A Szily Kálmánról elnevezett iskola története
Ondok Dezsőné


 

A Szily Kálmán Kéttannyelvű Műszaki Középiskola és Kollégium 2012. március 30-án ünnepi programmal emlékezett fennállásának 60. évfordulójára. Márkus Zsolt igazgató úr köszöntője után Ondok Dezsőné, Arany Katedra Díjas tanár emlékezett a kezdetekre, s tartott emlékezetes iskolatörténeti előadást. Ezután a névadó Szily Kálmánra, munkásságának egy-egy fontos területére emlékezett Náray-Szabó Gábor akadémikus, az Akadémiai Könyvtár főigazgatója, Gazda István, a Magyar Tudománytörténe-
ti Intézet igazgatója, valamint Staar Gyula, a Természettudományi Közlöny, mai nevén Természet Világa főszerkesztője. Az alábbiakban az iskolatörténeti előadás rövidített változatát olvashatják.


Amikor történetet, történelmet mondunk el, fontos szerep jut a helynek, ahol az események lejátszódnak, az időnek, az éveknek, évtizedeknek, amikor folynak az események, és elengedhetetlen, hogy szóljunk a résztvevőkről, az események szereplőiről, formálóiról.

Minden iskola történetében az alapítás éve, az alapítók szándéka meghatározza a benne folyó munka szellemét, az ott tanulók, tanítók életét. 

A 60 év történetének összefoglalása elkészítésekor a rendelkezésemre álló források, elődök és pályatársak visszaemlékezései, személyes élményeim igazolják Thomas Mann gondolatát ( a József és testvérei tetralógia nyitó mondata): „Mélységesen mély a múltnak kútja.” 1952-2012. közötti 60 év az iskola szűkebben vett története nem választható el a XX–XXI. század történelmétől, az iskola létrejöttét, működését nagymértékben befolyásolta.

Feltehetjük a kérdést, miért pont itt, a „város érdes részén”, nem éppen kies környezetben kezdte meg működését az intézmény. A választ a múlt kútjában találjuk, egyre mélyebbre kell tekintenünk, 100-120 év távlatára, a hely előtörténetére.

A XIX. század végén világvárossá épülő Budapest lakossága sérelmezte, hogy a „fejlődő metropolis közepén terjeszkednek el a katonai laktanyák.” A főváros elrendelte a laktanyák kitelepítését, így került sor a 6. vártűzér ezred 2. zászlóalja Laudon Sándor laktanyájának (Mária Terézia hadvezére) építésére a Gubacsi dűlőben, mely Ferencváros és Pestszenterzsébet határán volt.

A kor igényeinek megfelelő kaszárnyaépületek készültek, legénységi szállás, altisztek, tisztek szállása, kantinépület. Ezekből az épületekből ma már csak a legénységi szállás maradt fenn – ma a kollégium épülete.

A kaszárnya közelében lőpor-dinamit és fegyverraktárak létesültek. (Gubacsi úti volt FÉG épületei.)

Az első világháború után laktanyaként nem működhetett tovább, hadirokkantakat helyeztek el itt, majd a 20-as évektől a Magyar Királyi Toldi Miklós honvéd sporttanár és vívómester képző intézetnek adott otthont. A tágas tér lehetővé tette, hogy több sportág űzésére alkalmas pályákat, létesítményeket hozzanak létre, így a vívótermek mellett lovarda, úszómedence, lövészterem is készült. 

Érdekes sporttörténeti emlékeket lehetne közkinccsé tenni, ha az itt folyó munka feltárására vállalkoznánk. A teljesség igénye nélkül néhány vívóhallgató nevét említem: Jekkelfalussy Piller György, Tertyánszky Ödön, Kovács Pál. (Németh Árpád vívóedző közlései.) De itt készült az 1936-os olimpiára Csík Ferenc úszónk, valamint sok neves öttusázó is.

A II. világháború idején ismét tűzérlaktanya lett a létesítmény, míg az 1944. ápr. 3-i bombatámadások következtében súlyos károkat szenvedett, gazdátlanná, a fosztogatók prédájává vált három évig.

Újjáépítés rohammunkával (1947)

1947-ben új fejezet kezdődött a létesítmény életében. A Tanonc és Ifjúmunkás Otthonok Országos Szövetsége többször kérelmezte az ország vezetőit, a kormánytagokat – köztük Rákosi Mátyást is –, hogy utaljanak ki épületeket a család, otthon nélkül maradt hajléktalan fiatalok befogadására. 1947. augusztus 21-én a romos Timót utcai épületek között rendeztek választási nagygyűlést 15 ezer ifjúmunkás részvételéve, és a választási propaganda részeként Rákosi közbenjárására a legendás hírű Tanonc és Ifjúmunkás Város megkapta az ingatlant, hogy otthont hozzanak létre. Nagyszabású tervek készültek az épületek helyreállítására, megvalósításuk azonban csak részben sikerült.

1947 decemberére az önkéntesek két szobát tettek lakhatóvá rohammunkával, ahová 22 fiatal költözött be. A korabeli filmhíradó megörökítette Tildy Zoltán köztársasági elnök látogatását, így másodszor került az országos hírek közé az ifjúmunkás város.

A romok eltakarítása, az épületek lakhatóvá tétele még évekig elhúzódott. A legnagyobb legénységi épület vált a tanulók szálláshelyévé. 1948 nyarán már 60 tanuló lakott itt, majd a helyreállítással párhuzamosan nőtt a létszám 1000-re. Az itt lakó tanulók életkörülményei mai szemmel nézve mostohának tűnnek – 18–24 fő lakott egy-egy hálóteremben –, de a közösségi élet színtereit is igyekeztek megteremteni, kultúrterem, sportolási lehetőség, pályák segítségével. A korszellem megszabta az öltözködést, az életmódot, a viselkedést – még a névadást is, hiszen az intézmény felvette a Rákosi Mátyás Ifjúmunkás Város nevet. A „mintavárossá” vált otthont külföldi delegációk, neves politikusok, művészek látogatták meg, például Andersen Nexő, a Nobel-díjas dán író is.

Diákok egykor (1952)... 

...és ma 

A szorosabban vett iskolatörténet 1952-ben kezdődött. A Munkaerő Tartalékok Hivatala (MTH) a Rákosi M. Ifjúmunkás várost alkalmasnak találta arra, hogy ne csak szállást, hanem szakmunkás képzést – elméleti, gyakorlati oktatást is – biztosítson a fiataloknak, így létrejött a 2. sz. Ipari Tanuló Intézet. Megfeszített munkával tanévkezdésre a hajdani lovarda egyik részéből géplakatos és esztergályos tanműhelyeket, a Gubacsi úton lévő tiszti szállásból tantermeket alakítottak ki, és 20 osztélyban 480 tanulóval megindult a munka. A képzési idő 2 év volt, hetente 2 nap elméleten, 2 nap gyakorlaton vettek részt a tanulók.

Az 1956-os forradalom eseményei az iskola és az otthon életében is mély nyomokat hagytak. Török Tamás, az iskola volt diákja, otthonlakója, később tanára, kollégiumvezetője visszaemlékezéséből megtudhatjuk, hogy a diákok és tanárok egy része már nem tudott hazamenni, hiszen a katonaság körülvette az épületet. A harcok idején a kollégium emeletén géppuskafészkek voltak, a ködgyertyák miatt sűrű köd borította az épületeket. A tanulók a pincében a szén tetején aludtak, az eseményekből keveset értettek, aggódtak családjukért. Később a kerítéseken át távoztak, és voltak közöttük sokan, akik a forradalmárokhoz csatlakoztak. 1957 februárjában folytatódott a tanév. Ekkor derült ki, hogy sokan elhagyták az országot, többen pedig meghaltak a harcok idején.

1957-ben 3 éves lett a szakképzés, a szakmák száma növekedett marós és szerszámkészítő osztályok indultak.

1962-ben az iskola névadó ünnepet rendezett, Bordás András Kossuth-díjas esztergályos nevét vette fel az iskola.

A szakma alapjainak megismerése a tanműhelyben 

A hatalmas lakótelepi építkezések óriási létszámú szakmunkásgárdát igényeltek, ezért 1964-től csőszerelő, 1972-től központi fűtés, gázszerelő, vízszerelő képzéssel bővült az iskola profilja. Viszont a háború pusztította régi épületek, pincehelyiségek már alkalmatlannak bizonyultak a gyakorlati oktatás ellátására. A továbblépést az 1977 novemberében átadott tanműhely jelentette, mely változatlanul szolgálta feladatát 2009-2010-ig.

A szerkezetváltozás, az új igények a múlt darabjainak eltűnését is jelentették. Az új iskolaépült helyének kijelölése után lebontották a lovardát, csak az otthon épülete és a Gubacsi úti tiszti szállás maradt meg 1984-ig.

1982-1985 között az otthon épületét felújították, a hatalmas hálótermek helyett 3-4 személyes lakószobák, tanuló és közösségi helyiségek létesültek.

1983 ismét újat hozott az iskola életében; 2 osztállyal megindult a szakközépiskolai képzés, változás indult a testület összetételében, nőni kezdett az elméleti, közismereti tantárgyakat oktató tanárok száma.

Az 1984-ben átadott iskolaépület már megfelelő oktatási feltételeket jelentett, szaktantermek, laborok, könyvtár, szertárak segítségével folytatódhatott a munka. Akkor, 1984 szeptemberében az átadáskor Apáczai Csere János 1656-os – Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról szóló beszédének gondolatait idéztük fel: „.az iskolára olyan nagy szükség van és olyan sokféle a haszon, mely az iskolából származik, hogy vaknak, sőt érzéketlennek kell lennie annak, aki ezt magától föl nem fogja, be nem látja.” Hogy szükség volt az iskolánkra, bizonyítja az a tény, hogy új szakmák, többszintű képzés színesítette működésünket, megnövekedett a diák- és tanárlétszám, egyszerre oktattuk elméletből, gyakorlatból a szakiskolásokat, szakközépiskolásokat, technikusokat, gimnazistákat és felnőtt szakmunkás-tanulókat készítettünk fel az érettségire. Otthont nyújtottunk a kollégiumban 200 vidéki gyereknek.

A 90-es éveket a napról napra végzett lelkiismeretes munka, az állandó megújulás vágya jellemezte. 1990-ben épületgépész középiskolai és technikusi osztályok, 1993-ban világbanki gépész, ’95-ben informatikus képzés indult.

A mindennapok egyformaságát az ünnepeink, a hagyományteremtő események színesítették. A szemléletváltozás, a feladatmódosulás következtében úgy döntött a tantestület, hogy az iskola nevét megváltoztatja, és sikerült egy igazán méltó személyt, Szily Kálmánt, a XIX.–XX. század kiváló tudósát névadóként megtalálnunk. Úgy véltük, a mérnök, tanár, fizikus, nyelvész, tudományszervező Szily Kálmán munkássága méltán szimbolizálja iskolánk oktatási-nevelési céljait.

1993. A névadás ünnepélyes keretek között zajlott, jelen voltak a tudományos élet képviselői, a családtagok.

Azóta is többször rendezvényeket szerveztünk Szily Kálmán munkásságának méltó bemutatására, a kollégium vendégül látta a határon túli magyar fiatalokat, akik a Természet Világa folyóirat pályázatain sikereket értek el.

1999-ben új feladatként épületgépész kéttannyelvű képzés indult, akkor kapta iskolánk a Szily Kálmán Kéttannyelvű Műszaki Középiskola és Kollégium nevet.

2002-ben angol nyelvi előkészítő osztállyal bővült az informatika tagozatosok választási lehetősége.

Még ebben az évben ünnepeltük iskolánk 50 éves évfordulóját és avattuk fel a Szily-emléktáblát iskolánk előtt. Ez az ünnepség is fényes, felejthetetlen emlékként maradt meg a résztvevőkben.

Szily Alinka és Ádám

A tanulók, kollégiumlakók tanévi munkájának jutalmát, nyelvi, szakmai tudásának bővítését jelentették a külföldi tanulmányutak, szakmai gyakorlatok. Németországban, Belgiumban, Angliában évről évre jártak a gyerekek, ezek a kapcsolatok mindmáig élnek.

2006-2007-ben az oktatáspolitika változása következtében iskola-összevonások zajlottak Budapesten, így került sor fúzióra 2007-ben a Klauzál Gábor Szakközépiskolával, majd a Kelenföldi Szakközépiskolával.

Ismét kibővült a szakmák száma, a meglévők mellé beléptek a nyomdaipari, elektronikai, elektrotechnikai, távközlési szakok, a Timót utca mellett a Tolnai utcában is lett egy telephelyünk.

2008 szeptemberében egy Fővárosi Közgyűlési határozatnak köszönhetően 7 fővárosi szakközépiskola együttműködésével létrejött Dél-Pest legnagyobb szakképző központja a Szily TISZK. Ettől a tanévtől már nemcsak a Szily Kálmán MSZKI, hanem további 6, fővárosi szakközépiskola szakképzési feladatit is intézményünk látta el.

Jobb oldalon Márkusné Gábor Ildikó az iskola igazgatója

A TISZK-es átalakulásnak köszönhetően 2008-ban két európai uniós projektre is pályázott intézményünk, melynek keretein belül a TÁMOP 2.2.3 és a KMOP 4.1.1-es kiírások valósultak meg TISZK-ünkben. A TÁMOP projektnek köszönhetően szorosan összekovácsolódott a 7 partnerintézmény, hiszen
– szakmai céglátogatások,
– pedagógus továbbképzési programok,
– környezetvédelmi napok,
– műveltségi vetélkedősorozat,
– médiamegjelenések,
– pedagógus kollégák szakmai útjai,
– pszichológiai, fejlesztőpedagógiai szakmai szolgáltatás,
– nyári prevenciós táborozás valósult meg.

A KMOP-s projekt keretein kívül-belül megújult tanműhelyünk, az épület teljes rekonstrukciója mellett az eszközparkon is jelentős fejlesztéseket hajtottunk végre.

Jelen pillanatban közel 20 szakmát oktatunk 4 szakmacsoportban, ellátjuk nagyrészt Dél- és Kelet-Pest, valamint a régió szakképzési feladatait egyaránt. 


Természet Világa, 143. évfolyam, 8. szám, 2012. augusztus
http://www.termeszetvilaga.hu/ 
http://www.chemonet.hu/TermVil/