A gyöngyösi Sár-hegy
Földessy Mariann

A Kárpát-medencét félkörívben körülölelő Kárpátok északnyugati belső vonulatához tartozó Északi-középhegység legmagasabb tagja a Mátra. Itt van hazánk legmagasabb pontja is, a Kékes-tető (1014 m). A hegység központi tömbjétől délre, az Alföld síkjába nyúló szigethegye a Sár-hegy, ami 500 m magas. A Mátraalja 200 m-es pliocén-pleisztocén halomságából emelkedik ki, mintegy határhegy a keleti és nyugati Mátraalja között. Jelen álláspont szerint a tájalakító elemek és tényezők részletes elemzése (szerkezete, felépítése, domborzata, magassága, lejtőviszonyai, talaja) alapján a Sár-hegy a Mátra hegység része. Éghajlata, növényzete és állatvilága átmeneti jellegű a Mátra és a Mátraalja között, mely köztes helyzet általánosan jellemző a hegység déli peremének lejtőire, és ez a nyugati és keleti lejtőkön is érvényesül. A Sár-hegy geológiai múltjának megismerését a hegyet több helyen is megbontó kőbányászat által feltárt rétegek, valamint a visontai lignitkutató fúrások szelvényeinek vizsgálatai is segítették.

Tufás felszínen kialakult cserjés társulás

A Sár-hegy tűzhányó-tevékenységgel keletkezett. Először a nagy hevességgel kitörő nagyobb, majd a nyugodtabb fázisban a kisebb törmelékek kerültek felszínre. Közben a lejtőn izzó hamu ereszkedett le, mely megkövesedett, s közé kisebb lávaömlések ékelődtek. A pörzskő (piroklasztikum), szórtkő (agglomerátum), és kevesebb mennyiségű hamukő (tufa) tehát a hegy alapja. Aztán rövidebb ideig pusztult, a víz völgyeket vájt belé. Ezt újabb tűzhányó-tevékenység követte, ami megint tovább építette a hegyet. A keletkezett keményebb lávapadok meghatározták az erózió irányát, s ezek jelentik a hegy gerincét. Ahol a lávatakaró vékonyabb volt, ott a lekopás után a pörzskő került felszínre. A meredekebb oldalakon széles martvölgyek alakultak ki. A Sár-hegyet ma hazánk egyik legszebb hegylábfelszíne övezi, melynek kialakulásában szerepet játszott a pannon időszakot követő kéregmozgás és a gyors és nagymérvű letarolódás. A hegylábfelszín a fennmaradását a hegy árnyékoló hatásának köszönheti, mert a Mátrából lefutó vizek az üledéket nem tudták elszállítani. A kisebb vízfolyások felszínszabdaló tevékenységének nyomai figyelhetők meg. 

A Sár-hegy geomorfológiai helyzete

A hegyen belül kisebb vízmosásokkal mélyített völgyek vannak, melyek a Sár-hegyet a következő nevű egységekre tagolják: Pipis-hegy, Sár-hegy, Csepje-tető, Visonta-hegy. A névadó hegy csúcsától északra lapos, fennsíkszerű rész van, ahol ma a Szent Anna-tó helyezkedik el. A tómeder máig tisztázatlan körülmények között keletkezett, leginkább föld alatti berogyás alakíthatta ki, és csapadékvíz tölthette fel.

A kőzetek fizikai, kémiai és biológiai mállásával csernozjom barna erdőtalaj, agyagbemosódásos barna erdőtalaj alakult ki. A sziklás, lejtős, lemosódott részeken a ranker típusú talaj a jellemző.  

Kultúrtörténet
A Sár-hegy eredeti élővilága sokszorosan átalakult, a valamikori erdőket kivágták. A hegyen és környékén már 1312-től szőlőtermesztés folyik. Évszázadokon keresztül a szőlőművelés volt meghatározó a Sár-hegy napsütötte lankás oldalain. Az 1745-ben épült kápolna Szent Annáról, a kádárok védőszentjéről kapta nevét. A Szent Donát-szobor, mely a Sár-hegy déli oldalában áll, a szőlőskertek és gazdáik védőszentje. 1784. augusztus 7-én a ferences rendi szerzetesek kértek pincenyitási engedélyt a farkasmályi kőbányáknál, de még ennél is korábban volt Orczy Lőrincnek pincéje a hegyoldalban. 

Árvalányhajas sztyepprét
(Fűköh Levente felvételei)

A Sár-hegy szőlőterületei több mint ezer kataszteri holdat tettek ki, a város szőlőterületeinek felét ez adta. A lakosság ezen a vidéken tradicionálisan kapálással művelte a talajt. A hegyen eredendően meglévő kövekből kőgátakat épített, ezek nemcsak a művelést segítették, hanem a tulajdonuk határát is jelölték.  

Kitaibel Pál neves botanikus 1803. május 12-i naplóbejegyzésében írta a farkasmályi pincesorok látogatásakor: „A vörös és fekete szőlők tőkéit fejre metszik vissza, csak két szemet hagynak a vesszőn. A fehéret viszont 3–5 szemre metszik, és amikor a fürt már látható, május elején a terméketlen hajtásokat levágják, és az előző évi üres vesszőket lemetszik. A gyöngyösi lakosságnak a szőlőművelés az elsőrendű foglalkozása, ezért kiterjedt szőlőket lehet látni. A Gyöngyös mögötti Sári-hegy délnyugati, déli és délkeleti oldala szőlővel borított. A tőkét sorba ültetik. Általában nem karózzák, de ha hosszabbra metszik, akkor a szőlő karót kap. Rövidre metszésnél összekötözik a vesszőket. Kötözéshez hársfaháncsot használnak. A bor erősen alkoholtartalmú, alapíze van. A vörös bor jobb, mégis a fehéret keresik inkább.”

1875-ben, Gyöngyös határában megjelent a filoxéra és a Sár-hegy dűlőit 1884-ben érte el, 1890-re parlaggá váltak a szőlők.

Ritka, védett poloskafaj a Phyllomorpha laciniata

A XX. század elején a bortermelés még fő jövedelmi forrás volt a Sár-hegy környékén, de már a gyümölcstermesztés is szerepet kapott.  A hegytetőn lévő szőlőműveléssel felhagytak, s egyre-másra szaporodtak a gyümölcsfák.
A második világháború után a Sár-hegy meredekebb lejtőin egyre inkább megmutatkozott a művelés hiánya, a lefutó csapadékvíz sok helyen lemosta a termőtalajt. A kézi szőlőtermesztés mára a hegy néhány parcellából álló területein folyik, a kiskerttulajdonosok mozaikos kertművelésének képét tükrözve. Ahol a nagyobb szőlőültetvények találhatók, ott a napjainkra jellemző művelési mód miatt alakult át a Sár-hegy arculata.

A Sár-hegy élővilága
A Sár-hegy növényvilágának feltárása napjainkban is igen intenzív. Az érdeklődés a hegy élővilága iránt érthető, hiszen átmeneti jelleg tükröződik a flórában, mely szerint a középhegységre jellemző fajok és az Alföldre jellemzők is előfordulnak a területén. 

A Sár-hegy a botanikai kutatások kezdete óta jelentős változásokon ment keresztül, az eredeti erdős-sztyepp vegetációja napjainkban sokat változott. Nagyjából eredetinek tekinthetők a Sár-hegy tetején és a délies lejtőin található sztyepprétek, pusztafüves lejtők. A hegy lábára települt löszön valaha kiterjedt lösztölgyesek voltak, ezek helyén ma szőlőket és kiskerteket találunk. Az egykori változatos erdőtársulások emlékét őrzik a hegyen ma is több felé található tatárjuharok, xeroterm tölgyesek, elsősorban a keleti és nyugati lejtőkön, az andezittufából fejlődött barnaföld talajon. Ezek a melegkedvelő tölgyesek nagyon jellemző módon sztyepprétekkel váltakoznak.
A sztyepplejtők hegylábi szélében jellemzőek a pusztai cserjések, törpemandulások csepleszmeggyel, kökénnyel, galagonyással.

Lábatlan gyík, törékeny gyík vagy kuszma
(Anguis fragilis)

A hegy növényzetének jelentős része ma már másodlagos társulás. A legnagyobb területet a fölhagyott szőlőkben kialakult árvalányhajas gyepek foglalják el, melyek számos ritka és védett növényfajnak adnak élőhelyet. Másodlagosan jelenik meg az egykori szőlőparcellákat elválasztó kőrakásokon a törpemandulás. A kőgátak látványa is rendkívüli, de fontos szerepet betölt azzal, hogy a terület ősi növény- és állatvilágának biztosít bolygatatlan élőhelyet. Teret adott olyan növényeknek, melyek – mint gyomok – nem maradtak volna fönn a termőterületeken. 

Az állatvilág szempontjából is nagy szerepe van a kőgátaknak, mert a kövek között előtörő cserjék jó fészkelőhelyet biztosítanak a madaraknak, de kiváló a hüllők, rovarok, csigák számára is. Legnagyobb jelentősége az, hogy olyan növénytársulások, sziklagyepek, pusztafüves lejtők tudtak itt kialakulni, melyek ma a terület legfőbb természeti értékei.

A Szent Anna-tó nyílt vize mára már a múlté, a természetes elmocsarasodás figyelhető meg, így a mocsártársulások inkább jellemzőek, mint a nyílt vízi növényzet. A nád (Pragmatis communis) sűrűsége elnyomja a többi növényt. A tómedret a csapadékvíz táplálja. A tó vízszintje csapadékosabb években magas, vagy ha a téli nádvágás sikeres. Él itt közönséges rence (Utricularia vulgaris), úszó békaszőlő (Potamogeton natans), apró békalencse (Lemna minor), vízi harmatkása (Glyceria maxima), hólyagos sás (Carex cesicaria).

A vízállásos helyeken, a tó környékén a kornistárnics (Gentiana pneumomonanthe) kisebb populációi is megtalálhatók. Az erdészház környékén valamikor szép lápréti elemek voltak, melyeket – sajnos – házi sertések feltúrtak és letapostak. 

Pannon csiga
(Cepaea vindobonensis )

A hegy több pontján a sziklahasadék gyep (Asplenio septemtrionali-Melicetum ciliatae) jellegzetes állományai fordulnak elő. A magyar csenkesz sziklagyep (Poetum pannonicae) az erősen köves, kőtörmelékes lejtők közepesen gazdag társulása. Tavasszal a rétegvizek felszínre jutása miatt tocsogós, nyárra csontszárazzá válik az itt lévő talaj.

A Sár-hegy legjelentősebb növénytársulásai a pusztafüves lejtősztyeppek (Pulsatillo-Festucetum sulcatae). Hegyi száraz legelők (Cynodonti-Festucetum pseudovinae), és fogtekercses (Danthonia provincialis) gyepek az erdőirtások helyén alakultak ki, melyeket sajnos feketefenyővel telepítettek be, így tönkrementek.

Törpemandulás pusztai cserjés (Amigdaletum nanae) és csepleszmeggyes cserjés (Crataego-Cerasetum fruticosae) a hegy délkeleti oldalán, illetve a területen kívül, az egykori szőlőparcellákat szegélyező kőgátakon másodlagosan megtelepedve lelhető fel. 

A molyhos tölgyes cserjés nem önálló társulás, a felhagyott szőlőkultúrák helyén, a xeroterm tölgyesek kezdeményeinek tekinthetők, a hegy délkeleti lejtőin figyelhetők meg.  

Melegkedvelő tölgyes (Corno-Quercetum) a Sár-hegyre jellemző társulás, a sztyepprétekkel mozaikosan láthatók, fajgazdagok, természetvédelmi szempontból jelentősek. Cseres tölgyes (Quercetum petreae-cerris) a hegy északi lejtőin található. Gyertyános tölgyes (Querceto-Carpinetum) szintén az északi határon található. 
 

A közönséges rence (Utricularia vulgaris ) víz fölötti virága és víz alatti „rovarfogó” tömlői

Az állatfajok közül viszonylag jól ismert néhány rovartaxon, csigafauna, kétéltűek, hüllők, madarak. Ezen csoportok alapkutatása az elmúlt években megtörtént, de újabb és újabb kutatási eredmények, kiegészítve a korábbiakat, vagy teljesen új kutatási eredmények látnak napvilágot. A legutóbbi eredményekből 880 állatfaj jelenléte kimutatott a Sár-hegy területéről. 

A Sár-hegy jelentős része 1975 óta országosan védett terület, mely a hegy felső, illetve középső részén található és 186 hektárt tesz ki. A hegylábfelszín, a Szent Anna-tó és környéke, a lejtősztyepp rétek és a rajtuk élő értékes növények és állatok indokolnák a védettség további kiterjesztését. Az elmúlt évtizedekben számos ritka és védett állat került elő a területről, mint a fűrészlábú szöcske (Saga pedo), lándzsás levélforma poloska (Phyllomorpha laciniata), a szürkés hangyaboglárka (Maculinea alcon), melyek szintén a védett területek növelése mellett szólnak.

A természetvédelem egyik legfontosabb feladata napjainkban, hogy megóvja ezt a speciális élőhelyet, védelmet nyújtva ezzel többek között  a sápadt lednek (Lathyrus pallescens), a bugás veronika (Pseudolysimachion spurium), a hosszúfüzérű harangvirág (Campanula macrostachya), az ezüstös útifű (Plantago argentea), a vastaggallyú körte (Pyrus nivalis), a magas borsó (Pisum elatius), a nizzai zörgőfű (Crepis nicaensis), a kereklevelű buvákfű (Bupleurum rotundifolium), a selymes cserjecincér (Cortodera holosericea), a ráncos gyászbogár (Probaticus subrugosus), a magyar tavaszi fesűsbagoly (Dioszeghyana schmidtii), a nagy szikibagoly (Gorthyna borelii lunata), a sztyepplepke (Catopta trips), a mocsári teknős (Emys orbicularis), a lábatlan gyík (Anguis fragilis), a pannongyik (Ablepharus kitaibelii fitzingeri), a kerti sármány (Emberiza hortulana), a füleskuvik (Otus scops) fennmaradásához. 
A terület természeti értékeinek megóvását, a természet megismerését és értékeinek bemutatását szolgálja a hegy északi végpontjától, Mátrafüredről induló 7 km hosszú 12 állomásból álló természetismereti tanösvény (http://www.berzenagy.sulinet.hu/tanos/index.htm).    

Irodalom
Ethei Sebők, L. (1880): Gyöngyös és vidéke története. Gyöngyös, pp 1–304.
Sár-hegy Tanulmányok (1985): Folia Historico-Naturalia Musei Martaensis (Supplementum I.). Gyöngyös, szerk.: Varga András, pp 1–72.
Sár-hegy Tanulmányok (1988): Folia Historico-Naturalia Musei Martaensis (Supplementum II. ) Gyöngyös, szerk.: Varga András, pp 1–88.
Földessy, M. (1993): A gyöngyösi Sár-hegy TT természet- és környezetvédelmi alapvetése-szakmérnöki diplomadolgozat (Kézirat). Gödöllő 
Molnár Tamás (1998): Természetbúvár. 53.évf. 3.sz., pp 20–22.
Földessy, M.– Fűköh, L.– Seregélyes, T. – S. Csomós, Á., (1993): A gyöngyösi Sár-hegy természet- és környezetvédelmi alapvetése. A természeti környezet megőrzése a változó világban - XXXV. Georgikon Napok Keszthely pp: 137–141.


Természet Világa, 141. évfolyam, 6. szám, 2010. június
http://www.termeszetvilaga.hu/ 
http://www.chemonet.hu/TermVil/