Haas János
A múlt ösvényein

A 2008. esztendőt az ENSZ a Föld Nemzetközi Évének nyilvánította elsősorban azzal a céllal, hogy a társadalom figyelmét bolygónkra irányítsa. A hazai geológusokat tömörítő Magyarhoni Földtani Társulat a nemzetközi kezdeményezés felkarolását kiemelkedően fontos feladatának tekinette, hiszen – 160 évvel ezelőtti megalakulásától kezdve – célul tűzte ki a hazai föld történetének széleskörű bemutatását, sajátosságainak megismertetését. 2008-ban számos rendezvényt, bemutatót szerveztünk a nagyközönség számára. Mindezek mellett úgy gondoltuk, hogy szükséges lenne egy olyan kötetet is közreadnunk, amely a hazai föld történetét geológiai értékeink, földtani tanösvényeink bemutatásával szemlélti. A mindennapi ember számára ugyanis a természetben megfigyelhető kőzetek, ásványok, ősmaradványok jelenthetik a földtörténet kézzelfogható dokumentumait. Tizenöt szerző, a geológiával hivatásszerűen foglalkozó szakember vállalkozott a hazai föld történetéből egyes fontos szemelvények kiválasztására és közérthető bemutatására. Harmincnyolc, fotókkal gazdagon illusztrált fejezet mutat be olyan geológiai látnivalókat, amelyek fontos adalékot jelentenek a geológiai honismerethez, amelyekkel érdemes minnél több embernek megismerkednie, hogy megtudjon valamit bolygónk azon részének keletkezéséről, ahol élünk; a kőzetövről, ahonnan ásványi nyersanyagaink, fosszilis energiahordozóink származnak, ahonnak ivóvizet, termálvizet, hőenergiát nyerhetünk, ahová be kell hatolnunk, ha a felszín alatt akarunk közlekedni. 

A kötet kiadására, anyagi fedezet hiányában, eddig nem kerülhetett sor, de arra törekszünk, hogy – vállalkozásunkhoz további támogatókat szerezve – rövidesen kézbe vehető legyen a múlt ösvényein kalandozókat segítő kiadványunk. Ez azért is indokolt és időszerű lenne, mert a 2009. év a – voltaképpen három éves időtartamot átfogó – Föld Nemzetközi Éve program záró éve, amit a Földtani Társulat mindenek előtt a hazai geoturizmus fejlesztésének szentel. Ennek keretében október elején Geoturizmus EXPO rendezését készítjük elő a Magyar Természettudományi Múzeum épületében, ami a hivatalos bemutatás és közreadás méltó helyszíne lehetne. A Természet Világa olvasói azonban már a következő hónapokban ízelítőt kaphatnak a megjelenés előtt álló munkából. A könyv szerzői remélik, hogy a bemutatott részletek, amelyek tömörítettek és csupán az illusztrációk kis részét tartalmazzák, elnyerik a folyóirat olvasóinak tetszését, és kedvet adnak a teljes kötet tanulmányozásához, sőt a nevezetes geológiai helyszínek megismeréséhez is.

Emlékek Földünk történetéből

Bolygónk méreteihez képest Magyarország területe csekély, ám ezen a kis területen is a Föld emberi léptékkel szinte felfoghatatlanul hosszú történetének megannyi emléke megmaradt. Ezek az emlékek a kőzetekben őrződtek meg, amelyek a földtörténet különböző szakaszaiban keletkeztek és megfelelő módszerekkel keletkezésük kora és annak körülményei felderíthetők. Sok-sok megyfigyelés, vizsgálat eredményei alapján rekonstruálható egy-egy régió, és az ismeretek mozaikdarabjainak összerendezésével az egész Föld története. Egyre pontosabbá válik, egyre tisztul ez a történet, jóllehet az újabb kutatások még sokat pontosíthatnak mai ismereteinken. Az „A múlt ösvényein” címet viselő kötetben igyekszünk végigvezetni az olvasót azon a bonyolult folyamaton, amelynek során a hazánk alatti földkéreg kialakult, a földfelszín alakulatai létrejöttek, úgy, hogy a folyamatok nyomait konkrét példákon mutatjuk be. Elindulunk a földtörténet régmúltjában keletkezett kőzetektől és eljutunk a geológiai közelmúlt emlékeihez. Barangolásaink során nyilvánvalóan csak szemelvényeket ragadhatunk ki országunk meglehetősen bonyolult geológiai történetének nyomaiból. Úgy próbáltunk válogatni, hogy különböző tájegységek meglátogatására ösztönözzük olvasóinkat. Számos esetben egy-egy bemutatott terület, tanösvény sokféle geológiai, sőt nemegyszer biológiai, történeti érdekességet is kínál. Ezekre is igyekszünk olvasóink figyelmét felhívni, de a geológiai történések szempontjából legfontosabb látnivalókat tárgyaljuk részletesebben.   
 

Ősföldrajzi vázlat a késő-triászról a Kárpát-medence aljzatát alkotó egységek rekonstruált helyzetével

A bemutatásra kerülő geológiai objektumok – kőzetrétegek, ősmaradványok, sziklaalakulatok – uralkodó része védelem alatt áll: tájvédelmi körzetben, természetvédelmi területen található, tanösvény vagy egyedileg védett feltárás. Tudnunk kell, hogy nem csupán az élő természet, de az élettelen természet értékei is védelemre szorulnak. Hiszen a kőzetek gyakran az egykori élővilág pótolhatatlan elmékeit rejtik, vagy egykori geológiai folyamatokról, a valamikori vulkánkitörésekről, földrengésekről, klímaviszonyokról tanúskodnak. Védenünk kell tehát ezeket az értékeket, mert megsemmisülhetnek, vagy hozzáférhetetlenné válnak. Vannak olyan területek, tanösvények, amelyek szabadon, bármikor megtekinthetők, de olyanok is, amelyek megtekintése kísérőt igényel; vannak csak engedéllyel, esetleg belépődíjjal megtekinthető szabadtéri múzeumok, és zárt geológiai parkok, bemutatóhelyek is. A természetvédelemre vonatkozó általános szabályok minden objektum megtekintésére vonatkoznak, és esetenként speciális szabályok is lehetnek, amelyekről a látogatók a helyszínen kaphatnak tájékoztatást. Kőzetek, ásványok, ősmaradványok gyűjtése ezeken a védett területeken általában nem engedélyezett!

Egy kis időutazás

Amit az ember nem élt meg, arra másként tekint, mint amiről közvetlen tapasztalata van. A száz évvel ezelőtti események már a történeti múlt emlékei. Ezer évvel ezelőtt volt a magyar állam megalapításának kora, emlékeit jórészt a régészeti ásatásokból ismerjük, bár korabeli feljegyzésekre is támaszkodhat a történettudomány az események rekonstruálásánál. Tízezer évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszaki eljegesedés visszahúzódását követően kezdődött el a kedvező adottságú területeken mezőgazdasági termelés és a csiszolt kőeszközök használata, ez volt a neolitikum kezdete, a fejlett emberi kultúrák hajnala. Százezer évvel ezelőtt a jégkorszak utolsó nagy eljegesedési szakaszában vagyunk a kőeszközökkel vadászó korai Homo sapiens és a neandervölgyi ősember korában. Egymillió évvel ezelőtt még nem létezett az emberi faj, de az előember, a Homo erectus már kialakult. Az előember koráig is hosszú utazást tettünk a múltba, de a földtörténeti időszámítás – a geokronológia – szerint még mindig csak a legfiatalabb szakaszban, a negyedkorban vagyunk.

Robogjunk tovább az idő mélye felé, egyre gyorsabban száguldó időgépünkkel! Tízmillió évvel ezelőtt az Alpok, a Kárpátok, a Dinaridák hegyvonulatai már léteznek, a közöttük kialakult Pannon-medencében tóvá kiédesedett vízű egykori tengermaradvány található – a geológiai korskálán ez a miocén kor pannóniai korszaka. Százmillió évvel ezelőtt a földtörténet középkorában, a mezozoikumban, annak is legfiatalabb – kréta  – időszakában járunk. A szárazföldet még dinoszauruszok uralták, a nyílt tengerekben meghatározó szerepet játszottak az ammoniteszek csoportjába tartozó lábasfejűek. Mindkét fontos őslénycsoport 65 millió évvel ezelőtt, a mezozoikum végén pusztult ki. A Magyarország földjét alkotó földkéregdarabok ekkor még egymástól távol helyezkedtek el, jórészt tengerrel borítva. Az Alpok, a Kárpátok, a Dinaridák hegységvonulatai még nem léteztek, bár a hegységképződés már elkezdődött ebben a régióban. 

Egymilliárd évvel ezelőtt már voltak kontinensek és tengerek, és már régen kialakult az élet a Földön, bár még nem voltak szilárd vázú lények. Ennyire idős kőzeteket azonban Magyarországon nem ismerünk. A legidősebb – mikroszkópikus méretű ősmaradványokat is tartalmazó – kőzeteket a Balatontól északeletre, Polgárdi környékén sikerült kimutatni. Ezek mintegy 480 millió éve, az ordivicium időszakának tengerében keletkeztek.
Mielőtt megkezdenénk a múlt emlékeit felkereső barangolásunkat, még egy lényeges dologra fell kell hívnom az olvasók figyelmét. Tudniuk érdemes, hogy az Alpok–Kárpátok–Dinaridák által körülölelt Kárpát-medence, vagy a földtani szakirodalomban gyakrabban használt nevén Pannon-medence, rendkívül sajátos geológiai alakulat: az Alpi-hegységrendszerhez tartozó, azon belül elhelyezkedő, meglehetősen összetett fejlődéstörténetű, de geológiai értelemben fiatal medencerendszer. Ebből következik az is, hogy csak a földtörténet késői szakaszától beszélhetünk országunk területének egységes geológiai fejlődéstörténetéről. Korábban a földkéreg azon részei, amelyek ma hegységeinket és medencéink aljzatát alkotják egymástól távol, több száz, sőt ezer kilométerrre voltak és nagyon különböző körülmények között alakultak ki. 

   A Kárpát-medence és környékének alapvető tektonikai egységei

A hegységrendszeren belüli nagy medencék keletkezésének problémája régóta foglalkoztatja a földtudományok művelőit. A XX. század első évtizedeinek hírneves kutatói, mint Leopold Kober, Lóczy Lajos, Prinz Gyula úgy gondolták, hogy a geológiai értelemben fiatal Kárpát-medence aljzatát földtörténetileg idős, szilárd kristályos kőzetek alkotják, az ún. „köztes tömeg”, amit Prinz „Tisia”-nak nevezett. Úgy vélték, hogy a hegységláncok felgyűrődésekor ez, a kaptafaként viselkedő merev kőzettömeg alakította ki a Kárpátok ívét. Abban az időben azonban még alig voltak tényleges ismeretek a medencék aljzatát képező kőzetekről. A medencéket kitöltő fiatal üledékrétegeket átharántoló mélyfúrások száma igen csekély volt és a geofizika is gyermekcipőben járt még, hiszen Eötvös Loránd 1896–1917 között végezte úttörőnek tekinthető, geológiai célú torziós ingaméréseit az Alföldön. Ma már, korszerű geofizikai mérésekre támaszkodva, sokezer mélyfúrás adatait ismerve tudjuk, hogy a Kárpát-medence aljzata nem homogén kristályos tömeg, hanem nagyon is heterogén, ami azt jelenti, hogy különböző korú és nagyon eltérő jellegű kőzetfajtákból áll. Geofizikai mérések kimutatták, hogy a medence alatt a földkéreg nagymértékben kivékonyodott. A geológiai kutatások azt is kiderítették, hogy a medencealjzat olyan kőzetlemez-darabokból épül föl, melyek egykor egymástól távol voltak és csak a földtörténet viszonylag késői szakaszában, 15–20 millió évvel ezelőtt – közvelenül a mai nagy medencék kialakulásának kezdete előtt – kerültek egymás mellé. Az elmúlt fél évszázad geológiai kutatásainak egyik legfontosabb eredménye az, hogy fény derített a Kárpát-medence aljzatának bonyolult felépítésére. Kiderült, hogy a fiatal medencék alatt a környező hegységvonulatok tektonikai erők által feldarabolódott, elvonszolódott, elsüllyedt, eltemetett folytatását találjuk. Tudományosan megalapozott koncepciók születtek arra nézve is, hogy miért és hogyan jött létre, majd miként töltődött fel tavi és folyóvizi üledékekkel a hegységvonulatok által körülölelt medence. 

A Kárpát-medence aljzatának bonyolult felépítése elsősorban annak tudható be, hogy a terület két hatalmas kőzetlemez, az Eurázsiai és az Afrikai ütközőzónájában helyezkedik el. A lemezek feldarabolódása, óceánmedencék felnyílása miatti szétválása, majd az óceánok bezáródását követő ütközése során peremeikről kisebb-nagyobb darabok, szilánkok váltak le és ezek azután önálló mozgást végeztek, mikrokontinenssé váltak. A Kárpát-medence aljzatának északi részét alkotó kőzetblokkok az Afrikai lemez ütközőjeként felfogható ún. Adriai tüskének (ami az Adriai-tenger környét foglalja magában) az Eurázsiai-lemezzel való ütközései során keletkeztek. A Kárpát-medence déli részén viszont az Eurázsiai-lemezről levált mikrolemez található, melyet Tiszai mikrolemeznek neveznek. A geológiai történések bonyolultsága tehát elsősorban e két, önmagában is heterogén, és a földtörténeti múltban egymástól meglehetősen távol lévő, lemeztöredékek mozgásával, majd érintkezésbe kerülésével, egymásra hatásával magyarázható. A Kárpát-medence és ezen belül Magyarország földjének közös múltjáról tehát csak a lemeztöredékek egymás mellé kerülése után, csupán a földtörténet utolsó, mintegy 20 millió éves szakaszában beszélhetünk.

A fenti gondolatok talán felkelthették olvasóink figyelmét a Föld történetének hazai emlékei és az azok tanulmányozása nyomán kirajzolódó történet iránt. Ha ez így van, induljanak el legalább gondolatban a múlt ösvényein! Szakértő vezetőink ebben kívánnak segíteni önöknek a folyóirat legközelebbi számaiban. Ismerkedjenek meg a Föld történetének olyan fejezeteivel, amelynek tanúi itt vannak a közelünkben, csak nem tudunk róluk! 


Természet Világa, 140. évfolyam, 8. szám, 2009. augusztus
http://www.termeszetvilaga.hu/ 
http://www.chemonet.hu/TermVil/