A hűség hármasa
Szily Kálmán-emlékérmeseink – 2009
2009. december 10-én a Tudományos Ismeretterjesző Társulat székházának tanácstermében újabb három jeles szerzőnk vehette át a tiszteletünket és megbecsülésünket kifejező Szily Kálmán-érmeket: Járainé Komlódi Magda, Abonyi Iván és Simon Tibor.

Szerzőink kitüntetésére a Vizi E. Szilveszter akadémikus elnökletével megtartott év végi szerkesztőbizottsági ülés keretében került sor. Járainé Komlódi Magda és Simon Tibor munkásságát tanítványuk, Kapitány Katalin méltatta, Abonyi Ivánét Staar Gyula. Szerkesztőbizottságunk elnöke, Vizi E. Szilveszter meleg szavakkal köszöntötte a folyóiratunkért fél évszázada munkálkodó szerzőinket, miközben átadta nekik Dudás Sándor szobrászművész egyedi alkotásait, a Szily Kálmán-emlékérmeket. A kitüntetettek nevében Abonyi Iván mondott köszönetet, megígérve, hogy továbbra is számíthatunk szellemi hozzájárulásukhoz a folyóiratot építő munkánkban.
 

Szily-érmeseink rövid bemutatása

Járainé Komlódi Magda

1931. február 23-án született Battonyán. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte, ahol bio­lógus kutatói (1954) és biológia-kémia szakos tanári (1955) diplomát szerzett. Első munkahelye is az egyetem Növényrendszertani Tanszéke volt, ahol 38 éven át oktatott növényrendszertant, növényföldrajzot, ökológiát, vegetációtörténetet, környezet- és természetvédelmet.   1992-ben nevezték ki a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára vezetőjének. 

A botanika, a paleobotanika, a palinológia elismert kutatója. Utóbbiban eredményei nemcsak a hazai vegetációtörténet, hanem a környezetvédelmi szempontból is jelentős récens (jelenkori) virágporszem-kutatás terén is fontosak. A pollenallergiát okozó virágporszemek hazai kutatásának egyik megalapozója.

Tudományos pályafutása mellett – egyetemi doktor 1958, kandidátus 1967, az MTA doktora 1996, több mint 100 tudományos közlemény, könyv, 12 egyetemi jegyzet, könyv szerzője – mindig nagyon fontosnak tartotta az ismeretterjesztést.  Tudományos eredményeit, tapasztalatait működése minden területén szemléletes és közérthető formában írta meg az érdeklődő közönség számára. Az ismeretterjesztő lapokban megjelent mintegy 100 írása mellett számos kiváló, gazdagon illusztrált könyv szerzője, társszerzője, szerkesztője. 1961-től napjainkig megjelent írásai, például: „Amiről a lápok mesélnek”, „A növényvilág fejlődéstörténete”, „A bioszféra evolúciója”, „Kukoricaisten gyermekei”, „Legendás növények”, „Pollenháború”, „Növényi csodák”, „Budapest pollenallergia-kalauz”, nemcsak érdekfeszítők, hanem hasznosak is, melyek új ismereteket is közölnek az érdeklődőkkel. Kiemelkedő és fontos ismeretterjesztő munkája a „Pannon Enciklopédia” sorozatban, 2000-ben megjelent „Magyarország növényvilága” című kötet, melynek főszerkesztője és részben szerzője is. A gazdagon illusztrált félezer oldalas könyv nemcsak modern és sokoldalú ismeretek tára, hanem számos, jórészt fiatal szerző iskolája is, akiket bevont és segített a nagyszerű ismeretterjesztő munkában. 

Abonyi Iván

Budapesten született 1931. március 3-án. Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem fizikus szakán végezte 1950–1955 között. Diplomaszerzés után 1959-ig Marx György aspiránsa volt, 1960-ban szerzett kandidátusi fokozatot, disszertációjának címe: Kinetikus gázelmélet a speciális relativitáselméletben. 1957-től az ELTE Elméleti Fizikai Tanszéki Kutatócsoportjában dolgozott az MTA alkalmazásában. 1996-tól nyugdíjasként tevékenykedik ugyanitt.

1964 és 1972 között több féléven keresztül kutatóként és oktatóként dolgozott Theo Kahan professzor meghívására Párizsban, a Henri Poincaré Intézetben. Kutatási eredményei a relativisztikus hidro- és magnetohidrodinamika területére estek.

1972–1980 között az Eötvös Loránd Fizikai Társulatban főtitkár helyetteseként működött.  Az Európai Fizikai Társulat tanácsának tagjaként részt vett a nemzetközi kapcsolatok ápolásában.

1983 és 1986 között a Miskolci Műszaki Egyetem Fizikai Tanszékének oktató munkáját is segítette: bányász, kohász és általános mérnök hallgatóinak tanította a fizika tantárgyat. 

1997-ben tagjává választotta a Societas Scientiarum Savariensis (Szombathelyi Tudós Társaság).

1999-ben megkapta a MÚOSZ Hevesi Endre-díját.

Mindig is szívügye volt az oktatás, az ismeretterjesztés, előadások tartása, cikkek, könyvek írása. A Természet Világában 1959 januárjában jelent meg első írása „A mesterséges holdak az általános relativitáselmélet szolgálatában” címmel. Azóta a folyóiratunk több száz cikkét közölte. Legtöbb írása a relativitáselmélettel összefüggő kérdéseket taglalta, valamint tudományterületének, a fizikának nagy egyéniségeit mutatta be. 
Abonyi Iván 1969 júliusa óta tagja a Természet Világa szerkesztőbizottságának, 1987 és 2002 között a szerkesztőségünk munkájában is hathatósan közreműködött.

Az 1970-ben, a Gondolat Kiadónál megjelent „Az anyag negyedik halmazállapota–bevezető a plazmafizikába” című könyvét nívódíjjal tüntették ki. 1975 és 1982 között szerkesztőként irányította a Gondolat „Fizika évkönyv” sorozatát. Komoly részt vállalt a Magyar Larousse Lexikon és a Magyar Nagylexikon cikkeinek kidolgozásában.

Legutóbb láttak napvilágot OTKA támogatással a „Kiemelkedő fejezetek a 17-18. század fizikájából”, és a „Kiemelkedő fejezetek a 20. század fizikájából” című kötetei.

Simon Tibor

1926-ban, július 26-án, Debrecenben született. Itt szerzett biológia-természetrajz szakos tanári oklevelet 1950-ben. A debreceni egyetem növénytani tanszékén kezdte pályafutását, ahol növénytant, növényföldrajzot, ökológiát, talajtant tanított. 

Később Pesten, az ELTE Növényrendszertani Tanszékén már természet- és környezetvédelmet oktatott, és részt vett a biológus-mérnökképzésben is. 1973-tól professzor, 1966–1993 között a tanszék vezetője, és dékánhelyettes.
Fél évszázaddal ezelőtt a magyar flóra számára tudományos szenzációval jelentkezett először lapunkban a ma jubiláló Szerzőnk. Az ország északkeleti határvidékén, a szatmár-beregi síkságon Csaroda, ill. az ukrán határ közelében tőzegmohalápra bukkant, melyben hazai tájainkról addig ismeretlen, a Kárpátok havasainak lápjain honos tőzegáfonyára is rátalált. Szerző ismeretterjesztő írói vénáját mi sem bizonyítja jobban, mint az,  hogy erről a cérnavékony hajtású, 2–3 mm-es levélkéjű és hasonló méretű virágú növénykéről úgy ír, hogy az olvasó első gondolata az lehetett, hogy máris indulni kell, hogy felkeressük ezt az újdonságot.

Hasonló hatást váltottak ki későbbi írásai is, melyeket olvasva eljuthattunk az erdélyi Bihar-hegységbe, a Déli-Kárpátokba, Bulgáriába. Majd a távoli Mongólia és Kína különleges növényvilágba kaphattunk Szerzőtől betekintést. Cikkeiből megismerhettük a hazai Zempléni-hegység Kárpátokra emlékeztető vidékét, s a Duna-Tisza közének homokpusztai világát.

A Biológiai Lexikon (1975) és a Környezetvédelmi Lexikon (1993) társszerkesztője és -szerzője. A „lexikoni követelményeknek megfelelő” tömörségű szócikkei nemcsak ismereteket közölnek, hanem az olvasó érzelmeire is hatnak, a növények, a növényvilág, a növénytakaró szépségére is felhívják a figyelmet. 

A „Kis növényhatározó” – Csapody Vera színes rajzaival, valamint a „Növényismeret” c. középiskolások számára írott kézikönyv (Seregélyes Tiborral), hosszú évek óta a felnövekvő ifjúság számára hozza közelebb, s ismerteti meg sikerrel a hazai növényvilágot. A biológusgenerációk legtöbbet forgatott kötete még ma is minden bizonnyal az általa írt „A magyarországi edényes flóra határozója”.


Természet Világa, 141. évfolyam, 1. szám, 2010. január
http://www.termeszetvilaga.hu/ 
http://www.chemonet.hu/TermVil/