A Giordano Bruno-emlékdíjat az amerikai SETI Liga (SETI League) 2008-ban Almár Ivánnak ítélte oda, aki már több mint 30 éve vesz részt a földönkívüli technikai civilizációk tudományos kutatásában. A díj a szakterület legnagyobb elismerése. A kitüntetettel több interjú is készült, de a mostani olyan kérdésekre keresi a választ, amelyekről a "napi médiában" nem esett szó.
 

- Egyetért-e Seth Shostak, a SETI Intézet kutatójának azzal a kijelentésével, hogy 10-15 éven belül eredményre vezethet a SETI-kutatás?*

- Tudom, hogy Shostak nem gondolta egészen komolyan ezt a kijelentést. Csak hangsúlyozni akarta, hogy viszonylag rövid, belátható időn belül is lehet eredményt elérni. Szeretném felhívni a figyelmet a passzív és az aktív SETI közötti különbségre. Az utóbbi azt jelenti, hogy nem jeleket keresünk, hanem mi sugárzunk üzeneteket. Az a kutató, aki a passzív SETI-t műveli (azaz a jelek figyelésével foglalkozik), reménykedhet abban, hogy még az ő kutatási ideje alatt valamiféle nagy felfedezést tesz. Aki üzeneteket küld, az nem számíthat erre, hiszen sok tíz vagy száz fényév távolságra van az üzenettel megcélzott csillag. Ez nagyon lényeges különbség a két terület között. Minderről bővebben a Ha jövő, akkor világűr című könyvben lehet olvasni, amelyet Galántai Zoltánnal közösen írtunk.

- Növelhetné az esélyeket, ha több pénz állna a kutatók rendelkezésére?

- Nehéz felmérni. Ha a megfigyelést egyrészt folyamatosan végezhetnénk, másrészt szélesebb frekvenciasávra és több csatornára tudnánk kiterjeszteni, akkor könnyebben rábukkanhatnánk a tűre a szénakazalban. Valóban óriási szénakazalról van szó, és nagyon nehéz megtalálni benne a tűt. Azt sem tudjuk, milyen ez a tű, van-e egyáltalán tű. Emiatt semmilyen becslést nem érzek jogosnak a kutatások eredménye szempontjából.

- Mennyire kötődik Amerikához a kutatás?

- Az Egyesült Államok központ, ebben a SETI Intézetnek óriási a szerepe. A SETI Liga is amerikai székhelyű, bár nagyon sok külföldi tagot számlál, és Európában is vannak olyan szekciói, amelyek önállóan dolgoznak. Tényleges SETI-megfigyelés folyik folyamatosan Argentínában, Ausztráliában és Olaszországban. Időnként, ez alatt azt értem, hogy csak bizonyos ideig és nem folyamatosan - Angliában, Franciaországban és Indiában is. A nemzetköziséget leginkább a SETI Bizottság képviseli. Bár ennek az elnöke már hosszú ideje amerikai, tagjai a legkülönbözőbb országokból származnak.

- A földönkívüli civilizációk kutatását elfogadja a társadalom?

- A közvélemény erősen megosztott. Ha egy-egy blogban felmerül ez a kérdés, akkor nagy butaságokat is lehet olvasni. Az egyik elterjedt hiedelem szerint a NASA dollármilliókat költ a SETI-kutatásokra. Nem a NASA költ erre pénzt, hanem magánalapítványok, és azok is csak tízmillió dollárokat, ami összességében nem sok. Gyakran találkozom azzal az okoskodással is, hogy ha 30-40 éve keressük, és nem találjuk ezeket a civilizációkat, akkor biztosan nem léteznek. Ezzel nem értek egyet, semmilyen komoly érvvel nincs alátámasztva, és egyáltalán nem úgy tűnik, hogy be kellene fejezni a kutatást. A bizonyíték nemléte még nem a nemlét bizonyítéka.

A Giordano Bruno-díj

- Furcsa, hogy felmerül a befejezés gondolata, hiszen a nemzetközi szakirodalmat tanulmányozva nagyon népszerűnek tűnik ez a kutatás…

- Ráadásul élenjáró elektronikai és csillagászati technikákat használnak fel hozzá. A Nemzetközi Asztronautikai Akadémia részéről a 60-as években nagy merészség volt, hogy befogadta a SETI-témát, de szerintem jól járt vele. A SETI-szekciók valamennyi kongresszuson rendkívül népszerűek. Változatlanul rengeteg könyv és cikk jelenik meg a témáról, mert érdekli a nagyközönséget is, noha néha összekeverik az ufológiával. A saját könyveim kapcsán is azt tapasztaltam, hogy nagyon nagy az érdeklődés, és nem csak olyanok részéről, akik tudománnyal foglalkoznak.

-  A SETI szépsége című, 1999-ben kiadott könyve volt az első magyar kötet erről a témáról. Ezt és legújabb könyvét leszámítva elég keveset hallani itthon erről a területről. Foglalkoznak hazánkban SETI-kutatásokkal?

- Szervezett formában nem, egy-egy kutató viszont igen. Marx György, Fejes István, Balázs Béla - ők azok, akik rajtam kívül valamilyen szinten részt vettek ilyen kutatásokban. Mindenképpen kevesen vagyunk, és főleg csillagászok. Ezért is örültem annak, amikor tavaly két társammal megalakítottuk a SETI Műhelyt, hogy a SETI-vel kapcsolatos kérdésekről beszélgessünk, és ezeket a www.setimuhely.hu weboldalon nyilvánosságra hozzuk. Ebben a csoportban egyedül vagyok csillagász, és ez jó. Mert a téma nagyon is megkívánja, hogy más oldalról is megközelítsük a problémát. 

- Mi a teendő, ha sikerül egy földönkívüli civilizációtól érkező jelet találni?

- Abban egyetértünk, sőt egy aláírt dokumentum tanúsítja, hogy nyilvánosságra kell hozni az üzenetet, és a választ nemzetközi konzultációnak kell megelőznie. Van viszont egy ellentmondás ebben a dokumentumban. Ha mindent nyilvánosságra hozunk az üzenetről - honnan, milyen kódolással, polarizációval és frekvencián érkezett -, akkor nem lehet megakadályozni, hogy valaki a saját nevében választ küldjön. Hirtelenjében nem is gondolunk bele, de egy üzenet soha nem ér utol egy másikat. Aki elsőként küld jeleket, annak az üzenete elsőként érkezik célba.

Paul Shuch, a SETI Liga tiszteletbeli vezetője

A Rio-skála, amelynek megalkotásában részt vettem, többek közt éppen azért jött létre, hogy megkülönböztessük a bizonytalan jelzéseket (amelyekre nem kell nagy gondot fordítani) azoktól az esetleges ismétlődő, igazolt jelektől, jelzésektől, nyomoktól - többet mondok mindig, mert nem egyszerű üzenetről van szó, sok minden más is lehet -, amelyek megbízhatóak. 

Azokkal értek egyet, akik az információ bizonyos részét visszatartanák, hogy a választ közös erővel, az ENSZ segítségével fogalmazhassuk meg.  De sok vitás kérdés merül fel, és a Rio-skála azért született, hogy minél inkább azonos nyelven beszéljünk. Egyetértsünk abban, hogy egy felfedezés, publikáció hol helyezkedik el a Rio-skálán, mennyire érdemes komolyan venni. A másik skála, amely szintén szerepelt a Giordano Bruno-díjam indoklásában, a San Marino-skála. Ez is egy vita mederbe terelésére szolgál. A polémiát az váltotta ki, hogy szabad-e üzeneteket küldeni - ez a már korábban említett aktív SETI. Vannak, akik azt mondják, igen. Mások nemet mondanak, mert a küldés bizonyos kockázatokat rejt magában. Három évvel ezelőtt azt javasoltam, hogy mielőtt teljesen összeveszünk, állapodjunk meg, miről is beszélünk. Osszuk fel a lehetőségeket - mert részben a kisugárzott jel intenzitásán, részben a jellegén, részben a tartalmán múlik, hogy mennyire kell komolyan venni. Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy az aktív SETI-program korlátozás nélküli folytatása kockázatos. Ugyanakkor egyetértek azokkal is, akik szerint a teljes tiltás végrehajthatatlan. Ezért született a San Marino-skála, és örömmel látom, hogy az érdekeltek megértették és elfogadták.

- Értelmezhetjük úgy is az elmondottakat, hogy ön szerint a legtöbb kérdésben hamarabb dűlőre jutnánk, ha egységes nyelvet beszélnénk?

- Régi vesszőparipám a terminológia, nemcsak a SETI-ben, hanem általában az űrtevékenységben. Adjunk pontos definíciókat, méghozzá minden nyelvben! Amikor felkértek, hogy 2008 őszén az 59. Nemzetközi Asztronautikai Kongresszuson tartsak egy előadást, a SETI-terminológiát választottam témának. Megpróbálom kiemelni azokat a problémákat a SETI-vitákból, amelyek abból adódnak, hogy ugyanazt a kifejezést másképp értelmezik a résztvevők.  Igyekszem segíteni abban, hogy ezek a viták ne süketek párbeszédévé fajuljanak. Sajnos a SETI-közösség talán még soha nem volt olyan megosztott, mint mostanában. Néhány alapvető kérdésben óriási viták zajlanak. Ezért tartom fontosnak, hogy segítsek a közös nevező megtalálásában.

* A SETI a Search for Extraterrestrial Intelligence (földönkívüli értelem keresése) kifejezésből alkotott mozaikszó.

---

Természet Világa,

139. évfolyam, 9. szám, 2008. szeptember http://www.termeszetvilaga.hu/  http://www.chemonet.hu/TermVil/