|
Beszélgetés Vizi E. Szilveszterrel, a TIT és a Magyar Atlanti Tanács elnökével A Magyar Atlanti Tanács
2009. szeptember 30-i tisztújító közgyűlésén elnökének választotta Vizi
E. Szilveszter akadémikust. 2010. január 26-án a Tudományos Ismeretterjesztő
Társulat (TIT), és a Magyar Atlanti Tanács (MAT) ügyvezetői, Piróth Eszter
igazgató és Hautzinger Gyula alelnök együttműködési megállapodást írtak
alá. Ebből az alkalomból beszélgettünk a társulatok tudós elnökével.
– Professzor Úr, kérem, mutassa be olvasóinknak a Magyar Atlanti Tanácsot. Mikor, milyen célkitűzésekkel alakult, s napjainkban mik a feladatai? – A Magyar Atlanti Tanács 1992-ben alakult, Antall József ajánlatára. Kodolányi Gyula szervezte meg, első elnöke Bod Péter Ákos volt, akit Jeszenszky Géza követett. Kormányzaton kívüli, pártoktól független szervezetként jött létre, melyet 1999-ben közhasznú társaságként szerveztek újjá. Feladatai közé tartozott, hogy a magyar közvéleményt helyes irányba befolyásolva elősegítse hazánk NATO-csatlakozását. A MAT-nak jelentős szerepe volt abban, hogy amikor 1997. november 16-án hazánkban ügydöntő népszavazást tartottak, a szavazáson megjelent magyar állampolgárok 85%-a csatlakozásunk mellett döntött. A mai napig ez a legmagasabb szavazati arány azokban az országokban, ahol erről népszavazást tartottak. Nemzetközi szervezetünkkel (Atlanti Szerződés Szervezete) együttműködésben mai feladataink közé tartozik, hogy terjesszük társadalmunkban az alapvető európai értékeket, az euroatlanticizmus gondolatát. Ebbe egyaránt beletartoznak a kulturális, tudományos és gazdasági együttműködés, valamint a katonai- és polgári védelem, a nukleáris biztonság, a terrorizmus elleni fellépés kérdéskörei. – Az idegtudomány nemzetközi hírű tudósa miként lett a Magyar Atlanti Tanács elnöke? – Megalakulása pillanatától alapító tagként részese vagyok a MAT missziójának. A világ számos nagy európai kutatóközpontjában dolgoztam, 1982-től pedig meghívott professzorként New Yorkban, az Albert Einstein College-ban. Felmértem, mit jelent Európa számára Amerika, s Amerikának Európa. A világ e két fertálya erős alapokon nyugszik, a keresztény gondolatiságon, a fejlődés lépcsőfokaiba építve a görög logikát, a római jogot, a felvilágosodás gondolatiságát és az erkölcsöt. Ez a gondolatvilág eredményezte, hogy Európa és Amerika a fejlődés, a tudomány földrészei lettek. Agykutatóként megtapasztalhattam az idegtudomány, a gyógyszerkutatás gyors fejlődését a világ e részein. Nem véletlen, hogy Amerikában Bush elnök volt az, aki a XX. század végét az agykutatás évtizedének nyilvánította. Kezdeményezésemre, Magyarországon, Európában elsők között kormányhatározatba iktattuk az agykutatást. Miért olyan fontos ez, kérdezhetnénk, hiszen ma már ember járt a Holdon, a Naprendszer számos bolygójára kutató űrszondákat küldtünk, behatoltunk a világegyetem mélységeibe, megismertük az anyag legapróbb építőköveit… Mindez igaz, ugyanakkor az emberi agyról, annak működéséről, ma is keveset tudunk. – A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Magyar Atlanti Tanács együttműködésének mi lehet az alapja? – Jövőre lesz 170 éve annak, hogy a TIT az alapítók célkitűzéseit követve, a kor tudományos eredményeit közérthetően, sokak számára elérhető módon közkinccsé teszi. Társulatunk 34 tagszervezete, három országos terjesztésű lapja révén nagy segítséget adhat az euroatlanti gondolatok széleskörű elterjesztéséhez. Ebből az együttműködésből mindkét szervezetnek előnye származhat. – Kultúránktól, tudományművelésünktől soha nem állt távol a nyugati irányultság. – Ez igaz, hiszen már Szent Istvánnak döntenie kellett, hogy a keleti ortodoxiát, vagy a nyugati világ katolicizmusát válassza. Magyarország nagy-nagy szerencséjére a Nyugathoz csatlakozott. Persze, érthető Ady Endre keserűséggel megrajzolt kompország metaforája is, a révbe érkezni nem képes Magyarországról. Ez azonban nem mond ellent annak, hogy mi a nyugati civilizációhoz tartozónak valljuk magunkat. – Ön beszédeiben, írásaiban, mindig nyitottságra buzdít. Csak néhány cím „A tudás hídjai” könyvéből: „Aki a világot kizárja, magát bezárja”, „A tudomány nemzetközi kalákában készül”… Örülhetünk, hogy a Magyar Atlanti Tanácsnak most tudós az elnöke, akinek vérében van a nyitottság. – A magyar kultúra, a magyar tudomány nemzetközi hírneve is azt bizonyítja, nem zárkózhatunk önmagunkba, nyitottnak kell lennünk. A mi kultúránk értékeit, sajátosságait kell hirdetnünk a világnak. Ahogyan Kodály és Bartók a magyar népzene tápláló forrásából képes volt a világ számára is kiemelkedő zeneműveket alkotni, úgy kell nekünk is magyarnak maradva európai lenni. Az euroatlanti gondolat terjesztése tulajdonképpen nyitás a világra. Ehhez adhat segítséget a TIT, melynek egyik feladata a világ tudományos eseményeinek megismertetése. A TIT-Telc Nyelviskolája pedig az idegen nyelvek elsajátításához nyújt segítséget, ezáltal kapcsolódást jelent a világhoz, a többi ország kultúrájához. Az elmúlt évtizedben több mint 175 ezren vizsgáztak nyelvvizsga-központunkban! Mi ez, ha nem a népek közötti együttműködés segítése, ami az euroatlanticizmus központi gondolatköre! – Professzor Úr, 2000-ben, az ezredforduló hangulatában Ön azt az optimista kijelentést tette, hogy most „a magyar értelmiség évszázada következik.” A XXI. századból gyorsan lepergett az első tíz év. Ez az évtized megerősítette várakozásait? – Őszinte leszek: sajnos nem! A XIX. század a mechanika százada volt. A XX. század a fizikáé. A XXI. század a biológiáé, a biotechnológiáé, az agykutatásé lesz. Agyunk 300 milliárd idegsejtje ma folyamatos szőnyegbombázás alatt áll, minden másodpercben ki van téve a civilizáció negatív hatásainak. A gyorsan változó környezeti hatás, az információrobbanás, a verbális ingerek, mind-mind először az idegrendszerünket támadják. Hihetetlenül megnőtt az idegrendszeri megbetegedések száma, ma már a lakosság 20-30%-a depresszióban szenved. A XXI. század nagy kihívása az agyunk működésének megismerése. A magyar értelmiség a múlt században nagyon sokat adott a világnak. Nem véletlenül jelent meg a Nature 2001. január 4-i számában cikk: A hely szelleme. A XX. század Magyarországon készült címmel. Igaz, ma is vannak kiemelkedő eredményeink a természettudományokban, a matematikában…, én azonban, bevallom, többre számítottam. – Mi az oka annak, hogy nincs több eredményünk? – Szerény körülmények között dolgozunk. A múltban oly kiváló közoktatásunk rogyadozik. A tömegesítéssel elértéktelenedett a felsőoktatásunk. Sorolhatnám a gondjainkat. – Megszűnt a természettudományos tanári pályák vonzereje. – Így van, s ezek a jelek nem arra utalnak, hogy itt valami nagy áttörés készül. Igaz, még csak tíz év telt el a századból. Még ma is vannak jeles magyar tudományos iskolák, kiváló koponyáink, akiket ha megbecsülünk, itthon tartunk, akkor sok tehetséges fiatalt állíthatnak sikeres kutatói pályára. Egy biztos: Magyarországon, a közvélemény-kutatások szerint még mindig a tudós embernek a legnagyobb a becsülete. Mindezekre tekintettel bíznunk kell a jövőben, és közös erővel munkálkodnunk érte. Az interjút készítette: STAAR GYULA
|
||||