Telbisz Ferenc
Internet
Evolúció vagy revolúció?

Az Internet alapelveit és architektúráját mintegy 30 évvel ezelőtt, a múlt század hetvenes éveiben alakították ki. Az eredeti felhasználásnál kutatói, felsőoktatási környezetre gondoltak, arra, hogy az itt dolgozók felhasználhassák a hálózatot egymás közötti gyors levélváltásra, segítségével interaktív módon hozzáférhessenek távoli számítógépekhez és a számítógépek között gyorsan továbbít­hassanak adatállományokat. 

Azóta nagyon megváltoztak a körülmények. Az Internet alapvető kommu­nikációs eszköz lett; olyan környezetben, olyan módon és olyan feladatokra is használják, amire eredetileg nem gondoltak. Már a világháló, a World Wide Web is újdonság volt az eredeti elképzelésekhez képest, de utána egyre gyorsabban bővült a felhasználás módja. A legtöbb embert csak bosszantja a sok reklám, de azért általánosan használják üzleti célokra, például banki tranzakciókra, internetes vásárlásokra, kormányzati és közigazgatási feladatok ellátásához, továbbá beszédtovábbításra a telefóniában, sőt multimédiás célokra is. Nem túlzás, ha azt mondják, hogy az Internet nélkül a mai társadalom összeomlana.

Az Internet „épphogy” működik

Természetesen az Internet tervezésénél is követtek el tévedéseket, nem beszélve arról, hogy nem lehetett előre látni az elkövetkező fejlődést. Ezért gyakran módosították a rendszert. Ezek általában ad hoc módosítások voltak, egy-egy felmerült probléma megoldására. Nem véletlenül mondja egy szerző, hogy az Internet épphogy csak működik [1]. Az alábbiakban bemutatunk néhány példát ezekre a módosításokra.

A szimbolikus nevek bevezetése

Az Internetben az egyes hálózati berendezéseknek 4 bájtos (32 bites) számcímük van, amelyet szokásosan bájtonként, pontokkal elválasztott decimális számmal írunk le (ill. mondunk ki), ilyenformán: 84.2.44.3. Ez az IP-cím. Az egyes elemek maximálisan 255 értéket vehetnek fel. Mivel a számokat az emberek nehezen jegyzik meg, bevezették helyettük az összetett, hierarchikus neveket (domain name). Például a „mail.t-online.hu” névvel lehet hivatkozni az előbbi IP-címre. Kezdetben egy táblázatot kellett mindenkinek létrehoznia, ahol fel voltak tüntetve az általa használt nevek és a hozzá tartozó számcímek (IP-címek). Mivel ez hamarosan kezelhetetlenné vált, bevezették a DNS-szolgáltatást (Domain Name Service), amihez az Internetben létrehoztak egy hierarchikus kiszolgáló- (szerver-) rendszert, ami bármely névhez megadja a megfelelő számcímet, ha ilyen egyáltalán létezik. A DNS-szolgáltatás nélkül az Internet nem működne.

Útvonal-kiválasztás

Eléggé bonyolult dolog kiválasztani azt az útvonalat, amin talán éppen a világ másik végén levő géphez lehet eljuttatni egy üzenetet. Az útválasztó berendezések útvonal-kiválasztó stratégiájukat az Internet-topológiára – a létező kapcsolatokra és azok állapotára – vonatkozó, többé-kevésbé részletes ismereteik alapján alakítják ki, és a rendelkezésükre álló, hálózati kapcsolatokra vonatkozó ismereteikről rendszeresen tájékoztatják a többi útválasztó berendezést is. Ezt speciális protokollok, az ún. útválasztó (routing) protokollok végzik. Több útválasztó stratégiát is kidolgoztak az idők folyamán az egyes hálózatok eltérő viszonyainak megfelelően. Ezek nagy részét ma is használják a különböző hálózatokban. Az útválasztó eljárásokat és az eljárásoknál használt protokollokat bonyolultságuk miatt itt nem részletezzük, de megjegyezzük, hogy mindegyik elkészítése igen sok munkába és kísérletezésbe került.

A címkiosztási és címzési rendszer változásai

Senki sem választhat magának tetszőleges IP-címet. Ezeket kezdetben a NIC (Network Information Center), ma pedig a Regionális Internet Regisztrációs központok (RIR) osztják. Kezdetben a címeket 3 osztályba sorolták: A, B és C. Az A osztályba tartozó címeknél egy-egy címtartományba több mint 16 millió cím tartozott, de ilyen címosztály csak 128 db volt. A B osztálynál egy címtartományban kicsit több mint 65 ezer cím volt, de ezek száma már meghaladta a 16 ezret, míg a legkisebb osztályba csak 255 cím kerülhetett, de ilyenből több mint 16 millió volt. Mivel a szervezeteknek kezdetben egy-egy teljes címtartományt adtak valamelyik osztályból, a legtöbb szervezet nem tudta kihasználni az összes, neki juttatott címet, ezért a rendszer nem volt gazdaságos, a kiosztható címek meglehetősen gyorsan kezdtek fogyni. 

Ezért bevezették az osztályok nélküli címkiosztást, amikor már mindenki csak akkora címtartományt kapott, amekkorára mindenképpen szüksége volt. Azok, akiknek nem jutott elegendő IP-cím, ún. privát címtartományokat használ­hatnak, amelyekből mindegyik osztályban fenntartottak egyet-egyet. Ezeket a fenntartott címtartományokat mindenki szabadon használhatja a saját hálózatában, mindenki tetszőlegesen nagy saját hálózatot építhet ki, de ilyen címek nem juthatnak ki a nyílt Internetre. Kívülről elérhető, illetve kívülre megmutatható címként csak azokat használhatja, amelyeket az illetékes Regionális Internet Regisztrációs központtól kapott. De ki kellett találni valamilyen módot, hogy valamennyi gép kommunikálhasson a teljes Internettel. Ezért bevezették a NAT-ot (Network Address Translation), a címfordítást: a magánhálózatok be- és kijáratánál valamennyi privát címet lefordítják valamelyik hivatalosan megkapott címre, illetve a bejövő üzeneteknél ezt fordítva végzik el.

Mivel az IP-címek továbbra is hiánycikknek számítanak, 1994-ben az IETF (Internet Engineering Task Force) döntést hozott új IP-címzési rendszer, a jelenlegi 4-es változat helyett a 6-os változat, az IPv6 bevezetéséről. Ennél a 4-es változat 32 bit hoszszúságú címei helyett 128 bites címeket vezettek be. Ekkora címtartomány mindenképpen elegendő lesz belátható időkig, mert bár elméletileg 6,65·1023 cím jut négyzetméterenként az egész Föld területére, még egy erősen hierarchizált címkiosztás esetén is – amikor a címek nagy része nem osztható ki – 1564 cím jut négyzetméterenként. A címtartomány kibővítésén kívül számos egyéb, időközben szükségessé vált új lehetőséget is bevezettek, talán avval a hátsó gondolattal, hogy ilyen módon kívánatosabbá tegyék a mielőbbi áttérést. Bár IPv6-megvalósítások lényegében már 10 éve rendelkezésre állnak, használata még mindig nem terjedt el. Ennek több lehetséges oka is van: egyrészt a NAT-nak köszönhetően az IPv4-címek kifogyása eddig nem volt égetően sürgős probléma. Most már látszik, hogy ez azért hamarosan bekövetkezik, mert a kissé eltérő becslések mindegyike 2009–2012-re teszi a még szabad IPv4-címek teljes elfogyását. A bevezetett újabb lehetőségek nem voltak ösztönzők, mert szinte mindet implementálták a 4-es változatban is. Amelyeket viszont nem, azokkal az IPv6-nál is vannak még problémák. Az IPv6 nagyon lassú terjedésében nyilvánvalóan közrejátszott az IPv4 igen nagytömegű használata. A Microsoftnak is súlyos felelőssége van ebben, amennyiben még az XP-nél sem tette problémamentessé, kifogástalanná az IPv6 használatát – annak ellenére, hogy az asztali gépek kb. 90%-a Windows operációs rendszert használ. Az összes többi elterjedtebben használt operációs rendszernél már régen nincs ilyen probléma. Az IPv4-címek elfogyása miatt vélhetően most már megindul az IPv6 tömeges használatbavétele, de abban minden elemző egyetért, hogy az IPv4 még nagyon hosszú ideig itt marad velünk, ami nagy technológiai kihívás. 

Az Internet mégis működik

Az Internet időközben messzire elmozdult az eredeti célkitűzésektől, de már eddig is szinte meglepőnek nevezhető módon képes volt alkalmazkodni a változó körülményekhez. Az „ad hoc” megoldásokkal mindeddig sikerült az Internetet hozzáigazítani a változó igényekhez, felhasználási módokhoz. Bár többen és többször megjövendölték az Internet közeli összeomlását, mind a mai napig működik, hacsak „épphogy” is. Eddig nem omlott össze. 
Az is meglepő lehet, hogy  az Internet annak ellenére láthatóan jól működik, hogy nincs törvényi, jogi szabályozása, állami ellenőrzése, felettes szervezete. Az Internet egymással összekapcsolt hálózatok lazán szervezett rendszere, amelyek azonos protokollokat (jelesül az ún. internet protokollokat) használják és ezért tudnak egymással kommunikálni. Az Internetnek nincs üzemeltetője sem, csak az egyes hálózatoknak. Van viszont egy tervező szervezete, az IETF (Internet Engineering Task Force), amely ideiglenes munka­csoportokat hoz létre egy-egy probléma, feladat megoldására, egy-egy protokoll kidolgozására. A munkacsoportok tagsága is teljesen önkéntes. A munkacsoportok által készített, végleges formába hozott dokumentumokat lényegében az IESG (Internet Engineering Steering Group) hagyja jóvá. A szabványosítási folyamat során készülnek az ún. „Internet-szabványok”. Sok vita, javítás, módo­sítás után előbb „javasolt szabványok” lesznek. Ehhez már az szükséges, hogy addigra legalább két független megvalósításuk legyen. Majd azok, amelyek kiállták a használat alapos próbáját is, Internet-szabvány szintre emelkednek.

Az Internet újragondolása

Bár az eddigi ad hoc módosítások stratégiája – amikor mindig csak az éppen felmerült problémát oldották meg – igen sikeres volt, a fentiek alapján egyre többen gondolják úgy, hogy most már itt az ideje az Internet újragondolásának. Több ilyen projekt is van, a legkorábban elindított, és ennek következtében a legkidolgozottabb a GENI-projekt, ezért az új Internettel kapcsolatos elgondolásokat a GENI nyomán ismertetjük, de beszámolunk a többi hasonló projektről is.

A GENI-projekt

A GENI elnevezés a Global Environment for Network Innovations rövidítése. Az amerikai NSF (National Science Foundation), a kutatásokat koordináló és támogató állami szervezet projektje. A projekt alapgondolata az, hogy a „kicsiben” folyó innovációról át kell térni a „nagyban” folyó innovációra. A projekt honlapján [2] rengeteg tervezési dokumentum található, ezek között a legfontosabb a GENI kutatási terve [3]. Nem a részletes javaslatokat tartalmazza, inkább csupán a katalógusa és rövid kivonata, ismertetése az elvégzendő kísérleteknek, és tartalmazza a részletes javaslatokra vonatkozó utalásokat. Első lépésként felvázolták, hogy milyen elvárások vannak egy új Internet-architektúrával szemben.

Milyen legyen az új Internet?

1. Az új Internet legyen globális hálózat, amely sokoldalú, változatos szolgáltatásokat nyújt, és legyen nagyon flexibilis. Ennek fő eszköze a virtualizáció. A hálózat elemei ugyanis a különböző erőforrások, amelyek egyik részét a fizikai kapcsolatok, a másik részét pedig a különböző processzáló, feldolgozó egységek alkotják. Ezen az összetett alapstruktúrán különbözó virtuális rendszereket kell megvalósítani. A virtualizáció ugyanazon a fizikai berendezésen, fizikai infrastruktúrán több, egymástól logikailag és működésében elkülönülő, független rendszer létrehozását jelenti. A virtuális rendszereknek a válto­za­tossága és sokfélesége adja a rugalmasságot.

2. Fontos követelmény a biztonság és a robusztusság. Az Internettel kapcsolatban tapasztalt jelenlegi biztonsági problémák nagy része nem az Internet, hanem a végpontok (elsősorban a PC-k) problémája, aminek oka végső soron az emberi viselkedésmódok és a technológia kölcsönhatása. Az a cél, hogy az Internet megbízhatósága elérje, vagy esetleg felülmúlja a telefonhálózatok megbízhatóságát, ahol a meghibásodások aránya 3 perc/év/központ. Ez azért nagyon súlyos követelmény, mert a telefonközpontok programjai gyártóspecifikusak és csupán egy gépen futnak, ellentétben az Internettel, ami elosztott és heterogén rendszer minden szempontból. A célkitűzés az, hogy a „tisztességes” hostok („gazdagépek”) tudjanak kommunikálni egymással és ezt a rosszindulatúak ne zavarhassák meg.

3. Az új Internet támogassa az új hálózati technológiákat, amelyek között az egyik legfontosabb a vezeték nélküli kommunikáció, ami a mobilitás fontos előfeltétele. Ugyancsak fontos az optikai technológia, ami nemcsak az optikai jeltovábbítást jelenti, hanem a tisztán optikai kapcsolóelemek használatát is.

4. Az új Internetnek támogatnia kell az új informatikai, számítástechnikai technológiákat, amelyek között talán a legfontosabbak az egyre terjedő és fejlődő szenzorhálózatok. És itt globális szenzorhálózatokra is kell gondolni: meteorológiai és egyéb globális hálózatok.

5. Az új Internetnek támogatnia kell az új elosztott alkalmazásokat és rendszereket. A jelenlegi Internet alapvető koncepciója az end-to-end kommunikáció, két egymással kapcsolatba lépő entitás. Valójában azonban léteznek elosztott rendszerek és egy-sok (one-to-many) kommunikáció is. Utóbbira jó példa az internetes műsorszórás, az audio- és videokonferenciák.

6. A jelenlegi Internet kialakításánál nem vették kellően figyelembe a menedzselhetőséget. Ennek következtében a menedzselés nehéz mind a szolgáltatóknak, mind a felhasználóknak. Az új Internetnél nagyobb figyelmet kell fordítani a menedzselhetőségre.

7. A pénzügyi, gazdasági szempontokat is előtérbe kell helyezni: el kell érni, hogy a  hálózatok összekapcsolását, a hálózatokon átnyúló szolgáltatásokat megfelelően kezelhessük pénzügyi szempontból és a szabályozási követelményeknek is probléma nélkül eleget tehessünk.

8. Figyelembe kell venni és tekintettel kell lenni az Internet társadalmi beágyazottságára.

9. Az új Internetnek meg kell felelnie az ún. nagy kihívásoknak is. Ilyenek a szolgáltatások működőképessége katasztrófák esetén; az Internet legyen alkalmas az olyan újfajta, személyre szabott szolgáltatások megvalósítására, mint a mindenhol elérhető egészségi szolgáltatások bevezetése, legyen alkalmas a városi helyzet állandó érzékelése (forgalom, levegőszennyezettség stb.), legyen alkalmas a személyes adatok kezelésére. De idetartozik az egész Föld állandó monitorozása és befolyásolása, a közlekedési eszközök hálózatainak kezelése stb.

Ezen célok eléréséhez az internet építőköveinek átvizsgálását is el kell végezni. A legfontosabb megvizsgálandó építőkövek az útválasztás, a címzés és adattovábbítás, valamint a biztonságot garantáló eszközök, továbbá a hálózatmenedzsment. Ez utóbbi teljes újjáalakítása szükséges. 

Az útválasztás jelenleg a minden egyes adatcsomagban levő IP-cím alapján valósul meg, ami azt jelenti, hogy minden egyes adatcsomagnál újra meg újra döntést kell hozni. Kívánatos lenne, ha az egy irányba, ugyanarra a címre menő csomagoknál nem kellene ezt az időigényes eljárást mindig megismételni. Jelenleg is létezik olyan eljárás, amelyik az azonos címre menő csomagokhoz, „adatáramokhoz” rövid, rögzített hosszúságú címkéket rendel hozzá. Ez lehetővé teszi az útválasztóknak, hogy a címke alapján egyszerűen egy táblázatból keressék ki a továbbítási utat. Ez az eljárás az MPLS (Multiprotocol Label Switching), amit ma is igen elterjedten használnak az Internetben, a hálózati gerincekben. Ez azonban idegen az Internet koncepciójától, nem illik bele az architektúrába. Másik kérdéses eljárás, hogy jelenleg az adattovábbítást teljesen a gerinchálózat végzi, ebbe a küldőnek gyakorlatilag semmilyen beleszólása nincsen. Kívánatos lenne, hogy bizonyos körülmények között a küldő is beleszólhasson abba, hogy az információ milyen úton menjen, például kritikus, bizalmas adatoknál kerülje el a nem biztonságos útvonalakat. De több egyéb lehetséges módosításnak a gondolata is fölmerült.

A címzés és adattovábbítás újragondolása a következő problémák megoldását kívánja meg. Az IP-cím eredetileg globális cím, globális elérhetőséggel, ezért egy támadó bárhonnan bárhová támadhat. Ezt a globális támadási lehetőséget valamilyen módon korlátozni kell úgy, hogy a globális elérhetőséget fenn lehessen tartani, illetve a NAT miatti korlátozását meg lehessen szüntetni. További probléma, hogy az IP-címnek jelenleg kettős funkciója van, egyrészt helymeghatározást, másrészt (gyenge) identitásmeghatározást ad. Ezt a két funkciót valahogyan szét kellene választani. Ehhez kapcsolódik, ennek lényegében következménye a mobilitás problémája is, amikor a cím elválik az identitástól. A hálózatot máshonnan elérő személynek az IP-címe megváltozik, de az identitása természetesen nem. Ugyanide tartozó probléma, hogy egy mozgó objektum nem változtathatja az IP-címét.

A biztonság alapproblémája, hogy egyrészt az útválasztó berendezés (a router) nem tudja ellenőrizni a gépektől jövő forgalmat, másrészt a gépek sem tudják ellenőrizni a hálózat szolgáltatásait. Ebben a vonatkozásban sok mindennel lehet kísérletezni: spam-ellenálló e-mail, a férgek (worm) terjedésének a megfékezése, a személyiség védelme (privacy) és ennek párjaként az egyes akciók számon­kérhetősége, garanciák a végpontok „tisztességére” (l. zombiseregek), útválasztás a hozzáférés ellenőrzésével stb.

Mindennek vizsgálatához működő, a valós élet körülményeit megjelenítő, valódi hálózat szükséges!

1. ábra. A GENI fizikai alaphálózata

Nagyon fontos célkitűzés, hogy a GENI valós, létező kísérleti rendszer legyen, amelyben vizsgálni lehet a változtatások és paraméterek sokaságát. Ehhez nagyméretű, valódi, létező hálózati rendszer szükséges, amely képes az Internet komplexitásának ésszerű megjelenítésére, amelyet nagyszámú valódi felhasználó vesz igénybe. A rendszer alapja egy globális optikai hálózat, bár a magja nyilván az Egyesült Államokban lesz. A hálózatban lesznek CPU- és tárolórendszerek, továbbá vezeték nélküli hozzáférési hálózatok, amelyekben a mobilitást és a hálózat „helytudatosságát” (location awareness) lehet tanulmányozni. Ezenkívül szenzorhálózatok is lesznek benne. A GENI fizikai alaphálózatát az 1. ábra mutatja be.

2. ábra. A GENI-program idődiagramja

A fizikai alaphálózat az alábbi elemekből áll:
– nagy kapacitású optikai hálózat és a programozható gerinc,
– nagy CPU- és tárolórendszerek (helyi rendszerek),
– hozzáférési technológiák: WLAN, szenzorhálózat stb.

Természetesen már ennek az alaphálózatnak a létrehozása is óriási, hosszú ideig tartó munka. A tervezési fázis 3–4 évet tesz ki, az építés pedig további 5 évig fog tartani. Az idődiagram vázlatát a 2. ábra mutatja.

Stanford University Clean Slate Program

A Stanford University elég nagy és gazdag egyetem ahhoz, hogy saját maga is elindíthasson egy programot az Internet újratervezésére [4]. Feladatukat a következőképpen jelölték meg: a jelenlegi architekturális korlátok kiküszöbölése, amilyen például a biztonság és a mobilitás támogatásának a hiánya, új technológiák – például szenzorhálózatok és optikai hálózatok – beépítése, továbbá új alkalmazások és szolgáltatások lehetővé tétele, például tartalomszórás, szenzorokkal ellátott fizikai világ, nagy léptékű virtuális világ stb. Több középtávú projekten is dolgoznak.

Európai projektek

Kis késéssel Európában is nagy intenzitással megindult az Internet megújítására irányuló tevékenység. Ezek a munkák az Európai Unió támogatásával folynak, a FIRE (Future Internet Research and Experimentation) projekt keretében. A célkitűzések, megvizsgálandó problémák nagymértékben megegyeznek a 
GENI célkitűzéseivel, ami egyáltalán nem meglepő, tekintettel arra, hogy az Internet mindenütt ugyanaz, és ugyanazokkal a fogyatékosságokkal, megoldandó problémákkal találkoznak mindenhol a használói. 

Előzetes lépések, előkészítő projektek már a 6-os keretprogram keretében is voltak, de az igazi kezdetet a 7-es keretprogram hozta meg, a FIRE elindításával [5]. Hangsúlybeli módosulások azért vannak a GENI-hez képest. Így a technológiai és gazdasági aspektusok mellett kiemelik a szociális és politikai vonatkozásokat: az európai versenyképesség megalapozása a jövőbeli Internet területén; a felhasználók védelme és képességeiknek a növelése; a szociális felelősség kérdése, ami a hálózat semlegességének megőrzését, nyitottságát, korrektségét és az Internet társadalmi szerepének a figyelembevételét jelenti. A GENI-hez hasonlóan hangsúlyozzák, hogy egyensúlyban kell tartani a biztonságot, a számonkérhetőséget, valamint a személyiség és a magánélet védelmét. Végül különbség az is, hogy a FIRE a GENI-nél nagyobb súlyt helyez az alkalmazási rendszerek fejlesztésére.

A FIRE a GENI-hez hasonlóan egyrészt magas szintű kísérletes kutatás, másrészt nagyméretű kísérleti infrastruktúra. Mivel Európa az Egyesült Államokhoz képest tagoltabb, a FIRE egyik feladata, hogy a már létező különböző kísérleti hálózatokat, rendszereket – amelyek valamilyen értelemben specializáltak – integrálja egy nagy, egész Európára, sőt globálisan is kiterjedő rendszerbe. Ezen rendszerek között a legjelentősebb a OneLab2 [7] és a Panlab [8]. A
FIRE összefoglalása és „madártávlati” ismertetése a 2008 szep­temberében kiadott leírásban megtalálható [6], ahol az egyes kapcsolódó projektek is meg vannak említve.

A távközlési vállalatok elképzelései

Mivel a távközlési vállalatok a legjelentősebb Internet-szolgáltatók, természetes, hogy nekik is vannak elvárásaik, elképzeléseik az Internet átalakítására vonatkozóan. Ezt – legalábbis az európai távközlési vállalatok egy része – tanulmányban is közzétette [9]. A tanulmány hangsúlya elsősorban az üzleti szempontokra és a szolgáltatásokra helyeződött, de szerepeltek benne olyan technológiai elképzelések, elvárások, kívánságok, mint a problémamentes mobilitás, az identitás és a helymeghatározás elválasztása és univerzális identitásazonosító. Fontosnak tartják a virtualizációt és a jelenleginél jobb menedzsmenteszközöket. Mint látható, ez is összhangban van az általános elvárásokkal. 

Mire fogjuk használni az Internetet?

Az Internet használata is alapos változáson megy át napjainkban. Míg kezdetben az Internet-forgalom az elektronikus levelezést és a fájlátvitelt jelentette, amihez nemsokára csatlakozott a  WWW-forgalom is, napjainkban egyre újabb forgalomfajták terjednek el: a fájlcserélő (P2P: peer-to-peer) használat, az elektronikus játékok, az IP-telefon stb. 

A Cisco, a legnagyobb hálózatieszköz-gyártó cég, tanulmányban foglalta össze az Internet-forgalomra vonatkozó adatait, illetve prognózisát a 2006 és 2012 közötti évekre [10]. Az első évekre vonatkozó adatok tények, a későbbiekben természetesen csak becslésről van szó. A Cisco-tanulmányban a lakossági nem mobil Internet-forgalomba számítják a háztartások, az egyetemek és az Internet-kávéházak forgalmát, üzleti forgalomnak tekintik a vállalkozások nem mobil internetes és nem internetes IP-forgalmát. A tanulmány szerint 2012-re a lakossági Internet-forgalom messze meg fogja haladni az üzleti szféra forgalmát: míg 2006-ban a lakossági Internet-forgalom csak az üzleti forgalom 1,7-szerese volt, 2012-re ennek a 3,3-szeresére fog nőni, mivel az üzleti forgalom csak 6,2-szeresére, míg a lakossági forgalom több mint a 12-szeresére nő.  

3. ábra. Lakossági Internet-forgalom

A forgalom összetétele is várhatóan érdekesen alakul: a videózás kb. a fele lesz a teljes  forgalomnak. Bár a ma klasszikus Internet-használatnak tekinthető e-mail, WWW, adat- és P2P-forgalom csaknem a felét teszi ki majd az Internet-forgalomnak, a tv-műsorszórás evvel körülbelül azonos méretű lesz, és az adást nagyobb részben PC-ken, kisebb részben hagyományos tv-készülékeken fogják venni (3. ábra). Az Internet mintegy második tv-közvetítő közeggé nő. Ehhez képest összességében is szinte eltörpül az egyéb, nem hagyományos Internet-forgalom: a játék, a magán videotartalmak és az IP-telefon használata, de vegyük észre, hogy még ebben is van videó.

Zárószó

Az Internet újragondolása meglehetősen nagy, egy-két évtizedet is átfogó projekteket indított el. A feladat nehézségét csak növeli, hogy a működő Internetet igen nehéz lesz leváltani, ezt mutatja az is, hogy az IPv6-ot milyen nehezen sikerül bevezetni, pedig az IPv6 az IPv4-nek szerves folytatása, gyakorlatilag csak a címzési tartomány kibővítése. De abban mindenki reménykedik, hogy a feladat nem lehetetlen, hiszen a mobiltelefon is jórészt leváltotta a „fix” telefont, és az IP-telefon, a VoIP is néhány éven belül teljesen leváltja a hagyo­mányos analóg, vagy ISDN-telefont. Mint ahogy az említett techno­lógiai váltásoknál is alapvető feltétel volt a két technológia hosszabb időn átívelő, problémamentes együttműködése, így lesz ez az új architektúrájú Internet esetében is.
 

Hivatkozások

[1] M. Handley: Why the Internet only just works. 
http://www.cs.ucl.ac.uk/staff/M.Handley/papers/only-just-works.pdf
[2] GENI Design Documents (GDD): 
http://www.geni.net/documents_nav.html
[3] GENI Research Plan. GDD-06-28
[4] Stanford University Clean Slate Program, 
http://cleanslate.stanford.edu/index.php
[5] FIRE Initiative – Future Internet Research and Experimentation, http://cordis.europa.eu/fp7/ict/fire/
[6] „An overview of the European FIRE initiative and its projects, September 2008”, 
ftp://ftp.cordis.europa.eu/pub/fp7/ict/docs/fire/fire-brochure-f4-2008-10-24_en.pdf
[7] Onelab2: An Open Federated Laboratory Supporting Network Research For The Future Internet,
http://www.one-lab-2.org
[8] Pan-European Laboratory Infrastructure Implementation, 
http://www.panlab.net
[9] Future Internet – the operators’ vision,
http://www.eurescom.de/Public/Projects/P1600-series/P1657/default.asp

[10] Cisco Visual Networking Index  – Forecast and Methodology 2007–2012,
http://www.cisco.com/en/US/netsol/ns827/networking_solutions_sub_solution.html 


Természet Világa, 140. évfolyam, 2. szám, 2009. február
http://www.termeszetvilaga.hu/ 
http://www.chemonet.hu/TermVil/