---

Magyarország lakosságának mintegy 10 százalékát érinti a csontritkulás (oszteoporózis), körülbelül 660 ezer nőt és 330 ezer férfit, közülük azonban mindössze 60–80 ezer részesül kezelésben, tehát az esetek nagy többsége felderítetlen és kezeletlen.

Az oszteoporózis gyógyításával több orvosi szakma is foglalkozik, például a traumatológus, az ortopédus vagy az idegsebész, de csak a csontritkulás következményeit gyógyítják. Azzal a folyamattal, ami a betegséget előidézte – ez az oszteológiával foglalkozó endokrinológus és reumatológus, esetleg nőgyógyász szakterülete – nem foglalkoznak. Szegeden azonban, a Dél-Alföldi Oszteoporózis Centrum látókörébe került páciensek esetében ez az együttműködés már kialakult. Rendszeresek itt az eszmecserék és a továbbképzések, ahol az érintett szakmák képviselői folyamatosan értesülnek a megelőzéssel és a gyógyítással kapcsolatos legújabb tudományos eredményekről. 

Valkusz Zsuzsanna, a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) I. Belklinikáján működő endokrinológiai osztály osztályvezető főorvosa is részt vesz ennek a centrumnak a munkájában (Bellányi Tímea felvétele)

– Hogyan alakul ki az oszteoporózis?

– A csontritkulásra való hajlam az esetek mintegy 65 százalékban öröklött, a további 35 százalékban pedig egyéb betegségek és életmódbeli sajátosságok idézik elő a kórt. Elsősorban a poszt-menopauzában lévő nőket érinti. Ez azt jelenti, hogy az utolsó menstruáció elmúltával a nők ösztrogénhiányos, vagyis nőihormon-hiányos állapotba kerülnek. Ez a hormon fontos szerepet játszik a csont védelmében. Amikor termelődése a női szervezetben csökken, majd megszűnik, viszonylag gyors csontvesztés kezdődik. Ez azt jelenti, hogy a nőket általában 50–55 éves koruktól fenyegeti a csontritkulás. A férfiak számára sem ismeretlen ez a betegség, de őket kisebb számban érinti, és esetükben később kezdődik. A nőknél a primér oszteoporózis a gyakoribb, a férfiaknál mindig van valamilyen alapbetegség vagy életmódi rendellenesség, ami a csontritkulást másodlagosan okozza. Ilyen tényező például a kalcium-felszívódási zavar, az alkoholizmus, a dohányzás. A legveszélyeztetettebb helyzetben azok a nők vannak, akiknél halmozódik valamilyen alapbetegség vagy kedvezőtlen életmódi sajátosság, amikor elérik a posztmenopauza időszakát, ráadásul genetikailag is hajlamosak a csontritkulásra. Az oszteoporózisra való hajlam női ágon öröklődik. Ha egy nő édesanyja, nagyanyja, nagynénje ugyanebben a betegségben szenvedett, akkor nagy valószínűséggel ő is áldozatul esik, ha kialakulását nem előzik meg. A nők körében fokozott veszélynek vannak kitéve a sovány testalkatú, vagy hirtelen sokat fogyott személyek, mivel esetükben eleve kisebb az a csonttömeg, amelynek a fogyatkozása súlyos következményekkel járhat. 

– A csont nem „egyszeri” és „befejezett” építmény…

– Léteznek benne úgynevezett „csontfaló” és „csontépítő” sejtek, ezek tevékenységével újul meg folyamatosan a csont építőanyaga. A csontfaló sejtek lyukakat „rágnak” a csontba, a csontépítő sejtek pedig folyamatosan töltik fel a lyukakat, amelyekbe a mineralizáció során épül be a kalcium. Ha a csontfaló sejtek tevékenysége felgyorsul, vagy a csontépítőké lelassul, akkor a csontban egyre több ilyen lyuk ér egymásba, összefüggő üregek alakulnak ki. Fellazul a csontnak az a masszív állománya, ami a csontgerendákat tartja, s létrejön a szó legszorosabb értelmében vett csontritkulás. Hasonlattal élve: az elvékonyodott csont szerkezete olyan, mint amikor egy létra fokai kitöredeznek. Ha például a csigolyáknál ezekre a törött fokokra ráterhelődik az ember testsúlya, akkor a csont már egy kis mozdulat hatására is összeroppanhat, ami nagy fájdalommal jár.

– Milyen előjelek előzik ezt meg, melyek az első figyelmeztető tünetek?

– Előjele, jellegzetes klinikai tünete a csontritkulásnak nincs. Az első tünet nagyon gyakran sajnos maga a csonttörés, ami a csuklót, a csigolyatájat, a csípőtájat érinti leginkább. De bármilyen kis traumára bekövetkező törés – legyen az felkar- vagy sípcsonttörés – lehet oszteoporotikus eredetű. Ha egy törés következtében tudatosodik az érintettben, hogy csontritkulása van, az bizony elég késői felismerés, mert az oszteoporózis akkor védhető ki legeredményesebben, ha megelőzzük. Aki tudja magáról, hogy a leginkább veszélyeztetett csoportba tartozik, még a menopauza előtt keresse fel az endokrinológiai szakrendelést, ahol megfelelő gyógyszerekkel és az életmódot érintő tanácsokkal látják el.

Oszteoporózis miatt felritkult csont

A csontritkulás széles körű megelőzésének azonban már gyermekkorban el kellene kezdődnie. A fiatal emberi szervezet csonttömege ugyanis csak 25–31 éves koráig növekszik, ebben az életszakaszban kellene a csontoknak minél több kalciumot elraktározniuk.

– Tekinthető-e „civilizációs betegségnek” a csontritkulás? Életmódunkban számos olyan tényező van, amely a korábbi generációkra nem volt jellemző.

– Kétségtelenül mondhatjuk, hogy civilizációs betegség a csontritkulás, mert a „modern táplálkozás” sok esetben például kalciumhiányos táplálkozást is jelent, és ezzel magunk is elősegítjük a csontritkulás kialakulását. Mert nem veszünk magunkhoz elegendő kalciumot. A tej, illetve minden tejtermék (kivéve a lágy sajtokat) nagyon hasznos lenne, de például a gyerekek, akiknél el kellene kezdődnie a megelőzésnek, tej helyett szénsavas üdítőket fogyasztanak. Ezeknek a foszfáttartalma felborítja a szervezet kalcium-foszfát egyensúlyát (a foszfát javára), és ezzel szinte „kisöpri” a csontokból a kalciumot. Ettől ugyan még nem alakul ki fiatalkori oszteoporózis, de 25 éves korukra ezeknek a fiataloknak bizony nagyon rosszul felépített csontszerkezetük lesz. A kalciumhiányos táplálkozás aztán felnőttkorban is folytatódik. Az átlagos magyar ember napi kalciumbevitele 500–600 mg, pedig egy hanyatló szerkezetű csontnak ebből napi 1200–1300 mg-ra lenne szüksége. Ráadásul az életkor előre haladtával romlik a kalciumfelszívódás, illetve hiányzik a D-vitamin bevitele, amely segítené a kalcium felszívódását. D-vitamint napfénnyel (halak, olajos magvak, csukamájolaj stb.) juttathatunk a szervezetbe. Civilizációs betegség az oszteoporózis olyan értelemben is, hogy a gyerekek a szabadban való tartózkodás, mozgás helyett számítógép előtt görnyednek, de a felnőttek sem nagyon sportolnak, sőt gyakran például fekve tévéznek, s a tartós immobilizáció is csontvesztést okoz. Köztudott, hogy az űrhajósok, akikre huzamosabb ideig hat a súlytalanság, csontozatuknak akár 60 százalékát is elveszthetik.

Egészséges és oszteoporózisos csont

Az örökletesen gyengébb csontozat esetén is megelőzhető a csontritkulás idő előtti bekövetkezése, ha az ember megfelelően étkezik és mozog, például fut, kocog, kerékpározik, gyakran és hosszan sétál. Nagyon hasznosak az olyan gyakorlatok, amelyek tartós mozgást jelentenek az egész szervezetnek, mint például a tánc. Az úszás ugyan nem a csontokat, hanem az izmokat erősíti, mégis jó hatású, mert az izomerő segít az egyensúly megtartásában, ezért kisebb az elesés esélye, csökken a csonttörés kockázata. Az idős, veszélyeztetett személyek esetében körültekintően kell eljárni a mindennapi környezetük, elsősorban az otthonuk kialakításában. Ki kell küszöbölni például a sok kis szőnyeget, a padlózaton keresztül-kasul fektetett elektromos kábeleket, amelyekben megbotolhat, eleshet.

– Eddig a megelőzésről beszéltünk, de hogyan lehet kezelni a csontritkulást?

– A csontritkulásból adódó csonttörés úgy szokott bekövetkezni, hogy egy nem várt, kis erőhatásra eltörik a változó korban lévő nőnek például a csuklója. Bemegy a traumatológiára, a törött csuklót begipszelik, az ellátás a törés reparálására szorítkozik. Ilyenkor kellene felhívnunk a balesetet szenvedett figyelmét a csontritkulás-gyanúra, és arra, hogy vizsgálatokat kell végezni az oszteoporózissal kapcsolatban. Ezt a figyelmeztetést sajnos nem mindig kapja meg a páciens, vagy nem mindig veszi komolyan. Ha nincs trauma, de az ember tudja, hogy a veszélyeztetettek csoportjába tartozik, egy „közönségesnek tűnő” hátfájással is fel kellene keresnie az orvost. Gyakori, hogy az első csigolya-összeroppanás szinte tünetmentes, csak a második-harmadik jár fájdalommal, nekünk azonban nagyon fontos lenne kiszűrni az elsőt. Ha ugyanis friss a csigolyatörés, és még csak egy csigolya érintett, akkor a csigolyába lehet injekciózni például orvosi cementet, ami helyreállítja a csigolya eredeti magasságát. Későn észlelt eseteknél, és többszörös csigolyatöréseknél ez már nem jöhet szóba, és semmiképpen nem helyettesíti a csontritkulás gyógyszeres kezelését.

Maga az alapkezelés a kalcium- és a D-vitamin-bevitel. Tapasztalataink szerint a traumatológiai klinikákon fekvő, csípőtáji törött, idős betegek mindegyikének D-vitamin-hiánya van. Ha a háziorvosi szolgálat rutinszerűen ellátná a 65 év fölötti embereket D-vitaminnal, nagyon sok törést meg lehetne előzni. (A D-vitaminnak egyébként nem csak csonterősítő hatása van. Nagyon jól hat az immunrendszer erősítésére, az érrendszerre, a szívre is.)

A kezelés mindig személyre szabott. Attól függ, hogy kinek mi a meghatározó a csontritkulás kialakulásában, tehát például a csontlebontás fokozott, vagy a csontépítés lassú. A nőknél ösztrogénpótlás, a férfiaknál például a hiányzó tesztoszteron pótlása állíthatja meg a fokozott lebontást. A biszfoszfonát vegyületek széles csoportja hatékonyan gátolja a csontlebontást. Néhány hónapja Magyarországon is hozzáférhető egy új készítmény, amely gátolja a csontbontó sejtek érését és működését, s elősegíti korai pusztulásukat. Ezek a lebontást gátló szerek 50–60 százalékban csökkentik a törés kockázatát.

Létezik csontépítő kezelés is, ami a csontépítő sejtek szaporodását és működését segíti elő. A parathormon a szervezet saját hormonja, amely egyébként is részt vesz a kalcium-anyagcserében. Gyógyszerként, naponta, kis adagokban pedig csontot épít, és azzal, hogy egy összeroppant csontból is „ép szerkezetet tud varázsolni”, adagolása az egyik legjobb kezelésnek tűnik.

– Lehet-e egyszerre alkalmazni a csontlebontás-gátló és a csontépítő kezelést?

– Nem. Gyakorlatunkban először csontlebontást gátló kezelés indul. A csontépítő kezelés a nagyon súlyos, szövődményes, már többszörös csigolyatöréssel járó esetekben indokolt. Valamilyen kezelést mindig kap a beteg, de néhány évenként át kell gondolni, hogy volt-e például törése, hogyan alakulnak a csontparaméterei, váltsunk-e az új helyzetnek megfelelően gyógyszert.

– A már említett életmódi problémákon, a mozgáshiányon, dohányzáson, alkoholizmuson kívül mi járulhat még hozzá a csontritkulás kialakulásához? 

– Fontos azért megjegyezni, hogy a napi fél-, egy deci jó minőségű vörösbor jótékonyan hat a csontrendszerre (a koleszterinszint alakulására és az érrendszerre is). Csak a mértéktelen alkoholfogyasztás a káros. Nem beszéltünk eddig a tartós gyógyszerszedésről, melyek szintén ártanak a csontozatnak. Ilyenek például a gyomorsavlekötő szerek, a depresszió elleni, a hangulatjavító, a véralvadásgátló és az epilepszia elleni szerek, illetve a szteroid tartalmú készítmények. Ezek mellé jó lenne kalciumot, D-vitamint adni. A háziorvosnak eszébe kellene jutnia, ha a beteg éveken keresztül ilyen gyógyszert szed, el kell, hogy jusson csontsűrűség-mérésre. Ha pedig a beteg kellőképpen tájékozott, ő maga is kezdeményezheti, hogy szeretné csontjait megvizsgáltatni.

– Van olyan, hogy már reménytelen a csontritkulás kezelése?

– A csontritkulás kezelését sohasem lehet elég korán elkezdeni, de bármilyen későn kezdik is, sohasem reménytelen, javulást mindig el lehet érni.

---

Természet Világa,

143. évfolyam, 2. szám, 2012. február http://www.termeszetvilaga.hu/  http://www.chemonet.hu/TermVil/