A közegészségügy apostola
Gondolatok Fodor József szobráról
Kapronczay Károly

Helyünk szelleme

Folyóiratunk 142 éve Budapesten készül. Szerkesztőségünk ez idő alatt szinte mindig a főváros jól körülhatárolt kis területén, a mai VIII. kerületben működött. 

Folyóiratszámaink őrzik szerkesztőségünk címeit: Eszterházy utca 16., Gyulai Pál utca 14., Somogyi Béla utca 6., Bródy Sándor utca 16. Természettudományos múltunk számos emléke vesz itt körül minket. Közelben Társulatunk egykori székháza (a mai Bródy Sándor utcaiban dolgozunk), kőhajításnyira szerkesztőségünk tagjainak alma matere, az Eötvös Loránd Tudományegyetem. A Gutenberg téren áll „közegészség-
ügyünk első apostolának”, Fodor Józsefnek szobra (aki egy időben folyóiratunk főszerkesztője is volt), a Rókus kórház előtt az anyák megmentőjének, Semmelweis Ignácnak szobra… Közelünkben nagyjaink, egykori jeles intézményeink emléktábláinak sorát láthatjuk. Körülvesz minket a hely, a helyünk szelleme. A januárban útjára indított sorozatunk szerkesztőségünk szűkebb környezetének természettudománnyal összefonódó emlékeiről ad képet. 

A Gyógyászat című orvosi folyóirat 1909. szeptember 12-én megjelent számában a „Különfélék” rovatban a következő hír jelent meg: „Fodor József szobra. Fodor József tanárnak, ki tudományos munkásságával ez ország határain túl is elismerést szerzett és ki itthon az egészségtannak lelkes hirdetője volt, tisztelői és a főváros egyik kis terén szobrot emeltek, és azt a nemzetközi congressus első napján le is lepleztek. Ilosvay tanár, a Fodor által alapított Közegészségügyi Egyesületnek elnöke, szép és igaz beszédben méltatta Fodor érdemeit és azután a szobrot átadták a városnak. A szobrot Vastagh György készítette. Homokkő talapzaton nyugvó bronzmellszobor, mely Fodornak arcvonásait kissé idealizálva és mégis meglepően felismerhetőleg ábrázolja, a mint valami gondolatba elmerült. Nem lehetett volna ez arcot és e főt jobban és szerencsésebben mintázni, […] Mint a hogy azt a művész tette. Ugyancsak sikeresnek mondható a talapzatra alkalmazott bronz Hygiea is. Még ha szerény dimenziókkal is, e szobor valóban díszére válik a városnak, melyben ez a második orvosi szobor. Sajnos, a kedvezőtlen idő nem engedte, hogy a leleplezésnél nagyobb számú közönség legyen ott. A külföldiek közül is csak a franciák helyeztek el koszorút a szoborra.”

A kis pesti teret ma Gutenberg térnek, akkor Sándor főherceg térnek nevezték, a századforduló éveiben is mai látványával volt azonos. Az arra járó – ha megnézte a szobrot és elolvasta feliratát – talán indokolatlannak véli a Fodor-szobor helyét, inkább a Semmelweis Egyetem valamelyik belső parkos területén látná szívesen. 

Fodor József a hazai és az európai közegészségtan kiemelkedő egyénisége, olyan nagy orvostudós, akinek elméleti és gyakorlati munkássága rányomta bélyegét a világvárossá váló Budapest közegészségügyi helyzetére. A városi higiénia; az ivóvíz és a szennyvíz csatornarendszere Fodor József tanácsaival épült ki, nagy híve volt a környezetvédelemnek, aminek fontosságát csak jóval később ismerte fel a városvezetés, a kormányzat és a városi polgárok többsége. A hazai orvostudományt és orvosképzést alapjaiban átszervező, a magyar medicinát európai szintre emelő, úgynevezett Pest Orvosi Iskola második nemzedékéhez tartozott.  Azon orvostudósok egyike, aki felismerte a különböző betegségek megelőzésének tanát, a prevenciót, amit kiterjesztett a járványok elleni védekezésre, a csecsemő- és gyermekhalandóság visszaszorítására, az anyavédelemre, az iskolaegészségügyre, a megfelelő városi környezet kialakítására. 

Fodor József 1843-ban, a Somogy megyei Lakócsán született, orvosi tanulmányait a pesti orvosi karon végezte, ahol oklevelét is szerezte.  Végzése után végigjárta a korabeli orvosképzés útját: sebész- és szülészmesteri képesítést is szerzett, bár e területen soha nem működött. Előbb Rupp Nepomuk János intézetében az orvosi rendészeti ismeretek tanszékén működött, amit napjaink pontos megnevezésével tiszti orvosi ismeretek és igazságügyi orvostani tanszéknek is mondhatunk. Kórházi korboncnoki orvosi állást is vállalt, jeles írásokat jelentetett meg e tárgykörből az Orvosi Hetilap hasábjain. Közel került a pesti orvosi iskola nagyjaihoz, akik felfigyeltek ifjú kollegájuk tehetségére, egy éves ösztöndíjjal az európai közegészségügyi rendszerek tanulmányozására tanulmányútra küldték. Európa jeles egyetemein is megfordult, hallgatta Pettenkoffer közegészségtani előadásait, tanulmányokat folytatott az akkor újdonságnak számító bakteriológiai laboratóriumokban. Hazatérése után valóban kész programokkal foglalkozott, megjelentette az Angolország közegészségi állapotait feltáró alapvető könyvét. Amikor létrehozták a kolozsvári egyetem orvosi karának új tanári karát (1873), senki nem csodálkozott azon, hogy az alig 29–30 éves Fodor József nyerte el az orvosi rendészeti tanszéket, ahol valójában a közegészségtan ismereteit adta elő. Alig négy év múlva kinevezték a pesti egyetem közegészségtan tanszékének élére, amely a korabeli európai egyetemeken az első ilyen intézet. Jeles közegészségtani tudását nagyra becsülték, részt vett a közegészségügyi törvény (1876) szakmai előkészítésében, majd – mivel az országgyűlésen számos politikai kompromisszum is befolyásolta a végleges szöveg elfogadását – a szakmai észrevételeket összegző bizottság elnöke is lett. Jeles bakteriológus és higiénikusként alapvető kutatásokat végzett a talaj, a levegő és a víz összefüggéseinek kutatása területén, megcáfolva Pettenkoffer ezzel kapcsolatos elméletének több állítását. Megteremtette az immunológia elméleti alapjait is. Éppen a talaj–víz–levegő összefüggéseinek vizsgálata vezette településegészségtani kutatásaihoz. 

A magyar közegészségügyi törvény (1876) a korabeli Európa legkorszerűbb ilyen törvénye volt, amelynek egyes fejezetei egy-egy szakterület speciális kérdéseit rendezte jogszabályokba. Igaz, voltak olyan fejezetrészek, amelyek még csak „vázlatokban” léteztek, de törvényben történő „szerepeltetése” nem volt felesleges: a közegészségügyi állapotok folyamatosan fejlődtek, így az új formák jelentkezése után nem kellett állandóan a törvényt módosítani. A legnagyobb problémát nem ez jelentette: a törvény az államapparátus tagjaitól, a pedagógusoktól, a legkülönbözőbb, a közegészségügy bármelyik területén tevékenykedőktől bizonyos ismereteket igényelt, amelyeket az iskolákban, a szakképzési formákban nem tanítottak. Már az 1880-as évek legelején olyan szervezeti formák kialakításán gondolkodtak, amely a felvilágosítás erejével kívánt e feszültségen segíteni. Az ismeretterjesztés módszerei nem voltak idegenek, hiszen az 1841-ben alapított Magyar Természettudományi Társulat és az ehhez kötődő Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlése élt az ismeretterjesztés lehetőségével, de ennek széles társadalmi alapokra helyezése egy másik szervezetet igényelt. 

A Magyar Természettudományi Társulat életében nagy szerepet kapott Fodor József, aki a Társulat főtitkára és folyóiratának főszerkesztője is volt. A szélesebb alapokra épülő új szervezet legfőbb feladata a társadalom legkülönbözőbb rétegeinek, foglalkozási ágainak egészségügyi felvilágosítása lett, mindegyik rétegnek más-más gondolatkörben kívánt újat és hasznosat nyújtani.  Az államapparátus tagjainak, tisztviselőknek a közegészségügyi törvény végrehajtásában kívánt segíteni, a tanároknak az egészségi nevelésben, a fiatal nőknek az anyavédelemben, a csecsemő- és gyermekvédelemben, a házi betegápolásban. Ennek megfelelő sajtó- és könyvkiadás biztosítása, klubjellegű tanfolyamok megszervezése stb. Ez lett az Országos Közegészségi Egyesület feladata, amelyet az első Magyar Közegészségügyi Kongresszuson alapított meg Markusovszky Lajos és Fodor József, az előbbi az elnök, az utóbbi a főtitkár lett. Fodor József Markusovszky Lajos halála után (1893) lett az egyesület elnöke, de mindvégig irányította azt a széles felvilágosító tevékenységet, amelynek legfőbb eszköze az „Egészség” című folyóirat, az Egészség Könyvtára felvilágosító könyvsorozat lett. Az írások, a könyvek megírására a korabeli magyar orvostudomány legkiválóbb egyéniségeit kérte fel, ezek a munkák majd egy évszázaddal megjelentetésük után is hasznos ismereteket képesek közvetíteni. Lényegében innen indult el az iskolaorvosi és egészségtan-tanári mozgalom, amelyre az iskolai egészségnevelési program épült. E sokrétű munka elismerését jelentette a Magyar Tudományos Akadémia tagsága, több európai közegészségügyi társaság rendes, tiszteletbeli tagsága, a Cambridge-i Egyetem díszdoktorsága. 

Valójában pályafutása csúcsán, 1901 legelején ragadta el a halál. Az Országos Közegészségi Egyesület 1901. március 20-án emlékülést tartott Fodor József emlékére, ahol Szegedy-Maszák Elemér írásos indítványt nyújtott át, amelyben Fodor József „ércemlék” felállítását javasolta az egyesületnek, emlékszobrot, amelynek talapzatára a következőket kell bevésni: „Fodor Józsefnek közadakozásból állította az Országos Közegészségi Egyesület. A legméltóbb volna hozzá és elévülhetetlen érdemeihez, ha ilyen emlékmű hirdetné a jövő nemzedékének, hogy a magyar társadalom meg tudja becsülni meghalt nagyjának emlékét. A megmaradt jegyzőkönyv szerint „az egyesület választmánya az indítványt lelkesen magáévá tette, s a gyűjtést megindította.” Az adakozás valóban széles körben folyt, hiszen még a londoni Apollinaris Campany Limited cég is 200 ezer koronát küldött. A gyűjtés sikerére való tekintettel megalakult a Fodor József-szoborbizottság, amelynek elnöke Elischer Gyula egyetemi tanár, a jeles műgyűjtő, tagjai Ambrozovics Béla, Aujeszky Aladár, Pákozdy Károly és Szegedy-Maszák Elemér választmányi tagok lettek. A kezdeti lendület után mintha megtorpant volna a lelkesedés, de a bizottság nem adta fel célkitűzését, semmi körülmények között nem enyhített követelményein, bár még szobrászművésszel nem kezdett tárgyalásokat. 1907-ben a szoboralap meghaladta a hatezer koronát, ami még nem volt elegendő, de a budakeszi tbc-szanatórium megnyitása után az állami monopóliumok 1908. évi hasznából 0,5%-ot átengedett a Fodor-József szoboralapítványnak. Ezzel a rendelkezésre álló összeg 1909-re 15 ezer koronára nőtt, így megbízási szerződést kötöttek ifjabb Vastagh György szobrásszal, akinek költségvetése 10 ezer koronáról szólt. A fennmaradó összeg a szoborállítással kapcsolatos kiegészítő munkákat fedezte volna. Ekkor döntöttek arról, hogy Fodor József szobrát 1909. szeptember elején avassák fel Budapesten, a Nemzetközi Orvosi Kongresszuson.  A végleges időpontról végül 1909. június 30-án döntöttek, melyet Pártos Gyula műépítész társelnök javaslatára 1909. augusztus 29-ére tettek, a Nemzetközi Kongresszus előtti napra.

Az emlékszobor elhelyezése is gondot okozott: a bizottság egyhangúan a Sándor főherceg teret – jelenleg Gutenberg tér – jelölte meg, mert Fodor József élete utolsó éveiben a Röck Szilárd utca 28. számú épületben lakott, dolgozó szobájának ablaka éppen a térre nézett. Ezt a székesfőváros méltányolta, viszont elvetette azt a javaslatot, hogy a tér vegye fel Fodor József nevét. A kért névváltoztatást azzal hárította el, hogy Budán, az Orbánhegyen elneveztek róla egy utcát. A fővárossal kapcsolatos ügyekben Pártos Gyula és Kauser József műépítész, valamint Heuffel Antal középítési igazgató járt el.

A Sándor főherceg téren felállított szobor két méter magas talapzaton nyugodott, a talapzaton Higiéniának bronzdomborművét helyezték el, a talapzat két oldalán csüngő babérkoszorút ábrázolt. A talapzaton Fodor József bronz mellszobra áll, alatta két felirattal: Közadakozásból emelte az Országos Közegészségi Egyesület. A talapzat hátoldalán pedig „Közegészségügyünk első apostolának.”

A leleplezési ünnepségen a nemzetközi kongresszus résztvevői közül megjelent Bacelli, Landouzy és Gruber orvosprofesszorok, a pesti orvosi kar teljes professzori testülete, az orvosi közélet sok neves egyénisége. Avató beszédet Pártos Gyula műépítész, a Fodor szoborbizottság alelnöke mondott a betegeskedő Elischer Gyula orvosprofesszor helyett. Az ünnepi beszédet Ilosvay Lajos professzor, az Országos Közegészségi Egyesület elnöke mondta, amelyet francia nyelven is megismételt. A lepel lehullása után Bárczy István polgármester vette át a szobrot, beszédében megemlékezett Fodor József polgári és városépítő erényeiről. A szobrot megkoszorúzta a Magyar Tudományos Akadémia, az egyetem orvosi kara, az Országos Közegészségügyi Tanács, a Budapesti Orvosegyesület, Lakócsa község polgármestere, a Budapesti Orvosi Kör és a család több tagja. Koszorút helyezett el a Nemzetközi Orvosi Kongresszuson résztvevő francia küldöttség is.  A szobor felavatása alkalmából – Aujeszky Aladár szerkesztésében – az Egészség című folyóirat szerkesztősége ünnepi különszámot jelentetett meg magyar, német, francia és angol nyelven, megemlékezve a nagy magyar orvos tudományos eredményeiről és a nemzetközi tudományos életben betöltött szerepéről.

Fodor József szobra ma is eredeti helyén áll, gyakran megkoszorúzták a nagy nemzetközi orvosi rendezvények résztvevői, bár az utolsó évtizedben mintha megfeledkezett volna róla az orvostársadalom. 


Természet Világa, 143. évfolyam, 3. szám, 2012. március
http://www.termeszetvilaga.hu/ 
http://www.chemonet.hu/TermVil/