Kis könyv a 75 éves matematikusról
Weszely Tibor életpályája

Böjtelő hava utolsó napjaiban egy kis könyvet hozott számomra a posta, benne ez a rövid baráti levél: „Nem tudtam e könyv szerzőjét, Kiss Sándort ennek írásáról lebeszélni, így ez végül is napvilágot látott. Gondolom, nem tolakszom nálad ennek elküldésével, így merészkedtem e kis könyvet postára tenni. Tettem ezt, többek között, azért is mivel a Bolyai- emlékhelyeket idézi fel, ahol egy-egy esetben együtt jártunk.” 

     A „kis könyv” többszöri elolvasása után elgondolkodtam, mit is írjak erről a címében és tartalmában tudóst köszöntő, az olvasónak sokat adó munkáról. Ez az írásom nem a szokásos recenzió, hanem többé-kevésbé „kísérlet”. Egyrészt, vallva azt az elvet, hogy a modern történetírás matematika, hol elemzésben, hol méltatások idézésében kíséreli meg a 75 éves Weszely Tibor arcképe felvázolását. Másfelől azzal is próbálkozik, hogy töredékes adalékokkal az érdeklődő olvasót társként vezesse be egy matematikus és tudománytörténész alkotó világába és forrásaiba.

     Előjáróban azonban mégis szükségét érzem, hogy  egy kis posztrecenziót adjak „A Bolyaik vonzásában” 116 oldaláról. Számomra nem volt meglepő, hogy egy erdélyi matematikus, a szatmárnémeti középiskola tanára, dr. Kiss Sándor a szerzője „A Bolyaiak vonzásában – Weszely Tibor matematikus életpályája” című könyvnek. A szerzői előszóból kiderül, ez a munka egy olyan sorozat második kötete, amely olyan neves erdélyi magyar tudósokat kíván megismertetni az olvasóközönséggel, akik tudományos tevékenységükkel nemzetközi hírnevet és szakmai elismerést szereztek, ám szülőhelyük, és az erdélyi közvélemény kevésbé ismeri alkotói munkásságukat. Ilyen tudós Weszely Tibor is, akinek egész élete, az oktatás mellett, a matematikai és tudománytörténeti kutatás, a Bolyaiakkal való állandó foglalkozás, törődés, a velük kapcsolatos valótlan legendák eloszlatásának jegyében zajlott. Elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a Bolyaiak a tudományos értékrangsorban az őket megillető helyre kerüljenek. A könyv hat fejezete mutatja be Weszely Tibort. Az elsőben életrajzi adatait és tudományos tevékenységét, a másodikban nyolc beszélgetést pályájának kiemelkedő állomásairól és a kutatások jövőjéről. A harmadik nyolc ismertető, értékelő írást tartalmaz könyveiről, munkásságáról és a negyedik írásaiból kilenc értékes szemelvényt. Az 5. fejezetben olvasható Weszely Tibor publikációs listája, a 6. részben élete 75 esztendejének értékes dokumentumai és fényképei láthatók.
       Valahányszor csak találkoztam Weszely Tiborral, beszélgetéseink témája szinte mindig az lett, hogy különböző mélységekig gondolatot cseréltünk Bolyai János személyéről, életpályájáról, világhírű művéről és hatásáról a modern matematikára, a fizikára és művészetekre. Tagadhatatlan, hogy még van tennivaló, ezt bizonyítják a halálának 150. évfordulója alkalmából megtartott Bolyai János Emlékkonferencia előadásai és értékelései; többek között Weszely Tibor előadása a Bolyaiak iskolájáról.

     Weszely Tibor kutatásai és feldolgozásai eredményeként évtizedek óta egyik kiemelkedően neves szerzője a Bolyai-literatúrának.  Első, a Bolyai-kutatásban híres 1968. évben, rövid marosvásárhelyi tartózkodásomkor, nem találkoztam a már tudományos dolgozatait publikáló Weszely Tibor tanárral, noha megtekintettem a Bolyai Farkas Líceumot, a Bolyaiak szobrát, a Teleki-téka és a Bolyai Múzeum kincseit, és elzarándokoltam fejet hajtani a Bolyaiak sírjához. Valószínű, hogy ekkor kerültem Bolyai János vonzásának abba az erőterébe, amely évek múlva lökést adva elindította a géniusz katonapályájának kutatásait. Még egy véletlen párhuzam az emlékezetes 1981-es esztendőből. Akkor jelent meg Weszely Tibornak a sokak által elismert műve, Bolyai János matematikai munkássága, és szívós küzdelmének eredményeként, az édesanya, Benkő Zsuzsanna domáldi sírja helyén kopjafát állítottak. Ugyanezen év tavaszán Bolyai János ötesztendei bécsi tanulmányainak színhelyén, a Stiftgassei egykori Mérnökakadémia épületében lévő Kriegsarchivban kutattam és tártam fel a tudományt művelő jeles magyar tisztek katonai dokumentumait.

     Amikor – az ismert kortárs erdélyi publicista szavaival – korunk kitűnő férfiainak egyike, a lángeszű számtudós, a cs. k. nyugalmazott mérnökkapitány Bolyai János elhunyt, Dósa Dániel a Kolozsvári Közlöny, 1860. február 5. számában megjelent nekrológjában még latolgatva,  arról írt: „Nemcsak kis Erdélyünk, hanem az összes tudós világ, mely előtt egy rövid számtani művével honunknak fényt, dicsőséget szerzett, sokat vesztett kora halála által, mert nagybecsű kéziratait nem adhatá, elhatározott czélja szerint, sajtó alá, a kérdés vajjon sikerülend-e avatott kezeknek úgy rendbe szedni s világ elibe bocsátani, hogy magas értékök szerint méltó elismerést vívjanak ki.”

          A válaszunk egyértelmű igen!  A XIX. század második felétől voltak ilyen avatott tudóskezek, a közismert jeles külföldi és magyar Bolyai-kutatók. A XX. század második felében és a XXI. század elején a Bolyaiak életművét feldolgozó és közreadó kiemelkedő tudósok sorában elismert helyett foglal el Weszely Tibor munkássága. A múlt század hetvenes éveinek közepétől adta közre könyveit: Bolyai Farkas, a matematikus, 1974; A Bolyai–Lobacsevszkij-geometria modelljei, 1975; Bolyai János matematikai munkássága, 1981; Bolyai János – Az első 200 év, 2002; Fiú és Apa, (tsz. Makkai Piroska), 2003; Analitikus geometria és differenciálgeometria, 2005.

     Tudós arcképének fő vonásai a következő életrajzi adatokból ismerhető meg. Weszely Tibor matematikus és tudománytörténész 1936. január 16-án született a Hunyad megyei Brád községben. Családjával 1945-től Marosvásárhelyen él. A Bolyai Farkas Líceumban érettségizett 1954-ben. Matematikai verseny díjnyerteseként vizsga nélkül felvették a bukaresti Tudományegyetem matematika szakára. Amikor végzett, 1959-ben kinevezték a bukaresti egyetem geometria és topológia tanszék gyakornokának, de ő úgy döntött, hogy visszatér a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumba tanárnak, ahol három évig tanított, majd ezt követően húsz évig a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola Matematikai Tanszékének tanársegédje, adjunktusa. Doktori disszertációját a globális differenciálgeometria tárgyköréből, Gheorghe Vranceanu akadémikus szakmai vezetésével, készítette el, és 1971 januárjában védte meg. Tanügy-minisztériumi szerződéssel 1975 és 1977 között, a Rabati (Marokkó) Al-Laymoune Líceumban tanított. A főiskola megszűnésekor, 1983-ban visszakerült a Bolyai Farkas Líceumba. 2001-től a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a matematika és informatika tanszék docense.  

     Tudományos tevékenységét középiskolásként kezdte el. Az elmúlt évtizedekben könyvei és könyvfejezetei mellett, tudományos és tudománynépszerűsítő matematikai és tudománytörténeti témájú cikkei jelentek meg hazai és külföldi napilapokban és folyóiratokban, ezen kívül számos magyarországi, erdélyi és romániai, egyesült államokbeli, kanadai és más külföldi konferencián tartott előadást. Kutatásai és feldolgozásai erősítették azt a szemléletet, hogy Bolyai János életműve a kivételes tehetség, a nemzetközileg is a legmagasabbra értékelt tudományos alkotás jelképe hazánkban és a világban. Nem véletlen, hogy tudományos munkássága ösztönzően, néha vitát is gerjesztve hatott az elmúlt három évtized Bolyai-kutatására, a tudomány- és matematikatörténeti kutatásokra, az új dolgozatok, monográfiák sorának megjelenésére.  

     Weszely Tibor munkásságát a Magyar Tudományos Akadémia tagjai, Császár Ákos, Prékopa András, Berényi Dénes és mások, az elmúlt években-évtizedekben nem egyszer méltatták. 

     A jeles marosvásárhelyi Bolyai-kutató, a néhai Kiss Elemér, az MTA külső tagja, az egykori középiskolai tanítványa könyveinek értékeit és súlyát találóan így jellemezte: „Weszely Tibor az egyik legkedvesebb tanítványom volt a középiskolában. Végzős diákként kiváló matematikai eredményeinek jutalmaként Bolyai Farkas Tentamen című munkájának s vele együtt az Appendixnek egy eredeti példányát kapta. Jó helyre került a kötet, termékeny talajra hullott a mag. Tibor a hetvenes években kezdett egyre nagyobb mélységekbe merülni a két Bolyaival kapcsolatos kutatásokban. Sokunknak szerzett kellemes meglepetést 1974-ben Bolyai Farkasról írt könyvével. Nagylélegzetű munkája, a Bolyai János matematikai munkássága a szakemberek és a nagyközönség körében is osztatlan sikert, igazi elismerést aratott. Könyvét néhány nappal a megjelenése után már nem lehetett megvásárolni. Összefoglalta és hozzáférhetővé tette Bolyai János matematikai műveit. Olvasmányosan, jó stílusban, érthető magyarázatokkal. A legjobbkor látott napvilágot, nagy szükség volt rá. A romániai viszonyok között nekünk ünnepet jelentett Weszely monográfiájának megjelenése. Megírása bátor tett volt. Marosvásárhely főterén a könyvesboltban valóságos kis tüntetés zajlott a Bolyai-könyv bemutatóján. Többé nem is tartottak bemutatót magyar nyelven megjelent alkotásnak városunkban.” 

    Császár Ákos matematikus, az MTA tagja igy nyilatkozott a Bolyai János matematikai munkássága (1981) című kötetéről: „Weszely Tibor könyve melegen ajánlható minden olyan olvasónak, aki áttekintést akar kapni Bolyai János matematikai teljesítményéről a legújabb kutatások fényében, és jóformán egyetlen hozzáférhető forrásmunkaként azoknak, akik Bolyai János írásait (ha nyelvileg nem is, de tartalmilag) eredeti formájukban kívánják tanulmányozni. Csak köszönettel tartozunk a szerzőnek, hogy ezzel a szép könyvvel köszönthetjük az Appendix megjelenésének százötvenedik évfordulóját.”

     Benkő Samu (aki a különleges vonzóerejű, pótolhatatlan és felejthetetlen Vekerdi László életművét találóan egyetlen szóval jellemezte a „Közvetítő”) okos, mélyre ásó értékelése szerint: „Weszely Tibor könyve kiszabadította Bolyait a parallelák börtönéből, s megmutatta azt a mérhetetlenül tágasabb teret, amit lángelméje túl a paralellákon a matematikai gondolkozás egész világába nyitott. A parallelák inkább csak ablak volt, amelyen keresztül bepillantott ebbe a csodálatos új világba, a modern matematika világába. Az eddigi matematikatörténet-írás Bolyai János könyvét többnyire e felől a kétezer éves „ablak” felől vizsgálta, Weszely radikálisan fordított a nézőponton: az ő Bolyai Jánosa határozottan a jövő, napjaink matematikája felé tekint. Így látszik csak igazán, mennyire az az Appendix, aminek Bolyai nevezte: Scientia spatii… És csak ebből az új nézőpontból derül ki igazából a kicsi könyv mérhetetlen nagysága. De kiderül az is, hogy semmi értelme többé prioritási vitáknak, vádaskodásoknak, elhallgatásoknak, a három szellemóriás indulhatott közös alapokról, jutni ellenben mindenképp egészen máshová jutott. Hanem ez által új feladatok egész sora merül fel. A XIX. századi matematika kutatása épp napjainkban élénkül meg, s a kibontakozó új képből nem hiányozhatnék Bolyai János (valódi jelentősége és jelentése szerinti) matematikai munkássága. Weszely Tibor új Bolyai Jánosa. Könyve nem annyira lezár, mint inkább megnyit kérdéseket; kérdéseket, melyek útbaigazíthatnak a múlt roppant bajosan áttekinthető terepén.” Ebben az értelemben írta Tóth Imre Benkő Samu Bolyai-könyvéről, hogy Stäckelé után a második lépés. Weszelyé a harmadik.

      Vekerdi László a Változok és konstansok a Bolyai-kutatásban a bicentenárium tükrében (2003) című, áttekintő és értékelő kiváló tanulmányában olvasható az a találó megállapítás, melyszerint a „Bolyai-kutatás – rossz szó, de nem találok jobbat – „beérkezett”. Külön és értelmes diszciplínává nemesedett, ahonnét – remélhetőleg végleg – kiszorultak a jó (és a rossz) szándékú dilettánsok. A Bolyai-kutatás szakma lett, hasonlóan a Galilei-, Kepler-, Newton-, Boyle-, Darwin- és egyéb „iparok”-hoz. Meglehet, ez a bicentenárium legfőbb tanulsága?” A megjelent fontosabb műveket elemezve kiemeli Weszely Tibor „Bolyai János. Az első 200 év” (2002) című munkáját, amit „évtizedes kutatások és releváns monográfiák előzik meg az összegzést. Csak ezzel a gazdag szakmai tudással a birtokában sikerülhetett Weszelynek alig kétszáz oldalon hiánytalanul bemutatni Bolyai János életét, munkásságát az Appendixtől a Későn észlelt számelméleti kutatásokig, filozófiai és társadalmi nézeteit, a Bolyai-kultusz történetét, s néhány szépirodalmi vonatkozást. A legfontosabb rész kétségkívül a matematika. Pedagógiai és tudománytörténeti remekelés, ahogyan az Appendix lényegre törően tömör paragrafusai elé felvázolja az egész problématörténeti hátteret, Eukleidésztől a Parallelarum Theorián át a temesvári levél új világáig, mögé pedig (az Appendix kezdeti fogadtatásának az ismertetése után) azt, „ami az Appendixből kimaradt: az Appendix gondolatainak továbbfejlesztését a kéziratokban.”

     A Korunk folyóirat szerkesztősége két ízben osztott Bolyai-díjakat. Az 1982-es kitüntetett Egyed Ákos történész és Weszely Tibor matematikus volt, a következő évben pedig Gábos Zoltán fizikus és Szabó T. Attila nyelvész vehette át a Tőrös  Gábor által készített Bolyai-plakettet, rajta a mély értelmű Kányádi-sorokkal: „Ki megért és megértet,/ egy népet megéltet.” Korunk egykori négy Bolyai-díjasa közül tudományos munkásságuk alapján hárman, Szabó T. Attila (1977) Egyed Ákos (1990), Gábos Zoltán (1995) lettek az MTA tiszteleti és külső tagjai. Wessely Tibor a Korunk Bolyai-díja mellé, 1984-ben megkapta a magyarországi Bolyai János Matematikai Társulat Beke Manó Emlékdíját.

     Reménykedem abban, hogy az érdeklődő olvasó ebből az írásból is megismerte egy alkotó ember portréjának fő vonásait. Kívánok a 75 éves Weszely Tibornak erőt és egészséget, kiapadhatatlan alkotóenergiát és sok sikert a matematika és a tudománytörténet műveléséhez, és örömöt az új értékes munkák készítéséhez. (Kiss Sándor: A Bolyaiak vonzásában – Weszely Tibor matematikus életpályája, Europrint – Országos Tankönyvkiadó, Szatmárnémeti, 2011)

Ács Tibor


Természet Világa, 142. évfolyam, 6. szám, 2011. június
http://www.termeszetvilaga.hu/
http://www.chemonet.hu/TermVil/