MATEK A TYPOTEXTŐL
 

A Typotex Kiadó a magyar nyelvű matematikai könyvkiadás egyik végvára.

Vajon mi készteti tulajdonosát, Votisky Zsuzsát arra, hogy egyre profitorientáltabb világunkban a minőséghez ragaszkodjék, értékőrző, értékteremtő missziót végezzen? Arra, hogy magas szintű természettudományt, matematikát áruljon egy kicsiny, egyre szűkülő felvevőpiacon, magyar nyelven? Az elkötelezett szakértelmen túl, talán éppen annak a felismerése, hogy a gyorsulva fejlődő tudomány kommunikációjából kiveszni látszik a magyar szó, s ez ellen tenni kell valamit, kinek-kinek a maga hatókörében. Így azután, minden magyar nyelven megjelentetett matematikakönyvet a szellemi teljesítmény és az anyanyelv melletti, együttes kiállásnak tekinthetünk.

   Előttem fekszik a kiadó, közelmúltban megjelentetett három matematikakönyve. Együttesen is jól példázzák a Typotex kiadáspolitikáját. Az első egy mára klasszikussá vált kézikönyv új kiadása. Legendás matematikatanár írta, akinek irányításával tanár- és mérnöknemzedékek nőttek fel az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Budapesti Műszaki Egyetemen, s aki több mint négy évtizeden át felkészítette a magyar középiskolás csapat tagjait a Nemzetközi Matematikai Diákolimpiákra.

Reiman István: Matematika (Typotex, Budapest,  2011)
Több évtizedes oktatómunka párlata ez a kiválóan felépített, precíz munkával megírt, jól áttekinthető kézikönyv. A kiadói előszóba Votisky Zsuzsa e könyvhöz fűződő érzelmi vonzódását is beleírta: „Reiman István matematikai összefoglalója egy több évtizedes forradalmi mozgalom, az ún. új matek záró ékköve. Az új matekosok, függetlenül attól, hogy hol és kiket tanítottak, a matematika szépségét magukévá tették, és azon buzgólkodtak, hogy ezt a látásmódot továbbadják. Reiman István nem foglalkozott didaktikával, hanem lenyűgözően tanított, mert nem csak teljes mélységben értette, amit mond, hanem ezt a megértést teljes mélységben át is tudta adni a tanítványainak. Jó volt az ő diákjának lenni, de ma már csak ezzel a könyvvel kárpótolhatja magát az olvasó. Örülök, hogy az a könyv, melynek az ötlete több mint harminc éve merült fel bennem, szerkesztői pályám legelején, most a mi gondozásunkban jelenik meg.”

   A szerző munkájával elsősorban a középiskolai tananyaghoz kívánt segítséget adni, hozzákapcsolva a matematika azon fejezeteit, melyek átvezetnek a felsőbb matematikába. A könyv hasznos összefoglalás pályakezdőknek és „régi motorosoknak” egyaránt.

    Volt egy könyv, melyet az első megjelenésekor, 1982-ben, elmulasztottam megvenni, utána pedig már hiába kerestem égre-földre, elfogyott. Rendszeres antikváriumjáróként mindig átböngésztem a matematikakönyvek polcait, mindhiába, úgy látszik, mindenki gondosan őrizte a saját példányát. Több mint húsz évet kellett várnom arra, hogy a Typotex jóvoltából, 2004-ben, a könyv második kiadásakor végre nekem is saját példányom legyen belőle. Pedig szerzőjét jól ismertem, a Természet Világába is írt több emlékezetes cikket, A valószínűség-számítás legrégibb paradoxonai  című, 1979. augusztusi számunkban megjelent írása ma is előttem van. 

Székely J. Gábor akkor az ELTE valószínűség-számítási tanszékének adjunktusa volt, majd a Műegyetemre került, ahol idővel a sztohasztikai tanszékvezetője lett, 1997-ig. 2006-tól a National Science Foundation programigazgatója, de munkatársa az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetének is. Most könyve második kiadásának javított utánnyomása jelent meg.

Székely J. Gábor: Paradoxonok a véletlen matematikájában (Typotex, Budapest, 2010)
A matematika a paradoxonok története, írja a szerző, különösképpen gazdag paradoxonokban a véletlen világa. Ezeken a paradoxonokból kibontakozó tájakon vezeti át az olvasót Székely J. Gábor könyvének négy fejezete. A valószínűség-számítás legrégibb paradoxonaitól indulunk, majd a matematikai statisztika, a véletlen folyamatok paradoxonain át a legújabbakig jutunk, mint például a véletlen gráfok vagy a várható érték paradoxona. Egy-egy nevezetes paradoxon tárgyalását annak történetével kezdi a szerző, majd megfogalmazza a paradoxont, megadja annak magyarázatát, megjegyzéseket fűz hozzá, végül az olvasó elé teszi a rá vonatkozó irodalmat. Ezzel a gondosan felépített szerkezettel egységessé, jól követhetővé, továbbgondolásra nyitottá teszi könyvét. Megtapasztalhatjuk, hogy a nagy előd, Rényi Alfréd szelleme tanítványában is tovább él: a matematikai gondolatok színvonalas továbbadásának igénye, lehetőleg minél szélesebb körben.

    Láthatóan a Paradoxonok könyv is elindult a klasszikussá válás útján, remélhetőleg nem a szerző által is idézett Mark Twain-fricska útmutatása szerint, vagyis: „Klasszikus az, amit mindenki szeretett volna már elolvasni, de amit olvasni senki sem szeretne.”

    A harmadik könyv szerzője William Timothy Gowers, a Cambridge-i Egyetem professzora, aki 1998-ban, Berlinben, a Nemzetközi Matematikai Kongresszuson 35 évesen átvehette a matematikusok egyik nevezetes díját, a Fields-érmet. Magyar vonatkozásokat is említhetünk vele kapcsolatban: doktori disszertációjának témavezetője Bollobás Béla volt, az Európai Matematikai Társaság Díját pedig 1996-ban Budapesten vehette át, a II. Európai Matematikai Kongresszuson.

    Aki mélyen érti a matematikát, az a legelvontabb fejezeteiről is érthetően tud beszélni, írni. Számos hazai példa van erre, elég Rényi Alfréd, Péter Rózsa vagy Lovász László nevét említenem. Timothy Gowes most magyar nyelven is megjelenő, zsebre vágható kis könyvével bemutatja, miként lehet a magaslatokról jól széttekinteni a matematika elvont világában.

Timothy Gowers: Matematika nagyon röviden (Typotex, Budapest, 2010)
A szerző könyvének fejezeteiben beszél a matematikai modellről, a számfogalom fejlődését követve bemutatja az absztrakt módszert, konkrét példákkal hozza emberközelbe a matematikai bizonyítás fogalmát. Az elvont gondolkodás szabályaival felvértezett olvasóival azután már bátran belevághat a határérték és a végtelen, a magasabb dimenziók szemlélettel nemigen követhető világába. A Timothy Gowers által megtervezett úton a matematikának ezek a vidékei is járhatóak, érthetőek, még ha nem is vagyunk bennük otthonosak. Nagyon érdekes a könyv „utolsó matematikai fejezete”, a Becslések és közelítések, melyben a szerző megmutatja, mennyire izgalmasak lehetnek a matematika azon problémái, melyeknél képtelenek vagyunk egy mennyiség pontos értékét megadnunk. A „valódi” utolsó fejezet a tudományát művelő matematikust vizsgálgatja, számos érdekes és fontos kérdésre kapunk itt választ, nem engedve a matematikusi precizitásból. 

    Legvégül a szerző elolvasásra érdemes könyveket ajánl a matematika további arcvonásait megismerni vágyóknak. Jó látni, hogy az ajánlott könyvek java része magyarul is olvasható. Gowers remek kis könyvének értő tolmácsolója Pataki János volt.

                                                                                                                     S. GY.


Természet Világa, 142. évfolyam, 9. szám, 2011. szeptember
http://www.termeszetvilaga.hu/
http://www.chemonet.hu/TermVil/