Millennium

A Bakony gyógyuló sebhelye

VARGA MÁRTA

Veres Péter Mezőgazdasági Szakképző Iskola és Kollégium, Győr

Bakonyalja a Bakony északnyugati oldalán terül el. Itt szelídülnek meg az Északi-Bakony vadregényes vonulatai. Itt változik a táj középhegységiből kellemes melegebb, alföldi jellegűvé. Évente sokan látogatnak ide, hisz a turisták által kedvelt, műemléki védettséget élvező Győr–Veszprém vasútvonal hazánk egyik legszebb nyomvonalán halad. A Bakonyszentlászlótól és Vinyétől induló túraútvonalak számos meglepetést és érdekességet tartogatnak számunkra. Écs, szülőfalum alig félórányira fekszik a Bakonyaljától. Gyermekkoromtól számtalan hétvégét töltöttem családommal, barátaimmal e csodálatos útvonalak felfedezésével. A Cuha-völgye nagyszerű kirándulási lehetőséget nyújtott mindannyiunknak.

 A Hódos-ér májmohákkal övezett sziklás medre mellett elindulva, egy bükkös mélyén találjuk a Likas-követ, mely nevét a víz által kialakított járatairól kapta. Még a felnőttek számára is élményt jelenthetnek a sziklában elágazó, szűkös barlangjáratok. A Pápalátó-kőről gyönyörű a kilátás, ahonnan tiszta időben még Pápa szélső házai is látszanak (tehát nem a római szentatyának lehet innen integetni). Vaskori földvársáncok mellett vezet tovább az ösvény. S itt terül el Magyarország legnagyobb kiterjedésű és Kitaibel Pál által is leírt ősfenyvese. A természetvédelmi terület 449 hektár, és ebből 322 hektár fokozottan védett. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatósága ügyel a terület és a növényzet védelmére.

„Suttog a fenyves, zöld erdő…”

Sokak által vitatott volt, hogy a fenyőfői fenyves valóban ősfenyves-e? Több évtizedes viták lezárásaként 1954-ben mint „ősfenyves” került az országosan védett területek listájára. Kitaibel Pál 1799 júniusában, baranyai útja során (iter baranyense) járt itt, és feltűnt neki az őshonosnak tűnő erdeifenyves, s a vele szinte egybeolvadt, a középhegység szívében megbújó homokpusztagyep. Ő hívta fel a figyelmet elsőként erre az egyedi társulásra. Hasonlóságot vélt felfedezni az erdei fenyves és a berlini, potsdami erdők között. Javasolta az itt élő földműveseknek, hogy a homok megkötésére, fásítására az erdeifenyőt használják. Kitaibel Pál emlékét és itt jártát máig őrzi egy totemoszlop-szerű faragvány. Megpróbáltam kideríteni, hogy ki és mikor állíttathatta ezt a kopjafát. Kitaibel Pál életének legjobb jelenlegi ismerői Andrássy Péter, Molnár V. Attila, a bakonyszentlászlói erdész, a bakonyszentlászlói jegyző, és a vinyei faüzem volt vezetője sem tudtak közelebbi információval szolgálni. Egyedül a bakonyszentlászlói nyugdíjasotthon lakóitól tudtunk meg annyit, hogy valamikor a második világháború után, a hatvanas években kerülhetett ide. 

Az évtizedekig tartó kutatások bizonyították, hogy a jelenlegi fenyőerdő ugyan ültetett, de a jégkor utáni fenyő-nyír-korszakból maradhatott itt egy reliktumtársulás, ami a történelem viharai közepette javarészt elpusztult. A krónikák és a korabeli térképek kisebb-nagyobb erdőfoltokat azonban mindig jeleztek. Ezek kiterjedése erősen változott a századok során. Valószínűsíthető, hogy a kiöregedett ősfenyőket ültetéssel pótolták. Magot, magoncokat, szaporítóanyagot az ősfenyvesből nyerhettek. Így, ha a jelen példányok emberkéz által kerültek is a földbe (homokba), minden bizonnyal van genetikai kapcsolatuk az ősi reliktumtársulással. Ezért, ha ősfenyvesnek tituláljuk erdőnket, egyáltalán nem tévedünk nagyot.
 

A Kitaibel-kopjafa

Bükkös a Likas-kőnél
 

A kopjafától nem messze, középhegységi tájainkon ritkaságszámba menő csodálatos homoki gyeptársulás terül el. Nem könnyű az erdőt és a gyepet különválasztani, hiszen a fenyők kimerészkednek a nyíltabb tisztásokra is, illetve a gyepek behúzódnak a szabaddá váló nyiladékokba. Érdemes tavasszal és nyáron több alkalommal is erre barangolni, mert mindig találunk valami apró csodát. Március végén a fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis) apró bokrai kandikálnak ki a fű közül. Nyárra a szirmok elszáradnak, s előtűnik a repítőszőrös aszmagtermés csoportja. Az orchideák is gyakoriak a társulásban. A vitézkosbor (Orchis militaris) egyedei is nagy számban bújnak elő áprilisban. Virága középkori katonát idéz bohókás sisakjával, vigyori arcával, izmos végtagjaival. A virágzata mindenesetre kisebb, mint az alföldi, tápanyagdúsabb társulásokban. A gyakoribb fehér madársisak (Cephalanthera damasonium) és a ritkább kardos madársisak (Cephalanthera longifolia) májusban virágzik. Toktermésük nyár végére érik meg. Fehér virágzatuk a homoki társulás ékessége. Nyárra az erdőszéli homokpuszta hullámzó árvalányhaj-tengerré alakul. A homoki árvalányhaj (Stipa borysthenica) borzas toklásza ezüstös fénybe borítja a tájat. Nyár végére a gyeptársulás eléri legfajgazdagabb időszakát. Ebben a vadvirág-eldorádóban egymás hegyén-hátán virít a macskafarkú veronika (Veronica spicata), a szürke ördögszem (Scabiosa canescens), az aranyfürt (Aster linosyris), a baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia), az ernyős hölgymál (Hieracium umbellatum) és a hegyi hagyma (Allium montanum). 

Számos gomba is kedvező életfeltételre talál a fenyves savanyú talaján. Tavasztól őszig – különösen csapadékos időszakban – a fenyves ideális terepe a gombavadászoknak. A homoktalaj jelenlétének legékesebb bizonyítéka a homoki papsapkagomba (Leptopodia monachella). Leforrázva sokfelé fogyasztják, méreganyaga a muszkarin forrázás hatására sem bomlik le teljesen. Túráim során találtam már színes kalapú galambgombákat (Russulaceae), igen értékes és ízletes vargányákat (Boletaceae), a tapintásra zöldülő-foltosodó rizikét (Lactarius deliciosus), ízletes nagy őzlábgombát (Macrolepiota procera), s az egyre ritkábban előforduló, bordás lemezű rókagombát (Cantharellus cibarius) is. Ezek az élőlények csak részei az ősfenyvesnek és a homoki társulásnak. 

Az állatok ritkábban kerülnek szem elé. Ennek egyik oka talán az intenzív turistaforgalom. De ha nyitott szemmel, csendben sétálunk, szinte eggyé válva a tájjal, egy-egy találkozás erejéig szerencsénk lehet. A közismert nappali lepkék mellett ritkább fajok is előfordulnak. Egyik alkalommal egy élettelen T-betűs pávaszemre (Aglia tau) bukkantam. Bükkösökben szeret lenni, véletlenül barangolhatott idáig. A vadvirágokon számtalan lepke, hártyásszárnyú rovar és bogár gyűjtöget. A fészkeseken, ernyősökön a bundásbogarak, lágybogarak nyüzsögnek, az ajakosokat a méhek látogatják. A fecskefarkú lepke (Papilio machaon) itt közönségesnek számít. A tavaszi ganéjtúró (Geotrupes vernalis) a legkorábban előbújó bogaraink egyike, s ősszel ő marad „kint” a kezdődő zimankóban legtovább. Egyik kellemes nyári alkonyatkor hangos „helikopterzaj” ütötte meg a fülemet. Égre meredő tekintettel kerestem a zaj forrását, s hamar meg is találtam: a fülem mellett „zúgott el” egy jókora szarvasbogár-hím (Lucanus cervus). Bohókás a repülésük, ferdén tartják testüket, lomhán cipelve méretes rágóikat. A nőstényeket sokkal kisebb „mandibulával” áldotta meg a természet, de „harapni” ők is jókorát tudnak az ember ujjbegyébe.

A homokos térszínen a fürge gyík (Lacerta agilis) száguld át előttünk a vadcsapáson. Találtam törékeny gyíkot (Anguis fragilis) is. Sajnos sokan kígyónak nézik, elpusztítják, pedig teljesen ártalmatlan. Nyelvét sűrűn öltögeti, ez is kígyószerű megjelenést kölcsönöz neki. 

Az egyik alkalommal egy rókába (Vulpes vulpes) botlottam, vagy inkább ő botlott belém? Felfelé kaptatva egymással szembetalálkoztunk a domboldalon. Megálltam, végül ő tért ki utamból, elsomfordált, de többször visszanézett, mintha még soha sem látott volna ilyen furcsa, nyúlánk szerzetet.

Az ősfenyves területén jókora őzpopuláció él. Bármikor látogattam ki az egykori bányához, mindig észrevettem csapatukat. Leggyakrabban a bányagödör peremén húzódó ligeteket szeretik. Sajnos vadászles is van elég.

A Bakony „véres sebe”

Hegyi hagyma egy közönséges hereléggyel

Fekete kökörcsin

Fecskefarkú lepke

Baracklevelű harangvirág
 

Fenyőfő és Bakonyszentlászló között a tájnak vöröses árnyalatot ad a szél által felkapott és széthordott bauxitpor. Mára már szerencsére csak ez és a meddőhányók emlékeztetnek a bauxit kitermelésére. Kitaibel Pál itt járta után több mint 160 évvel, gyakorlatilag az ősfenyves szívében létesítettek bauxitbányát. A fúrások mintegy 5–10 m vastag pleisztocén kvarchomok és a 11–13 m vastag pannon kavics alatt érték el az átlagosan 25–45 m, helyenként 60 m vastag kréta időszaki bauxitlencsét. Az ALUTERV kezdeményezése révén 1974-től kezdődtek meg a bányanyitási munkálatok. A tényleges bányászat csak 1981-től indult. Fenyőfőről közel 2 millió tonna bauxitot termeltek ki a művelés során. A nyersanyagot a bányától a bakonyszentlászlói iparvágányig teherautón szállították. A bánya nagyfokú pusztítást okozott az élővilágban és a karsztvíz-kincsben. Művelését 2003-ban fejezték be, a bányaüzem bezárt. A fenyőfői bányászat Európa legnagyobb, majdnem 60 méter rétegvastagságú bauxitszintekről ad tanúbizonyságot. Több mint 150 hektárnyi erdei-fenyvest érintett, és ennek több mint a fele, 78,6 hektár a Bakonyszentlászló határában lévő erdeifenyves területét csonkította. 

A táj vörösbe borult. A bányagödröt a természetjárók elkerülték, idegenek a bányaüzem területére egyébként sem léphettek be. Persze az őrzés felületessége miatt csak-csak betévedt ide néhány kiránduló, és elszörnyedve nézte a holdbéli tájat. Felkapaszkodva a meddőhányókra, döbbenetes látvány tárult elénk, ahogy az ősfenyvest valósággal elnyelte, betemette a felhalmozott meddő kőzet. A tehergépkocsikról leszóródó-lehulló bauxit az utak menti területeket is rőtre színezte. A környékbeli erdei utak mint valami vértől vöröslő erek kanyarogtak az erdők között. S közös eredőjükben ott tátongott hatalmas sebként a bánya.

1980. július 31-én, tehát még a bányászat megkezdése előtt, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal hagyta jóvá a majdani bezárást követő rekonstrukciós tervet. A dokumentum tartalmazta a kiirtott fenyves pótlását: a több mint 50 méter mély bányagödör teraszos kialakítása után 2 évvel négy éves erdeifenyő-csemeték ültetését határozták meg. A területre hektáronként 16 000 darab csemete ültetését vették tervbe. A mélyművelésű területek helyreállítására eredetileg is több évet terveztek. Mivel a környéken homoki társulások húzódnak, a felszínen mintegy 30 cm, tápanyagban dúsabb homokréteget terítettek el. Ennek egyengetése után 1 évvel csillagfürt (Lupinus polyphyllus) vetését, ezt követően 3 év elteltével, három esztendős ’tanúlt’, iskolázott erdeifenyő-csemeték ültetését írták elő. Az ültetést gépi eszközökkel végezték. A teljes helyreállítás költségei 136 millió 600 ezer forintra rúgtak. Egyes szakemberek szerint az egyik legjobban sikerült bánya-rekultivációról van szó hazánkban.

A szomszédos meddőhányók felszínét szántás után füvesítették. Ez a kezelés elsősorban a deflációt és a vízi eróziót igyekezett meggátolni.

Méricskéljünk, kutakodjunk!

Vajon kiheveri-e valaha ez a terület a bányászat okozta pusztítást? 2010-ben és 2011-ben (akkor még a Kitaibel-versenyre készülve) felméréseket készítettem, hogy 7–8 évvel a bánya bezárása után mennyire tudtak begyógyulni az ősfenyvest ért mély sebek. Ahhoz, hogy ezt meg tudjam állapítani, három területen végeztem felmérést. Kíváncsi voltam, hogy három, teljesen eltérő diverzitású területen, 2x2 méteres kvadráton belül hány növényfajt és egyedet találunk, és azoknak a fajoknak mekkora a degradáció-tűrésük. 

Első helyszínnek az egykori bányától nem messze lévő meddőhányót választottam. A mérési területen meglehetősen kevés fajt számláltam meg, mindös.sze nyolcat sikerült megkülönböztetnem. Legnagyobb számban a magyar csenkeszek (Festuca vaginata) voltak mintegy 490 tővel, ezzel csak a szürke madársóska (Oxalis corniculata) vetekedett, melyből megszámlálhatatlanul sok tő volt a mérési területen. De találtunk még mellette 63 tő lucernát (Medicago sativa), 54 tő martilaput (Tussilago farfara), 9 tő pongyola pitypangot (Taraxacum officinale), 2 tő nyárfacsemetét (Populaceae) és két tő aranyvesszőt (Solidago sp.). Ami legjobban meglepett, hogy észrevettünk 5 tő spontán kibújt erdeifenyő csíranövényt is. Ezek a kis fenyők reményt keltettek bennem, hogy egyszer, sok év múlva, a kopár meddőhányót fenyves csemeték, majd záródó fenyves fogja benépesíteni. A növények meghatározása, ökológiai igényeinek értékelése után kiderült, hogy mind vagy jól tűrte, vagy legalább kedvelte a degradációt, a leromlást.

A bauxitbánya 1985-ben

Mérés a meddőhányó tetején

A bányaüzem

Az egykori bányagödör mai állapota

 
 

Második mérési kvadrátomat a rekultivált bányagödör területén állítottam fel. A bányát homokkal fedték, és sűrűn beültették erdeifenyővel (Pinus sylvestris). A sűrű fenyőtől az aljnövényzet elég ritkás, és vannak helyek, ahol még a fenyő sem éledt meg. A 4 m2-es mérési területen 43 tő csenkeszt, 10 tő ültetett erdeifenyőt, 1 tő lucernát és 1 tő gyermekláncfüvet találtunk. Ezek a növények is kedvelik a degradációt. A növényfajok igen alacsony száma a bánya területén azt bizonyítja, hogy még nagyon sok idő kell a terület teljes helyreállításához, de ez már a természet öngyógyítása lesz.

A bányától és a meddőhányótól nem mes.sze, az érintetlen ősfenyvesben végeztem a harmadik mérést. Rögtön feltűnt, hogy az ültetett fenyvesekkel szemben itt sokkal nagyobb a fajgazdagság. Az erdő kevésbé zárt lombsátrán több fény talál utat a talajszintig. Cserjék és lombos fák is elegyként keverednek a termetes erdeifenyőkkel. Itt a magas, öreg fenyő-matuzsálemek között 28 tő hamvas szedret (Rubus caesius), 26 tő nagy csalánt (Urtica dioica), 23 tő olocsán csillaghúrt (Stellaria holostea), 18 tő vérehulló fecskefüvet (Chelidonium majus), 6 tő húsos somot (Cornus mas) számoltunk meg. A pázsitfűféléket mindössze 5 tő képviselte, ennek oka feltehetően a nagyobb fényigényük lehet. A körülkerített területen mindezek mellett 4 tő fagyalt (Ligustrum vulgare), 3 tő szálkás pajzsikát (Dryopteris carthusiana), 1 tő mezei szilt (Ulmus minor), és sok-sok apró pici gyertyánmagoncot (Carpinus betulus) is rögzítettünk.

Mi lesz veled fenyőerdő?

A különbség az első két mérési terület és az ősfenyves érintetlen sűrűje között látványos és szembeszökő. Míg a degradált területeken alig néhány növényfajt találtunk, addig a fenyvesben 12 különböző növényfajt figyelhettünk meg természetes élőhelyén. Kiderült, hogy a nem háborgatott fenyőtársulás fajgazdagságát sem a rekultivált bányaterületé, sem pedig a meddőhányóké még csak meg sem közelíti. A meddőhányó felszínére kifejezetten a bolygatott területekre jellemző, igénytelen, tág tűrésű, értéktelen fajok vonultak be, s van közöttük határozottan invazív, káros faj is, mint az aranyvessző. Az erdeifenyővel beültetett bányagödör sivár képet mutat. A homokkal feltöltött, szinte futóhomokszerű oldalakon a fenyőn kívül nem sok növény tud megkapaszkodni. Mindenkiben felmerülhet a kérdés: van élet a bauxit után? Képes ezt a sebet begyógyítani az idő és a természet? Erre a kérdésre nehéz még válaszolni. Az erdeifenyő magoncai biztosítanak arról, hogy válaszom helyes, miszerint igen, van élet egy ilyen mértékű tájrombolás után is. 

Egyelőre csak az érintetlenül hagyott ősfenyves-területeken gyönyörködhetünk a természet, az élőlények sokféleségében, színpompájában. Erről, innen várható a felhagyott bánya benépesülése, a kopárok szukcessziója. Ez azonban valószínűleg még hosszú évtizedekig tartó folyamat lesz. Gaia sebhelyei nem gyógyulnak gyorsan... 

Irodalom

Majer Antal: Fenyves a Bakony alján. Akadémiai Kiadó, Bp., 1988

Bakonyszentlászló helytörténeti olvasókönyv. Veszprém Megyei Levéltár

Gombocz Endre: A magyar botanika története. Bp, 1936, reprint kiadás

Molnár V. Attila: Kitaibel Pál élete és öröksége. Kitaibel Kiadó, 2007

Szóbeli közlés: 1. Dr. Kancsal Károly jegyző, Bakonyszentlászló

 2. Andrássy Péter nyug. gimn. tanár

 3. Dr. Penksza Károly tsz.vez. egyetemi docens, SZIE

 4. Kósa Ernő nyug. erdész, Bakonyszentlászló

 5. Ács Attila nyug. faüzem-vezető, Vinye

 6. Patocskai Zoltán erdőművelési műszaki vezető

 7. a bakonyszentlászlói nyugdíjasotthon lakói

Vörös por mindenhol

Erdőszéli homokpusztagyep

Nyári homokpusztai vadvirágkínálat
 

Az írás szerzője diákpályázatunk Önálló kutatások, elméleti összegzések kategóriájában az Élet és Tudomány különdíját kapta.
 

 


 


Természet Világa, 144. évfolyam, 7. szám, 2013. július
http//www.termeszetvilaga.hu/ 
http://www.chemonet.hu/TermVil/