Federmayer István
Líra és barázda 
(A velünk élő ókor)

Bámulatos volt a nagyvárosok, elsősorban Róma ivóvízellátása. A Kr. u. 4. században működő tizenkilenc aquaeductus (aqua 'víz' + ductus ’vezeték’) bővebben ellátta a lakosságot, mint ma. (Napi 500 liter jutott belőle személyenként.) Ezenfelül a Rómában működő 500 nyilvános fürdő számára is elegendő vizet szolgáltatott.

Az első vízvezetéket az az Appius Claudius Caecus censor építtette, akinek nevéhez az első sztráda létesítése is fűződik. Nemcsak műszaki okokból, hanem előrelátásból a vizet egy távoli forrásból a föld alá süllyesztett kerámiacsöveken vezették a Városba. Attól tartottak ugyanis, hogy egy ostrom esetén az ellenség a vizet megmérgezheti vagy elzárhatja. Ez az Aqua Appia 62 kilométer hosszú volt. Később jelentek meg a római mérnökök zseniális magasépítményei, a jellegzetes felső vízvezetékek. (A franciaországi Nimes-ben még ma is látható egy háromemeletes, ma már csak hídként szolgáló aquaeductus, a Pont du Gard.)

A híres Pont du Gard

Bárhol is készültek e csodálatos építmények, azonos elv szerint alkották meg őket. A források vizét előbb egy gyűjtőtartályba folyatták. Innen vezették a sokszor több tíz kilométerre eső városokba. Itt a víz először egy castellum (’vár, medence’) nevű ülepítő- és elosztómedencébe folyt, innen három vízszekrényen keresztül vezették a fürdőkhöz, szökőkutakhoz és házakhoz. Jellemző a római mérnökök előrelátására, hogy a két szélső tartályból a szökőkutakhoz vezető szekrénybe túlfolyót tettek. A házakba csak a gazdagok vezettették be az ivóvizet (legtöbbször ólomcsöveken), mert ezért fizetni kellett. A köznép díszes közkutakról hordta haza. Az emeletek vízellátását nem tudták megoldani, ezért legtöbbször a vízhordók, aquarii szolgálatát kellett igénybe venni.

A víz tisztaságára nagyon ügyeltek. A vízvezeték karbantartásáról a curator aquarum ’a vizek gondnoka’ gondoskodott harmadfélszáz erre betanított rabszolgával. 

***

Korunk számos technikai csodájára illik a digitális jelző. Manapság digitalizálják a képeket, ezen alapszik a számítógép működése. Ez a melléknév/ige a digitus ’ujj’ jelentésű szóból származik. Vajon mi köze van a mai jelentéséhez?

Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a római elemi iskolákban nagy gondot fordítottak a számolás tanítására. Ez nem is volt olyan könnyű a nebulóknak, hisz az ókorban sem a görögök, sem a latinok nem ismerték az arab számokat, a zéró fogalmát és a számok helyi értékét. Ezért digitis computabant, azaz ’ujjaikkal számoltak’. Egész bonyolult jelrendszert alakítottak ki: a bal kéz ujjain az egyeseket és a tízeseket, a jobb ujjaival a százasokat és az ezreseket mutatták. Valószínűleg a középkorban ebből eredt a digitus második, elvont jelentése: ’szám’. Ebből származik a digitális jelentése: ’számmal kifejezhető’.

***

A delírium orvosi műszó, jelentése: félrebeszélés. (A delirium tremens ’reszketve félrebeszélés’ a súlyos alkoholisták betegsége.) Ez a fogalom ismét jó példa arra, hogy egy konkrét jelentés miként vált elvonttá. Ugyanis a lira jelentése ’két barázda közötti földhányás, barázda’. (A ’költészet’ jelentésű líra a görög lyra ’lant ’ szóból származik!) De lira jelentése: ’a barázdától’, a ’barázdából’ - tudniillik kilép, eltér a szántóvető. Amikor a delírium szót kimondom, lelki szemeim előtt látom a római földművest, amikor munkája végeztével látja, hogy bizony elvétette a szántást, s magában röstellkedve mondja: "Ezt bizony félreszántottam!" 

***

Valószínűleg mindenki tudja, hogy a vakcina oltóanyagot jelent. Ám aki latinul is tanult, az a vacca ’tehén, üsző’ szóval hozza össze. E főnévből képzett melléknév a vaccinus, nőnemben vaccina. De mi köze lehet az oltóanyagnak a tehénhez?

Edward Jenner angol orvos figyelt fel arra, hogy aki tehénhimlőben (variola vaccina) betegedett meg, az immunissá vált a valódi himlőtől. Ezért - nagy merészen - 1796. május 14-én egy 8 éves gyermeket egy tehénhimlőben megbetegedett fejőleány kezéről vett nyirokkal oltott be. A tehénhimlő normális lefolyása után ugyanezt a gyermeket július 1-jén valóságos himlővel oltotta be, ám a gyermek nem betegedett meg. Ezt a kísérletet 2 év múlva megismételték.

Ennek az esetnek alapján dolgozta ki Jenner doktor a vakcinálás, ’az oltóanyag-készítés’ elveit. A kezdeti heves tudományos ellenállás után az eljárás mindenütt polgárjogot nyert. (A vacca szóból már az orvostudomány alkotta meg - a latin szóalkotás szabályainak figyelembevételével - a *vaccinatio kifejezést a *vaccinare igéből!) 
Így vált az első „himlőoltás” anyagának a neve minden oltóanyagévá - a tehéntől függetlenül. 

***

Hippokratész (Kr. e. 460-370) görög orvos máig ható tudományát Az emberi természetről c. könyvében fejtette ki. E mű szerint testünkben négy nedv aránya alakítja egészségi állapotunkat, kedélyünket. Ezek a nyálka, ógörögül phlegma, a vér, latinul sanguis, a "sárga epe", görögül kholosz, és a "fekete epe", a melasz kholosz. Ha a nyálka van túlsúlyban, akkor az ember flegmatikus, azaz nem szenvedélyes, sőt: közönyös. Ha a vér az uralkodó nedv, akkor szangvinikus az ember, azaz lobbanékony, de egyébként vidám, derűs és némi könnyelműségre hajlamos. A kolerikusoknál a sárga epe túltengése határozza meg a temperamentumot, s ez ingerlékenységben, hirtelen haragban nyilvánul meg. Végül, akiben a „fekete epe” az uralkodó nedv, az melankolikus, azaz magába forduló, bánatos, pesszimizmusra hajlamos.

A humor szó is ebből a tanításból fakad: a ’nedvesség, nyirok’ jelentésű szó azt sugallja: ha a nedvesség uralja testünket, akkor kedélyesek, tréfára hajlamosak vagyunk. 


Természet Világa, 139. évfolyam, 8. szám, 2008. augusztus
http://www.termeszetvilaga.hu/ 
http://www.chemonet.hu/TermVil/