Emlékkönyv a címe, de nem a múltról, hanem a jövőről szól. Kiadta a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium és a Fenichel Sámuel Önképzőkör. A könyv abból az alkalomból született, hogy tízéves a neves kollégium tehetséges diákjainak tudásgyarapítását segítő önképzőkör.

Mi kell egy ilyen, jól működő szellemi műhely kialakításához? Kell a biztos háttérintézmény, a jól irányított, szervezetten működő iskola, a jó tanárok, akik vállalják a többletmunka fáradalmait, és persze, kellenek hozzá a tehetséges, a kutatás örömeit felismerő lelkes fiatalok. Nagyenyeden, a Bethlen Gábor Kollégiumban e feltételek szerencsés együttállása tapasztalható. 

Munkáikat bemutató írásaikkal a nagyenyedi diákok a múlt század utolsó éveiben jelentkeztek először a Természet Világa diákpályázatán. 2000 óta alig volt olyan év, amikor ne nyertek volna díjakat. Máig csaknem negyven elismerést gyűjtöttek be írásaikkal. A nagyenyedi fiatalok változatos témaköröket dolgoztak fel cikkeikben, megismertetve olvasóinkat környezetük természeti értékeivel, iskolájuk és tágabb világuk tiszteletreméltó múltjával, eredményeivel, neves embereivel. Írtak Áprily madarairól, a Feneketlen-tó növényeiről, Háromszék Szaharájáról, a gyergyóditrói vízimalomról, Nagyenyed különleges fáiról, a fehér gólya védelméről, kollégiumuk értékes régi fizikai kísérleti eszközeiről, az Erdélyi Szigethegység orchideáiról…, és sorolhatnám még érdekesebbnél érdekesebb írásaikat. Cikkeikkel emléket állítottak tiszteletreméltó elődeiknek, nagyjainknak, többek között Fenichel Sámuel, Bolyai Farkas, Kós Károly, Sipos Pál, Hell Miksa, Pápai Páriz Ferenc, Bod Péter, Nopcsa Ferenc báró, Diószeghy László munkásságának. Írásaik sorra megjelentek folyóiratunkban, széles körben népszerűsítve természettudományos kultúrájuk értékeit, és sikereik révén természetesen az iskolájukat is.

A tehetséges diák eredményes munkáját az irányt mutatni tudó, fáradhatatlan felkészítő tanár alapozza meg. A tanár, aki mint a kotlós, maga köré gyűjti a csibecsapatot és lelkesen buzdítva, a szellemi táplálékhoz vezeti őket, majd boldogan nyugtázza tanítványai szellemi gyarapodását, együtt örül velük az elismeréseiknek. Hiszen megtanította őket minőséget teremteni, igénnyel gondolkodni.

Jó pár éve már annak, amikor a hosszúra nyúlt télutón diákpályázatunk díjainak öszszegéért a Nádor téri bankfiókba igyekeztem. A Vörösmarty téren tanáruk után igyekvő lelkes diákcsapatba ütköztem. Kiderült, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium nyertes fiataljai, akikkel fővárosunk nevezetességeit ismerteti meg éppen a felkészítő tanáruk, Dvorácsek Ágoston. Látványos példájaként annak, hogy a jó pedagógus kihasználja az időt és a lehetőségeket tanítványai ismereteinek további gyarapítására.

A nagyenyedi fiatalokat ezután minden év márciusának első szombatján viszontláthattuk a Magyar Tudományos Akadémián, diákpályázatunk díjátadó ünnepségén. Több díjat is nyert közülük Fogarasi Anna Mária, Molnár Tünde, Polgár Klára Dalma, Szabó Emília és legfőképpen Maxim Orsolya, aki 2009-ben a legeredményesebb leánynak járó Hargittai-díjat is elnyerte. Felkészítő tanáruk, Dvorácsek Ágoston pedig megkapta a legjobb felkészítő tanárnak járó Rotary-díjat és a Nicholas Metropolis tanári díjat, ez utóbbit több alkalommal is kiérdemelte. 

A Fenichel Sámuel Önképzőkörben folytatott minőségi munka tehát a Természet Világa Természet-Tudomány Diákpályázatán is megérlelte a maga gyümölcseit. Az Emlékkönyv, amely az önképzőköri munka eredményeinek felsorolása mellett a legjobb diákdolgozatokat is közreadja, mintaként szolgálhat az újabb és újabb diáknemzedékeknek.

Bevallom, fokozott érdeklődéssel olvastam a kötet végén összegyűjtött, korábbi önképzőkörös diákok válaszait a nekik feltett kérdésekre: mit adott nekik az önképzőköri munka, mi lett belőlük? Szabó Emília válaszából idézek, aki a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen folytatta tanulmányait: „Az első díj megerősített, lelkesített, arra ösztönzött, hogy még jobb dolgozatot írjak…

Lelkes, elkötelezett tanárok és jó könyvtárosok segítettek minket a munkánkban. Csak később, egyetemi éveim alatt értettem meg, hogy mennyire fontos dolog az, ha egy tanár jó témát ad, vagy a már általad kitalált témát támogatja, és azt is, hogy egy-egy jó könyvtáros akármelyik intézmény éke lehet. Itt kettő is van belőlük, mindketten támogattak, új segédanyagot, érdekességeket adtak a kezünkbe, és mindig szívesen láttak minket. Jó dolog olyan körben részt venni, ahol jók a vezetők, lelkesek a tagok, és mindenki örömmel végzi a munka rá eső részét. Ezért vettem részt a Fenichel-önképzőkör munkájában.

Megtanított fogalmazni, ezért nagy hálával tartozom Józsa Miklós tanár úrnak. Soha nem felejtem el, hogy az első dolgozatom kijavítása után úgy éreztem, ez már nem is az én írásom… A versenyeken a zsűri előtti szereplések alkalmával ahhoz is hozzá szoktam, hogy milyen egy megmérettetés, így a szóbeli vizsgákon sokkal könnyebb dolgom volt a lámpalázzal, mint egyetemista kollégáim legtöbbjének. Ha jól belegondolok, a próbatanítások során is sokkal könnyebben kezeltem a helyzetet, mint mások. Ezt is a körnek köszönhetem, azoknak a hosszú délutánoknak, ahol Turzai Melánia tanárnő, Bakó Botond tanár úr, Józsa tanár úr, László Enikő tanárnő és Dvorácsek Ágoston tanár úr meghallgatták a bemutatóinkat, kijavították a hibáinkat.”

Arra gondolok, végül is ezek a fiatalok (és tanáraik) építették és építik ma is a hidakat kultúránk két nagy vára, a Bethlen Gábor Kollégium és a Természet Világa folyóirat között. Mindkettő Magyar Örökség-díjjal elismert intézményünk. Összetartozásunkat több más szállal is erősítettük, ilyen volt szerkesztőbizottsági tagunk, Vekerdi László emelkedett előadása 2003. november 22-én a Bethlen Gábor Kollégium Dísztermében, a Természet Világa est 2006. november 23-án, Nagyenyeden, Both Előd, Herczeg János és a főszerkesztő előadásaival. 2004. áprilisi lapszámunkból, melynek cikkeit javarészt a kollégium tanárai és diákjai írták, évzáró ünnepségükön az iskola mind a hétszáz tanulójának padjára jutott ajándékpéldány. A Vince Kiadó könyvadományaiból is elsők között juttattunk Nagyenyedre, Ercsei Etelka boldogan fogadhatta azokat az iskola könyvtárában. 

Az évtizednyi munkát összegző kiadvány olvasása sok közös emléket, becsülni való eredményt előhív.

Az újabb munkás évtized pedig már elkezdődött.

(Emlékkönyv. 10 éves a Fenichel Sámuel Önképzőkör, 2000–2010. Szerkesztette: Dvo­rá­csek Ágoston, Turzai Melánia. Nagyenyed, 2010.)
A kiadvány megjelenését támogatta: Nemzeti Tehetség Program (Magyarország), Oktatásért Közalapítvány (Magyarország).

---

Természet Világa,

142. évfolyam, 8. szám, 2011. augusztus http://www.termeszetvilaga.hu/ http://www.chemonet.hu/TermVil/