Az úrkúti őskarszt

Ladányi László


A Bakony az egyik legnagyobb területű és legváltozatosabb felépítésű hegységünk. Kőzetanyaga nagyrészt a földtörténeti középidőnek (mezozoikumnak) a 250–65 millió évvel ezelőttig tartó időszakában képződött mészkőből, dolomitból, márgából és agyagból épül fel. A felszínre bukkanó gyakran bizarr sziklaalakzatok, a sűrű erdőkkel borított, törésvonalak mentén kialakult meredek falú árkok, patak mélyítette szurdokvölgyek nemcsak a természetjárók szemét gyönyörködtetik, hanem a hegység múltjáról és kialakulásáról is tanúskodnak. 

Az ember felszínalakító munkája gyakran hozzájárul ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk egy-egy tájegység geológiai őstörténetéről. Ilyen szerepet játszott a Bakony területén folytatott bányászat is, amely nemcsak az ásványi nyersanyagot termelte ki, hanem elősegítette, hogy a hegység kialakulásának korai időszakaiba is bepillantást nyerhessünk.

Egy ilyen „földtörténeti ablakkal” találkozhatunk az Úrkút feletti Csárdahegyen is, ahol a mangánérc-bányászatnak köszönhetően került napvilágra az az őskarszt, melynek meredek sziklafalain jól nyomon követhetőek a geológiai őstörténet több jelentős időszakának nyomai is. Az őskarszt csipkézett mészkőszikláival és közel függőleges tornyaival – tudományos jelentősége mellett – a Bakony-hegység legcsodálatosabb természeti látványosságai közé tartozik.

Ősi tengerek mélyén
A mezozoikum túlnyomó részében (250-110 millió évvel ezelőtt) a mai Dunántúli-középhegység területét a Tethys-tenger borította. Ebből a tengerből ülepedtek le a Bakony üledékes eredetű kőzetei. A kora-jura korban (kb. 184 millió évvel ezelőtt) a Tethys egy viszonylag mélyebb részén keletkezett Úrkút elsődleges, karbonátos eredetű mangánérce is. A Csárdahegyen bányászott elsődleges oxidos-kovás érc ennek a relatív kis területű mélyedésnek a peremén jött létre. A mangánércek keletkezését valószínűleg elősegítette az, hogy a kora-jura kor toarci időszakában, a tengerfenék közelében, egy rövid időre, az élethez szükséges szint alá csökkent az oldott oxigén mennyisége. A szakemberek a jelenséget toarci anoxiának nevezik. Ez a tengervíz összetételét úgy módosította, hogy az képes volt a mangánt oldatban tartani és szállítani, így segítve elő a nagy mangántelepek kialakulását.

A sziklák oldalán a karsztvíz által oldott formakincs is jól megfigyelhető (A szerző felvételei)

A mangánérc képződését követően a területet továbbra is tenger borította. Így a jura és a kora-kréta korban még akár 100 méternyi mészkő is képződhetett. Megközelítőleg 110 millió évvel ezelőtt megkezdődött az Alpok hegységrendszerének felgyűrődése. Ennek hatására a terület kiemelkedett és szárazulattá vált. Az itt uralkodó trópusi éghajlat következtében megindult a felszín erőteljes lepusztulása és karsztosodása. Kialakult az óriástöbrös felszín, amelyekben az oxidos mangánérc felhalmozódva csapdába esett. A középső-eocénben a süllyedő térszínt elöntötte a tenger. Először agyagos üledékek, később nummuliteszes mészkő rakódott le és fedte be a területet, megvédve ezzel az eróziótól a betemetődött formákat. A pliocén vulkanizmus – amely a Kab-hegy bazaltsapkáját is felépítette – a területet valószínűleg közvetlenül már nem érintette. Az ezt követően meginduló kiemelkedés hatására megkezdődött a térszín pusztulása. A folyamat a negyedidőszakban felerősödött, melynek eredményként az eocén fedőtakaró nagyrészt erodálódott és Úrkúton, a Csárdahegy oldalában felszínre bukkant az oxidos mangánérc.

Település az erdők rejtekében
Úrkút az erdős hegyoldalakkal övezett bakonyi település, a Kab-hegy északi oldalán, 400 méter magasan a Csinger-patak völgyében fekszik. Keleti irányból Herend és Szentgál felől, nyugatról Ajka felől, délről Tótvázsonyról és Nagyvázsonyról érhető el.

A község területe, Úrkút helynévvel, valószínűleg 1335 óta, a tihanyi apátság birtokaként volt ismert. A vízben szűkölködő terület elnevezését egy jó vizű kútról kapta. Településsé mintegy 230 évvel ezelőtt, a nagyvázsonyi Zichy-uradalom gazdasági érdekei folytán vált.  Létrejöttét fában gazdag, kiterjedt erdőségeinek, illetve gazdaságilag hasznosítható kőzeteinek köszönheti.

A XVIII. század végén a nagyvázsonyi Zichy-család uradalmának területén németajkú telepesek üveghutákat létesítettek. Az első úrkúti huta 1781-ben kezdte meg működését, melyet alig 20 év múltán követett a második. A hutákban sokféle öblös- és táblaüveg készült, illetve – a Bakony területén elsőként – csiszolt üveget is előállítottak. Az üvegkészítés rengeteg fát igényelt és a keskeny völgyben az erdőtől a település életterét is el kellett hódítani. 

A terület mezőgazdasági művelése, a köves talaj és a viszonylag hidegebb klíma miatt mindig is kemény feladat elé állította az itt élőket. Így a fő megélhetési forrást a fa- és erdőgazdálkodás, a mészégetés, a szénégetés, a téglakészítés és az üveggyártás jelentette. A település életében gyökeres változást a helyi bányászat megindulása jelentett. 1917-ben a nagyvázsonyi uradalom szénbányát nyitott a faluban. A kitermelt szén mennyisége nem volt jelentős, ugyanakkor a figyelem már korán a szén mellett található mangánércre össz­pontosult. 

Az ásványkincs nem volt ismeretlen az itt élők körében. Már a XIX. században a csárdahegyi erdőkben gyűjtött „fekete köveket” a tapolcai cserépkályha égetők a csempék festésére használták. Az Úrkút környéki mangánércről először Böckh János tesz említést 1874-ben. 1917-ben feltáró- és kutatófúrások végeztek az akkori Zichy-birtokon. A kitermelés már 1920-tól megkezdődött, majd 1922-ben döntően német tulajdonú részvénytársaságot hoztak létre a mangánérc kiaknázása érdekében.

Az érc kitermelését külszíni fejtéssel, hagyományos technológiák alkalmazásával (kézi fejtéssel) végezték. Ennek köszönhetően az eredeti felszínformákban viszonylag csekély kár keletkezett. Miután a Csárdahegy teljes külszíni bányászatra alkalmas mangánkészletét kitermelték, a területet – a védett rész kivételével – rekultiválták.

Az őskarszt története
A csárdahegyi védett területet (úrkúti őskarszt) és szűkebb környezetét a kora-jura tengerből létrejött üledékes kőzetek építik fel. Legnagyobb mennyiségben az itt található töbrök és gödrök falát is alkotó durvaszemcsés, sok ősmaradványt tartalmazó rózsaszínes-sárgás-barnás mészkő jelenik meg (Hierlatzi Mészkő). Ősmaradványait néhány, mára már nagyrészt kipusztult élőlénycsoport alkotja. Uralkodóak a tengeri liliomok, a Crinoideák vázelemeinek töredékei, törmelékei. Szintén gyakoriak a kagylóra nagyon hasonlító, ám attól különböző pörgekarúak, a Brachiopodák teknői és a lábasfejűek csoportjába tartozó Ammoniteszek apró felcsavart házai.

A megközelítőleg 190–195 millió évvel ezelőtt létrejött Hierlatzi Mészkő képződését a Csárdahegy területén egy nagyjából 10 millió éves, üledéklerakódás-mentes időszak váltotta fel. Később az Alpokat is létrehozó, nagymértékű oldalirányú nyomóerő hatására a terület mészkőrétegei meggyűrődtek, úgynevezett szinklinális és antiklinális szerkezetet vettek fel. Ilyen gyűrt szerkezetek a bánya területén sok helyen megfigyelhetőek. A terület szerkezetének kialakulását mutatják a nagyméretű törési felületek, melyek vetők formájában azonosíthatók. A vetősík felszínén lévő karcok segítségével még a mozgás iránya is kinyomozható.
 

Az őskarszt meredek sziklafalait rózsaszínes-sárgás-barnás Hierlatzi mészkő alkotja

Ebben a szárazföldi periódusban megkezdődött a terület karsztos formáinak a kialakulása, valamint az elsődleges ércek áthalmozódása, lepusztulása is. A Csárdahegyen fiatalabb kréta időszaki képződmények nem ismertek. A mangánérc felett eocén korú 50–52 millió éves szenes anyag, áthalmozódott, másodlagos oxidos érc és nummuliteszes Szőci Mészkő jelenik meg. Ezeket a képződményeket a bányászat során teljesen eltávolították, ma már nem láthatóak.

Az intenzív karsztosodási folyamat kezdete a közel 110 millió évvel ezelőtt megkezdődött hegységképződéshez kapcsolható. Ekkor a felerősödött tektonikai mozgások hatására a Bakony területe szárazra került. A trópusi éghajlaton a mészkövek karsztosodása és bauxitképződés játszódott le. A kréta időszakban ez a folyamat még egyszer – nagyjából 85 millió éve – megismétlődött, ekkor még az előzőnél is jelentősebb bauxit- és széntelepek képződtek. Ezeket ma többek között Ajka, Padragkút és Csinger-völgy területén bányásszák.

Mind a kréta, mind a kora-eocén idején lejátszódott szárazföldi lepusztulás alkalmas lehetett a jelenleg látható formakincs kialakítására. Az oldott felszínt a középső-eocénben agyagos, szenes üledékek fedték be, megőrizve ezzel számunkra ezt a különleges természetes ritkaságot a későbbi korok eróziójától. 

Séta az őskori kőerdőben
A 6 hektárnyi kiterjedésű úrkúti őskarsztot már 1951-ben védetté nyilvánították országos jelentőségű besorolással, melyet a különlegesen megőrződött eredeti formakincs és a terület ipartörténeti jelentősége indokolt. A csárdahegyi természetvédelmi terület Úrkút belterületének keleti peremén, a főútról északi irányba letérve található és szabadon látogatható. 

A ma látható tagolt felszín, a mély gödrök, töbrök és a közöttük emelkedő mészkőkúpok hosszú évmilliók fejlődésének eredményei. Az ősi formák, melyeket a fiatalabb üledékek elfedtek, csak az 1920-as években a kezdetleges: kézi erővel, csákánnyal, vésővel végzett bányászat során tárultak fel.

Az őskarszt területén olyan csipkés, függőleges karsztformák láthatók, melyekhez hasonlatosakkal napjainkban csak Dél-Kína, vagy éppen Kuba trópusi karsztvidékein találkozhatunk. 

Miközben meredek lépcsőkön araszolunk le az őskarszt 20–25 méter mélységű töbreibe, több tíz méter magas sziklatornyok látványos, kúp- és toronykarsztok, mély dolinák, szakadéktöbrök, szűk gödrök, sziklák és magányos kődarabok kísérik utunkat. A formákat kialakító karsztvizek nyomai is szépen kivehetőek, akárcsak az eróziós üstök, melyeket a nagy sebességgel rohanó, örvénylő áradat alakított ki hordalékával. A rendkívül gazdag és látványos formavilág mellett magának a kőzetnek a tanulmányozására is lehetőség nyílik. 

Az itteni kőtáj a színek kavalkádját tárja elénk. Megtalálhatók itt a vörös-zöldfoltos, világosvörös-zöldesszürke lemezes mészkőcsoportok, valamint a barna, sárga, szürkésfekete agyagágy is. Jellegzetes a mészkő felületén kivált vasas-mangános kemény kéreg. A kőzetek őslénytartalma is igen gazdag. 

Az őskarszt nevezetessége a csárdahegyi mészkő és a mészkőben található a Rhynchonella urkutica, az alsó-triász korban élt karlábúak mészvázai, amelyek szintjelző ősmaradványok. A töbrök alján sajátosan nedves, hűvösebb mikroklíma alakult ki, melyre napjainkra jellegzetes növénytársulások települtek.

Az Úrkúti (Csárdahegyi)-őskarszt Természetvédelmi Terület kezelője a Balatoni Nemzeti Park Igazgatósága. A látványos töbörsort, illetve környezetét a Pangea Egyesület és a Mangán Kft. által létrehozott tanösvény segíti megismerni.


Természet Világa, 143. évfolyam, 11. szám, 2012. november
http://www.termeszetvilaga.hu/ 
http://www.chemonet.hu/TermVil/