, ami sokakat megakadályozott vagy megfélemlített abban, hogy az agykutatást válasszák. De nem Lexit.  Az agykutatáshoz pontosan olyan ember kellett, mint Ő. Szerencsések vagyunk, hogy ezt az utat választotta.
   Az emberi funkciók működésében az idegrendszer szerepe a legfontosabb. Az, ahogyan egy karmester külön-külön is tud figyelni a hegedűre és a fuvolára, elsősorban nem a fülétől, hanem az agyi funkcióktól függ. Emlékezet, agresszivitás, depresszió, szenilitás, boldogság, szomorúság, tanulás, mind idegrendszeri tevékenység. Nagyon sikeres pályafutása során Lexi az idegsejtek kapcsolataira, az idegsejtek közötti kommunikációra koncentrált. Kimutatta, hogy az ingerületátvitel nemcsak szinaptikus, hanem nem-szinaptikus mechanizmus is lehet. Ez nagy jelentőségű felfedezés volt az agykutatás történetében, melynek eléréséhez egyedülállóan eredeti gondolatai, kiválóan kivitelezett új technikai, módszertani megközelítései sokban hozzájárultak. Széleskörű tudása teszi lehetővé, hogy munkáját interdiszciplináris módon mint neurokémikus, fiziológus, anatómus, farmakológus tudja megtervezni. Ezért képes olyan komplex problémákon dolgozni, melyeket mások nem tudnak megközelíteni. Eredményei mind elméleti agykutatási, mind gyakorlati orvosi szempontból fontosak. Ezek miatt lett Lexi nemzetközileg elismert, tisztelt és sikeres alkotó, s kutatótársai közül azzal is kiemelkedik, hogy nemcsak szereti a kutatómunkát, hanem másoknak is szívesen és sikeresen segít.  Remek tanácsadó. A KOKI a vezetése alatt lett nemzetközi hírű intézet. A Magyar Tudományos Akadémia elnökeként tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy mára a magyar tudomány központi szerepet tölt be a világ idegtudományában.
  Feltétlenül meg kell említenem a benne megnyilvánuló magyar szellemiséget is. Egyetlen példa csak a sok közül a Magyarország Barátai Alapítvány (Friends of Hungary Foundation), amit Lexi szervezett, hogy külföldi magyar tudósok bevonásával segítsék az otthoni és határon kívüli magyarok munkáját, a magyar tudomány és az ország nemzetközi elismerését. Hazahívott több, külföldön már elismerést szerzett tudóst, s nemcsak figyelmeztetett az agyelszívás veszélyeire, hanem tett is ellene, tevőlegesen járult hozzá a fiatalabb kutatói nemzedékek számára új és versenyképes munkalehetőségek megteremtéséhez. 
    A tehetséges és alkotó emberek mint  mágnes vonzzák magukhoz a  tehetségeket. Felesége, Ádám Veronika akadémikus, nemzetközi tudományos társaságok vezetője, Lexi méltó élettársa, kettejük erkölcsi hatása nemcsak gyerekeikre, hanem már unokáikra is hatással van. Kívánom, hogy ezt a fontos szerepüket a következő évtizedekben is folytathassák.
   Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy Lexi barátaihoz és munkatársaihoz tartozom. Lexi nemcsak nagyszerű tudós, hanem nagyszerű barát is, aki mindig segít, mindig megbízható. Sok éven keresztül dolgoztunk együtt, és csak a legjobbakat mondhatom a közös munkáról és barátságáról. Nincs kételyem arról, hogy Lexi a következő (remélem több) évtizedben folytatni fogja tudományos, nemzetközi, orvosi, tanítói, magyarokat segítő munkáját és folytatódik barátságunk.”



Henry Sershen (Nathan S. Kline Institute, Orangeburg, NY), Lajtha professzor egyik kedves tanítványa és legközelebbi munkatársa, szintén nemzetközileg elismert kutató, aki teljes szívvel egyetért Lajtha professzor elismerő véleményével. Fiatal és lelkes munkatársként az első alkalomtól kezdődően tevékeny részvevője volt az orangeburgi és pesti kutatóintézet közötti, a kilencvenes évek elején induló együttműködésnek, nélkülözhetetlen nemcsak a laboratóriumban, hanem a Budapestről Orangeburgba érkező fiatal magyar kutatók ottani életének megszervezésében is.

Henry Sershen

„Hihetetlen, hogy milyen gyorsan múlik az idő. Szinte tegnap volt, amikor Vizi professzor, Lexi, 70. születésnapja alkalmából kaptam megtisztelő felkérést egy előadás tartására. Annak pedig már majd 30 éve, hogy közös projekteken kezdtünk dolgozni. 1990 körül Lajtha professzor, a Nathan S. Kline Institute igazgatója, és Vizi professzor, a KOKI akkori igazgatója által létrehozott csereprogram keretében több hónapra érkeztek fiatal magyar kutatók intézetünkbe, akiknek én segítettem az ilyenkor szokásos feladatok megoldásában, a lakhatási kérdéstől kezdve laboratóriumi helyük és kutatási lehetőségeik biztosításáig. A munkába járáshoz valaki egy öreg kocsit adott, s máig emlékszem, hányszor kellett felhívnom vendégeink figyelmét arra, hogy ha a mutató a műszerfalon az E betűre mutat, az egyáltalán nem azt jelenti, elég benzin van benne, hanem azt, hogy üres (empty).  És hány hétvégén kellett kisegítenem valakit, mert lerobbant azzal az öreg kocsival valahol! Végül Lexi vett egy kiváló állapotban levő Toyotát, ami véget vetett az áldatlan állapotoknak. Szerencsétlen módon azonban valaki épp rosszkor parkolt vele egy fa alá, ami az érkező nagy viharban egyenesen rádőlt, teljes hosszában benyomva az autó tetejét. Képzelhetni, milyen érzés volt ezzel a kocsival menni Lexi elé a reptérre, és bevinni az intézetbe. Volt még néhány emlékezetes történet, ami próbára tehette türelmét, de semmi nem vehette el kedvét, hogy az együttműködés révén nagy lehetőséget teremtsen fiatal munkatársainak, tanítványainak, amivel éltek is. Ez a csereprogram úgy 10 évig tartott, és sikerét a munka eredményeit bemutató és Lexi nem-szinaptikus jelátvitel elméletét igazoló, több mint egy tucat közös publikáció is alátámasztja. Megismerkedtünk a folyamatok kinetikájával, közöltünk cikkeket a receptorfunkció altípus specifitásáról, elsősorban a nikotinos acetilkolin receptor altípusok esetében az autoreceptorok visszacsatolási mechanizmusáról, megjelentek közlemények a szinaptikus résnél levő különböző receptorokról és a közöttük kialakuló kölcsönhatásokról, arról, hogyan tüzelhetnek egy időben, és mi szükséges ahhoz, hogy ez az együttes tüzelés az adott agyterületen aktivitást váltson ki. Mindezen bonyolult agyi folyamotok megértésében Vizi professzor kulcsszerepet játszott. Az általa sokrétűen tanulmányozott térfogati vagy diffúziós jelátvitel ma már kiterjed a különböző sejtek által kibocsátott ún. extracelluláris (sejtek közötti térben levő) vezikulákra is. Az idegrendszrerben ezek a kis hólyagocskák fontos szerepet töltenek be az ideg- és gliasejtek közti kommunikációban, a szinaptikus plaszticitásban, és hozzájárulnak az idegi funkciók fenntartásához is. Az általuk szállított sokféle molekulának – mRNS-nek, fehérjéknek, lipideknek – is szerepük van a sejtek közötti kapcsolatok fenntartásában.
    A csereprogram ugyan már véget ért, de Lexi azóta is minden évben meglátogat bennünket. Most is megvitatjuk a tudomány minket leginkább érdeklő kérdéseit, és Ő a tőle megszokott lelkesedéssel mutatja be legújabb eredményeit. Régi tanítványai közül ma már többen saját laboratóriumot vezető elismert professzorok, akik mind tisztában vannak azzal, hogy eredményeik elérésében mekkora szerepe volt kiváló mesterüknek, tanáruknak, Lexinek.
    Én is nagyon hálás vagyok azért, hogy bevezetett a nem-szinaptikus jelátvitel izgalmas kutatási témájába, de egy ennél is fontosabb okom van a hálára: az, hogy az általa létrehozott csereprogram révén ismertem meg feleségemet, Balla Andreát, s most vele és kislányunkkal, Krisztinával együtt kívánok neki boldog születésnapot és még sok termékeny évet.”


Világhírű kémikusunk, a Nobel-díjas Oláh György, szintén az Egyesült Államokból, igaz, a Nyugati-partról, Los Angelesből küldi jókívánságait Vizi professzornak. Régóta ismeri „Lexit”, többször is ellátogatott meghívására az Akadémiára, és tagja a Vizi professzor kezdeményezte Magyarország Barátai Alapítványnak is. Rövid születésnapi köszöntője sokat elárul arról, milyen nagyra becsüli őt és eredményeit.


Oláh György

„Nagyon boldog születésnapot kívánok Vizi „Lexi” professzornak. Kutatási területének világelső kutatójaként már rég megérdemelte volna a Nobel-díjat. Mint az MTA elnöke nagyon sokat tett a magyar tudományért és annak nemzetközi elismertetéséért. Mindenekelőtt jó egészséget kívánok neki, hogy az elkövetkezendő években is kiemelkedő szerepet játszhasson a tudományban.”

 
A Széchenyi-díjas Bogsch Erik évtizedek óta a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója, és minden bizonnyal egyike azoknak, akik a legjobban ismerhetik Vizi professzornak a hazai gyógyszerkutatásban játszott szerepét. A KOKI-nak kiváló kapcsolata van a Richterrel, mely számos, a gyár pályázatain nyertes projektet támogatott már és támogat ma is.


Bogsch Erik

„Vizi akadémikus úr régi jó barátom és kiváló ember, aki mindig példát mutat számunkra. Emberileg és szakmailag is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róla. Kiemelném, amellett, hogy a tudományos életben mind hazai, mind nemzetközi szinten maximálisan megbecsült és elismert tudós, ma is a rá jellemző örök fiatalos lendülettel és mindig megújuló vitalitással vesz részt a legújabb kutatásokban. Tudásával fiatal generációk fejlődését segítette, átadva pozitív gondolkodását, s tanította meg őket arra, hogyan lehet a tudományt mindenkor alázattal szolgálni. Mindenki előtt ismert, hogy a közéletben is jelentős szerepet vállal, mellyel hazánkat, Magyarországot szolgálja.”


Martonyi János
volt külügyminiszter, egyetemi professzor, csak a kilencvenes évek elején ismerkedett meg Vizi professzorral, s ha máshol talán nem is, de a Duna Tévé több éven át futó, nagy érdeklődéssel követett Törzsasztal című közéleti műsorában sokak láthatták-hallgathatták őket együtt.  Az eltelt évek alatt nemcsak teniszpartnerek, hanem barátok is lettek, s az együtt végzett munkák is hozzásegítettek ahhoz, hogy valóban megismerjék egymást.



Martonyi János

„Lexi nagyon szeretetre méltó, rokonszenves, karizmatikus ember. Úgy lett sikeres, hogy erre érdemes is. De nem az a lényeg, hogy rokonszenves, vagy, hogy sikeres, hanem talán az, hogy elkötelezett közösségi ember. Elkötelezett a családjával, a közösségével szemben, és elkötelezett a legfontosabb közösséggel, a hazájával, a nemzetével szemben is. Átéltem vele jó néhány élményt, ami ezt világossá tette. Harcolt a magyar oktatásért, kutatási-fejlesztési forrásokért, megszervezte a Mindentudás Egyetemét, kiállt Bukarestben a magyarság területi autonómiája mellett is, hogy csak néhány igen fontos dolgot említsek régebbről, s néhány éve megszervezte a Magyarország Barátai Alapítványt. Mindezt a hazája érdekében.
    Lexi hívő ember, aki hisz a saját méltóságában, de ugyanakkor tiszteli mindenki más méltóságát is. Szabad ember, aki megmondja véleményét minden helyzetben, minden körülmény között, aki harcol az igazáért. Azt tartom, hogy a világban egyensúly és harmónia van, és akkor is, ha ez az egyensúly időnként megbomlik, biztos, hogy vannak olyan emberek, akik ezt a harmóniát és egyensúlyt sugározni képesek. Lexi ilyen ember. Mondhatnánk, különleges ember, de inkább azt mondom, egy igazi ember, olyan, amilyenek mi szeretnénk lenni. És talán, mert mindezt elmondhatja magáról, boldog ember is. Még sok felelősséggel járó feladatot, sikert, eredményt kívánok, további éveket boldogságban és harmóniában.”

 
Vizi professzornak nagyon sokféle embert, sokféle pozícióban volt lehetősége megismerni. Hadd legyen most az utolsó szó Bogárdi Szabó István református püspöké, akivel szintén a Duna Tévé Törzsasztal című műsorában láthatta együtt a közönség. Vizi professzor születésnapjára írt ünnepi köszöntője méltó összegzése lehet az eddigi jókívánságoknak, melyekhez mindnyájan szívből csatlakozhatunk.


Bogárdi Szabó István

„Mindig roppantul érdekelt, hogy miképpen lesz tudós a tudós. Mikor tanul és mit? Hogyan kutat, és honnan az invenciója? Honnan metszi ki a világ szövetéből éppen azt, amit a Teremtő szeretete nekünk ajándékozott, és meg is kell ismernünk, mert abban Isten csodálatos munkájára ébredünk. És honnan a sejtelem a világ és az élet eredendő alapjáról és végső céljáról? És honnan a mérték ahhoz, hogy a mindentudás univerzumában mit tegyünk meg, és mit ne abból, amit megtehetünk? Egy szóval tehát a zsoltárossal együtt kérdezem: kicsoda az ember? Az ember, akit a boldogító ismeret nagy ajándékával áldott meg Isten.
   Vizi E. Szilveszter nagy tudós, a legnagyobbak egyike. Olyan, aki egyszerre adja ki könnyen ezt a nagy titkot, amit az olyan laikus, mint én, tudni szeretne, és ugyanakkor megfejthetetlen is, mert tudni, sejteni, összefoglalni, ráismerni és alkalmazni kellene tudni, úgy, mint Ő. De személye jóvoltából éppenséggel mégsem reménytelen ez az igyekezetünk. Mert személyiségében nincsen semmi elvarázsolt, mint amit a tudós-klisék papírfigurái rajzolnak elénk. Nem látom benne sem a lombikrázó alkimistát, sem a hókuszpókuszoló varázslót csoda-pálcájával, sem az eszközei közé zárkózott lobogó hajú kísérletezgetőt, sem a szórakozott professzort, aki akkor sem riad fel, ha fejére pottyan a Hold, sem a képlet-rajzoló paradigma-hasogatót. Inkább úriember, aki szépen őrzi hivatását a slamposodó világ talmi kellékei között is. Figyelmes és baráti, szellemtől átitatott, és a leginkább gondolkodó (nem fejtörő), tudományt és filozófiát művelő, történelmet és verset olvasó, sorsokat figyelő honfitárs, férj, édesapa és nagyapa – és nem mellesleg barát. A művészetek nem kikapcsolják, hanem világszemléletünk rejtett ösvényeire is elviszik. És beszélget, a szó legjobb értelmében: a mások élete, a másik sorsa és a dolgaink figyelmességében, elkötelezettségében közössé lesznek. Hiszen erre tette a tétet: gyógyítani, ami betegségbe esett, építeni, ami megromlott, boldogítani, aminek édes volna az íze, ha nem keseredett volna meg. Benne a XX–XXI. század nagy magyar tudósainak és világformálóinak jellegzetességét ismerjük fel: a körülmények nem hátráltatják, hanem inspirálják, a szabadsága nem tétlenkedés, hanem a felelősség, a tudása nem önérték, hanem ajándék. Mindig érdekelt, miképpen lesz tudós a tudós. Vizi E. Szilveszter fejtette meg számomra ezt a titkot, sőt többet is, mert amit tud, amit megalkotott, amit továbbadott és megtanított, az mind a Teremtő dicsőségét ragyogja vissza. Isten éltesse sokáig!”

 

Hetvenedik születésnapján a Természet Világa különszámmal köszöntötte szerkesztőbizottságának elnökét (2006. december 20. TIT Bemutató Csillagvizsgáló) (Trupka Zoltán felvételei)

 



Természet Világa, 147. évfolyam, 12. szám, 2016. december
http//www.termeszetvilaga.hu/