Schiller Róbert kapta 
Az év (ismeretterjesztő) tudósa – 2012 díjat


A Tudományos Újságírók Klubja (TÚK) 1996-ban alapította Az év (ismeretterjesztő) tudósa díját. Ezt a díjat, amelyet a tagok szavazata alapján ítélnek oda, most Schiller Róbert vegyész professzornak nyújtotta át a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat székházában Dürr János, a TÚK elnöke és Vizi E. Szilveszter akadémikus, a TIT elnöke. A kitüntetettet Staar Gyula főszerkesztő méltatta:

»Schiller Róbert fizikai kémikus, címzetes egyetemi tanár, a kémiai tudományok doktora, az MTA Energiatudományi Kutatóközpont (régi nevén MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézet) nyugalmazott tudományos tanácsadója. Széchenyi Professzori Ösztöndíjas (2000–2003), Wigner Díjas (2001), 1989 és 2004 között az MTA Kémiai Tudományok Osztályának tanácskozási jogú tagja, 1998 és 2001 között közgyűlési doktori képviselő. A Természet Világa szerkesztőbizottságának tagjaként csaknem négy évtizede segíti a folyóirat misszióját.

Schiller Róbert kutatásai a sugárzások kémiai hatásaival, a folyadékokban végbemenő elektrontranszporttal, az elektrokémia és a fotokémiai kinetika egyes kérdéseivel állnak kapcsolatban. Érdeklődése ezeken a területeken túl főként a fizikai kémia klasszikus ágaira: a termodinamikára, a statisztikus mechanikára, a reakciókinetikára irányul; egyetemi speciális előadásain is ezekkel a területekkel foglalkozik. 

Schiller Róbert elsősorban kutató tudós, ám, hála istenek, nem tudja elfojtani az ismeretátadás iránti szenvedélyét sem. Az említett területek kutatásainak frontvonaláról küld tudósításokat, vállalkozik a gondolati vonulatok kibontására, a közhasznú ismeretek válogatására és érthető megfogalmazására. Elég itt a Műszaki Könyvkiadó gondozásában, 1987-ben megjelent, Rendszertelen bevezetés a fizikai kémiába a hidrogén ürügyén című  könyvére utalnom.

Dürr János és Vizi E. Szilveszter köszönti a díjazottat

Schiller Róbertben összetartozó egységet alkot a humán és a természettudományos kultúra. Szívesen foglalkozik a természettudományok és a művészetek, főként a természettudományok és a szépirodalom közötti összefüggésekkel, kölcsönhatásokkal, élen jár a „határmegsemmisítő” ismeretterjesztésben. Széles műveltségű, eredeti látásmódú, éles eszű és szellemesen, fordulatosan fogalmazó ember. Tőle felszikrázik egy-egy beszélgetés. 

A diszciplínák és a művészetek áthallásait gyűjti, s megfogalmazza, közkinccsé teszi azokat, a „roppant titkok fölött könnyedén tovagördülő” mondataival, stílusával. A Természet Világa, a Magyar Tudomány, a Kémikusok Lapja mellett megbecsült szerzője az Élet és Irodalomnak, a Forrás folyóiratnak, korábban az Újhold Évkönyvnek. 

A Természet Világában új műfajt teremtett a Között rovatával, amelynek mottójával Arisztotelészt idézi: „…tévednek azok, akik szerint a matematikai tudományok semmit sem mondanak a szépről vagy a jóról.” Schiller Róbert ezt írásról írásra bizonyítja is nekünk. Az elmondottak illusztrálására néhány, a karaktert sejtető cikkcím: 

– A tudós és a szépirodalom (1996. 1. sz.) – Karinthy a tudomány ellen (1996. 11. sz.) – Esti Kornél entrópiája (1996. 12. sz.) – Az ikonfaragó kémikus (1997. 5. sz.) – Dante a feje tetejére áll (2002. 1. sz.) – Költői fizika? (2002. 6. sz.) – Két nagy ember és az idő. Thomas Mann és Albert Einstein (2009. 3. sz.) – Regény a fázistérben (2009. 5. sz.) – Faust doktor, a tudatlan (2010. 8. sz.) vagy a legutóbbi, januárban megjelent írása: Az inga és a vers. (Ady)
A rovat esszéiből már készült egy válogatás Egy kultúra között címmel (Typotex Kiadó, 2004). Schiller Róbert esszéi utánozhatatlan bravúrok. Ezeket olvasva kissé elbátortalanodik, aki ismeretterjesztésre adta a fejét, és csak az vigasztalja, hogy ez valójában művészet; a gondolatok az ismeretközlésen túl, többnyire a fölöttük és közöttük levő szférában mozognak. Műveltségünk gyarapszik, az olvasó megvilágosodik.

A tavalyi kitüntetett, Almár Iván gratulál az iskolatársának 

Végezetül engedjék meg, hogy Herczeg Jánostól idézzek, egy interjúbeszélgetésünkből:

„Schiller Róbert könyve, az Egy kultúra között egyik breviáriumom. Bármikor előveheti az ember, elolvas belőle egy rövid esszét, s elmélkedhet hosszan. Furcsa, hogy az ilyen könyvek, ha természettudomány is van bennük, nem terjednek el igazán. Ebből is látom, hogy rossz világban élünk. Az Egy kultúra közöttnek ott a helye minden kultúrember könyvespolcán, éjjeliszekrényén. Időnként vásárolok belőle egy szatyorra valót, és elajándékozom. A háziorvosomnak is adtam egyet, legközelebb nem győzött hálálkodni. Mintha neki írták volna, mondta. Az egész napi kemény, feszültséggel teli munka, a sok talpalás után otthon ledől a fotelba, olvasni kezdi, és újra kultúrembernek érzi magát.”

Ehhez már csak azt teszem hozzá, hogy így osztogatjuk mi, lapkészítő emberek, szellemi borravalóként, kiváló elméink gondolatait. Schiller Róberttől pedig azt kérjük, szép írásaival vigyázza még nagyon sokáig testi és szellemi egészségünket! Ügyeljen arra, hogy legyen mindig osztogatni valónk!«

Schiller Róbert Ceres titkáról és ajándékáról beszél
(Trupka Zoltán felvételei)

A kitüntetett, rá oly jellemző módon, egy határok nélküli előadással köszönte meg a tiszteletére szép számmal összejövő közönségnek a neki ítélt díjat. Előadásának címe: Ceres – titok és ajándék. Schiller Róbert díjjal járó jutalma az volt, hogy róla neveztek el egy magyar csillagász által nemrégiben felfedezett kisbolygót. Ennek dokumentumát is kézbe vehette. Ezt a kisbolygót az a Sárneczky Krisztián fedezte fel, aki gimnazistaként, 1992-ben a Természet Világa diák-cikkpályázatán első díjat nyert. Az égi-földi körök néha oly szépen összezárulnak!


Természet Világa, 144. évfolyam, 3. szám, 2013. március
http//www.termeszetvilaga.hu/ 
http://www.chemonet.hu/TermVil/